Pesti Napló, 1913. január (64. évfolyam, 1–27. szám)

1913-01-01 / 1. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913 január 1. T. szám. 3 história amaz urainak, akik mindig a nem­zeti haladásnak és boldogulásnak útjában állottak, Koppány vezérnek, trencséni Csák Máténak és Zápolya Jánosnak a lelke, mint­ha most a gróf Tisza, István halandó hüve­lyében lakoznék, hogy régi módra, egy­szerre üzenjen hadat a magyarság egysé­gének, a nép jogainak és a királyi korona fényének. Kik segédkeznek Tiszának ebben a munkában? Azok, akik Csák Máténak se­gédkeztek. Udvar­nok­ök, lézengő ritterek, kóbor szerencsevadászok, lélek- és értelem­­nélküli emberek, akik számára az élet arasznyi jelentősége egyetlen napi gondta­lan dáridóban merül ki. Tudjuk, hogyan gondolkoztak a régi nagyurak ez udvarno­­kokról. Tartották őket borral, pecsenyével, aprópénzt juttattak nekik, hogy két serleg­ű­ bor között kockajátékkal gyilkolhassák az időt és alkalomadtán megparancsolták nekik, hogy fegyveresen támadjanak azokra, akiket a pártütő nagyúr kijelölt, job­bágyokra, kalmárokra, esetleg magára a népével érző koronás magyar királyra, de lelkükben mélyen megvetették a ténfergő zsoldos csapatot. És várjon a pártütő Tisza mire becsüli az ő hiv gárdistáit, akik most közvitézei annak az oligarchikus zendülés­nek, amelyik egyformán támad a demokra­tikus népre, városi polgárságra és a ki­rályra ?... Mit mondjunk még? Annyira tisztában vagyunk a mai javaslatnak pusztán tünet­­szerű jelentőségével, hogy nem is tudjuk azt túlságosan komolyan venni. A javaslat­nak áttetsző hitványsága és nevetséges go­noszsága szinte emberfölötti hittel tölt el bennünket az iránt, hogy ez a terv megbu­kik és a történelem legszomorúbb emlékei­nek lomtárába kerül. Egyetlen hivatása van csupán és ez: hogy kettőzött erővel tá­massza fel mindazt az erőt, elkeseredést, lelkesedést és öntudatot, amelynek el kell söpörnie az oligarchia utolsó hatalmassá­gait az ő cselédjeikkel egyetemben, azért, hogy a tavaszi szélnek nagy lomtisztító és magvető hatalmával megteremtse az új, szabad, demokratikus és magyar Magyar­­országot. Ezt a hivatását pedig teljesíteni fogja a fércjavaslat, ésülettel követünk. Isten tartson meg sokáig nekünk, családodnak és a magyar hazának. A füg­getlenségi és 48-as párt nevében gróf Batthyány Tivadar alelnök. A néppárt gróf Zichy Jánost üdvözölte, aki a következő választ küldte Molnár Jánosnak: Molnár János úrnak, az országgyűlési nép­párt alelnökének, Budapest. Igen melegen köszö­nöm a szives szavakat, amelyekkel boldogult kedves­­ atyám feledhetlen emlékének áldoztatok, valamint a nekem felette becses és kedves üdvöz­letei, melylyel a beköszöntő újév alkalmából meg­tisztelni kegyeskedtetek. Fogadjátok kérlek viszont egyénként és összesen az én legbensőbb üdvözle­temet, melylyel én is lelkem egész hevével kívá­nom hazánk borús egének kiderülését, ragyogását, valamint a ti jóléteteket, hogy egy szívvel, egy lélekkel küzdhessünk még igen sokáig, elévülhe­tetlen, népeket boldogító elveink diadaláért. Budapest, december 31. A politikai újév. A Választójog Országos Szö­­k­esésre a következő táviratban üdvözölte az újév alkalmából Justh Gyulát. A t­­a­rr­ó­s­á­g­o­s J­ust­h Gyula képvi­selő ú­r­n­a­k t­o­r­g­y­á­n. Az a tábor, amely­ben­ polgárság és munkásság vezetése­ alatt egye­sült, az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybe iktatására, hálás szeretettel emlékezik meg ez­ évfordulón arról a nagy horderejű, ön­feláldozó, lankadatlan munkáról, amelylyel nagy és szent ügyünket állandóan szolgálod." Ennek az ügynek szolgálata jutalmát önmagában