Pesti Napló, 1913. április (64. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-01 / 77. szám

4 Budapest, kedd . K­L ........ PESTI NAP­L­Ó__________ _ 1913. április 1.­77. szánt. kötelességeinket azokkal szemben, akiket a több­­­ség üldözni akar. Szóval, amig Lukács úr ül a miniszterel­nöki székben, nem lesz rend és nyugalom. Mi­csoda alattomos szemforgató gyanúsítás az a kormányelnök úr részéről, hogy a nemzet és az egész ellenzék ő vele meg akar békülni, csak gróf Andrássy Gyula élesztgeti az izgalom fü­zét. Ez a gyanúsítás elsősorban az ellenzékre sértő. Andrássyt csak felfelé akarja denunciálni, lehetetlenné tenni az udvar előtt. De bennünket magyar ellenzéket hírbe akar hozni lefelé. Egye­nest sértésszámba megy, pedig az a fel­tevés, hogy mi meg akarnánk, meg tudnánk barátkozni egy oly kormánynyal, amelynek feje azzal a súlyos váddal terhelten áll, hogy az ál­lampénztárt megrövidítette. Nem! A miniszterelnök úr lehet mindenre képes és gonosz terveivel összevásárolhatott egy meghunyászkodó többséget is, de a ma­gyar ellenzéket Lukács László po­litikai kosaras asszonyai meg nem fogják keríteni soha! Addig, amíg lehet ebben a parlamentben, azok pedig, akik eljut­nak a jövő parlamentbe ott és akkor kell, hogy becsületbeli kötelességüknek tartsák küzdeni mindaddig, amíg Lukács László kormányzati rendszerével együtt el nem pusztul. Egy tisztességes intakt államférfi, akinek egyénisége biztosíték lenne a magyar közélet megtisztítására,­­bármely percben békét köthet velünk. De a Lukács Lászlóval való politikai barátkozásra egyetlen tisztességes ellenzéki ember sem kapható.­ ­ A kassai ügyvédi kamara a kormány ellen. _ • A kassai ügyvédi kamara vasárnap tartotta dr. Stekker Károly elnöklésével évi közgyű­lését, amelyen a kassai ügyvédség egy­hangú határozattal foglalt állást a mai kormány és kormányzati rend­szer ellen. Dr. Klein Fülöp kamarai titkár terjesztette elő az évi jelentést, amely erős kri­tikát gyakorol a parlament működése fölött. Határozati javaslatot terjesztett elő, hogy fel­írnak az igazságügyi miniszterhez és a felirat­ban rámutatnak arra, hogy bár az igazságügyi miniszter elődje jogosulatlannak minősítette előbbi, ilyen lépésüket, nem hallgathatják el azt, hogy az a mód, amelylyel a parlamentben tör­vényeket hoztak, nem alkalmas arra, hogy az annyira szükséges törvénytiszteletet a népben ébren tartsa. A határozatot egyhangú­lag fogadta el a kamara; a munkapár­tiak olyan kevesen voltak, hogy nem is provo­káltak szavazást. Návay a kibontakozásról.­ ­ Návay Lajos, a képviselőház volt elnöke, ré­szint a bécsi Zeit hasábjain, részint egy magyar újságíró előtt nyilatkozott a kibontakozás szükséges­ségéről. Nyilatkozatában a többi közt ezeket mondta: — Szükségesnek tartom a békét azért, hogy a parlamentarizmus, amelyre a magyar nemzet min­dig büszke volt, a maga teljességében visszaállíttassék. Hiszen nem tarthatja senki sem helyesnek azt, ha esetleg a most kontemplált újabb létszámemelés is egy nem normális parlamenti tárgyalás eredményeképp határoztatik el.­­ Konkrét békepontokat a kérdés jelen stá­diumában­ teljesen céltalan dolog volna megállapí­tani. Az én meggyőződésem, hogy a béke iránt komoly kísérletnek sikerülnie kell, onnan ered, mert azt tartom, hogy minden pártban vannak ko­moly, elfogulatlan és vezetéshez hivatott egyének és faktorok, akik a békét komolyan akarják. Küld­­­jön ki a többség tíz-tizenkét és az ellenzék tíz­­tizenkét mandatáriust — ha lehet, nem éppen a legexponáltabbakat — és én merem remélni, hogy a kölcsönös megértés sikerülni fog és a higgad­tabb elfogulatlan belátás békére fog vezetni. A függetlenségi pártkörből. A parlamenti szünet dacára is rendkívül eleven élet volt az elmúlt este is a független­ségi és 48-as párt klubjában. A pártelnökség részéről J­u­s­t­h Gyula és Holló Lajos időz­tek fenn hosszasabban. A körben mély rész­véttel és fájdalommal emlékeztek meg a párt halottjáról, Nagy Dezsőről, aki mint a párt alelnöke, majd közkatonája nehéz időkben is hűséges harcosa volt a függetlenségi és demo­kratikus