Pesti Napló, 1913. december (64. évfolyam, 285-308. szám)

1913-12-03 / 285. szám

■ r,r^,.,„ .x-r -*v ■Vf" v*- r** ............ I PESTI NAPLÓ 1913. december 3. 285. szám. 4 Budapest, szerda Szerém megyében Mitrovica, Petervaradin és Sriemski-Karlovc. Azok a városok, amelyek városi címet kaptak, a következő neveket viselik: Lika—Krbavamegyében C a r 1 o p a g, Zagrebmegyében Kosztajnica, Bjelovar—Krizevci megyében I­v­a­n­i­c-G­rad. . A többi horvátországi község és helység elneve­zéséről külön rendeletet adnak ki. A katonai kiadások a delegációban. (A tengerészeti és hadügyi albizottságok ülései. — Milliók uj fegyverkezésre. — Magyarország vé­­delme és a román kérdés.) (Saját tudósítónktól.) A delegáció tengerészeti és hadügyi albizottságai ma ülést tartottak. A tengerészeti albizottság elfogadta a költségvetést, a hadügyi vitát pedig holnap foly­tatják. Haus tengernagy expozéjában a tenge­részet további fejlesztésének szükségességét hangoztatta. Ezzel szemben Chor­in Ferenc, az ellenzék delegátusa, mutatott rá, hogy a haditengerészetbe ölt milliókkal a hármasszövet­ségnek hozunk áldozatot. Ugyancsak Chorin kö­vetelte a magyar ipar nagyobb mérvű részesíté­sét katonai szállításoknál. A hadügyi albizottság előadója, Hegedűs Lóránt a fegyverkezés nagymérvű költségeire volt kénytelen rámutatni, s figyelmeztette a hadvezetőséget, hogy a katonai kiadások már túlhaladják a trtonarkia teherviselő képességét. Lovászy Márton a folyton fokozódó fegy­verkezés túlzásai ellen beszélt és felhívta a had­vezetőség figyelmét arra, hogy a magyar határ védelméről nem gondoskodik eléggé. Visszauta­sította azt, mintha Romániával a magyarságnak a hazai románok iránt való érzése ellentéteket okozhatna. Chorin Ferenc is a Romániával való viszonyunkat és a katonai kiadások födö­­zésének pénzügyi nehézségeit fejtegette. Szerdán délelőtt a hadügyi albizottság foly­tatja ülését, amelyen az ellenzék részéről ..gróf Hadik János, herceg Win­disc­hgrätz La­jos és Rakovszky István szólalnak föl, va­lamint K­r­o­b­a­t­i­n hadügyminiszter is válaszol a kérdésekre. Szerdán délután a pénzügyi al­bizottság ülésezik, amelyen V­á­z­s­o­n­y­i Vil­mos betegsége miatt nem vehet részt. Csütör­tökön délelőtt a boszniai költségvetést, délután a zárszámadást tárgyalják. A teljes ülések a jövő hét keddjén kezdődnek. A mai albizottsági­ ülésekről ezek a tudósí­tásaink : A tengerészeti albizottság ülése. A magyar delegáció tengerészeti albizottsága báró Dániel Ernő elnökletével tartott ülésén K r­o­b­a­t­i­n hadügyminiszter, Haus Antal tenger­nagy, több szakelőadó, továbbá Tisza, Hazai és Harkányi miniszterek vettek részt. (Haus espotja.) Haus Antal tengerészeti parancsnok előterjesz­tette német nyelvű expozéját, ismertetve a ten­gerészet jövő félévi költségvetését. Egymillió kétszáztízezer koronával magasabb az előirányzott összes szükséglet, mint 1913. első felében. A költségvetés a Schönaich-féle programja keretén belül mozog s inkább arról óhajt nyilatkozni, mit nem foglal magában. Elsősorban a Monarch -ha­jó­hadosztály pótlására van szükség, mert ezek az elavult törpe csatahajók nem állíthatók modern csatahajók vona­lával szembe. A gazdasági helyzetre való tekintettel jobb idők költségvetésébe kell fölvenni a hajóépítés­­hez szükséges hitelt. A