Pesti Napló, 1913. december (64. évfolyam, 285-308. szám)
1913-12-06 / 288. szám
Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1913. december 6. 288. szám. A statálja, hogy a magyar elnyomásnak eredménye az, hogy rohamosan szaporodtak, öntudatosan fejlődtekgazdasági, ipari, földmivelési téren a románok. Az erdők és legelők ügyét nem lehet vonatkozásba hozni a nemzetiségi ügyekkel. Ne tessék ebbe a különben is nehéz és kényes agrárkérdésbe a nemzetiségi vonatkozások mérgét becsöppenteni. Ezt a kérdést nemzetiségi vonatkozásokkal összekapcsolni nem lehet. . A kormány tiszteli a hazaszerető nemzetiségek érdekeit, de ügyel arra, hogy a magyar nemzeti állam szupremáciája mindenkivel szemben biztosíttassék és megóvassék. Czerny Károly munkapárti beszélt ezután arról, hogy a javaslatot elfogadja. ... . . ! (A holnapi ülés.) : , Az elnök javasolja, hogy a holnapi ülés napirendjére az indemnitási törvényjavaslat harmadszori olvasását tűzzék ki, ami után az intcr■pellációkra törne át a Ház, srőt Tisza István miniszterelnök. Az a körül- mény, hogy a holnapi ülés napirendjére nem tűzik ki a sajtójavaslat tárgyalását, egyáltalában ’nem je- , • le 11ti a javaslatvisszavonását. A kor■ Hiány, csak azért nem kivárna most a javaslat napirendre tűzését, mert ..nem akarja ez egy naponizolált? vitával a kapacitáció lehetőségeit gyöngíteni. (Helyeslés.) . A Ház hozzájárult az elnök napirendi indítványához, mire az ülés hat órakor véget ért. A francia kormányválság. — Dupuy az előtérben. — A válság, ami a Barthou-kormány váratlan leszavazásával támadt, még nem nyert megoldást. A köztársaság elnöke tegnap Ribot szenátort bízta meg a kabinetalakítással. Ribotnak sok híve van a kamarában, a személye a radikálisok közt is, a szocialisták közt is szimpatikus ésérthető az a sok várakozás, amit ehez a kombinációhoz fűztek. Annál nagyobb meglepetést keltett — a különben hajlott korú — Ribot visszalépése. Ribot nem vállalkozott a kabinetalakításra s ebben döntő része van annak, a tárgyalásnak, amelyet Clémenceauval, Cail-aux val és Brandal folytatott. Ribot a három vezérlő politikus támogatását kérte s ezt — úgy látszik — nem tudta a maga részére biztosítani. A Ribot-kombináció meghiúsultával Dupuy személye lépett előtérbe. Dupuy attól teszi függővé vállalkozását, hogy lehet-e a baloldali republikánus unióval kabinetet alakítani. Ma különben szárnyrakapott Decassé miniszterelnökségének híre is — az egyetlen pozitívum itt az, hogy Delcassé elutazott Szentpétervárról, és holnap Párisba érkezik. Kormányalakítás — a republikánus unióval. .. Páris, december 5. A’ Havas-ügynökség jelenti: Jean Dupuy párthíveivel vizsgálat tárgyává fogja tenni, hogy lehetséges-e a baloldali republikánus unióval kabinetet alakítania. Dupuy este fogja tudatni tárgyalásainak eredményét Poincaré elnökkel. Dupuy megbízatása. Páris, december 5. Poincaré délután Dupuyt bízta meg a kabinet megalakításával. Dupuy délután fog választ adni. Ribot nem vállalkozik. Páris, december 5. Ribot ma kijelentette Poincaré elnök előtt, hogy kormányalakításra nem vállalkozik. Caillaux Dupuy ellen. Páris, december 5. Az egyesült radikális párt végrehajtó bizottsága Caillaux elnöklésével kimondta, hogy a párt tagjai nem vehetnek részt másban, mint tisztán radikális minisztériumban. Ez az állásfoglalás könnyen meghiúsíthatja Dupuy miszszióját. Delcassé nagykövet elutazott Pétervárról és holnap megérkezik Párisba. A pesti múzeumok"bajai. " 'S *- Egy kis séta. . !. (Sajá t tu dó s itó n któl.) Örökösen tele vagyunk panaszszal, hogy Budapestnek nincsen idegenforgalma. Bátran állíthatjuk, hogy ennek oka egyrészt muezumaink csekély vonzóerejében rejlik. Amíg a budapesti múzeumoknak égető kérdését rendbe nem hozzuk, addig igazi idegenforgalomra ne is