Pesti Napló, 1913. április (64. évfolyam, 77-102. szám)
1913-04-01 / 77. szám
4 Budapest, kedd . KL ........ PESTI NAPLÓ__________ _ 1913. április 1.77. szánt. kötelességeinket azokkal szemben, akiket a többség üldözni akar. Szóval, amig Lukács úr ül a miniszterelnöki székben, nem lesz rend és nyugalom. Micsoda alattomos szemforgató gyanúsítás az a kormányelnök úr részéről, hogy a nemzet és az egész ellenzék ő vele meg akar békülni, csak gróf Andrássy Gyula élesztgeti az izgalom füzét. Ez a gyanúsítás elsősorban az ellenzékre sértő. Andrássyt csak felfelé akarja denunciálni, lehetetlenné tenni az udvar előtt. De bennünket magyar ellenzéket hírbe akar hozni lefelé. Egyenest sértésszámba megy, pedig az a feltevés, hogy mi meg akarnánk, meg tudnánk barátkozni egy oly kormánynyal, amelynek feje azzal a súlyos váddal terhelten áll, hogy az állampénztárt megrövidítette. Nem! A miniszterelnök úr lehet mindenre képes és gonosz terveivel összevásárolhatott egy meghunyászkodó többséget is, de a magyar ellenzéket Lukács László politikai kosaras asszonyai meg nem fogják keríteni soha! Addig, amíg lehet ebben a parlamentben, azok pedig, akik eljutnak a jövő parlamentbe ott és akkor kell, hogy becsületbeli kötelességüknek tartsák küzdeni mindaddig, amíg Lukács László kormányzati rendszerével együtt el nem pusztul. Egy tisztességes intakt államférfi, akinek egyénisége biztosíték lenne a magyar közélet megtisztítására,bármely percben békét köthet velünk. De a Lukács Lászlóval való politikai barátkozásra egyetlen tisztességes ellenzéki ember sem kapható. A kassai ügyvédi kamara a kormány ellen. _ • A kassai ügyvédi kamara vasárnap tartotta dr. Stekker Károly elnöklésével évi közgyűlését, amelyen a kassai ügyvédség egyhangú határozattal foglalt állást a mai kormány és kormányzati rendszer ellen. Dr. Klein Fülöp kamarai titkár terjesztette elő az évi jelentést, amely erős kritikát gyakorol a parlament működése fölött. Határozati javaslatot terjesztett elő, hogy felírnak az igazságügyi miniszterhez és a feliratban rámutatnak arra, hogy bár az igazságügyi miniszter elődje jogosulatlannak minősítette előbbi, ilyen lépésüket, nem hallgathatják el azt, hogy az a mód, amelylyel a parlamentben törvényeket hoztak, nem alkalmas arra, hogy az annyira szükséges törvénytiszteletet a népben ébren tartsa. A határozatot egyhangúlag fogadta el a kamara; a munkapártiak olyan kevesen voltak, hogy nem is provokáltak szavazást. Návay a kibontakozásról. Návay Lajos, a képviselőház volt elnöke, részint a bécsi Zeit hasábjain, részint egy magyar újságíró előtt nyilatkozott a kibontakozás szükségességéről. Nyilatkozatában a többi közt ezeket mondta: — Szükségesnek tartom a békét azért, hogy a parlamentarizmus, amelyre a magyar nemzet mindig büszke volt, a maga teljességében visszaállíttassék. Hiszen nem tarthatja senki sem helyesnek azt, ha esetleg a most kontemplált újabb létszámemelés is egy nem normális parlamenti tárgyalás eredményeképp határoztatik el. Konkrét békepontokat a kérdés jelen stádiumában teljesen céltalan dolog volna megállapítani. Az én meggyőződésem, hogy a béke iránt komoly kísérletnek sikerülnie kell, onnan ered, mert azt tartom, hogy minden pártban vannak komoly, elfogulatlan és vezetéshez hivatott egyének és faktorok, akik a békét komolyan akarják. Küldjön ki a többség tíz-tizenkét és az ellenzék tíztizenkét mandatáriust — ha lehet, nem éppen a legexponáltabbakat — és én merem remélni, hogy a kölcsönös megértés sikerülni fog és a higgadtabb elfogulatlan belátás békére fog vezetni. A függetlenségi pártkörből. A parlamenti szünet dacára is rendkívül eleven élet volt az elmúlt este is a függetlenségi és 48-as párt klubjában. A pártelnökség részéről Justh Gyula és Holló Lajos időztek fenn hosszasabban. A körben mély részvéttel és fájdalommal emlékeztek meg a párt halottjáról, Nagy Dezsőről, aki mint a párt alelnöke, majd közkatonája nehéz időkben is hűséges harcosa volt a függetlenségi és demokratikus eszméknek. A képviselők