Pesti Napló, 1914. január (65. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-01 / 1. szám
Hatvanöt é? Szilveszter virrasztó éjszakája a mi lapunk életének fájára is egy esztendő rovátkáját vonta. Tegnap még csak hatvannégyévesek voltunk, ma már hatvanöt esztendőt számlál a Pesti Napló munkában fényesedett élete. Hatvanöt esztendő egy emberi élet számára tekintélyes kor és Magyarországon, az örökös változások, a megroppanó vállalatok, a kalandos kísérletek, az összeomló légpaloták hazájában a hatvanöt esztendő egy lap számára talán még többet jelent, mint egy ember számára. Hiszen az ország alkotmánya is hányszor változott ez idő alatt és vele változott minden: az emberek, a pártok, a lelkesedések, még az elfogultságok is. Bátran mondhatjuk, hogy abból, ami a hatvanöt esztendő előtti Magyarországon nem kőből, vasból épült, ami emberi volt, csak egy maradt meg: a Pesti Napló. Nem akarunk történelmi elmélkedésekben elveszni (bár nekünk, akik ez ország történetét nemcsak írtuk, hanem csináltuk, műveltük is, ehhez is jogunk volna), az idők múlandóságáról szóló tétel körül nem akarjuk filozófiai elgondolások koszorúját fonni, beérjük egy mondattal, azzal, hogy: vagyunk. Vagyunk és ez a legfőbb. Hatvanöt esztendeig harcolni Magyarországon, a legöregebbnek és mégis a legfiatalabbnak lenni, ez olyan medália, amit csak a Pesti Napló tűzhet ki. A mi olvasóközönségünk nemzedékeken átúl volt lapunkhoz hív és a magyar családokban drága nemzeti hagyományként szállt a Pesti Naplóhoz való hiúság apáról fiúra, fiúról a fiú fiára. Ez oly kincs, amelylyel rajtunk kívül senki sem dicsekedhetik. Mellőlünk múlt el Bach Sándor, a mi hasábjainkon küzdöttek Kemény Zsigmond és Fáik Miksa az alkotmány helyreállításáért, Deák Ferenc a Pesti Napló egyik húsvétünnepi számában egyeztette meg a nemzetet és a királyt, mi láttuk Tiszát, az apát és mégis mi voltunk azok, akik a legifjabbak lendületével szánhattunk küzdelembe Fejérváry és Tisza, a fiú ellen. Arany János még a mi számunkra volt fiatal író, a kezdő Reviczky Gyula a mi lapunk hasábjairól várta az első ösztökélést és mégis fóruma tudtunk lenni a legújabb irodalmi irányzatoknak is. Vasutak, bankok, nagy hidak lettek a mi időnk alatt és háborúk krónikáit irtuk. Ami a Pesti Napló életének első felében történt, ma már történelem és igyekszünk, hogy a ma történelmét is magyarrá, demokratikussá és becsületessé tegyük. Nemzedékek hazafiságának, tudásának, szabadelvűségének a Pesti Napló volt kimeríthetetlen folyóágya és mi a nemzedékek történelmi szeretetében nőttünk meg és — ami ennél sokkal nehezebb — meg is maradtunk olyannak, amilyennek megnőttünk. Testvéri szeretetben voltunk egyek közönségünkkel, amely a Pesti Naplót már nem is napiajságnak, hanem valósággal nemzeti intézménynek tekinti. A Pesti Napló mindenkoron a magasság palládiuma és ellenfelei csak azok a kormányhatalmasok voltak, akik egyúttal a nemzetnek is ellenségei. Nem féltünk, nem félünk tőlük. Erőben haladtunk el mindegyik mellett és a féktelen üldözés, amelylyel a mostani kormány a Pesti Naplót részelteti, csak elfutó epizód lesz, a mi lapunk és a mi közönségünk számára, amely akár maga a nemzet, generációkban újhodik meg. Itt vagyunk. Voltunk és leszünk. Fiatal kedvvel fogadjuk el az új esztendőt. Megpróbáltatásból nem félünk, örömében bízunk, munkáját vállaljuk. Az új esztendő első reggelén ünnepi kedvvel, munkás becsülettel, harcos elszántsággal köszöntjük közönségünket. Boldog újévet! Irta: Polónyi Géza Letűnt idők édes vágyakozásai rajzanak agyamban. Mennyi ábrándom, mennyi eszményi reménységem mond hosszú időre búcsúzót a múltba fuladt 6-esztendővel!? Állami függetlenség, gazdasági önállóság, önkormányzat, sajtószabadság, általános, egyenlő és titkos választójog, alkotó béke, társadalmi jólét, munka- és munkásvédelem, a