Pesti Napló, 1913. március (64. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-12 / 61. szám

, 12 Budapest, szerda PEST! NAPLÓ 1913 március 12. 61. szám. —r Lengyel Béla meghalt. Nagy gyász érte a magyar tudományos világot: Lengyel Béla miniszteri tanácsos, az európai hírű ké­mikus, a budapesti egyetemen a kémia nyilván I­nos rendes tanára, volt egyetemi rektor, dékán és prorektor, ma hajnalban meghalt Budapes­ten, hatvankilenc éves korában. Régibb idő óta vérelmeszesedés és aggkori bántalmak gyötör­ték, de komoly aggodalomra ok nem volt, úgy, hogy az agg professzornál senki sem virrasz­tást ér, halálát hozzátartozói is csak a késő reggeli órákban vették észre. Az egyetemen nagy megdöbbenést és mélységes részvétet kel­tett a kiváló tudós elmúlásának híre; az egye­tem homlokzatára azonnal kitűzték a gyászlo­bogót. Egyike volt Lengyel Béla a legjelesebb magyar kémikusoknak, aki önálló kutatásokkal gazdagította tudományának eredményeit. Ren­des tagja volt a Magyar Tudományos Akadé­miának s igazgatója a II. szám­i Kémiai Intézet­nek. Sok becses munkája fogja megőrizni az emlékezetét a kémia tudományának művelői között. Lengyel Béla a békésvármegyei Kőrösladányban született 1844-ben. Középiskolai tanulmányainak be­fejezése után elvégezte a Műegyetemet, azután a budapesti tudományegyetemre ment s itt Than Ká­roly egyetemi tanár laboratóriumában a kémiával foglalkozott. Előbb ösztöndíjas vegyész-növendék, később tanársegéd volt. 1868-ban Heidelbergbe ment és ott két esztendeig dolgozott Bunsen laborató­riumában. Bunsen felismerte kiváló tehetségét és tanársegédül fogadta maga mellé. Heidelbergből visszatérve, a budapesti egyetemen előbb magán­tanár, majd rendkívüli tanár és végre 1887-ben nyilvános rendes tanár lett 1885-ben az egyetem bölcsészeti karának dékánjává, az 1895—96-iki tan­évre pedig Rector Magnificussá választották meg. 1876-ban a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagja, 1894-ben pedig rendes tagja lett és egyszersmind előadója az Akadémia matematikai és természettudományi bizottságának. Ezenkívül részint rendes, részint alapító tagja volt a Földtani Társu­latnak, a Balneológiai Társulatnak, a Közegészség­­ügyi Egyesületnek, a Természettudományi Társu­latnak és még számos tudományos intézménynek, továbbá tiszteleti tagja volt az Országos Magyar Gyógyszerész-Egyesü­letnek. A Természettudományi Társulat fejlesztésében nagybecsű munkát végzett, főtitkára volt a Társulatnak s az ő javaslatára in­dult­ meg a „Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz“ című negyedévenként megjelenő folyó­irat, melyben főleg természettudományi cikkek és népszerű természettudományi előadások jelennek meg. Számos önálló tudományos munkát irt, ame­lyek közül különösen becses a „Chemia“ I. kötet. Szervetlen Chemia“ című műve. 1896-ban megkapta a miniszteri tanácsosi címet. Külföldi kémiai folyó­iratokban is számos tanulmánya jelent meg. — Március tizenötödike. Az egyetemi ifjúság — a műegyetem, a kereskedelmi akadémia és az állatorvosi főiskola hallgatóinak bevonásával — mint minden évben, ez idén is emlékünnepélyt szentel a márciusi események emlékének. Az ünne­pély délelőtt tíz órakor lesz a Vigadó nagytermé­ben és műsora a következő: 1. Himnusz. Énekli az Egyetemi Énekkar H­a­c­k­­ N. Lajos karnagy vezetésével. 