számítsunk. Ne szégyenük megvallani, hogy egy, ,világlátott embernek Budapest valami sok látnivalót nem tud nyújtani. " ,gv külföldi vendégünk — mondjuk — eleinte,gy .Pölták Ágoston remeke, a Magyar Nemzeti Múzeum klasszikus épülete elé. A parkban mindenütt, csinosság, rend és ízlés fogadja, ami a múzeum igazgatójának komoly érdeme. ,Ő valóban, olyan keretbe foglalta a Nemzeti Múzeum palotáját, amilyen külföldönis páratlan. Külföldi vendégünk a parkban végzett kellemes séta után be akar menni a múzeumnak öt érdeklő egyik tárába, de a szép díszruhába öltözött portás azzal fogadja: nem oda Buda, egy óra elmúlt, a nyitási soron nem lévő osztályt éppen most zárták be. Erre a külföldi néz egy nagyot, mert még azt sem hallotta, hogy éppen a múzeum-látogatásra, legalkalmasabb délutáni időben tartsák zárva a közgyűjteményeket, méghozzá milliós lakosságú világvárosban. Nem tudja megmagyarázni, hogy a budapesti, tisztviselők nagy tábora, amely csak délután ér rá, a hivatásuknál fogva későn kelők nagy száma, a csupán délután ráérő házias nők, az iskolák tanulói, mikor gyönyörködhetnek és tanulhatnak nemzeti közgyűjteményünkben? A múzeum elöl boszankodva távozik s azon gondolkodik: ilyen körülmények között megérdemli-e a múzeum, hogy a kedvéért itt maradjon? A vendég angol vagy francia ember. A portástól tehát ilyen nyelvű kalauzt kér. Ez azonban ismeretlen fogalom. A német ember szerencsésebb, mert az ő részére újabban nyomattak kalauzt Az igaz, hogy ennek ám kétkorona, míg a ma, ,gyár kiadásé" csak hatvan fillér. Ez is csak a vendég iránt való figyelem tanúsága. Mikor a külföldi a múzeum előcsarnokában megáll, a minden emberi képzeletet meghaladó khaosz gúnyos nevetésre, vagy szánalomra készteti. Ott ugyanis lát római síremlékeket, középkori záróköveket, újabbkori templomok maradványait, ólomszobrokat költői rendetlenségben. A kalauz legelső sora Miksa császárnak , egy kútról való szobrára, azután Johann Rueber von Pixendorff gróf síremlék-szobrára hívja fel a figyelmet. Hogy miért éppen legelsősorban ezekre, azon törheti a fejét a "jámbor idegen. Bárhogy, is gondolkodik szegély, nem tud rá visszaemlékezni, hogy akár az emberiségnek, akár a magyar nemzetnek története Pixendorff nevezetű - úr-szereplésével " kezdődnék. Amint a külföldi tovább szemlélődik, meglepetve látja, hogy Venus oltára fölött, a másik sarokban pedig Szent Lucia domborműves táblájának szomszédságában egy-egy irdatlan fatörzs áll, rajta sasfészakkel. Az egyik sas szájában véres húscafat éktelenkedik. Az ember azt hinné, hogy szemléltetni akarják azokat a dögkeselyűket, amelyek a relief-térképen bemutatott csatatéren lzkmároztak. Megtudjuk azonban, hogy ezt a két biológiai csoportot azért lepi itt a por és azért tették ide közveszélyes bacillustelepnek, szabadon álló tűzfészeknek, mert a természetiek osztályából kiszorult, holott sem nem oly magas, sem nem oly széles, hogy ott parányi jóakarattal el ne férne. A Medusát lefejező Perseus társaságában ütött-kopott fapadokat pillantunk meg. A kalauz ugyan azt mondja, hogy ezek értékes bútordarabok. A szakértői szem azonban nem tud rajtuk olyan értéket, felfedezni, hogy azzal kellene legeslegelőször a magyar nemzet múzeumába belépő magyar ember, különösen pedig világjáró vendégünk előtt imponálni. Az a borzasztó rendszertelenség, ami itt van, a teljesen laikus emberre is rémítően hat. Elképzelhetjük tehát, hogy mit szólhat hozzá az esztétikailag képzett szakember és az az idegen, akinek ízlése a Britishmúzeumban, a Louvreban, Róma múzeumában finomodott ki. 1 f ' • W '" • • *A,'T Menjünk most már be a múzeum belsejébe. Eppv .a régiségtár van nyitva. A kalauz-könyv igy igaz, bennünket útba. ......visszafelé megyünk s asötét csőhöz jutunk,elmegyünk rajta a lépcső feléig, alii' a hátsó lépcsőt találjuk. Ezen lemegyünk s az első emeletre érünk, ahol jobbra a régiségtár bejárata van.