eszméknek. A képviselők között folyó beszélgetés során örömmel állapították meg, hogy a vármegyék újabbi állásfoglalásai az el­lenzék küzdelmének nagyszerű hatását és egy­ben igazolását is jelentik. A kerületek beosztása. A munkapárt választójogi torz alkotásának ere­deti szövegén az ellenzék nélkül gyű­lésező munkapárt Tisza parancsára tudvalévően több módosítást vég­zett az utolsó pillanatban. Így a többi között az elemi népiskola hat osztályának elvégzésétől függő válasz­tói jogosultságot a kétkoronás adócenzushoz, a bir­tokosok és bérlők jogosultságát pedig a területi cen­zus helyett adócenzushoz kötötték. E módosítások következtében a választók száma az egyes kerületek­ben változik. A kormány most utasította a központi statisztikai hivatalt, hogy ennek megfelelően készítse el az idevonatkozó statisztikát. A kormánynak ezekre az adatokra a kerületek új beosztásáról szóló tör­vényjavaslat elkészítéséhez van szüksége. Újabb sta­tisztikára van tehát szüksége Tiszának, hogy most végül kigyomlálhassa a kerületek beosztásánál a tit­kos szavazással járó veszedelmeket is. Bizalmatlanság Nagy Sándor ellen. Kézdivásárhelyről jelentik: A nagyajtai kerület választópolgársága április folyamán népgyű­­lést rendez, amelyen bizalmatlanságot szavaznak a kerület országgyűlési képviselőjének, Nagy Sándor­nak. A népgyűlésen a vármegyei függetlenségi párt is részt vesz. A dunavecsei mandátum: Dr. Pl­a 1t­­í­y György, a szövetkezett ellenzéki pártok jelöltje tegnap kezdte meg körútját a duna­vecsei kerületben. Vasárnap öt községben: Dömsö­­dön, Dabon, Szalkszentm­ártonban, Dunavecsén és Tasson mondott programmbeszédet. Útjában Förster Aurél, Lovászy Márton, Kállay Ubul, Zlinszky István és Urmánczy Nándor országgyűlési képviselők, to­vábbá Horváth Pál kerületi pártelnök kísérték. A je­löltet a községekben mindenütt rendkívül nagy lelke­sedéssel fogadták. Dömsödön a község egész la­kossága megjelent a programmbeszéden. Platthy György beszédében hangoztatta, hogy bár a Kossuth­­párthoz tartozik, most nem pártprogrammról van szó, hanem az egész ellenzéknek közös program­já­ról, mely a népjogok kiterjesztésének és a jogrend helyreállításának jegyében született meg. A nagy tetszéssel fogadott programmbeszéd után Lovászy Márton és Förster Aurél ajánlották a jelöltet a kerület hazafias választópolgárságának, hangoztatva, hogy a mai időben mily nagy fontosságú az, hogy a választópolgárság ne tántorodjék meg a hatalom ter­rorjától, vagy befolyásolási eszközeitől, hanem győ­zelemre vigye a függetlenségi eszmék zászlaját. A választópolgárok nagy tetszéssel fogadták a beszéde­ket és egyhangú lelkesedéssel kijelentették, hogy va­lamennyien a függetlenségi párt zászlaja alá sora­koznak. — Tasson a községháza előtt tartotta meg Platthy programmbeszédét. A község lakossága meleg szeretettel ünnepelte a jelöltet, majd Förster Aurél és Kállay Ubul adtak kifejezést abbeli örö­müknek, hogy a közsé­g választói egyhangúlag állást foglaltak a függetlenségi zászló diadala mellett. — Szalkszentmártonban a református pap üd­vözölte a vendégeket. — Dunavecsén a község határában zászlókkal várta­ a függetlenségi polgár­ság és a kis­gazdapárt a jelöltet. Platthy György legközelebb folytatja körútját a kerületben. Megvá­lasztása egészen bizonyosra vehető. A VII. kerületi függetlenségi párt közgyűlése. A VII. ker. függetlenségi és 48-as párt vasárnap délután tartotta rendes közgyűlését Lányi Mór volt orsz. képviselő elnöklésével a tagok élénk rész­vétele mellett. B. V­i­r­á­g­h Géza főtitkár szép évi jelentését a párt kinyomatja és a kerület választó­­polgárai között szétoszlatja. A pártkör tisztikara a következőképpen alakult, meg: Elnökök lettek ismét gróf Batthyány Tivadar és Lányi Mór, ügy­vezető elnök dr. Somogyi Lajos, ügyvezető al­­elnökök: dr. Schwarz Vilmos, dr. Bernfeld Izsó, Ha­lász Hubert, Kovács Emil,­ dr. Stein Miksa, B. Virágh Géza, aki egyben a főtitkári állást is betölti. A köz­gyűlés meleghangú üdvözlő táviratot intézett súlyos betegségéből most lábbadozó elnökéhez, gróf Bat­­hyány Tivadarhoz. A