Pesti Napló, 1913. december (64. évfolyam, 285-308. szám)
1913-12-25 / 304. szám
68 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1913. december 25. 504. szám, Bornemissza Géza: Nagybánya és Páris neveltje. Szubtilitások iránt fogékony, fiatal művész, akinek jövőjére nem ok nélkül vagyunk kiváncsiak. Csillag István: Majdnem kizárólag plaketteket készít. Ilyfajta, nagyon szép munkáiból nem egy van forgalomba a műértők között. Csáktornyai Zoltán: A nagybányai művészkolónia neveltje, aki — párisi és más tanulmányai után — ma festő-fiatalság egyik legreményteljesebb embere. Tavaly neki ítélték oda — modern mama. (Egy víg festmény részlete). Rajzolta Kövér Gyula, a Rökk Szilárd-díjat. Hatalmas figurális képét, amely most kint van a Műcsarnokban, főleg a festők emlegetik respektussal. Ez a legjobb kritika, talentuma és jövője mellett. Czigány Dezső A csendélet, az arckép értékes művésze. Az idén kiállított a Műcsarnokban, azelőtt azonban jó időn át hiába kereste volna valaki ál a képeit. Ami érthető is, mivelhogy szintén az új kifejezésmódokat kutató festők közül való. Nevezetes tagja volt a különben már feloszlott Nyolcak társaságának. Déri Béla. A Nemzeti Szalon művészi vezetését lelkesen és sikerrel intézi évek óta. Deák-Ebner Lajos: Az érdemes régi művészvilág egyik tipikus alakja. Modern gondolkozása és türelmetlen fiatalok is elismerik, hogy Deák-Ebner számos képe, főképp szolnoki zsánerképei a maguk nemében értékesek. Kiváló érdemeket szerzett az oktatás terén, mint az „Ebhneria“, a női festőiskola vezetője, Fényes Adolf. A szolnoki művésztelep egyik megalapítója. Ma is az év egy részét ott tölti, ahol a fiatal festők mesterükként tisztelik. Ez a mesteri rang régóta kijár neki. Súlyos alakja képzőművészetünknek, mesterségében szuverén tudásu ember, akiről nem lehet tudni, hogy holnap minő uj erőpróbákat ad föl magának s minő uj célok felé igyekszik. Pályája fölötte tartalmas ily fordulatokban és meglepetésekben, úgy indul, mint figurális kompozíciók festője, amelyeknek bizonyos szociális iz is ad jellemző vonást. Aztán a napfény játékaiba merül. Kivilágosodnak a képei, derű és nyári melegség csillog rajtuk. Elmaradnak az u. n. nyomorciklus sötét színei. Csöndes és sugaras utcákat fest a szolnoki vidékről, ami csupa magyar poéma. És ma interieuröket és csöndéleteket fest, végtelen egyszerűséggel és nyugalommal. Holnap azonban könnyen lehet, hogy a dekoratív finomságokkal másfelé — talán ismét a kompozíció felé hajtja festői heve. Nincs rá más szavunk, hogy jellemezzük: művész a vérbeli fajtából Feszty Árpád. Körképe, a „Magyarok Bejövetele“ tette híressé. A Szépművészeti Múzeumban egy bibliai kompozíció képviseli: a Golgotha. Azóta, hogy ezt festette, nem láttunk nagyobb munkát tőle. Ma, régi szerepéhez képest, visszavonultan él, ez azonban nem jelent egyszersmind festői visszavonulást. Rottenbiller utcai műtermében folyvást dolgozik, táj- és arcképet, apróbb genre-t. Gyűjteményes kiállítására, amely pár évvel ezelőtt diadalmasan mutatta meg festésének ifjúkori szépségeit is, bizonyára emlékeznek még. Földes Imre: Budapest utcáinak hirdetőoszlopain jelennek meg a művei. Azok számára, akik nézegetik az utca hirdetéseit, bizonyára fölösleges őt bemutatni. Földes ugyanis plakátfestő. Ebben a mesterségben biztos tudású művész. Nem egy plakátja vaszíti várótermek, fürdők révén országszerte ismert. Gábor Móric: Arcképfestő. Eddig a tárlatokon alig láttuk, pedig a jobbak közt is megállja a helyét Ga ra Arnold. Tájat és portrét egyaránt kedvvel fest. De különösen elsőrangú iparművész. Az Ernst-múzeumban kiállított broche-ai, porcellánjai meglepően artisztikusok. Ga ra Ákos: A magyar éle- és hetilapok évfolyamai tele vannak rajzaival. A vidéki élet, az agrár-környezet az, amelyből e rajzok jellemző alakjai születnek. Megszámlálhatatlan sorozatot rajzolt már össze Garay s mégis találékonysága folyvást újabb megfigyeléseket, ötleteket, figurákat állít elénk. Gáspár Antal: A politika kis és nagy figuráit forgatja meg a ceruzája hegyén Gáspár hétről-hétre. Ezt a mesterséget a vicclapok hasábjain elég régóta űzi nagy termékenységgel s még több nyugalommal. Nem egy apróságáról ítélve: kára, hogy gyakrabban nem szerepel a tárlatokon. Gémes-Ginder Péter: A Műcsarnok szobortermének ambiciózus és gyakori szereplője. Határozottan dicsérik. Gratz Oszkár. A nagybányai mesterek közül való. Annak idején, amikor Hollósy Simonnal először állítottak ki a nagybányaiak, volt e művésztelep Benjáminja s rajztudása máris súrolta a virtuozitást. Azóta mint a ceruza és a rajzolás művésze, egyike legavattottab művészeinknek. Magyar írókról — Mikszáth, Kiss József, Gárdonyi — csinált grafikus lapjai országszerte ismeretesek. Legelsőrangú portretista: Hermann Lipót. Az új generáció egyik vezetőtagja. Eleinte szatirikus rajzokkal vonta ma öreg kofa. Rajzolta Poll Hugó. A diák. Rajzolta Kosztolányi-Kann Gyula. Pihenő a festés közben. Rajzolta Szenes Fülöp. Szobortervezet. Rajzolta Lux Elek Régi kisváros. Rajzolta Lakatos Artur. makett-tervezet. Rajzolta Körmendi-Frim Jenő.