Pesti Napló, 1913. december (64. évfolyam, 285-308. szám)
1913-12-03 / 285. szám
■ r,r^,.,„ .x-r -*v ■Vf" v*- r** ............ I PESTI NAPLÓ 1913. december 3. 285. szám. 4 Budapest, szerda Szerém megyében Mitrovica, Petervaradin és Sriemski-Karlovc. Azok a városok, amelyek városi címet kaptak, a következő neveket viselik: Lika—Krbavamegyében C a r 1 o p a g, Zagrebmegyében Kosztajnica, Bjelovar—Krizevci megyében Ivanic-Grad. . A többi horvátországi község és helység elnevezéséről külön rendeletet adnak ki. A katonai kiadások a delegációban. (A tengerészeti és hadügyi albizottságok ülései. — Milliók uj fegyverkezésre. — Magyarország védelme és a román kérdés.) (Saját tudósítónktól.) A delegáció tengerészeti és hadügyi albizottságai ma ülést tartottak. A tengerészeti albizottság elfogadta a költségvetést, a hadügyi vitát pedig holnap folytatják. Haus tengernagy expozéjában a tengerészet további fejlesztésének szükségességét hangoztatta. Ezzel szemben Chorin Ferenc, az ellenzék delegátusa, mutatott rá, hogy a haditengerészetbe ölt milliókkal a hármasszövetségnek hozunk áldozatot. Ugyancsak Chorin követelte a magyar ipar nagyobb mérvű részesítését katonai szállításoknál. A hadügyi albizottság előadója, Hegedűs Lóránt a fegyverkezés nagymérvű költségeire volt kénytelen rámutatni, s figyelmeztette a hadvezetőséget, hogy a katonai kiadások már túlhaladják a trtonarkia teherviselő képességét. Lovászy Márton a folyton fokozódó fegyverkezés túlzásai ellen beszélt és felhívta a hadvezetőség figyelmét arra, hogy a magyar határ védelméről nem gondoskodik eléggé. Visszautasította azt, mintha Romániával a magyarságnak a hazai románok iránt való érzése ellentéteket okozhatna. Chorin Ferenc is a Romániával való viszonyunkat és a katonai kiadások födözésének pénzügyi nehézségeit fejtegette. Szerdán délelőtt a hadügyi albizottság folytatja ülését, amelyen az ellenzék részéről ..gróf Hadik János, herceg Windischgrätz Lajos és Rakovszky István szólalnak föl, valamint Krobatin hadügyminiszter is válaszol a kérdésekre. Szerdán délután a pénzügyi albizottság ülésezik, amelyen Vázsonyi Vilmos betegsége miatt nem vehet részt. Csütörtökön délelőtt a boszniai költségvetést, délután a zárszámadást tárgyalják. A teljes ülések a jövő hét keddjén kezdődnek. A mai albizottsági ülésekről ezek a tudósításaink : A tengerészeti albizottság ülése. A magyar delegáció tengerészeti albizottsága báró Dániel Ernő elnökletével tartott ülésén K robatin hadügyminiszter, Haus Antal tengernagy, több szakelőadó, továbbá Tisza, Hazai és Harkányi miniszterek vettek részt. (Haus espotja.) Haus Antal tengerészeti parancsnok előterjesztette német nyelvű expozéját, ismertetve a tengerészet jövő félévi költségvetését. Egymillió kétszáztízezer koronával magasabb az előirányzott összes szükséglet, mint 1913. első felében. A költségvetés a Schönaich-féle programja keretén belül mozog s inkább arról óhajt nyilatkozni, mit nem foglal magában. Elsősorban a Monarch -hajóhadosztály pótlására van szükség, mert ezek az elavult törpe csatahajók nem állíthatók modern csatahajók vonalával szembe. A gazdasági helyzetre való tekintettel jobb idők költségvetésébe kell fölvenni a hajóépítéshez szükséges hitelt. A Schönaich-féle megállapodás keretein túl szükségesnek tartja, hogy a flottaépítés és mindaz, ami azzal összefüggésben áll, megvalósíttassék. A rendkívüli hiteleket kizárólag hajóépítésre fordítják. A tengerészet minden egyéb szükségletét a normális költségvetés fedezi, évenként másfél milliónyi szaporulattal. Ez az évenkénti szaporodás azonban túl kevés. Eddig más elméknél igyekeztek megtakarítani, hogy a másfél milliós évi emelkedéseken túl mutatkozó szükségletet fedezhessék. De ezt nem lehet állandóan tenni, ha a flotta harcképességét aggasztó módon károsítani nem akarják. (A flottaprogramm.) Programmom — folytatta ezután Haus, — nemnégy túl azon, amelyet Montecuccoli tengernagy tartott szem előtt, hogy flottánk tizenhat csatahajó, tizenkét cirkáló, huszonnégy torpedójárrat, hetvenkét torpedónaszád, tizenkét tengeralatti naszád, nyolc monitor és néhány szállítóhajó legyen. Ígérem, hogy takarékoskodni fogunk és csak a sürgősen szükségeset kérjük. Legnagyobb tételként az a negyvenhét és fél millió szerepel, mely a háromszáztizenkét milliós hitel utolsó