Pesti Napló, 1913. március (64. évfolyam, 52-76. szám)
1913-03-12 / 61. szám
, 12 Budapest, szerda PEST! NAPLÓ 1913 március 12. 61. szám. —r Lengyel Béla meghalt. Nagy gyász érte a magyar tudományos világot: Lengyel Béla miniszteri tanácsos, az európai hírű kémikus, a budapesti egyetemen a kémia nyilván Inos rendes tanára, volt egyetemi rektor, dékán és prorektor, ma hajnalban meghalt Budapesten, hatvankilenc éves korában. Régibb idő óta vérelmeszesedés és aggkori bántalmak gyötörték, de komoly aggodalomra ok nem volt, úgy, hogy az agg professzornál senki sem virrasztást ér, halálát hozzátartozói is csak a késő reggeli órákban vették észre. Az egyetemen nagy megdöbbenést és mélységes részvétet keltett a kiváló tudós elmúlásának híre; az egyetem homlokzatára azonnal kitűzték a gyászlobogót. Egyike volt Lengyel Béla a legjelesebb magyar kémikusoknak, aki önálló kutatásokkal gazdagította tudományának eredményeit. Rendes tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának s igazgatója a II. számi Kémiai Intézetnek. Sok becses munkája fogja megőrizni az emlékezetét a kémia tudományának művelői között. Lengyel Béla a békésvármegyei Kőrösladányban született 1844-ben. Középiskolai tanulmányainak befejezése után elvégezte a Műegyetemet, azután a budapesti tudományegyetemre ment s itt Than Károly egyetemi tanár laboratóriumában a kémiával foglalkozott. Előbb ösztöndíjas vegyész-növendék, később tanársegéd volt. 1868-ban Heidelbergbe ment és ott két esztendeig dolgozott Bunsen laboratóriumában. Bunsen felismerte kiváló tehetségét és tanársegédül fogadta maga mellé. Heidelbergből visszatérve, a budapesti egyetemen előbb magántanár, majd rendkívüli tanár és végre 1887-ben nyilvános rendes tanár lett 1885-ben az egyetem bölcsészeti karának dékánjává, az 1895—96-iki tanévre pedig Rector Magnificussá választották meg. 1876-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1894-ben pedig rendes tagja lett és egyszersmind előadója az Akadémia matematikai és természettudományi bizottságának. Ezenkívül részint rendes, részint alapító tagja volt a Földtani Társulatnak, a Balneológiai Társulatnak, a Közegészségügyi Egyesületnek, a Természettudományi Társulatnak és még számos tudományos intézménynek, továbbá tiszteleti tagja volt az Országos Magyar Gyógyszerész-Egyesületnek. A Természettudományi Társulat fejlesztésében nagybecsű munkát végzett, főtitkára volt a Társulatnak s az ő javaslatára indult meg a „Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz“ című negyedévenként megjelenő folyóirat, melyben főleg természettudományi cikkek és népszerű természettudományi előadások jelennek meg. Számos önálló tudományos munkát irt, amelyek közül különösen becses a „Chemia“ I. kötet. Szervetlen Chemia“ című műve. 1896-ban megkapta a miniszteri tanácsosi címet. Külföldi kémiai folyóiratokban is számos tanulmánya jelent meg. — Március tizenötödike. Az egyetemi ifjúság — a műegyetem, a kereskedelmi akadémia és az állatorvosi főiskola hallgatóinak bevonásával — mint minden évben, ez idén is emlékünnepélyt szentel a márciusi események emlékének. Az ünnepély délelőtt tíz órakor lesz a Vigadó nagytermében és műsora a következő: 1. Himnusz. Énekli az Egyetemi Énekkar Hack N. Lajos karnagy vezetésével. 