Schönaich-féle megállapodás keretein túl szükségesnek tartja, hogy a flottaépítés és mindaz, ami azzal összefüggésben áll, megvaló­­síttassék. A rendkívüli hiteleket kizárólag hajó­­építésre fordítják. A tengerészet minden egyéb szükségletét a normális költségvetés fedezi, éven­­ként másfél milliónyi szaporulattal. Ez az évenkénti szaporodás azonban t­ú­l k­e­v­é­s. Eddig más elmék­nél igyekeztek megtakarítani, hogy a másfél milliós évi emelkedéseken túl mutatkozó szükségletet fedez­hessék. De ezt nem lehet állandóan tenni, ha a flotta harcképességét aggasztó módon károsítani nem akarják. (A flottaprogramm.) Programmom — folytatta ezután Haus, — nem­­négy túl azon, amelyet Montecuccoli tengernagy tartott szem előtt, hogy flottánk tizenhat csatahajó, tizenkét cirkáló, huszon­négy torpedójárrat, hetvenkét torpedó­­naszád, tizenkét tengeralatti naszád, nyolc monitor és néhány szállítóhajó legyen. Ígérem, hogy takarékoskodni fogunk és csak a sürgősen szükségeset kérjük. Legnagyobb té­telként az a negyvenhét és fél millió szerepel, mely a háromszáztizenkét milliós hitel utolsó részlete. Ebből a hitelből épült hajók közül a Viribus u­n­i­­t i­s már elkészült és egy év óta szolgálatban van, a Tegetthoff több mint fél év óta, a Tátra nevű torpedójármű október óta és a Balaton nevű november óta. A Csepel nevű torpedójár­művet most veszik át. A két csatahajó a Stabilimento Tecnico sikerült gyártmánya. A Prinz Eugen csatahajót most szerelik föl, tavaszszal szolgálatba állítják, a Szent István nevű csatahajót január­ban bocsátják vízre a Danubius hajógyárban. A Szent István építése körül óriási nehézségek voltak. A Danubius hajógyárban épült Balaton, Tátra és Csepel hajók sikerült gyártmányok, amennyi­ben a próbautaknál 33 mértföldes maximális sebes­séget értek el. E torpedónaszádok a magyar iparról igen tiszteletreméltó tanúságot tesznek. (A tengerészet dicsérete.) Az előirányzat második legnagyobb tétele az a több, mint negyven millió korona hitel, melyet a balkáni válság okozta fegyverkezés miatt volt szük­ség. Bármily sajnálatos ez a tekintélyes kiadás, a velejáró károk, tízezer tartalékos tengerész behívása és visszatartása, mégis rendkívül értéke­sek az akkor szerzett tapasztalatok. Negyven év óta most állították először szolgálatba az egész operatív flottát, melynek legénysége nagyrészt tartalékosokból áll. A tartalékosok az új felszerelésű hajókon is nagyon jól beváltak, szolgálatkészek és lelkesek vol­tak, sok tekintetben használhatóbbak, mint a tény­leges szolgálatot teljesítő ifjabb legénység. A torpedó­­naszádokon és azokon a hajókon, amelyeken, kivált télen, sokkal keményebb a szolgálat, voltak leg­inkább megelégedve a tartalékosokkal. A tartaléko­sok hozzátartozói állami támogatásban részesültek s ezenkívül a tengerészeti osztály több mint 134 ezer koronát fordított karácsonyi ajándékokra. Sok tar­talékos sürgős családi ügyek miatt több hónapi sza­badságot kapott. A legértékesebb az a tapasztalat, hogy a tartalékosok, a tényleges tenge­részekkel egészen egyenlő értékűek, hogy a tisztikar szelleme kifogástalan és hogy ten­geri haderőnk minden eshetőséggel szem­ben fényesen megállja helyét. Haus tengernagy azzal végezte beszédét, hogy adja meg a delegáció a haditengerészetnek mindazt, ami a flotta kiépítéséhez szükséges, mert a legkivá­lóbb erkölcsi kvalitások sem biztosíthatják a sikert, ha a flotta nincs a modern tengerészet színvonalán. (A magyar ipar érdekei.) Az expozé után Molnár Viktor előadó ismer­tette a tengerészeti költségvetést. Megállapította, hogy a tengerészeti vezetőség rendkívüli hitelként kezeli a hajóépítési tételeket. Darvas Fülöp terjesz­tette elő az ipari albizottság jelentését. 