Pesti Napló, 1914. január (65. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

Hatvanöt é? Szilveszter virrasztó éjszakája a mi lapunk életének fájára is egy esztendő rovátkáját vonta. Tegnap még csak hatvannégyévesek voltunk, ma már hatvanöt esztendőt számlál a Pesti Napló munkában fényesedett élete. Hatvanöt esztendő egy emberi élet szá­mára tekintélyes kor és Magyarországon, az örökös változások, a megroppanó vállalatok, a kalandos kísérletek, az összeomló légpaloták hazájában a hatvanöt esztendő egy lap szá­mára talán még többet jelent, mint egy ember számára. Hiszen az ország alkotmánya is hányszor változott ez idő alatt és vele változott minden: az emberek, a pártok, a lelkesedések, még az elfogultságok is. Bátran mondhatjuk, hogy abból, ami a hatvanöt esztendő előtti Magyarországon nem kőből, vasból épült, ami emberi volt, csak egy maradt meg: a Pesti Napló. Nem akarunk történelmi elmélkedések­ben elveszni (bár nekünk, akik ez ország tör­ténetét nemcsak írtuk, hanem csináltuk, műveltük is, ehhez is jogunk volna), az idők múlandóságáról szóló tétel körül nem akarjuk filozófiai elgondolások koszorúját fonni, be­érjük egy mondattal, azzal, hogy: vagyunk. Vagyunk és ez a legfőbb. Hatvanöt esz­­ten­deig harcolni Magyarországon, a legöre­gebbnek és mégis a legfiatalabbnak lenni, ez olyan medália, amit csak a Pesti Napló tűzhet ki. A mi olvasóközönségünk nemzedékeken átúl volt lapunkhoz hív és a magyar családok­ban drága nemzeti hagyományként szállt a Pesti Naplóhoz való hiúság apáról fiúra, fiúról a fiú fiára. Ez oly kincs, amelylyel raj­tunk kívül senki sem dicsekedhetik. Mellőlünk múlt el Bach Sándor, a mi hasábjainkon küz­döttek Kemény Zsigmond és Fáik Miksa az al­kotmány helyreállításáért, Deák Ferenc a Pesti Napló egyik húsvétünnepi számában egyeztette meg a nemzetet és a királyt, mi láttuk Tiszát, az apát és mégis mi voltunk azok, akik a leg­ifjabbak lendületével szánhattunk küzdelembe Fejérváry és Tisza, a fiú ellen. Arany János még a mi számunkra volt fiatal író, a kezdő Reviczky Gyula a mi lapunk hasábjairól várta az első ösztökélést és mégis fóruma tudtunk lenni a legújabb irodalmi irányzatoknak is. Vasutak, bankok, nagy hidak lettek a mi időnk alatt és háborúk krónikáit irtuk. Ami a Pesti Napló életének első felében történt, ma már történelem és igyekszünk, hogy a ma történel­mét is magyarrá, demokratikussá és becsüle­tessé tegyük. Nemzedékek hazafiságának, tudásának, szabadelvűségének a Pesti Napló volt kimerít­hetetlen folyóágya és mi a nemzedékek törté­nelmi szeretetében nőttünk meg és — ami en­nél sokkal nehezebb — meg is maradtunk olyannak, amilyennek megnőttünk. Testvéri szeretetben voltunk egyek közönségünkkel, amely a Pesti Napló­t már nem is napiajság­­nak, hanem valósággal nemzeti intézménynek tekinti. A Pesti Napló mindenkoron a magasság palládiuma és ellenfelei csak azok a kormányhatalmasok voltak, akik egyúttal a nemzetnek is ellenségei. Nem féltünk, nem félünk tőlük. Erőben ha­ladtunk el mindegyik mellett és a féktelen ül­dözés, amelylyel a mostani kormány a Pesti Napló­t részelteti, csak elfutó epizód lesz, a mi lapunk és a mi közönségünk számára, amely akár maga a nemzet, generációkban újhodik meg. Itt vagyunk. Voltunk és leszünk. Fiatal kedvvel fogadjuk el az új esztendőt. Megpró­báltatásból nem félünk, örömében bízunk, munkáját vállaljuk. Az új esztendő első reggelén ünnepi kedv­vel, munkás becsülettel, harcos elszántsággal köszöntjük közönségünket. Boldog újévet! Irta: Polónyi Géza Letűnt idők édes vágyakozásai raj­zanak agyamban. Mennyi ábrándom, mennyi eszményi reménységem mond hosszú időre búcsúzót a múltba fuladt 6-esztendővel!? Állami függetlenség, gazdasági ön­állóság, önkormányzat, sajtószabadság, általános, egyenlő és titkos választójog, alkotó béke, társadalmi jólét, munka- és munkásvédelem, a hazafiasan érző nemzetiségekkel megbékélt egységes magyar állam