részlete. Ebből a hitelből épült hajók közül a Viribus unit is már elkészült és egy év óta szolgálatban van, a Tegetthoff több mint fél év óta, a Tátra nevű torpedójármű október óta és a Balaton nevű november óta. A Csepel nevű torpedójárművet most veszik át. A két csatahajó a Stabilimento Tecnico sikerült gyártmánya. A Prinz Eugen csatahajót most szerelik föl, tavaszszal szolgálatba állítják, a Szent István nevű csatahajót januárban bocsátják vízre a Danubius hajógyárban. A Szent István építése körül óriási nehézségek voltak. A Danubius hajógyárban épült Balaton, Tátra és Csepel hajók sikerült gyártmányok, amennyiben a próbautaknál 33 mértföldes maximális sebességet értek el. E torpedónaszádok a magyar iparról igen tiszteletreméltó tanúságot tesznek. (A tengerészet dicsérete.) Az előirányzat második legnagyobb tétele az a több, mint negyven millió korona hitel, melyet a balkáni válság okozta fegyverkezés miatt volt szükség. Bármily sajnálatos ez a tekintélyes kiadás, a velejáró károk, tízezer tartalékos tengerész behívása és visszatartása, mégis rendkívül értékesek az akkor szerzett tapasztalatok. Negyven év óta most állították először szolgálatba az egész operatív flottát, melynek legénysége nagyrészt tartalékosokból áll. A tartalékosok az új felszerelésű hajókon is nagyon jól beváltak, szolgálatkészek és lelkesek voltak, sok tekintetben használhatóbbak, mint a tényleges szolgálatot teljesítő ifjabb legénység. A torpedónaszádokon és azokon a hajókon, amelyeken, kivált télen, sokkal keményebb a szolgálat, voltak leginkább megelégedve a tartalékosokkal. A tartalékosok hozzátartozói állami támogatásban részesültek s ezenkívül a tengerészeti osztály több mint 134 ezer koronát fordított karácsonyi ajándékokra. Sok tartalékos sürgős családi ügyek miatt több hónapi szabadságot kapott. A legértékesebb az a tapasztalat, hogy a tartalékosok, a tényleges tengerészekkel egészen egyenlő értékűek, hogy a tisztikar szelleme kifogástalan és hogy tengeri haderőnk minden eshetőséggel szemben fényesen megállja helyét. Haus tengernagy azzal végezte beszédét, hogy adja meg a delegáció a haditengerészetnek mindazt, ami a flotta kiépítéséhez szükséges, mert a legkiválóbb erkölcsi kvalitások sem biztosíthatják a sikert, ha a flotta nincs a modern tengerészet színvonalán. (A magyar ipar érdekei.) Az expozé után Molnár Viktor előadó ismertette a tengerészeti költségvetést. Megállapította, hogy a tengerészeti vezetőség rendkívüli hitelként kezeli a hajóépítési tételeket. Darvas Fülöp terjesztette elő az ipari albizottság jelentését. 1911-ben a tengerészet szükséglete 36 millió volt; ebből Magyarországra esett 28,91 százalék. 1912-ben az eredmény kedvezőbb. A megrendelés 18,267.000 korona volt; ebből Magyarország javára 39,65 százalék esett, ami a kvóta arányát túlhaladja. Fölhívandó a hadügyminiszter, hogy a nyilvános pályázat útján történő megrendeléseknél léptessen életbe oly szabályokat, amelyek a legteljesebb szabad versenyt biztosítják. Hivassák fel a hadügyminiszter, hogy részletes kimutatást adjon: menynyit juttatott különböző hitelekből és a balkáni rendkívüli hitelből a magyar,és mennyit az osztrák iparnak. (Chorin a túlzott jegyérkezés ellen.) Chorin Ferenc: Az 1911. évi költségvetés fordulópontot jelent a hadsereg és a flotta budgetjében. Öt esztendőre terjedően megállapittattak a hadsereg fejlesztésének költségei és ebből a flotta reorganizációjára 333 millió korona jutott, mely öszszegből dreadnoughtok voltak építendők. Konstatálni lehet, hogy a flotta költségei öt esztendő alatt csaknem megháromszorozódtak.* A monarchia védelmének természetes súlypontja a szárazföldi hadsereg. Ennek fejlesztése érdekében áldozatokat is kell hoznunk. Azonban a hadsereg és a flotta egyenlő arányban nem fejleszthető és ha a flotta fejlesztését forszírozzák, ezt előbb-utóbb a hadsereg fogja hátrányosan megérezni. Mindezt szükségesnek tartja elmondani, mert úgy látja, hogy a flottának az eddiginél rohamosabb fejlesztése van tervbe véve. Amikor ennek híre először megjelent, csodálkozva kérdezték a külföldön, hogy mi indíthatta a monarchiát, amely par excellence szárazföldi hatalom, hogy a tengeren ilyen nagy erőfeszítéseket tegyen. Az a javaslat, amelyet Churchill, az angol admirálátás első lordja a flotta fegyverkezésének