Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)

1913-02-01 / 28. szám

j: strikálnak, elhelyezkedni próbálnak. Semmit nem­­ tudnak bizonyosan, csak annyit, hogy a mai­­ helyzet tarthatatlan, a mostani vezé­rek letűnnek , nagyon jó volna kiszi­­matolni, ki lesz az utóduk­. A három vezér­­férfiún kívül vannak még titkos tippek is, ki­sebb személyes gárdával. Szinte minden ke­gyelmes munkapártinak van egy apró udvartar­tása, némelyiknek persze alig egy-két ember­ből álló. Valamennyire kiemelkedik közülök az a kis szakasz, amely az úgynevezett felvilágo­sodott, a néppel dolgozó konzervativizmusban véli megtalálni a jövő hatalmi rendszerét. Ez a rendszer gróf Zichy Jánosban csúcsosodnék ki, aki elégedetlen is, de nem nagyon, választó­jogos is, de nem nagyon, barátja a trónörökös­nek, de nem nagyon, i . K .­­: ■ . Furcsa állapotok vannak tehát ebben a társaságban. S a helyzet napról-napra dezolál­­tabb. Jönnek a megrendelt bizalmi nyilatkoza­tok, de még sokkal nagyobb tömegben jönnek törvényhatóságok és népgyűlések kemény, el­itélő határozatai. Ilyen körülmények között min­den pártéleti esemény jelentősége megnövek­szik s kétszeres fontossága van annak, hogy Budapest fővárosa a legközelebbi hetekben választ. Jakabffy Ferenc, a főváros kilencedik kerületének munkapárti képviselője, Jakabffy államtitkár bátyja ma meghalt, s mandátuma megüresedett. Ezen a választáson újabb formá­ban fogja megmutatni Budapest polgársága, mily elszántan áll szemben a mai rendszerrel.­­A kilencedik kerület válaszolni fog mindarra a támadásra, amit a Tisza-gárda éppen a városi polgárság ellen intézett és ellenzéki kép­visel­et választ. A személyre nézve ter­mészetesen még nem történt megállapodás, de már emlegetik gróf Hadik János volt belügyi államtitkárt, V­i­s­o­n­t­a­i Soma és Springer Ferenc volt képviselőt és másokat. A fő, hogy egységesen lépjen fel a független polgárság, egyesült erővel álljon szemben terrorizmussal és korrupcióval. A győzelem akkor nem ma­radhat el. Az államtitkár-verseny. Megírtuk már, hogy a közoktatásügyi állam­ititkári állásra Jankovich Béla képviselőházi al­­elnö­k az egyik jelölt. Ma azt beszélték politikai kö­rökben, hogy Jankovich Béla kinevezése befeje­zett dolog. Azt mondják, hogy a kinevezés kom­promisszum alapján történt. A tradíció eddig az volt, hogy amikor a miniszter katolikus, akkor po­litikai államtitkárnak protestánst nevezzenek ki. Most, hogy Jankovich is katolikus, hír szerint ab­ban csináltak kompromisszumot, hogy ad­minisztra­­tív államtitkárrá neveznek ki protestánst. Hogy ki lesz, még nem tudják, de valószínűleg egy minisz­teri­ tanácsost neveznek ki államtitkárnak. Fiume a kormány ellen. Fiuméból telefonálják nekünk. Fiume város tanácsa ma két szenzációt keltő határo­zati javaslatot fogadott el. Ossoviac András indítványára a rapprezentanza túlnyomó több­séggel határozatban kimondotta, hogy tilta­kozik a kormány választ­ó­j­o­g­i ja­vaslat­a e­l­l­e­n, mert nem látja benne meg­valósítva a nép jogos igényeit. A tanács me­leg szimpátiával kí­s­é­r­i az emberi jo­gokért való küzdelmet. Fiume közönsége tá­mogatni fogja a választójogi mozgalmat és fel­iratban fordul a kormányhoz, amelyben a kor­mányjavaslatnak­ napirendről való le­vételét fogja kérni. A második határozati javaslat, melyet a rapprezentanza Korosáé bizottsági tag indítványára fogadott el, a városi­­ statútum huszonnyolcadik pontját oda módo­sítja, hogy ezentúl minden huszonegy éves, fiumei illetőségű, írni-olvasni tudó pol­gár — ha csak más gátló körülmény nem fo­rog fenn —­ nyelvre, nemzetiségre és minden egyébre való tekintet nélkül választó és választható. A tanács végül köszönetet mondott V­i­g Antal képviselőnek radikális állásfoglalásáért. Lukács optimista. Bécsi tudósí­tónk telefonozza: A Sem­merfin­­gen időző Lukács László miniszterielnök a „Neue Freie Presse“ munkatársa előtt a következőképpen nyilatkozott a választójogi reform kilátásairól, ame­lyeket — mennyi optimizmus­a