Pesti Napló, 1913. szeptember (64. évfolyam, 207–231. szám)

1913-09-11 / 215. szám

8 Budapest, csütörtök • --- . ' - PESTI NAPLÓ 1913. szeptember II. 215. szám. rosszat valakiről, ha jót is mondhatsz... Ne árulkodj. Miner az egész világot beutazta, mint katona végigküzdte az amerikai polgárháborút, és a nyugati indiánok elleni Campagne-ban is részt vett. Munkamottója ez volt: — Hat hónapig dolgozz, hatig pihenj! . Éhez híven az év egyik felét rablással, a másikat mulatással és szórakozással töltötte el. Húsz évvel, ezelőtt fényes háztartása volt Newyorkban és ha Európába vetődött, mindig a legelőkelőbb hotelekben ütötte fel tanyáját, hol bőkezűsége folytán kedvelt vendége volt az elegáns restaurantoknak és mulatóhelyeknek.. A kontinens minden nagyvárosában ismerték és mint jámbor zarándok, egyszer a pápa elé is került. .Végleges, bukását az ital okozta és amint emlékiratainak zárószavában mondja: — Csupán az italon múlt, hogy nem lett belőlem politikai vezérférfi. Egy párisi költő kálváriája. — Léon Deubel öngyilkossá lett._ Páris, szeptember 10. (Saját tudósítónktól.) Aki Rostand, Bataille, Bernstein és a többi híres, népszerű francia írók palotáiról, villáiról, autóiról és kincseiről olvas, azt hiheti, hogy Párisban minden tehetséges művésznek biztosítva van a jövője és egy színpadi siker, néhány finom és hangulatos költemény elég hozzá, hogy egy-kettőre felkapott kedvence legyen az író a párisi társaságoknak. Pedig a párisi íróvilágban nagy a nyomor és akik a képes lapokban csak a népszerű irók pompás szalonjait és kifogástalan frakkjait látják, talán el sem helezik mekkora a szegénység a Quartier Latin irói és költői közt, akiknek kiéhezett, nyomorgó sorában sok nagy tehetség is tengődik. Ezek közé a nyomorgó írók közé tartozott Léon Deubel is, akit nemrég holtan húztak ki a Máméból, ahová öngyilkos szándékkal bevetette magát. A szerencsétlen Deubel halála után a legtekintélyesebb francia folyóiratok is hasábokat szenteltek, a méltatásának és híres essay-irók parentálták el az öngyilkos költőt, aki sokat koplalt, nélkülözött, és szenvedett életében az irodalomért. Deubel 1879 március 22-ikén született Belfortban. Szülei nem sokat törődtek vele és neveltetését nagybátyjára bizták, aki kiváló ember volt és a kisfiút nagyon szerette. A nagybátyját azonban annyira elfogulták üzleti ügyei, hogy idegen emberekre kellett bíznia a fiú nevelését. Tizenegy éves korától tizenhetedik életévéig a baumei gimnáziumban tanult; már akkor nagy tisztelője volt Verlaisienek, Laforguenek és már akkor „költőlélek“ volt. Energikusan utasította vissza nagybátyja ajánlatát, aki előnyös állást kínált neki üzletében és mikor a baccalaureatus-i címet elnyerte, repetitor lett az egyetemen. Több városban megfordult és mindenütt megszerették megnyerő modoráért. Igen sok tanítványa kis barátja lett később. Egy alkalommal azonban hevesen összekülönbözött tölebbvalójával és megvált állásától. Rövid ideig Boulogne sur Mer-ben nyomorgott, majd 1900-ban Párisba került egyetlen fillér nélkül. Szomorú helyzetéről néhány komor költeménye tanúskodik, amelyeket azokban az időkben írt. Hogy valamiképp segítsen magán, katona lett. Közben örökséghez jutott és leszerelés után Itáliába ment, ahonnan 1904-ben tért vissza.Lillébe utazott, ahol hamar elköltötte öröksége utolsó filléreit is. Lilléből ismét Párisba ment és itt keserves napok vártak rá. Mint a fiatal költőket általában, őt sem érdekelte a költészeten, a metrikán és a különböző költői irányokon kívül semmi; sem a politika, sem a kereskedelem, sem a pénzügy. Minthogy azonban valamiből meg kellett élnie, fordítgatott és a fordításokért kapott csekély pénzből tengette életét. Deubel eleinte gúnyos és szentimentális verseit, hozta nyilvánosságra. Ezekben a