kontingentálása tekintetében tett, ha valahol, úgy nálunk érdemelt volna figyelmet és felkarolást. Szaló már 1911-ben javasolta, hogy kössünk megállapodást Olaszországgal, az akkori kormányelnök úr azonban úgy vélte, hogy ez nem egyeztethető össze az ország méltóságával. Örömmel látja, hogy Angolország ezt a maga méltóságával összeegyeztethetőnek tartja. (Flotta a szövetségeseknek.) Ha vizsgáljuk azokat a szempontokat, amelyek a hadsereg vezetőségét a flotta rohamosabb fejlesztésére bírják, akkor két szempont tolul előtérbe. Az egyik az, hogy flottánk méreteit egy nívón akarjuk tartani Olaszország flottájával. Utalt már azokra a nagy érdekekre, amelyek Olaszországnak egyenesen kötelességévé teszik flottája fejlesztését: egyetlen kontinentális állam sincs a tengeren úgy exponálva, mint Olaszország. De különben is a külügyminiszter utalt az Olaszország közt és köztünk ez idő szerint fenálló szívélyes viszonyra és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Olaszországot afrikai hódításai, amelyek katonai és anyagi erejét lekötik, Görögországgal való viszálya az Aegei tengeren, Franciaországgal való versenye a Földközi tengeren nemcsak a szövetség erejénél fogva, hanem természetszerűen Ausztria , Magyarországra utalják. A másik szempont, amire az osztrák delegációban utaltak, hogy azért van szükség a flotta fejlesztésére, mert Olaszország a líbiai hódítások révén összeütközésbe kerülhet Franciaországgal és nekünk szövetségesünket támogatnunk kell. A szövetségi kötelességeknek ilyetén magyarázata messzire vinne. A másik számbajöhető szempont, hogy esetleg Németország iránti tekintetek bírnak bennünket flottánk rohamosabb fejlesztésére, azonban a szövetséges viszony csad olyan áldozatokat követelhet tőlünk, amelyek a mi érdekeinknek megfelelnek és nem olyanokat, amelyek kizárólag a szövetséges érdekeit szolgálják. Tartsuk be a dreadnoughtok építésében az eredeti tervet és talán 1916-ra gazdasági viszonyaink annyira megjavulnak, hogy a további fejlesztésről is tárgyalhatunk, anélkül, hogy a szárazföldi hadseregtől lennénk kénytelenek elvonni a további költségeket. Az előirányzat egyes tételeiről kér felvilágosítást és szóvá teszi, hogy 1911-ben, dacára a magyar hajógyárnak, a magyar ipar még mindig nem kapta meg a kvótaszerűen őt megillető részt a szállításokból. Kifogásolja végül az 1912. év beszerzéseire előterjesztett kimutatásokat, amelyek hiányosak. (Elfogadták a költségvetést.) Tisza miniszterelnök azt hiszi, hogy Chorin megfeledkezett arról, hogy az 1911. évi flottaprogramm megváltoztatható a külügyi helyzet hatása alatt. Annak 1914-ben kell befejezést nyernie. A hátralévő összegnek, amely tehát 1914-re volt kontemmplálva, valamivel több, mint a fele vétetett fel ebbe a költségvetésbe, a még hátralevő, azt hiszi, 45 millió pedig az 1914—1915. évi költségvetésbe fog belevétetni. Ennek folytán már az 1914 é 1915. évi budgetév második fele, vagyis az 1915. naptári év első fele már rendelkezésre fog állani a másik dreadnought divízió átépítésére, tehát a jövő delegáció elé fognak az előterjesztések megtétetni. Szerinte Olaszországgal való viszonyunk szempontjából is kétszeres értéke van annak, hogy a mi flottánk mint értékes tényező szerepeljen a nagyhatalmak flottái között. Chorin Ferenc megállapítja, hogy Tisza az ő szavait félreértette, ő csak a Montecucoli-programm érdekében emelt szót. A Földközi-tengeren való pozíciónk abdikálására nem is gondolt. Lukács György, Miklós Ödön, Okolicsányi J László, Szüllő Géza és gróf Teleki Sándor munkapártiak szólaltak fel ezután egymásután s mindnyájan a legnagyobb készséggel és örömmel jelentették ki készségüket, hogy a milliókat megszavazzák a haditengerészet részére. Báró Hazai honvédelmi miniszter is felszólalt s kijelentette, hogy mindent elkövetett a tüdővész csökkentésére. Haus Antal tengernagy, tengerészeti parancsnok felvilágosításai után a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadták, mire az ülés véget ért. A hadseregszállítások. A delegáció hadügyi ipari albizottsága gróf Serényi Béla elnökletével ugy a hadsereg, mint a hadi tengerészet ipari kiadásait és azok kvótaszerű felosztását tárgyalta. Kabós Ferenc előadó a hadsereg ipari szállításait, Darvas Fülöp a haditengerészeti szállításokat ismertette, kiemelvén, hogy a hadi tengeré-