igen kedvezők­nek tart. •­ A többség a reform mellett van ,s egyál­talában nincs ok arra a kételkedésre, hogy a ja­vaslatból törvény lesz. Az ellenzékkel való vi­szony semmiben sem változott meg. Mi mindent elkövettünk, amit lehetett, hogy objektív alapon közeledést hozzunk létre. Mi minden alkalmat fel­használtunk, hogy az ellenzéknek lehetővé te­gyük a pozitív munkához való visszatérést, de — sajnos — ajánlatunkra nem is reagáltak. A horvátországi helyzetben semmi változás nem történt. A horvát koalíció vezérei tévesen hiszik azt, hogy az eddigi uralom megváltoztatását ter­vezik. Új választások kiírására Horvátországban egyelőre nem gondolnak, amíg a helyzet meg nem változik s fennáll az a veszedelem, hogy a választásokból oly többség kerül ki, amely min­den törvényes alapot negál, nem lesz új választás Horvátországban. Téves az a híresztelés, hogy Cuvaj nem tér vissza állásába. Cuvaj most sza­badságon van s állomáshelyére való visszatérése a körülményektől és az egészségi állapotától függ. Lukács ma éjszaka néhány napi tartózkodásra Lovranába utazott, ahonnan visszatér Budapestre, hogy a választójogi bizottságnak csütörtökön meg­kezdődő munkájában résztvegyen. Itthon talán ki fog ábrándulni kissé optimizmusából s észreveszi, hogy most mér még­se a csonka parlament kor­rupciót szerzett többsége, hanem az ország igazi többsége dönt A Kossuth-pártból. A negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt Irányi­ utcai közhelyiségében az est folyamán a párt számos képviselő és kültagja járt fenn. A pártve­zetőség részéről Désy Zoltán, Tóth János és S­á­g­h­or Gyula voltak ott. A párt tagjai élénk be­szélgetést folytattak a politikai, valamint a külpo­litikai helyzetről, majd együttesen mentek el a Pannónia-szállóba vacsorálni. ..Kétféle nemzeti politika.“ Gróf Apponyi Albert írja a Budapest mai számában a következőket: A „Budapesti Hírlap“ vasárnapi számában „Golgota“ címmel egy, a dolog lényegében el­lenem irányuló vezércikk jelent meg, mely egymásra halmozott ténybeli tévedések alap­ján, derekasan iparkodott engem, mint a nem­zeti politikától elpártolt politikust befeketíteni. Ügyet sem vetettem a dologra, bár tudom, hogy mindig akadnak olyanok, akik az ilyesmit elhiszik. De mivel, amint ezt egy másik lapból­­ tudtam meg, baráti kezek a jeles stil-gyakor­­­­latot külön kiadásban terjesztik és mivel a „Budapesti Hírlap“ maga oly igen nagyra van vele és vélt, vagy igazi hatásával föl kell szó­lalnom nem a magam, hanem az ügynek ked­véért. A rendkívül érdekes fejtegetésben elmondja ez­után Apponyi a válság előzményeit, jellemzi a mai helyzetet s így végzi cikkét: „Ha ebben a helyzetben maradunk, akkor szinte hallom a visszhangot, melylyel az összbirodalom felé törekvő erőtényezők gúnyos mosolylyal ajkaikon válaszolnak Tisza István felajánlkozására, „igenis — úgy szól e visszhang — veletek leszünk, a józan, szolid, konzervatív elemekkel, mindaddig, m­ig jól vi­selitek magatokat, mig nem akadékoskodtok, nemzeti igényekről hallgattok, alkotmányos jogaitokat szépen hyirbálgatni engeditek, ezen az áron fentarthatjátok kiváltságos hatalmatokat; de mihelyt mukkanni mer­tek,­ va­gy éppen valamit követelni próbálnátok, akkor ott van az a másik elem, amelyet majd reátok zúdí­tok, amelylyel kiverlek benneteket hazátokból. Azért fiaim, csend legyen és engedelmesség, különben...“ Klmondatni ez így nem fog, de megtörténni igen. A föld kerekségének minden országában az alkot-­­ Vázsonyi a harcról. V­á­z­s­o­n­y­i Vilmos képviselő, aki tegnap este Abbáziába utazott, egy hírlapíró előtt nyilatkozott a legközelebbi jövő politikai küzdelmeiről. Vázsonyi többek közt a következőket mondotta: — Egyelő­re az a tervem, hogy néhány napig pihenek, mert egész januárban gyengélkedtem és most néhány napra el kell m­ennjem, ha nem aka­rok munkak­ép­teleimé lenni. Hogy mik a jövő ter­vei? Részletekbe nem bocsátkozom s a jövőben is megteszem, ami tőlem telik. A disszidensekkel már többször