1911-ben a tengerészet szükséglete 36 millió volt; ebből Ma­gyarországra esett 28,91 százalék. 1912-ben az ered­mény kedvezőbb. A megrendelés 18,267.000 korona volt; ebből Magyarország javára 39,65 százalék esett, ami a kvóta arányát túlhaladja. Fölhívandó a hadügyminiszter, hogy a nyilvános pályázat útján történő megrendeléseknél léptessen életbe oly sza­bályokat, amelyek a legteljesebb szabad versenyt biztosítják. Hivassák fel a hadügymi­niszter, hogy részletes kimutatást adjon: meny­nyit juttatott különböző hitelekből és a balkáni rendkívüli hitelből a ma­gyar,és mennyit az osztrák iparnak. (Chorin a túlzott jegy­érkezés ellen.) Chorin Ferenc: Az 1911. évi költségvetés fordulópontot jelent a hadsereg és a flotta budget­­jében. Öt esztendőre terjedően megállapittattak a hadsereg fejlesztésének költségei és ebből a flotta reorganizációjára 333 millió korona jutott, mely ösz­­szegből dreadnoughtok voltak építendők. Konstatálni lehet, hogy a flotta költségei öt esztendő alatt csak­nem megháromszorozódtak.* A monarchia védelmé­nek természetes súlypontja a szárazföldi hadsereg. Ennek fejlesztése érdekében áldozatokat is kell hoz­nunk. Azonban a hadsereg és a flotta egyenlő arány­ban nem fejleszthető és ha a flotta fejlesztését for­szírozzák, ezt előbb-utóbb a hadsereg fogja hátrá­nyosan megérezni. Mindezt szükségesnek tartja el­mondani, mert úgy látja, hogy a flottának az eddigi­nél rohamosabb fejlesztése van tervbe véve. Amikor ennek híre először megjelent, csodál­kozva kérdezték a külföldön, hogy mi indíthatta a monarchiát, amely par excellence szárazföldi hata­lom, hogy a tengeren ilyen nagy erőfeszítéseket te­gyen. Az a javaslat, amelyet Churchill, az angol admi­­­­rálátás első lordja a flotta fegyverkezésének kontin­gentálása tekintetében tett, ha valahol, úgy nálunk érdemelt volna figyelmet és felkarolást. Szaló már 1911-ben javasolta, hogy kössünk megállapodást Olaszországgal, az akkori kormányelnök úr azon­ban úgy vélte, hogy ez nem egyeztethető össze az ország méltóságával. Örömmel látja, hogy Angol­ország ezt a maga méltóságával összeegyeztethető­­nek tartja. (Flotta a szövetségeseknek.) Ha vizsgáljuk azokat a szemponto­kat, amelyek a hadsereg vezetőségét a flotta rohamosabb fejlesztésére bír­ják, akkor két szempont tolul előtérbe. Az egyik az, hogy flottánk méreteit egy nívón akarjuk tartani Olaszország flottájával. Utalt már azokra a nagy érdekekre, amelyek Olaszországnak egyenesen kötelességévé teszik flottája fejlesztését: egyetlen kontinentális állam sincs a tengeren úgy exponálva, mint Olaszország. De különben is a külügyminiszter utalt az Olaszor­szág közt és köztünk ez idő szerint fenálló szívélyes viszonyra és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Olaszországot afrikai hódításai, amelyek katonai és anyagi erejét le­kötik, Görögországgal való viszálya az Aegei