költeményekben Verlaine bája összevegyült Laforgue gúnyjával és Rimbaud látomásos erejével. Deubel valósággal tarjongott ezért a három költőért. „Revue Verlainenne“ címmel lapot is alapított 1902-ben. Mint ember rendkívül szeretetreméltó volt ez a középmagas termetű, szőke bajuszú érdekes arcú férfi, akinek vonásai elárulták az átélt keserűségeket. Tiszta kék szeme és magas nyílt homloka, okosságról tanúskodott. Az utóbbi időben úgyszólván megkeményedtek a vonásai, a keserűség, a nélkülözés és, a bánat egyre szomorúbb kifejezést adtak az arcának. Louis Pergaud,aki a morgue-ban látta holttestét, azt mondja, hogy feje a halál után hasonló volt az antik bronzszobrokhoz. Leon Deubel kizárólag lírikus volt és nem is akart más lenni. Álmodozásra született, nem tettekre. Barátainak nem lehet szemrehányást tennie, hogy nem tudták Deubelt ebből a nyomorúságos állapotból kiragadni. Mert Deubel büszke és makacs volt. A Quartier Latin költőitől és íróitól eléggé megkülönböztette előkelősége és talentuma. Ismerte, a nyomort, de nem tudott koldulni. Néha napokig sem evett, de a világért sem panaszkodott volna. Csaló ha már a végső szükség kényszerítette, kért néhány fillért kenyérre, omnibusz-jegyre vagy cipőtalpalásra. De sohasem kért egyetlen fillérrel sem többet, mint amennyire feltétlenül szüksége volt. A költészetet bizonyos tekintetben papi méltóságnak tartotta és megvetette a dicsőséget, pedig rajongott érte. Most már véget értek a szenvedései és kék szemében nem lobog fel a láng, az essayirók hangulatos méltató cikkeire. Leon Deubel meghalt és a Quartier Latin nyomorgó költői megszabadultak egy tehetséges vetélytárstól . . • A Tinova-pör. — Beigazolt vádak. — Marosvásárhely, szeptember 10. (Sajáttudósítónk te le f o n je le n- tése.) Megemlékeztünk már a Tinovaperről, amelyet Gyergyóditró község és a közbirtokosság indított a Tinova közkereseti társaság ellen. A gyergyóditrói közbirtokosság ugyanis a ditrói pótadók megváltására, a községnek százezreiket érő erdőségeket adományozott, amelyeket azonban a Tinova-társaság állítólag jogtalanul letarolt és eladott, sőt az erdőségekből ezerötszáz holdat nemlétezőnek, fiktív adománynak jelentett ki. Bonyodalmas pörök során végre sikerült az 1500 hold erdőt megtalálni és a megejtett helyszíni szemlén Térti Béla miniszteri tanácsos is jelen volt. A híres Tinova-ügygyel most a marosvásárhelyi bíróság is foglalkozott, Vákár Artur gyergyószentmiklósi szerkesztőnek a Tinóva panaszára megindult sajtópere során. A per ma délelőtti tárgyalásán — mint Marosvásárhelyről jelentik — váratlan és szenzációs fordulat történt. A két fő magánvádló...dr. Gál Endre és Gál Miklós, a Tinóva főemberei ugyanis déli tizenkét órakor, amikor a tanuk kihallgatása következett volna, elejtették a vádat és eltávoztak a tárgyalóteremből. Senki sem volt erre elkészülve, még a Tinovatársaság ügyvédjét sem. A bíróság visszavonult és elmarasztalta Gálákat hatezer korona pörkölt,ségben, a szerkesztő ellen pedig megszüntette a további eljárást. Az esküdtek ezután bementek gróf Lázár Miklóshoz,, az esküdtszék elnökéhez és elpanaszolták, hogy őket személyesen is bántalmazta a két Gát. Az elnök erre rozszabb beszédet mondott, melyben visszautasíto a sértéseket. A tárgyalásra mintegy nyolcvan-száz is be volt idézve, akiket ki sem hallgattak.. A vádat Térfi Gyula földművelésügyi érd tanácsos vallomása után ejtették el, aki kihallgatása alkalmával azt mondotta, hogy körülbelül 1500 hold tűnt el az erdőségek közül, amelynek értéke körülbeüll. két millió korona. Ez után a vallomás után a kémia felejtette a vádat Vákár Artur szerkesztő ellen,akit tíz rendbeli becsületsértéssel és tíz rendbeli rgalmazással vádoltak. A pernek még e hónapban a Csíkszeredai törvényszék előtt polgári