Pesti Napló, 1914. február (65. évfolyam, 28-51. szám)

1914-02-01 / 28. szám

Magyarság veszedelme A Tisza-kormány ma benyújtotta a választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslatot. Tegnap még a legko­molyabb politikai körök információja azt mondta, hogy a felség bizonyos kor­­rektívumokat kíván a javaslaton és ez információnak mi is helyet adtunk. A kellemetlen titok szellőztetése felbuzdí­­totta a kormányt és hetedhét országra szóló sietséggel már ma délelőtt a Ház asztalára csapta a javaslatot. Valóban kár volt ennyire sietniök és amikor ezt mondjuk, igenis, fejünkben jár a példa­beszéd, amely szerint a rossz sosem jön elég későn. A közszabadságaiban megfojtott ez a nemzet várhatott volna bízvást erre a ja­vaslatra, amely nemzeti létében készül őt megsemmisíteni. Erre a javaslatra a legenyhébb jellemzés: hadjárat a ma­gyarság ellen, irtó, pusztító hadjárat. Régi magyar ellenzéki kerületeknek a földabroszból való kitörlése, mások megcsonkítása, a nemzetiségi és jelesen az oláh törekvéseknek elismerése, e tö­rekvések előtt való megjuhászkodó be­­hódolás, a régi magyar vármegyei jog­nak kinullázása, a nemzetiségeken kívül a horvátok simogató cirógatása, a vá­rosi intelligenciának, a szabadelvű és természettel demokratikus értelmiségi elemnek praefereálása, az ország földje természetes földrajzi elhelyezkedésének bürokratikus, suta módon való megre­gulázása és mindennek tetejébe a mi­niszteri önkénynek a római diktátorok és a kínai mandarinok egyesített teljes hatalmára való felfokozása — ez az új törvényjavaslat. Bízvást mondhatjuk róla, hogy tör­vény. Mert e javaslatból biztosan tör­vény lesz mihamarább. Még ha a ház­szabályok engednék, még ha a Ház pul­pitusán szabályokat és törvényeket tisz­telő elnökség is ülne, még akkor sem le­hetne e nemzetrontó javaslatnak tör­­vénynyé válását megakadályozni sem normális, sem abnormális parlamenti eszközökkel. Hiszen e vitális törvénynek magvát alkotó javaslat egyetlen szakasz csupán és a munkapárt ezt minden erő­vel ker­esztülkorbácsolja Tavaly meg­csinálták a jogfosztó választójogi tör­vényt, a törvénygyár most ugyanolyan sebtiben meg fogja alkotni a törzsökös magyarságot megsemmisítő másik tör­vényt. Melyik a veszedelmesebb? Bár a mostani javaslat csak kiegé­szítő függvénye a Tisza-féle 1913-as vá­lasztójogi törvénynek, azért mégis ez a mostani a csúnyább merénylet, a na­gyobb veszedelem. Mert míg amaz a demokráciát támadta meg, ez a nemzeti és a faji létbe vág. A demokrácia min­den ellene intézett csapás súlya alatt­­ százszorosan megdü­hösödött erővel fel­támad, megerősödik, megizmosodik. Mentől sötétebb a reakció, annál forra­dalmibb vehemenciával demokratizáló­dik a közvélemény és a legfeketébb el­nyomásokat követik a legszabadságpi­­rosabb hajnalok. Ám ez a javaslat, ez a mostani, ez a középkori kínzókamarák ércmenyasz­­szonya módjára halál-hideg fojtogatás­­ban öleli körül a nemzetet. Ez a javas­lat a rossz szándékaival nem teremthet új életet, még önkéntelenül, még tudat­lanul, még a saját rosszakarata ellenére sem, mert ez a javaslat tudatosan öli ki a szerveket, a vármegyéket, a régi ku­ruc városokat és a városi polgárságot, amelyekből új élet fakadhatna. Az el­nyomott magyarság minden elnyomatá­son túl, új szabadságokra és új jogokra tudott ébredni még mindannyiszor, de amit az új törvényjavaslat akar, az nem sokkal más annál mint amikor Heródes parancsára a Júdeában született összes fiúgyermekeket megölték. Hogyan, mi­ből fejlődhessék majd új életre a ma­gyarság, ha ez a javaslat megcsonkítja a magyar kerületeket, román és tót ke­rületeket kreál a helyükbe és a budapesti országházát megteszi egy új verstaerkter Reichsrathnak. Batu kán hordái, Szulejmannak, a győzedelmesnek janicsárjai vért ontván, maguk is vérezve pusztítottak