2. Megnyitó­ beszéd, mondja: dr. Tóth László, az Egyetemi Kör tiszte­letbeli elnöke. 3. „De profundis“ ünnepi költemény, irta és előadja Ábrányi Emil. 4. Ünnepi beszéd, mondja dr. Sághy Gyula egyetemi tanár, ország­­gyűlési képviselő. 5. Alkalmi óda, irta és elmondja Kacziány Géza. 6. „Rákóczi emlékezete (1735)“, előadja F­a­r­k­a­s­s Ilona cimbalommű­vésznő. 7. Szaval Paul­ay Erzsi, a Nemzeti Színház tagja. 8. Kuruc nóták, zenekarával előadja: Kóczé Antal. Tárogatózik: Oláh Lajos. 9. „Talpra magyar...“ Szavalja K­ü­r­t­i József, a Magyar Színház tagja. 10. Záróbeszéd, mondja: dr. Sch­iffer Aladár, a Szent Imre Kör elnöke. 11. Szózat elmondja: Jászai Márk a Nemzeti Színház tagja. 12. Szózat, énekli a közönség. Belépődíj nincs. — Délután fél háromkor az Egyetem-téren gyülekezés. Az egye­tem erkélyéről beszél M­á­n­d­y Pál, az Egyetemi Kör irodalmi szakosztályának alelnöke és T­e­r­e­h Béla, a műegyetemi a. f. klub elnöke. Elvonulás a Nemzeti Múzeum lépcsőihez. Beszéd, mondja­ Simon Mihály Pál, a Bethlen Gábor­ Kör alelnöke. „Talpra magyar...“ szavalja Magyar László, az Egyetemi Kör titkára. Beszéd, mondja Sze­nt­báty István, a Kereskedelmi Akadémia Hallgatók Köré­nek tagja. A nagy nap emlékét hirdető emléktábla megkoszorúzása. Ezután a Múzeum-körúton, Kossuth Lajos­ utcán, Eskü­ uton a Petőfi-térre vonulnak. Be­széd, mondja Németh Endre, a Műegyetemi Se­­gítőegyesület b. tagja. „Talpra magyar...“ szavalja Fekete István, a Műegyetemi Segítőegyesület, elnöke. Zárószó, mondja­ Remetey Dezső, az Egyetemi Kör irodalmi szakosztályának elnöke. — Báró Korányi Frigyes betegsége. Báró Korányi Frigyes, főrendiházi tag, egyetemi tanár betegségéről tegnap aggasztó hírek ter­jedtek el. Vasárnap este oly súlyossá vált a professzor állapota, hogy nemcsak hozzátarto­zói, de orvosai is a legrosszabbtól tartottak. Tegnap azonban már enyhült az állapota, s az orvosok véleménye szerint most már aggoda­lomra nincsen ok. — A máltai eukarisztikus kongresszus. Április végén ül össze a XXIV. nemzetközi eukarisztikus kongresszus Máltában. Az Országos Katolikus Szö­vetség úgy, mint az elmúlt évben a bécsi gyűlés­kor, szervezi a magyarok csoportját. Erre vonat­kozó felhívását már kiadja. A jelentkezés március végéig történhetik. Az indulás április 18-án lesz. 1- Kisiklott személyvonat. A Budapest nyugati pályaudvar és Esztergom között köz­lekedő 4116. számú személyvonat öt kocsija Solymár és Pilisvörösvár állomások között a nyílt vonalon síntörés következtében kisiklott- A baleset alkalmával három utas lén­y­e­g­­­t­e­l­e­n s­é­r­ü­l­é­s­t szenvedett. A személy­­forgalmat az akadály elhárításáig átszállással bonyolították le. — Lovag Fáik Zsigm­ond temetése. Impozáns részvét mellett helyezték ma délután örök nyuga­lomra lovag Fáik Zsigmond udvari tanácsost. A gyászházat már a délelőtti órákban végig fekete le­pellel vonták be, gyászba borították a lépcsőházat és délszaki növényekkel diszítették egészen a máso­dik emeletig, ahol a nagyteremben a ravatal állott A koszorúk özöne borította a ravatalt, előtte pedig az elhunyt érdemrendjeit helyezték el. Már három óra előtt kezdett gyülekezni a gyászoló közönség, melynek soraiban ott voltak: Szterényi József és Matlekovits Sán­dor titkos tanácsosok, Kálmán Gusztáv államtitkár, H­e­lt­a­i Ferenc főpolgármester, Rákosi Jenő, Márkus József főrendiházi tagok, T­h­é­k Endre, Brüll Ignác udvari