és a mil­liók szerzetében hordja. Ennek a szeretetnek melegét érezd e pillanatban is, mikor erőt egész­séget kívánunk neked a további küzdelemre. A Választójog Országos Szövetsége. Táviratban üdvözölte Justh Gyulát a füg­getlenségi párt is. Ez a lelkes hangú távirat igy hangzik: Szeretett vezérünk! Elveink diadalába vetett erős bizakodással köszöntünk az uj esztendő kü­szöbén. Harcaink, lelkesedésünk, amely a te lelked tüszén táplálkozott, kitartásunk, amelyet a te példád tett erős csatákra edzetté, meg fogják hozni nemzetünknek a boldogulást. Ebben a n­a­g­y k­ü­z­­delemben, amely éppen a te törekvé­seid egyik sarkpontjához, a választó­­jogi harc teljességéhez érkezett, az országnak szüksége van a te kétségen felül álló hazafiságodra, tántoríthatatlan elvhű­ségedre, pél­dátlan tetterődre. Vezess bennünket erős egész­séggel tovább ebben a harcban és mi harcol be­. A munkapárt bomlása. (Uj igazságügy minisztert keresnek. — Sándor Pál filippikája. — Székely Aladár és Erdélyi Sándor kilépett. — Rémülten folyik a kapa­­citálás.) A munkapárt gőgös hajója, a parancsnoki hídján Tisza Istvánnal, a kormányzó kerekénél Lukács Lászlóval, ez az annyi vihart és égsz­a­­kadást megúszott kalózh­ajó a mai napon léket kapott. A kormány választójogi javaslata alap­jában rázkódtatta meg­ az egységesnek, törhe­­tetlenül megalázkodónak hirdetett többséget, ma már a miniszterelnök is kénytelen beis­merni, hogy Székely Ferenc igazságügymi­niszter valóban rendelkezésére bocsátotta tár­cáját; Sándor Pál, ifj. Erdély Sándor és Székely Aladár levélben jelentették kilépé­süket ; Márkus József, Dungyevszky Gedeon, V­á­r­a­d­y Zsigmond holnap követik a tiszteletreméltó és férfias példát; tizenöt-húsz képviselő nyíltan állást foglal a javaslattal szem­ben, ha egyelőre a párt kötelékében marad is. Akinek kétsége volt az iránt, hogy Tisza és Lukács választójoga minden demokratikus és liberális törekvésnek egyenes meghamisítása és megszégyenítése, elolvashatja a törvényjavas­lat indokolását, amelyet a miniszterelnök ma délben terjesztett a munkapárti Ház elé. A kép­viselőház folyosóján végigreszketett az izgalom és a munkapárton végigborzongott az elmúlás lehellete. Lukács László már ma fel is ajánlotta az igazságügyminiszteri tárcát V­a­v­r­i­k Bélának, a Kúria másodelnökének, aki azonban meg­­gondolási időt kért. Ha Vavrik agg korára való tekintettel nem vállalná, akkor az új igaz­­ságügyminiszter dr. Tőry Gusztáv, a mostani igazságügyi államtitkár lesz. Sándor Pál levelét, amelyben a munka­párt elnökségének bejelenti kilépését a pártból, mai lapunk élén közöljük. Kilépésének megoko­­lásában hónapok óta vívott lelki tusáját őszin­tén feltárja, a munkapárt erkölcsi züllöttségét keményen megbélyegzi, s a ma beterjesztett választójogi javaslat szégyenteljes képtelensé­geit, nemzet- és dinasztia-ellenes tendenciáját oly határozott szavakkal bírálja, hogy kilépő levele valósággal kortörténeti jelentőségű do­kumentuma lesz a Lukács—Tisza-rezsim és a munkapárti uralom gyásznapjainak. A mai izgalmas nap politikai eseményeiről részletes beszámolónk itt következik: Zajlik a munkapárti folyosó. A torzszülött választójogi javaslat kereszte­lőjére az országház palotáját még a szo­kottnál is nagyobb rendőri és csendüri kirendelt­séggel vették k­örül. A képviselőház belső helyiségeiben szin­tén nagy a fegyveres erő; az elnöki terem előtt teljes díszben egy szakasz rendőr­en­; a pincében és a rejtett helyeken csendőrök várják Tisza Ist­ván parancsát. Mert ő itt az úr, a Nagyúr, a fogkaszáló törvényjavaslat igazi apja, Lukács László szegény, csak amolyan bérelt