között folyó beszélgetés során örömmel állapították meg, hogy a vármegyék újabbi állásfoglalásai az ellenzék küzdelmének nagyszerű hatását és egyben igazolását is jelentik. A kerületek beosztása. A munkapárt választójogi torz alkotásának eredeti szövegén az ellenzék nélkül gyűlésező munkapárt Tisza parancsára tudvalévően több módosítást végzett az utolsó pillanatban. Így a többi között az elemi népiskola hat osztályának elvégzésétől függő választói jogosultságot a kétkoronás adócenzushoz, a birtokosok és bérlők jogosultságát pedig a területi cenzus helyett adócenzushoz kötötték. E módosítások következtében a választók száma az egyes kerületekben változik. A kormány most utasította a központi statisztikai hivatalt, hogy ennek megfelelően készítse el az idevonatkozó statisztikát. A kormánynak ezekre az adatokra a kerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslat elkészítéséhez van szüksége. Újabb statisztikára van tehát szüksége Tiszának, hogy most végül kigyomlálhassa a kerületek beosztásánál a titkos szavazással járó veszedelmeket is. Bizalmatlanság Nagy Sándor ellen. Kézdivásárhelyről jelentik: A nagyajtai kerület választópolgársága április folyamán népgyűlést rendez, amelyen bizalmatlanságot szavaznak a kerület országgyűlési képviselőjének, Nagy Sándornak. A népgyűlésen a vármegyei függetlenségi párt is részt vesz. A dunavecsei mandátum: Dr. Pla 1tíy György, a szövetkezett ellenzéki pártok jelöltje tegnap kezdte meg körútját a dunavecsei kerületben. Vasárnap öt községben: Dömsödön, Dabon, Szalkszentmártonban, Dunavecsén és Tasson mondott programmbeszédet. Útjában Förster Aurél, Lovászy Márton, Kállay Ubul, Zlinszky István és Urmánczy Nándor országgyűlési képviselők, továbbá Horváth Pál kerületi pártelnök kísérték. A jelöltet a községekben mindenütt rendkívül nagy lelkesedéssel fogadták. Dömsödön a község egész lakossága megjelent a programmbeszéden. Platthy György beszédében hangoztatta, hogy bár a Kossuthpárthoz tartozik, most nem pártprogrammról van szó, hanem az egész ellenzéknek közös programjáról, mely a népjogok kiterjesztésének és a jogrend helyreállításának jegyében született meg. A nagy tetszéssel fogadott programmbeszéd után Lovászy Márton és Förster Aurél ajánlották a jelöltet a kerület hazafias választópolgárságának, hangoztatva, hogy a mai időben mily nagy fontosságú az, hogy a választópolgárság ne tántorodjék meg a hatalom terrorjától, vagy befolyásolási eszközeitől, hanem győzelemre vigye a függetlenségi eszmék zászlaját. A választópolgárok nagy tetszéssel fogadták a beszédeket és egyhangú lelkesedéssel kijelentették, hogy valamennyien a függetlenségi párt zászlaja alá sorakoznak. — Tasson a községháza előtt tartotta meg Platthy programmbeszédét. A község lakossága meleg szeretettel ünnepelte a jelöltet, majd Förster Aurél és Kállay Ubul adtak kifejezést abbeli örömüknek, hogy a község választói egyhangúlag állást foglaltak a függetlenségi zászló diadala mellett. — Szalkszentmártonban a református pap üdvözölte a vendégeket. — Dunavecsén a község határában zászlókkal várta a függetlenségi polgárság és a kisgazdapárt a jelöltet. Platthy György legközelebb folytatja körútját a kerületben. Megválasztása egészen bizonyosra vehető. A VII. kerületi függetlenségi párt közgyűlése. A VII. ker. függetlenségi és 48-as párt vasárnap délután tartotta rendes közgyűlését Lányi Mór volt orsz. képviselő elnöklésével a tagok élénk részvétele mellett. B. Virágh Géza főtitkár szép évi jelentését a párt kinyomatja és a kerület választópolgárai között szétoszlatja. A pártkör tisztikara a következőképpen alakult, meg: Elnökök lettek ismét gróf Batthyány Tivadar és Lányi Mór, ügyvezető elnök dr. Somogyi Lajos, ügyvezető alelnökök: dr. Schwarz Vilmos, dr. Bernfeld Izsó, Halász Hubert, Kovács Emil, dr. Stein Miksa, B. Virágh Géza, aki egyben a főtitkári állást is betölti. A közgyűlés meleghangú üdvözlő táviratot intézett súlyos betegségéből most lábbadozó elnökéhez, gróf Bathyány Tivadarhoz. A közgyűlés