tanácsosok, G­e­ll­é­r­i Mór, K­o­v­á­c­h Aladár kir. tanácsosok, dr. B­ó­d­y Tivadar alpolgármester Légrády Ottó, Grátz Gusztáv országgyűlési képviselő, M­a­n­d­e­l1ó Gyula egye­temi tanár, H­a­n­v­a­i Sándor kerületi elöljáró, Szabó József, Neuschloss Kornél fővárosi bi­zottsági tagok, K­u­n­z József kereskedelmi tanácsos, az osztrák nyomdászegylet képviseletében Krause Ernő, az ausztriai iparkamara alelnöke s Karmin­­s­z­k­y Frigyes, a kereskedelmi múzeum igazgatója és még számosan az elhunyt barátai és a közélet ki­válóságai közül. Délután három órakor vette kezde­tét a gyászszertartás. Dr. Kovách Kálmán apát­plébános beszentelte a koporsót, amelyet a hatlovas gyászhintóra tettek és megindult a gyászmenet az automobilok és fogatok tömegétől kisérve a Váci­­körúton végig a tabáni temetőbe, ahol újból való be­szerelés után az elhunytat a családi sírboltba örök nyugalomra helyezték. — Uj aranymezők. Bombayból írják: Óriási mennyiségű aranyat és egyéb értékes ásványt tar­talmazó területeket fedeztek fel Dalbum mellett. Dalbum Kakuttától százötven mértföldnyire fekszik és a nemrég elhunyt Mahmud Muktar-Shah herceg hagyatékához tartozik. Egy vancouveri geológust azzal bíztak meg, hogy vizsgálja meg a területet. A tudós egy öregasszonynyal találkozott, aki nagy­mennyiségű nyersaranyat vitt magával s a geológus kérdésére elmondta, hogy ő maga gyűjtötte, mert az arany a föld felszínén hever. A most felfedezett aranymező dúsabb tartalmú minden eddiginél. — Duez bűntársát letartóztatták. P­á­r­i­s­ból jelentik: Az olasz rendőrség szombaton Sanremoban letartóztatta Gauthier Mártont, D­u­e­z, a sikkasztó kongregáció-likvidátor cin­kostársát. Gauthiert 1911. júniusában az esküdt­szék a hamisításokban való részesség miatt húsz évi kényszermunkára és 3000 frank pénz­bírságra ítélte. — Letartóztatott zugbankár. A rendőrség kedden délután letartóztatta Halmos Jenőt, a hangzatos című Budapesti Általános Kereskedelmi Részvény­­társaság igazgatóját. Halmos ellen az első följelen­tést három hónappal ezelőtt tették meg, de akkor egyezséget kötött a becsapott féllel s igy a rend­őrség egy napos őrizetbentartás után, elbocsátotta. Azóta azonban újabb feljelentésekkel szaporodott a bűnügy, úgy hogy most már negyvenkilencrendbeli csalás és okirathamisítás miatt van ellene följelen­tés, amelyeket akkor követett el, mikor önala­­pította bankjában még javában bonyolí­totta le ravasz üzleteit. Halmos bankja minden alaptőke nélkül, hamnis könyvkivonatokkal indult meg. Hirdetések jelentek meg a lapokban, a«»e­lyékben a bank olcsó pénzkölcsönöket ígért. A hitel­igénylőkkel aztán életbiztosítási kötvényt íratott alá Halmos, amelynek első h­áromhónapos részlete­it illette meg. A hitelt életbiztosítási kötvény aláírása után nem folyósította, hanem mindenféle ígérettel ámította ügyfeleit és hivatkozva a rossz financiális viszonyokra, más időre ígérte a kért összeg meg­szerzését. A bank ellen bűnügyi zárlatot rendeltek el annak idején, ma pedig Szentkirályi Béla rendőrkapitány beidéztette Halmos Jenőt, akit a bi­­zonyítékok alapján letartóztatott.