tengeren, Franciaországgal való versenye a Földközi tengeren nemcsak a szövetség erejénél fogva, hanem természetszerűen Ausztria , Magyarországra utalják. A másik szempont, amire az osztrák delegáció­ban utaltak, hogy azért van szükség a flotta fejlesztésére, mert Olaszország a líbiai hódítások révén összeütkö­zésbe kerülhet Franciaországgal és nekünk szövetségesünket támogat­nunk kell. A szövetségi kötelességeknek ilyetén magyarázata messzire vinne. A másik számbajöhető szempont, hogy esetleg Németország iránti tekin­tetek bírnak bennünket flottánk rohamosabb fejlesz­tésére, azonban a szövetséges viszony csa­d olyan áldozatokat követelhet tőlünk, amelyek a mi érdekeinknek megfelel­nek és nem olyanokat, amelyek kizáró­lag a szövetséges érdekeit szolgálják. Tartsuk be a­ dreadnoughtok építésében az eredeti tervet és talán 1916-ra gazdasági viszonyaink annyira megjavulnak, hogy a további fejlesztésről is tárgyalhatunk, anélkül, hogy a szárazföldi hadsereg­től lennénk kénytelenek elvonni a további költsége­ket. Az előirányzat egyes tételeiről kér felvilágosí­tást és szóvá teszi, hogy 1911-ben, dacára a ma­gyar hajógyárnak, a magyar ipar még mindig nem kapta meg a kvóta­szerűen őt megillető részt a szállításokból. Ki­fogásolja végül az 1912. év beszerzéseire előterjesz­tett kimutatásokat, amelyek hiányosak. (Elfogadták a költségvetést.) Tisza miniszterelnök azt hiszi, hogy Chorin megfeledkezett arról, hogy az 1911. évi flottapro­­gramm megváltoztatható a külügyi helyzet hatása alatt. Annak 1914-ben kell befejezést nyernie. A hát­ralévő összegnek, amely tehát 1914-re volt kon­­temmplálva, valamivel több, mint a fele vétetett fel ebbe a költségvetésbe, a még hátralevő, azt hiszi, 45 millió pedig az 1914—1915. évi költségve­tésbe fog belevétetni. Ennek folytán már az 1914 é­ 1915. évi budgetév második fele, vagyis az 1915. naptári év első fele már rendelkezésre fog állani a másik dreadnought divízió átépítésére, teh­át a jövő delegáció elé fognak az előterjesztések megtétetni. Szerinte Olaszországgal való viszonyunk szempont­jából is kétszeres értéke van annak, hogy a mi flot­tánk mint értékes tényező szerepeljen a nagyhatal­mak flottái között. Chorin Ferenc megállapítja, hogy Tisza az ő szavait félreértette, ő csak a Montecucoli-programm érdekében emelt szót. A Földközi-tengeren való po­zíciónk abdikálására nem is gondolt. Lukács György, Miklós Ödön, O­k­o­li­cs­á­n­y­i J László, S­z­ü­ll­ő Géza és gróf T­e­l­e­k­i Sándor munkapártiak szólaltak fel ezután egymás­után s mindnyájan a legnagyobb készséggel és örömmel jelentették ki készségüket, hogy a millió­kat megszavazzák a haditengerészet részére. Báró Hazai honvédelmi miniszter is felszólalt s kijelentette, hogy mindent elkövetett a tüdő­­vész csökkentésére. Haus Antal tengernagy, tengerészeti parancs­nok felvilágosításai után a költségvetést ál­talánosságban és részleteiben elfogadták, mire az ülés véget ért. A hadseregszállítások. A delegáció hadügyi ipari albizottsága gróf S­e­­r­é­n­y­i Béla elnökletével ugy a hadsereg, mint a hadi tengerészet ipari kiadásait és azok kvótaszerű felosztását tárgyalta. K­a­b­ó­s Ferenc előadó a hadsereg ipari szállí­tásait, Darvas Fülöp a hadi­tengerészeti szállítá­sokat ismertette, kiemelvén, hogy a hadi tengeré-

Next