2. Megnyitó beszéd, mondja: dr. Tóth László, az Egyetemi Kör tiszteletbeli elnöke. 3. „De profundis“ ünnepi költemény, irta és előadja Ábrányi Emil. 4. Ünnepi beszéd, mondja dr. Sághy Gyula egyetemi tanár, országgyűlési képviselő. 5. Alkalmi óda, irta és elmondja Kacziány Géza. 6. „Rákóczi emlékezete (1735)“, előadja Farkass Ilona cimbalomművésznő. 7. Szaval Paulay Erzsi, a Nemzeti Színház tagja. 8. Kuruc nóták, zenekarával előadja: Kóczé Antal. Tárogatózik: Oláh Lajos. 9. „Talpra magyar...“ Szavalja Kürti József, a Magyar Színház tagja. 10. Záróbeszéd, mondja: dr. Schiffer Aladár, a Szent Imre Kör elnöke. 11. Szózat elmondja: Jászai Márk a Nemzeti Színház tagja. 12. Szózat, énekli a közönség. Belépődíj nincs. — Délután fél háromkor az Egyetem-téren gyülekezés. Az egyetem erkélyéről beszél Mándy Pál, az Egyetemi Kör irodalmi szakosztályának alelnöke és Tereh Béla, a műegyetemi a. f. klub elnöke. Elvonulás a Nemzeti Múzeum lépcsőihez. Beszéd, mondja Simon Mihály Pál, a Bethlen Gábor Kör alelnöke. „Talpra magyar...“ szavalja Magyar László, az Egyetemi Kör titkára. Beszéd, mondja Szentbáty István, a Kereskedelmi Akadémia Hallgatók Körének tagja. A nagy nap emlékét hirdető emléktábla megkoszorúzása. Ezután a Múzeum-körúton, Kossuth Lajos utcán, Eskü uton a Petőfi-térre vonulnak. Beszéd, mondja Németh Endre, a Műegyetemi Segítőegyesület b. tagja. „Talpra magyar...“ szavalja Fekete István, a Műegyetemi Segítőegyesület, elnöke. Zárószó, mondja Remetey Dezső, az Egyetemi Kör irodalmi szakosztályának elnöke. — Báró Korányi Frigyes betegsége. Báró Korányi Frigyes, főrendiházi tag, egyetemi tanár betegségéről tegnap aggasztó hírek terjedtek el. Vasárnap este oly súlyossá vált a professzor állapota, hogy nemcsak hozzátartozói, de orvosai is a legrosszabbtól tartottak. Tegnap azonban már enyhült az állapota, s az orvosok véleménye szerint most már aggodalomra nincsen ok. — A máltai eukarisztikus kongresszus. Április végén ül össze a XXIV. nemzetközi eukarisztikus kongresszus Máltában. Az Országos Katolikus Szövetség úgy, mint az elmúlt évben a bécsi gyűléskor, szervezi a magyarok csoportját. Erre vonatkozó felhívását már kiadja. A jelentkezés március végéig történhetik. Az indulás április 18-án lesz. 1- Kisiklott személyvonat. A Budapest nyugati pályaudvar és Esztergom között közlekedő 4116. számú személyvonat öt kocsija Solymár és Pilisvörösvár állomások között a nyílt vonalon síntörés következtében kisiklott- A baleset alkalmával három utas lényegtelen sérülést szenvedett. A személyforgalmat az akadály elhárításáig átszállással bonyolították le. — Lovag Fáik Zsigmond temetése. Impozáns részvét mellett helyezték ma délután örök nyugalomra lovag Fáik Zsigmond udvari tanácsost. A gyászházat már a délelőtti órákban végig fekete lepellel vonták be, gyászba borították a lépcsőházat és délszaki növényekkel diszítették egészen a második emeletig, ahol a nagyteremben a ravatal állott A koszorúk özöne borította a ravatalt, előtte pedig az elhunyt érdemrendjeit helyezték el. Már három óra előtt kezdett gyülekezni a gyászoló közönség, melynek soraiban ott voltak: Szterényi József és Matlekovits Sándor titkos tanácsosok, Kálmán Gusztáv államtitkár, Heltai Ferenc főpolgármester, Rákosi Jenő, Márkus József főrendiházi tagok, Thék Endre, Brüll Ignác udvari tanácsosok, Gelléri