­­ — Gyilkos pincér. Szerdára virradó éjjel fél kettőkor Elbert Róbert fiumei származású pincér az Ó­ utca 24. szám alatti Kis Palemzó­­kávéházban Browninggal agyonlőtte Zweig Adolfot, a helyiség tulajdonosát. A kávéház zsúfolva volt a szokásos alsóbbrendű éjjeli­­pub­likummal, amely a gyilkost azonnal lefogta és átadta az előhívott rendőrnek. Elber­tet a fő­­kapitányságra vitték, ahol ki akarták hallgatni, de rendkívül zavart feleleteket adott és részeg­séget szimulált, sejttetve, hogy nő van a dolog­ban. Azt is mondta, hogy nem akarta Zweiget megölni. A gyilkos pincért őrizet alá vették, és az éjszaka folyamán, mihelyt lecsillapodik, ki fogják hallgatni. Tettének okáról semmi biz­tosat sem tudnak.­­ Elbert már kedden reg­gel beállított a Kis Palermo-kávéházba és re­volvert fogott Zweigre, de lefogták és a VI. kerületi kapitányságra vitték, ahol kihallgatás után elvették tőle a revolvert és­ szabadon bo­csátották. Úgy látszik, napközben új revolvert szerzett. — Elbert, a gyilkos, rovott multú em­ber, aki a meggyilkolt Zweig kávéházában volt legutóbb mint pincét alkalmazva. Zweig azon­ban elbocsátotta szolgálatából, mert a kávé­házban féltékenységi jeleneteket rendezett a vendégekkel egy utcai leány miatt, akibe sze­relmes volt. Lehet, hogy az elbocsátás miatt boszúból lőtte le a kávést.­­ A meggyilkolt Zweig régebben jónevű kávés volt Újpesten, de tönkrement és nemrégiben vette meg az­ó­ utcai kis éjjeli kávéházat. , — Bonyodalom egy sorsjegy körül. Rejtelmes ügyben nyomoz a rendőrség már hetek óta. Egy sorsjegy főnyereményének megszerzéséért küzd két ember, de a szerencsés sorsjegyet egyikük sem tudja felmutatni, mert a nyertes számot valamilyen ismeretlen harmadik őrzi. Az érdekes főnyeremény­­per­ tárgyát az ezernyolcszáznyolcvannyolcban­ ki­bocsátott Jósziv sorsjegy 4209-ik sorozatának 27-es száma képezi, amelyet még ezerkilencszázhárom­­ban húszezer korona főnyeremény­nyel kihúztak. A nyereményért a szabályos egy esztendő leteltéig senki sem jelentkezett. Csak évek múlva, ezerkilencszáznyolcban történt, hogy Beck János moosdorfi (Ausztria) malomtulajdonos beadványt intézett a kereskedelmi és váltótörvény­­székhez, azt állítván, hogy a sorsjegyet elvesztette és kérte az eredeti sorsjegy megsemmisítését. A törvényszék annak rendje és módja szerint felhívást bocsájtott ki a hivatalos lapban, azután pedig ki­mondotta a megsemmisítést. Beck János annyira biztos volt, hogy ki fogják neki utalni a pénzt, hogy a nyeremény felét Assi András remersdorfi pék­mesternek és Obrotzky Adolf bécsi magánzó­nak engedelmezte. Mielőtt azonban a kikutató, eljá­rás megindult volna, jelentkezett a földhitelintézet­ben Balonyi (Büchler) László, egy temesvári bank tisztviselője és kérte a nyeremény kifizetését. Mikor megtudta, hogy megsemmisítési eljárás van folyamatban, a kereskedelmi és váltótörvényszék ítéletét megfelebbezte a táblához, de a tábla eluta­sította, mert nem tudta okmánynyal igazolni hogy a sorsjegy az övé volt. Balanyi ezután a budapesti főkapitányságon ismeretlen tettes ellen lopás, illetve csalás miatt bűnvádi feljelentést tett A rendőrség a nyereményt letiltotta és a szabályszerű levoná­sok után fönmaradó tizennyolcezer koronát a tör­vényszéknél letétbe helyezte. Beck két tanúval igye­kezett bizonyítani, hogy a sorsjegy az ő tulajdona volt, azonban körülbelül húsz év előtt, mikor Ma­gyarországon utazott, táskájával együtt ellopták tőle. Ezzel szemben Balonyi előadta, hogy a sors­­jegyet nagybátyjától, Balanyi Mihálytól örökölte és a sorsjegyet tőle több értékpapírral együtt kis­­vezetőnője» Miles« Berta ellopta, Biz­onyította.

Next