szülő, a könnyelmű hölgyek kölcsönzött,­vagy szerződött mamája. Féltizenegy után már rég nem látott élénkséggel nyüzsög a munkapárti folyosó. Szé­kely Ferenc igazságügyminiszter távozása, a kilépő képviselők hiteles névsora hideg zuhany­ként hatott a lelkiismeretlen társaságra, amelyet nem tudnak megnyugtatni vezérei. Korán meg­jelent a Házban Tisza István, hosszú szünet után újra a kegyelmes asszony társaságában. Féltizen­egykor pedig a fia kíséretében Lukács László sietett végig a folyosón, egyenesen az elnöki te­rembe ment, ahol főnökével tanácskozott egy jó félóra hosszat. Mikor a miniszterelnök visszatért, a képviselők száma már nyolcvanra szaporodott. A csoport közepén e pillanatban Sándor Pál állott. Nagy gyűrű fogta körül, tizen is kérdezték tőle egyszerre, megfelel-e a valóságnak az, hogy kilép a pártból. — Rám nézve erkölcsi lehetet­lenség tovább is megmaradni a munkapártban! — mondotta Sándor Pál. — Már ki is léptem és elhatá­rozásomon nem változtatok. — Egyedül leszel, mint ahogy az adóre­formnál is egyedül maradtál! — szólt közbe Hantos Elemér. — Nem baj! —,volt a válasz. — Én nem kapacitálok senkit, engem sem kapacitált senki. Megyek a magam útján. Lehet, hogy egyedül maradok, de ez nem alterál... Délután már el is küldöm a kilépő levelemet báró V­o­j­n­i­c­h Ist­vánnak. Am­ikor a munkapártiak észrevették Lukács Lászlót, mindnyájan feléje tódultak. A miniszter­­elnök kínosan mosolygott. A könnyed világfi mosolyát erőltette az arcára, de sehogysem sikerült, bár élcelődni is megpróbált. — A lemondási hírek nem ak­tuálisak! — így kezdte konferanszát. Ha minden hir igaz volna, úgy már nekem régen ki kellett volna lépni önmagamtól. (Viharos derült­ség.) Valaki megjegyezte, hogy egész éjszaka nem tudott aludni Székely Ferenc lemondása miatt. Lukács László: Ne legyünk rosszmájuak! (Derültség.) Észrevette Rosenberg Ignácot. — Nem értem barátom — fordult a képvi­selőhöz, aki Héderváry miniszterelnöksége alatt részt vett Vázsonyi választójogi akciójában — sehogysem megy a fejembe,­ hogy sem a javaslatot, sem az indokolását nem ismeritek, az én beszédemet sem hallottátok, mégis már ítélni, pálcát törni, kilépni akar­tok! — Nekem is ez az álláspontom... — szépe­­gett Rosenberg, de később, amikor Lukács arrébb ment, hozzátette: — Elhatározásomat attól teszem függővé, hogy milyennek fogom találni a miniszterelnök javaslatát. Csak akkor fogok határozni, ha annnak minden részletét alaposan átvizsgálom. Márkus József a VII. kerület képviselője így nyilatkozott: — Ha a javaslat, amelyet még nem ismerek és nem is ismerhetek hivatalosan, megfelel azoknak a közléseknek, amiket a „Népszava“ hozott, akkor mint az általános vál­­lasztói jog híve, le fogom vonni a kon­zekvenciákat és a pártból kilépek. Márkus József az ülés után a háznagy iro­dájában átvette a javaslatot. Ha átolvassa, bizo­nyára kilép, így az ő távozását, mint befejezett tényt lehet elkönyvelni. Ifj. Erdélyi Sándor nem csinált titkot, elhatározásából. Vojnich Istvánnak, aki ka­pacitálni próbálta, ezeket mondta: — Kilépek a munkapártból. Ki­lépek azért, mert a miniszterelnök választójogi javaslatát nem tartom olyannak, hogy az meg-­­felelne az én választójogi elvemnek. Kilépő levelemet délután küldöm el. Több sikerrel környékezték meg a darabont'' Lukács Györgyöt. Ez a választásokkor a leg­­hangosabban fogadkozott az általános, tit­kos választójog mellett. Azóta megeny­­ hült. Az éjszaka még erősen tartotta magát a­ hír, hogy otthagyja a munkapártot, délre azonban más húrokat pengetett. Báró Dániel Gábor-­ nak, aki ez ügyben felkereste, lelkendezve dr.

Next