közgyűlés után társasvacsora­­ volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el. A Désy-per a táblán. — Csütörtökön lesz a tárgyalás. — Csütörtökön új felvonása lesz annak a nagy, drámai színjátéknak, amelyben Désy, Zoltán volt államtitkár, a Kossuth-párt elnöke, a drámai hős szerepét tölti be. Dr. B­a­k­o­n­y­i Imre kir. ítélőtáblás bíró, akinek tudvalévően a Désy-Lukács-ügyet kiosztották és aki ennek az ügynek referense lesz, a „hivatalból üldö­zendő nyilvános rágalmazás vétségével vádolt Désy Zoltán elleni bűnügyet“ előkészítette. Az előadó április 3-án viszi a budapesti kir. Ítélő­tábla második büntető tanácsa elé az ügyet. A tanács, amelynek elnöke dr. Ráth Zsigmond táblai tanácselnök, tehát csütörtöki ülésén dönt arról, hogy visszaküldje-e az ügy iratait újabb tárgyalás megtartása céljából a törvényszék­hez, avagy főtárgyalásra tűzze-e ki a királyi Ítélőtábla elé. Ez a „bűnügy“ a mai Magyarország leg­érdekesebb, legizgatóbb politikai perének ígér­kezett a törvényszéki főtárgyalás előtt. Úgy volt, hogy felvonul az egész mai kormány­­rendszer, minden üzletével, vállalataival, meg­világosodnak a pártkassza rejtélyei, napfényre jönnek a sószerződés misztériumai s ki fog de­rülni, mennyi alappal vádolták hónapokon át állásához méltatlan cselekedetekkel Magyaror­szág miniszterelnökét. Nem így történt. Az első bíróság eltiltotta a bizonyítástól a per vádlottját, Désy Zoltánt. Elítélték s Lukács László talán megkönnyebbül­ten sóhajtott fel, abban a hitben, hogy a vádak áradatának most már gátat épített a bíróság.. Most aztán kiderült, hogy hiába volt a bizonyí­tás megtagadása, az eljárásnak hivatalosan proklamált megszüntetése: ez a bűnper mégis csak monumentális politikai per lett, amelyet tovább folytatott a bíróságoknál is erősebb szavú faktor: a független közvélemény. Désy, Zoltán vádjait átvették az ellenzék legnagyobb tekintélyű vezérei. Gróf A­p­p­o­n­y­i Albert, gróf Andrássy Gyula és gróf­ Zichy Ala­dár jelentették ki, hogy meggyőződtek mind­annak igaz voltáról, amit Désy mondott. Lu­kács nem reflektált ezzel szemben elégtételre. A főrendiházban ismételten megkérdezték tőle, hajlandó-e tisztázni a dolgokat? Mély csend volt a válasz. S a közvélemény véglegesen le­vonta azt a konzekvenciát, amelyre már a­ törvényszéki tárgyalás után joga volt: a vádak­ igazak s a miniszterelnök nem járul hozzá a­ bizonyításhoz, mert a pontosan, törvényszéki­­leg, objektíve megállapítható való bizonyára: még kellemetlenebb volna számára, mint a­ szubjektív módon fogalmazott vádak. A részletek változhattak volna egy tár­­gyalás során. A dolog lényegére nézve azon­ban semmi kétség nincs többé. A királyi tábla­ nevezheti vádlottnak Désy Zoltánt: az ország Lukácsban látja a vádlottat, az egyre jobbad összroppanót, a mindinkább megsemmisülök Ezen a tényálláson már most a második fórum, amely még inkább formalizmushoz van kötve, alig változtathat. Hiszen a királyi tábla letárgyalhatja az ügyet és meghozhatja a maga ítéletét tisztán az iratokból, anélkül, hogy akár a vádlottat, akár a miniszterelnököt kihallgatná. Fordulatot csupán az jelentene, ha a királyi tábla, szemben a törvényszékkel, szükséges­nek tartaná a bizonyítást és elrendelné. Ez je­lentékeny előnyt jelentene­­ Lukács László­nak. Jelentené azt, hogy egy sötét és kínos ügy, amely különben végigkíséri egész pályáján, bírói ítélettel befejeztetik. Désy Zoltán felmen­tése lesújtó ítélet volna ugyan Magyarország miniszterelnöke számára, de ítélet volna, amely, eltávolítana a fórumról egy oda nem való em­bert, de megmentené a további kálvária­ já­­rástól. A felsőbíróságnak most módjában van meg­szüntetni a gyilkos izgalmat, ha lehetővé teszi a teljes bizonyítást. Az országot sok szomorú csalódás érte már, de mégis, lázas figyelemmel, feszült várakozással nézi ezt a tárgyalást. Meg fog jelenni rajta Désy Zoltán, aki most Er­délyben tartózkodik és minden valószínűség szerint eljön védője, a külföldön levő Váz­so­ny­i Vilmos is, akit táviratilag értesítettek a tárgy­alás kitűzéséről. Az igazi „ vádlott. L­u -

Next