után társasvacsora volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el. A Désy-per a táblán. — Csütörtökön lesz a tárgyalás. — Csütörtökön új felvonása lesz annak a nagy, drámai színjátéknak, amelyben Désy, Zoltán volt államtitkár, a Kossuth-párt elnöke, a drámai hős szerepét tölti be. Dr. Bakonyi Imre kir. ítélőtáblás bíró, akinek tudvalévően a Désy-Lukács-ügyet kiosztották és aki ennek az ügynek referense lesz, a „hivatalból üldözendő nyilvános rágalmazás vétségével vádolt Désy Zoltán elleni bűnügyet“ előkészítette. Az előadó április 3-án viszi a budapesti kir. Ítélőtábla második büntető tanácsa elé az ügyet. A tanács, amelynek elnöke dr. Ráth Zsigmond táblai tanácselnök, tehát csütörtöki ülésén dönt arról, hogy visszaküldje-e az ügy iratait újabb tárgyalás megtartása céljából a törvényszékhez, avagy főtárgyalásra tűzze-e ki a királyi Ítélőtábla elé. Ez a „bűnügy“ a mai Magyarország legérdekesebb, legizgatóbb politikai perének ígérkezett a törvényszéki főtárgyalás előtt. Úgy volt, hogy felvonul az egész mai kormányrendszer, minden üzletével, vállalataival, megvilágosodnak a pártkassza rejtélyei, napfényre jönnek a sószerződés misztériumai s ki fog derülni, mennyi alappal vádolták hónapokon át állásához méltatlan cselekedetekkel Magyarország miniszterelnökét. Nem így történt. Az első bíróság eltiltotta a bizonyítástól a per vádlottját, Désy Zoltánt. Elítélték s Lukács László talán megkönnyebbülten sóhajtott fel, abban a hitben, hogy a vádak áradatának most már gátat épített a bíróság.. Most aztán kiderült, hogy hiába volt a bizonyítás megtagadása, az eljárásnak hivatalosan proklamált megszüntetése: ez a bűnper mégis csak monumentális politikai per lett, amelyet tovább folytatott a bíróságoknál is erősebb szavú faktor: a független közvélemény. Désy, Zoltán vádjait átvették az ellenzék legnagyobb tekintélyű vezérei. Gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula és gróf Zichy Aladár jelentették ki, hogy meggyőződtek mindannak igaz voltáról, amit Désy mondott. Lukács nem reflektált ezzel szemben elégtételre. A főrendiházban ismételten megkérdezték tőle, hajlandó-e tisztázni a dolgokat? Mély csend volt a válasz. S a közvélemény véglegesen levonta azt a konzekvenciát, amelyre már a törvényszéki tárgyalás után joga volt: a vádak igazak s a miniszterelnök nem járul hozzá a bizonyításhoz, mert a pontosan, törvényszékileg, objektíve megállapítható való bizonyára: még kellemetlenebb volna számára, mint a szubjektív módon fogalmazott vádak. A részletek változhattak volna egy tárgyalás során. A dolog lényegére nézve azonban semmi kétség nincs többé. A királyi tábla nevezheti vádlottnak Désy Zoltánt: az ország Lukácsban látja a vádlottat, az egyre jobbad összroppanót, a mindinkább megsemmisülök Ezen a tényálláson már most a második fórum, amely még inkább formalizmushoz van kötve, alig változtathat. Hiszen a királyi tábla letárgyalhatja az ügyet és meghozhatja a maga ítéletét tisztán az iratokból, anélkül, hogy akár a vádlottat, akár a miniszterelnököt kihallgatná. Fordulatot csupán az jelentene, ha a királyi tábla, szemben a törvényszékkel, szükségesnek tartaná a bizonyítást és elrendelné. Ez jelentékeny előnyt jelentene Lukács Lászlónak. Jelentené azt, hogy egy sötét és kínos ügy, amely különben végigkíséri egész pályáján, bírói ítélettel befejeztetik. Désy Zoltán felmentése lesújtó ítélet volna ugyan Magyarország miniszterelnöke számára, de ítélet volna, amely, eltávolítana a fórumról egy oda nem való embert, de megmentené a további kálvária járástól. A felsőbíróságnak most módjában van megszüntetni a gyilkos izgalmat, ha lehetővé teszi a teljes bizonyítást. Az országot sok szomorú csalódás érte már, de mégis, lázas figyelemmel, feszült várakozással nézi ezt a tárgyalást. Meg fog jelenni rajta Désy Zoltán, aki most Erdélyben tartózkodik és minden valószínűség szerint eljön védője, a külföldön levő Vázsonyi Vilmos is, akit táviratilag értesítettek a tárgyalás kitűzéséről. Az igazi „ vádlott. Lu -