Mór, Kovách Aladár kir. tanácsosok, dr. Bódy Tivadar alpolgármester Légrády Ottó, Grátz Gusztáv országgyűlési képviselő, Mandel1ó Gyula egyetemi tanár, Hanvai Sándor kerületi elöljáró, Szabó József, Neuschloss Kornél fővárosi bizottsági tagok, Kunz József kereskedelmi tanácsos, az osztrák nyomdászegylet képviseletében Krause Ernő, az ausztriai iparkamara alelnöke s Karminszky Frigyes, a kereskedelmi múzeum igazgatója és még számosan az elhunyt barátai és a közélet kiválóságai közül. Délután három órakor vette kezdetét a gyászszertartás. Dr. Kovách Kálmán apátplébános beszentelte a koporsót, amelyet a hatlovas gyászhintóra tettek és megindult a gyászmenet az automobilok és fogatok tömegétől kisérve a Vácikörúton végig a tabáni temetőbe, ahol újból való beszerelés után az elhunytat a családi sírboltba örök nyugalomra helyezték. — Uj aranymezők. Bombayból írják: Óriási mennyiségű aranyat és egyéb értékes ásványt tartalmazó területeket fedeztek fel Dalbum mellett. Dalbum Kakuttától százötven mértföldnyire fekszik és a nemrég elhunyt Mahmud Muktar-Shah herceg hagyatékához tartozik. Egy vancouveri geológust azzal bíztak meg, hogy vizsgálja meg a területet. A tudós egy öregasszonynyal találkozott, aki nagymennyiségű nyersaranyat vitt magával s a geológus kérdésére elmondta, hogy ő maga gyűjtötte, mert az arany a föld felszínén hever. A most felfedezett aranymező dúsabb tartalmú minden eddiginél. — Duez bűntársát letartóztatták. Párisból jelentik: Az olasz rendőrség szombaton Sanremoban letartóztatta Gauthier Mártont, Duez, a sikkasztó kongregáció-likvidátor cinkostársát. Gauthiert 1911. júniusában az esküdtszék a hamisításokban való részesség miatt húsz évi kényszermunkára és 3000 frank pénzbírságra ítélte. — Letartóztatott zugbankár. A rendőrség kedden délután letartóztatta Halmos Jenőt, a hangzatos című Budapesti Általános Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatóját. Halmos ellen az első följelentést három hónappal ezelőtt tették meg, de akkor egyezséget kötött a becsapott féllel s igy a rendőrség egy napos őrizetbentartás után, elbocsátotta. Azóta azonban újabb feljelentésekkel szaporodott a bűnügy, úgy hogy most már negyvenkilencrendbeli csalás és okirathamisítás miatt van ellene följelentés, amelyeket akkor követett el, mikor önalapította bankjában még javában bonyolította le ravasz üzleteit. Halmos bankja minden alaptőke nélkül, hamnis könyvkivonatokkal indult meg. Hirdetések jelentek meg a lapokban, a«»elyékben a bank olcsó pénzkölcsönöket ígért. A hiteligénylőkkel aztán életbiztosítási kötvényt íratott alá Halmos, amelynek első háromhónapos részleteit illette meg. A hitelt életbiztosítási kötvény aláírása után nem folyósította, hanem mindenféle ígérettel ámította ügyfeleit és hivatkozva a rossz financiális viszonyokra, más időre ígérte a kért összeg megszerzését. A bank ellen bűnügyi zárlatot rendeltek el annak idején, ma pedig Szentkirályi Béla rendőrkapitány beidéztette Halmos Jenőt, akit a bizonyítékok alapján letartóztatott. — Gyilkos pincér. Szerdára virradó éjjel fél kettőkor Elbert Róbert fiumei származású pincér az Ó utca 24. szám alatti Kis Palemzókávéházban Browninggal agyonlőtte Zweig Adolfot, a helyiség tulajdonosát. A kávéház zsúfolva volt a szokásos alsóbbrendű éjjelipublikummal, amely