és erős magyar nemzet, a kultúra áldásainak verőfénye,­­ mind, mind garmadaszámra letiporva hevernek a visszavonásnak nehéz átka alatt görnyedező magyarságnak beteg­ágya körül. A rövid múltnak vigasztalan csaló­dásai mögött csak haloványan pislog egy-egy reménysugár. Mint amikor magjahullató katangot kerget az őszi szél, hogy nyomában uj tavaszon is tüske sarjadozzon, úgy su­hant végig a múlt esztendőnek alkot­mányugarain és szántóin a bűnben fo­gant munkapárti többségnek törvény­­hozása. A pályává lett, elernyedt nemzedék anyagi gondjainak súlya alatt fásult közönynyel tűrt, vagy zsebredugott ököllel fenyegeti nagy időkben önfelál­dozással szerzett jogainak elkobzását. Világtörténelmi átalakulások forga­tagában a kis nemzetek hőmérője mu­tatja mindig a legnagyobb lázfokot. A gazdasági evolúciónak világré­szekre kiható jelenségei nem kerülik el a fajilag elszigetelt, de a világ közleke­dési erői által keresztül-kasul szelt ma­gyar birodalmat. Az áramlatok hullámai nálunk is visszaverődnek s ha nem tudjuk őket tovább adni, vagy megfékezni, nálunk kulminálnak, rombolnak és pusztíta­nak. Beteg állami és társadalmi életünk­nek aggasztó tünetei csak részben fa­kadnak a hazai talajnak kórokozó csí­ráiból. Igaz, hogy a bacillus domesticus na­gyon szapora és rohamosan fertőz. Én mégis úgy látom, messzebb ke­letű és általánosabban senyvesztő kór­anyag az, amely nálunk megtelepedve, itt is kedvező talajra talált. Amerikától Ázsiáig, északon úgy, mint délen, a koncentráció epidémiája sodorja magával a vonagló társadal­makat. A világtörténelem nem mutat rá példát, hogy 5, mondd öt ember, a Mor­­ganok és Carnegiek fajtájából — 1 mil­liárd vagyonnal — a trösztök révén sok milliárd vagyont kezelt és gyümölcsöz­­tetett volna. A föld javainak s az emberi munka termékeinek ilyen szédületesen brutális összehalmozása a gazdasági és politikai válságoknak egyik természetes­ szülő­oka. De nemcsak Amerikában van ez így, ahol számokban kifejezhető és nevek szerint is megjelölhető a tőkehalmozás­nak ilyen eredménye. Korszellemünknek jellegzetes vo­nása, hogy már az ipari tőke is behó­dolt a pénztőkének s a munka rabságá­nak csörrenő bilincsei fölött úrrá lett a világ legveszedelmesebb uzsorásai a kamat. Hydra és vámpír egy és ugyanazon gúnyában. Ha levágjuk a törvényes, vagy a ki­kötött kamat fejét, megnő helyette a ké­sedelmi kamat és a kamatok kamatjá­nak feje. Mentül több rajtunk a csapás és a baj, annál kérlelhetetlenebb és annál jobban szaporodik. Nem veri el a jégeső, nem érinti a tájfun, a számom, a cyklon, sőt a tor­nádó sem. Nem fél a szárazságtól. Nem bántja a filoxéra, a peronoszpóra és a hesszeni légy, öntözés és ápolás nélkül öntermé­­kenyítő a végtelenségig. Rombolása nem ismer határokat, csak áldozatokat. Nem kell beoltani a himlő, a lépfene, a kolera és a pestis járványai ellen. Demokratikus és internacionális. Kí­méletlenül szedi a szegénység munkájá­ból a vámot Brazíliában, Magyarorszá­gon és Kínában. ’Hazafiság, vallás és fe­lekezet nem ingerült és nem lelkesítik. Egyiknek sem adózik. Közömbös a va­lutának minden változatai iránt. Hízik aranyban, ezüstben és papírpénzben egyaránt. A nyomor nem csökkentő, ha­nem hatványozó tényezője. A pénztőke koncentrációjának ez a megdöbbentő kamaturalma az Osztrák- Magyar Bank mérlegében eleven bizo­nyítékát kínálja annak a vérsforral'' igazságnak, hogy akkor, amikor­­ rétegek a háborúnak, a m** 65-ik évfolyam. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre____28 kor. — fii Félévre ________14 „ — » Negyedévre _ _ 7 „ — „ Egy hóra—____2 , 40 , Egyes szám : 10 fin. APRÓHIRDETÉSEK ÁRA Egyes szó 6 fillér, vastagabb betűvel 10 filér. Hirdetések milliméter számítás*­sal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ü­nnep után is. Budapest, 1914.­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky­ utca 12. Csütörtök, január 1. Mai számunk 36 oldal /

Next