“ Hát ez bizony elég körülményes hozzáférő, egy nemzet múzeumának legfontosabb osztályához. Az építészek pedig úgy tudják, hogy némi kis átalakítással a szép és impozáns előcsarnokból közvetlen bejárókat létesíthetnének. A régiségtár szűk, sötét, piszkos folyosóján valóban minden olyan antik, minden olyan régi. Szegény falakat éppen látvánesztendeje nem festették meg. A piszok,minden nagyítás nélkül, ujjnyi vastag rajtuk. A villamos vezeték mellett széles sávban rakodott le rajtuk a mocsok. A folyosón még most is olyan patriarkálisak, atyán fából készültek, Olyan kőporral teltek a köpőládák, mint ahogyan, a műveit nemzeteknél, csak az őskorban voltak. . Apróságnak látszik, de' jellemző, hogy ezen a folyosón még nem jutottak el a haladásnak arra a fokára, amely a tüdővész ellen való védekezésnek egyik leghathatósabb eszközének avízzel telt köpőedényeket ismeri. A falon komor,, gyászos keretben foglalt felirás lenne, de ezt olyanmagasra akasztották, hogymég a gigászok sem tudnák el olvasni. A lépcsők mellett két-két rosszul festett, primitív léc a korlát, éppen Budapesten, ahol a világhírre érdemes vasművességtől gyönyörű műveket használhatnának fel e célra." De menjünk be a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályába s nézzünk körül megfelel-e rendeltetésének s alkalmasan arra, hogy hozzánk idegeneket vonzzon és az ittlevőket tovább marasztalja? . Először is egy folyosóra érünk, amelyben balról régi vasfegyverek sorozatát látjuk. Az első szekrény fölírása ez: „Ókori fegyverek“. A kalauz-könyv azonban azt mondja a 26. oldalon, hogy „Az 1-ső szekrényben levő fegyverek a Krisztus születése előtti utolsó félezredből valók.“ Az előző, lapon azonban azt olvassuk, hogy „Az 1-ső és 2-ik szekrényben néhány fegyvertípus van a Szent Istvánt megelőző mintegy másfél évezredre terjedő időkből.“ A 30. lapon, miért miért nem, újra az 1. szekrény kerül sorra. Itt azután már azt olvassuk, hogy ebben „a népvándorláskora előtti fegyverek“ vannak. A szegény külföldi, de a hazai ember is, már az első lépésnél beleszédül ebbe a kormeghatározásba.Sejtelme sincs arról, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya az, ezt a földet ,lakott emberek történetét akarja-e korok szerint bemutatni, vagy pedig ezt a földet most lakó magyar nemzet történetét akarja-e föltárni? A 2. szekrény, a kalauz szerint, fegyvereket tartalmaz „a népvándorlás és honfoglalás korából.“ A szekrény fölirata azonban azt mondja, hogy benne fegyvereket látunk „a középkor kezdetéről.“ A kalauz és a szekrényeknek egymást nem fedő kor meghatározása a legnagyobb felületességre vall s nem alkalmas arra, hogy a látogatót tanítsa és neki biztos útmutatóul szolgáljon. A múzeum tanító hivatásához tartoznék azis, hogy az egyes tárgyak jelentőségét, rendeltetését népszerű, jól látható feliratokon elmondja. A legtöbb ember nem adhat a kalauzért pénzt. Ha adhat is, a könyv cipelése és forgatása terhes, kénylemetlen. Az egész múzeum úgy van berendezve, hogy kényszerítse a látogatót a könyv megverésére. Márpedig a múzeumot nem vezethetik könyvkiadói üzleti szempontok. A folyosó jobboldalán levő szekrényeken — bizonyára a változatosság érdekében — már semmiféle fölírás nincs. A Branyiszkó szót viselő szalagból a műveltebb ember csak sejtheti, hogy 48-as ereklyéket lát. Balról az Anjou-kor fegyverei, jobbról pedig a szabadságharc emlékei vannak a szűk folyosón. Hát ez bizony fura múzeumrend és komikus korbeosztás. Ha odébb megyünk, a török fegyverekkel szemben, fényes tárajú dragonyos sisakokat látunk ragyogni. Ha hosszabb, lennne a folyosó, bizonyára valami jótét léleknek, tűzoltói csákója kerülne sorra, ■ .■« -t