hazafiasan érző nemzetiségekkel megbékélt egységes magyar állam és erős magyar nemzet, a kultúra áldásainak verőfénye, mind, mind garmadaszámra letiporva hevernek a visszavonásnak nehéz átka alatt görnyedező magyarságnak betegágya körül. A rövid múltnak vigasztalan csalódásai mögött csak haloványan pislog egy-egy reménysugár. Mint amikor magjahullató katangot kerget az őszi szél, hogy nyomában uj tavaszon is tüske sarjadozzon, úgy suhant végig a múlt esztendőnek alkotmányugarain és szántóin a bűnben fogant munkapárti többségnek törvényhozása. A pályává lett, elernyedt nemzedék anyagi gondjainak súlya alatt fásult közönynyel tűrt, vagy zsebredugott ököllel fenyegeti nagy időkben önfeláldozással szerzett jogainak elkobzását. Világtörténelmi átalakulások forgatagában a kis nemzetek hőmérője mutatja mindig a legnagyobb lázfokot. A gazdasági evolúciónak világrészekre kiható jelenségei nem kerülik el a fajilag elszigetelt, de a világ közlekedési erői által keresztül-kasul szelt magyar birodalmat. Az áramlatok hullámai nálunk is visszaverődnek s ha nem tudjuk őket tovább adni, vagy megfékezni, nálunk kulminálnak, rombolnak és pusztítanak. Beteg állami és társadalmi életünknek aggasztó tünetei csak részben fakadnak a hazai talajnak kórokozó csíráiból. Igaz, hogy a bacillus domesticus nagyon szapora és rohamosan fertőz. Én mégis úgy látom, messzebb keletű és általánosabban senyvesztő kóranyag az, amely nálunk megtelepedve, itt is kedvező talajra talált. Amerikától Ázsiáig, északon úgy, mint délen, a koncentráció epidémiája sodorja magával a vonagló társadalmakat. A világtörténelem nem mutat rá példát, hogy 5, mondd öt ember, a Morganok és Carnegiek fajtájából — 1 milliárd vagyonnal — a trösztök révén sok milliárd vagyont kezelt és gyümölcsöztetett volna. A föld javainak s az emberi munka termékeinek ilyen szédületesen brutális összehalmozása a gazdasági és politikai válságoknak egyik természetes szülőoka. De nemcsak Amerikában van ez így, ahol számokban kifejezhető és nevek szerint is megjelölhető a tőkehalmozásnak ilyen eredménye. Korszellemünknek jellegzetes vonása, hogy már az ipari tőke is behódolt a pénztőkének s a munka rabságának csörrenő bilincsei fölött úrrá lett a világ legveszedelmesebb uzsorásai a kamat. Hydra és vámpír egy és ugyanazon gúnyában. Ha levágjuk a törvényes, vagy a kikötött kamat fejét, megnő helyette a késedelmi kamat és a kamatok kamatjának feje. Mentül több rajtunk a csapás és a baj, annál kérlelhetetlenebb és annál jobban szaporodik. Nem veri el a jégeső, nem érinti a tájfun, a számom, a cyklon, sőt a tornádó sem. Nem fél a szárazságtól. Nem bántja a filoxéra, a peronoszpóra és a hesszeni légy, öntözés és ápolás nélkül öntermékenyítő a végtelenségig. Rombolása nem ismer határokat, csak áldozatokat. Nem kell beoltani a himlő, a lépfene, a kolera és a pestis járványai ellen. Demokratikus és internacionális. Kíméletlenül szedi a szegénység munkájából a vámot Brazíliában, Magyarországon és Kínában. ’Hazafiság, vallás és felekezet nem ingerült és nem lelkesítik. Egyiknek sem adózik. Közömbös a valutának minden változatai iránt. Hízik aranyban, ezüstben és papírpénzben egyaránt. A nyomor nem csökkentő, hanem hatványozó tényezője. A pénztőke koncentrációjának ez a megdöbbentő kamaturalma az Osztrák- Magyar Bank mérlegében eleven bizonyítékát kínálja annak a vérsforral'' igazságnak, hogy akkor, amikor rétegek a háborúnak, a m** 65-ik évfolyam. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre____28 kor. — fii Félévre ________14 „ — » Negyedévre _ _ 7 „ — „ Egy hóra—____2 , 40 , Egyes szám : 10 fin. APRÓHIRDETÉSEK ÁRA Egyes szó 6 fillér, vastagabb betűvel 10 filér. Hirdetések milliméter számítás*sal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky utca 12. Csütörtök, január 1. Mai számunk 36 oldal /