találkoztam, anélkül, hogy valami közös szervezetünk volna. Pártalakulásról egyelőre szó sincs, de egy demokratikus polgári párt alakulása forr már a lelkekben. A városok polgársága a sö­tét munkapárti masszában nem talál már kielégü­lést. Egy új értelmiség nőtt fel, mely értelemben és öntudatban igen erős, de anyagiakban és poli­tikai befolyásban igen gyenge. Lejárt már az idő, miikor királyi, udvari és egyéb tanácsos urak, új nemesek, állami vállalatok és mindenféle cifrasá­gok után futkosó nagytőkések voltak a polgárság. A kispolgári réteg, alkalmazottak, magántisztvise­lők, lateinerek már öntudatra ébredtek.­­ Ha a rend, a béke, a nyu­galom konzerva­­­­tív érdek, akkor ennek a kormánynak a távozása elsőrangú konzervatív érdek. Mert amíg ez a kor­mány uralmon lesz, nem lesz itt se béke, se nyu­galom ! Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1913 február 1­/ 128. szám,"­r­ mányból kizárt, az elnyomott osztályok szövetsége­sekül kínálkoztak a fejedelmi hatalom túltengés törekvéseinek és a fejedelmi hatalom mindig és min­denütt iparkodott azokat kihasználni, valahányszor az alkotmányos jogok birtokában levő osztályokká összeütközésbe került. Hogy okos dolog-e az ilyen szövetkezés, az egyik úgy, mint a másik fél szem­pontjából, az más kérdés, de megtörtént mindig és mindenütt, megtörtént — láttuk — nálunk is és meg fog történni ezentúl is minden adandó alkalommal Mivel pedig a mi helyzetünkben a nemzeti képvise­let a nemzeti politika egyedüli biztos erőtényezője maga a nemzeti politika és fejedelmi kegyelemke­nyéren, ha annak képviselete csak a tróntól kölcsön­ vett, csak tűrt erőt képvisel, csak egy alternatívát mely remegni kénytelen a másik alternatívától. Az utolsó évek szomorú története igazolja az itt elmondottakat. Nemzeti ügyünk egy örvény szélén áll, melybe azt minden erősebb bécsi áramlat bármi­­kor letaszíthatja. Kezdtünk is már gurulni. Akinél jól esik ezt tagadni, tagadhatja, de ez azután nem politika, hanem vakság. Megmaradni ebben a helyzetben, ez az a nem­zeti politika, amelynek katedrájáról team anathemást kiáltanak azok, akik közjogunk megrontásában köz­reműködtek, annak kedvéért a parlamenti jogrendet felborították, most pedig az ál-alkotmányosságot, egy választójogi csoda­alkotással akarják megfe­jelni és ezzel a tömegek elkeseredését állandósítani Töredelmesen megvallom, hogy ennek a bölcsesség­nek magaslatára emelkedni nem tudok. Következő cikkemben tehát szólok a másik nemzeti politikáról az enyémről. A tömegsztrájk. Nagyvárad polgársága kimondotta, hogy a sztrájk alatt gondoskodni fog a munkások gyermekei­ről s tekintélyes nagyváradi polgárokból meg is ala­kult már az intéző­bizottság, amely a polgársághoz felhívást, intézett a gyermekek támogatására. A mai napon a kalapos munkások bizalmi férfiai mondották ki az általános sztrájkot. A kőbányai mun­kások szombaton, az aszfaltmunkások vasárnap, a kocsigyártók, vegyészeti munkások, bronzművesek, a budai munkások és a munkásnők vasárnapi gyűlé­sükön mondják ki a sztrájkot. Ugyancsak vasárnap Szabadkán szakmánként tartanak gyűléseket a munn­kások. Az ország szava. . Z­o­mb o­r b­e­­­jelentik: Konyovits Dávid országgyűlési képviselőhöz szerb választói nyílt le­velet intéztek, amelyben figyelmeztetik arra, hogy megválasztása előtt Programm,beszédében nyíltan és határozottan lekötötte magát az általános, egyenlő és titkos választói jog mellett. A válasz­tók most felhívják Konyovitsot, hogy e kötelező ígéretének tegyen eleget és a munkapártból ■kilépve, foglaljon állást a kormány által benyúj­tott választójogi törvényjavaslattal szemben. Nagykárolyból jelentik: A város hazafias polgársága legközelebb állást foglal a kormány által beterjesztett választójogi törvényjavaslat ellen. A vármegyei függetlenségi párt a jövő hónap folya­mán nagyszabású népgyűlést rendez, amelyen egy­ben bizalmatlanságot fognak szavazni a kormány­nak. A népgyűlésre meghívják a szövetkezett ellen­­zéki pártok tagjait is. j /

Next