tárgyalása is lesz. Légberöpített aviatikus vőlegény. Ü &D — A megcsalt menyasszony boszuja,_ Berlin, szeptember 10(Saját tudósítónktól.) Rendkívül sz 2galmas bűntény tartja izgalomban a spreeparti császárváros közönségét és rendőrségét. Ha igaz, amivel egy fiatal berlini leányt megvádolnak, hogy aviatikával foglalkozó vőlegényét fel- ■b ér élt emberekkel levegőbe röpíttette, akkor a modern kor egyik legsötétebb borzalmával állunk szemben. Hónapokkal ezelőtt történt ugyanis, hogy a johannisthali repülőtéren rendkívül különös s máig föl nem derített katasztrófa következtében lezuhant Hauschner Frigyes fiatal gépészmérnök, aki főleg az aviatika szolgálatában állott s nagy sikereivel magára vonta a szakkörök figyelmét. Alig harminc éves volt Hauschner Frigyes, egészséges,, erős és szimpatikus ,fiatalember, akit nagyon kedveltek a kollégái és ismerősei. Egy nap aztán megjött a gyászos hír, amely szerint Hauschner egy hajnali próbafelszállás alkalmával ,300 méter magasságból lezuhant s nyomban meghalt A német aviatika 73-dik halottját gyászolta benne s nagy pompával temették el. Aztán megindult a vizsgálat a halálos esés megállapítására, mert tudvalévően minden balesetnél és szerencsétlenségnél az aviatikai telep bizottság megállapítja az eset okát, részben hogy ebből okulást szerezzen a többi, részint, pedig a közönség és sajtó tájékozására. Igen különös volt, hogy Hauschner Frigyes halálos esésének okát nem tudták megállapítani mai napig, s így az érdekeltek abban nyugodtak meg, hogy váratlan légviszonyok, vagy a gépen történt kifürkészhetetlen deffektus okozta a nagy jövőjű fiatalember halálát. Mára azonban váratlan fordulóponthoz érkezett a tragédia, s a rendőrség eddigi kutatása alapján is kiderült, hogy Hauschner Frigyes előkészített bűnténynek esett áldozatul — a menyasszonya révén. Egy följelentés alapján kezdett nyomozni a bérui rendőrség s a följelentés adatai utján bebizonyult, hogy Hauschner ellen a menyasszonya boszut esküdött mert állítólag megcsalta s elhagyta. Kahn Stefániának hívják a súlyosan megvádolt leányt, aki két évvel ezelőtt ismerkedett meg a mérnök-aviatikussal. A leány annak idején a közismert Wertheim-áruházban volt alkalmazva, de mikor megismerkedett Hauschnerrel, otthagyta állását, mert a mérnök menyasszonyának tekintette s pénzzel támogatta a különben szegény leányt. Néhány hónappal ezelőtt — erről pontos adatai még nincsenek a rendőrségnek — a mérnökaviatikus elhidegült a fiatal leánytól, s ha csak tehette elkerülte. Kahn Stefánia azonban ragaszkodott a vőlegényéhez, s nem mondott le róla, bár Hauschrar tanukkal bizonyította, hogy a leány olyan helyeken főrdult meg, hová kifogástalan erkölcsű leányok nem igen járnak. Kahn Stefánia erre levelet írt vőlegényének, melyben azt ígérte Hauschnernek, hogy boszút fog rajta állani hűtlensége miatt. Ettől fogva tényleg szakítottak is, nem találkoztak többé egymással, s már-már úgy látszott, hogy elfelejtették egymást Míg aztán egy napon föltűnt Hauschnernek, hogy volt menyasszonya egy szomszédos hangárba jár mindsűrűbben. Mikor kérdőre vonták a hangár pilótáit a leány kiléte felöl, Freund, a Fokker-gyár mentőrje azt mondotta, hogy a leány a menyasszonya. Tény az, hogy Kahn Stefániának most Freund mentőrrel futó viszonya volt, s a leány éppen ezt a rövid viszonyt választotta alkalmasnak arra, hogy boszuját és sötét tervét véghez vigye.. A berlini rendőrség eddigi nyomai alapján megállapították azt, hogy Freund aviafikus a kérdéses hajnalon, midőn Hauschner halálos bukása megtörtént,, tényleg kint volt a repülőtéren. Sőt Hauschner mérnök volt második, mechanikusa azt vallotta, hogy Freund feltűnően sokat járt az ő hangárjukban s állandóan érdek. 16 db 11. egyik-másik szerkezeti részlet iránt De terhelő Freundre