a gyilkost azonnal lefogta és átadta az előhívott rendőrnek. Elbertet a főkapitányságra vitték, ahol ki akarták hallgatni, de rendkívül zavart feleleteket adott és részegséget szimulált, sejttetve, hogy nő van a dologban. Azt is mondta, hogy nem akarta Zweiget megölni. A gyilkos pincért őrizet alá vették, és az éjszaka folyamán, mihelyt lecsillapodik, ki fogják hallgatni. Tettének okáról semmi biztosat sem tudnak. Elbert már kedden reggel beállított a Kis Palermo-kávéházba és revolvert fogott Zweigre, de lefogták és a VI. kerületi kapitányságra vitték, ahol kihallgatás után elvették tőle a revolvert és szabadon bocsátották. Úgy látszik, napközben új revolvert szerzett. — Elbert, a gyilkos, rovott multú ember, aki a meggyilkolt Zweig kávéházában volt legutóbb mint pincét alkalmazva. Zweig azonban elbocsátotta szolgálatából, mert a kávéházban féltékenységi jeleneteket rendezett a vendégekkel egy utcai leány miatt, akibe szerelmes volt. Lehet, hogy az elbocsátás miatt boszúból lőtte le a kávést. A meggyilkolt Zweig régebben jónevű kávés volt Újpesten, de tönkrement és nemrégiben vette meg azó utcai kis éjjeli kávéházat. , — Bonyodalom egy sorsjegy körül. Rejtelmes ügyben nyomoz a rendőrség már hetek óta. Egy sorsjegy főnyereményének megszerzéséért küzd két ember, de a szerencsés sorsjegyet egyikük sem tudja felmutatni, mert a nyertes számot valamilyen ismeretlen harmadik őrzi. Az érdekes főnyereményper tárgyát az ezernyolcszáznyolcvannyolcban kibocsátott Jósziv sorsjegy 4209-ik sorozatának 27-es száma képezi, amelyet még ezerkilencszázháromban húszezer korona főnyereménynyel kihúztak. A nyereményért a szabályos egy esztendő leteltéig senki sem jelentkezett. Csak évek múlva, ezerkilencszáznyolcban történt, hogy Beck János moosdorfi (Ausztria) malomtulajdonos beadványt intézett a kereskedelmi és váltótörvényszékhez, azt állítván, hogy a sorsjegyet elvesztette és kérte az eredeti sorsjegy megsemmisítését. A törvényszék annak rendje és módja szerint felhívást bocsájtott ki a hivatalos lapban, azután pedig kimondotta a megsemmisítést. Beck János annyira biztos volt, hogy ki fogják neki utalni a pénzt, hogy a nyeremény felét Assi András remersdorfi pékmesternek és Obrotzky Adolf bécsi magánzónak engedelmezte. Mielőtt azonban a kikutató, eljárás megindult volna, jelentkezett a földhitelintézetben Balonyi (Büchler) László, egy temesvári bank tisztviselője és kérte a nyeremény kifizetését. Mikor megtudta, hogy megsemmisítési eljárás van folyamatban, a kereskedelmi és váltótörvényszék ítéletét megfelebbezte a táblához, de a tábla elutasította, mert nem tudta okmánynyal igazolni hogy a sorsjegy az övé volt. Balanyi ezután a budapesti főkapitányságon ismeretlen tettes ellen lopás, illetve csalás miatt bűnvádi feljelentést tett A rendőrség a nyereményt letiltotta és a szabályszerű levonások után fönmaradó tizennyolcezer koronát a törvényszéknél letétbe helyezte. Beck két tanúval igyekezett bizonyítani, hogy a sorsjegy az ő tulajdona volt, azonban körülbelül húsz év előtt, mikor Magyarországon utazott, táskájával együtt ellopták tőle. Ezzel szemben Balonyi előadta, hogy a sorsjegyet nagybátyjától, Balanyi Mihálytól örökölte és a sorsjegyet tőle több értékpapírral együtt kisvezetőnője» Miles« Berta ellopta, Bizonyította.