ez ország­ban. Ez a javaslat — etikailag veszedel­mesebb ama pusztítóknál — megmu­tatja a magyarságirtásnak kényelme­sebb módját. Mert azok idegen gyujto­­gatókat és idegen nyakazókat, idegen perzselőket és idegen hóhérokat hoztak nyakunkra, ez a javaslat azonban a nép­­ it kiváncsi kérni írta: Színi Gyula A kiváncsi hercegnek volt egy külö­nös jegyzőkönyve, mályvaszínű bőrkötésben, aranyszegélyü lapokkal, amelyekre várainak, földbirtokainak, erdeinek, házainak, iparválla­latainak kimeríthetetlen leltára volt följe­gyezve, közönséges emnesi emlékezőtehetség­gel különben számon sem tudta volna tartani földi javainak összeségét. A herceg kezében tartotta a jegyzőkönyvet. Előtte kényelmes borszéken meglehetősen kényelmetlenül feszengett egy fiatalember. — Szóval ön azt állítja — mondta a her­ceg — hogy füredi birtokomon egy szélmalom áll. Különös, hogy ennek semmi nyomát nem találom a jegyzőkönyvemben. — Lehet, hogy az ócska, köpött vitorlájú szélmalmot és a mellette lévő rozoga kis mol­nárházat nem is tartották érdemesnek a föl­jegyzésre — felelte a fiatalember. — Úgy is lesz —­ szólt a herceg. — Én magam pe­dig oly keveset járok azon a vidéken, hogy nem is emlékszem reá. De azért hiszek az ön szavának. És mit akar azzal a szélma­lommal ? — Ha kegyelmességed átengedné nekem azt bérbe ... használatra ... kölcsönbe — da­dogott a fiatalember — hihetetlenül nagy jót tenne velem. A malom gyönyörű vidéken fek­szik, hol a festő szeme minduntalan megakad egy-egy elragadó részleten. De ahhoz, hogy át is érezze a vidék lelkét, szükséges, hogy, hosz­­szabb ideig ott lakjék. így jutott eszembe, hogy kegyelmességedhez forduljak és engedé­lyét kérjem arra, hogy a malmot csekély vál­toztatással átalakíthassam műtermemmé, a mellette lévő régi molnárházat pedig laká­sommá. Szegény ember vagyok, kegyelmes uram ... — Nőtlen? — Nős vagyok. Egy kis három éves fiacs­kám is van. Nagy anyagi gondoktól szabadí­tana meg hercegséged, ha olcsón.... nagyon olcsón megkaphatnám a malom és a ház bér­letét ... Nagyon szegény ember vagyok ... — Csak az a különös — töprengett a her­ceg — hogy én arra a malomra egyáltalán nem emlékezem, pedig jártam azon a vidéken. Mondja, csakugyan olyan szép? — Szebb nem is lehetne, kegyelmes uram. — És mondja — kérdezte a herceg — csakugyan boldoggá tenném önt, ha a malmot és a kis molnárházat átengedném önnek hasz­nálatra? Természetesen ingyen, mert pénzt nem fogadhatok el érte. — A világ legboldogabb emberévé tenne engem hercegséged — áradozott a fiatalember — és egy kis család mindig hálás szívvel gon­dolna önre. A herceg váratlanul ezt kérdezte : — Hisz ön a boldogságban? — Nem tudom, mit feleljek erre, kegyel­mes uram — szólt őszinte zavarral a fiatalem­ber. — A boldogság mindig összehasonlítás eredménye. — Gyalázatos szó a boldogság ! — vetette közbe ingerülten a herceg. — Minden boldog­ság mélyén ott lappang és vigyorog a káröröm, az „összehasonlítás“. Becstelen szó a boldog­ság és bolond az, aki a boldogságot komolyan keresi. Nincs boldogság. Káröröm van csak a világon ! A herceg olyan dühös plebejusi mozdula­tokkal kisérte a szavait, hogy a fiatal festő elámult. Csak ennyit gondolt magában : ezt a különös, bolond herceget bántja valami. — Szereti ön a feleségét? — kérdezte hir­telen a herceg. — Szeretem. — Mert a nyakába varrták önnek ! — Nem, kegyelmes uram — tiltakozott a festő — én küzdöttem a feleségemért, hiszen a szülei nem akarták hozzám engedni, mert szegény ember vagyok és azt hitték rólam, hogy nem tudok eltartani egy családot. Három évig harcoltam a feleségemért és mikor láttam, hogy a szülei hajthatatlanok, azt mondtam neki : „Méta ! Így tovább nem élhetünk Gyere hozzám a szüleid akarata ellenére. A pap nin­­­csket bennünket, a többivel ne törődjünk.“ És ez igy is történt. — Mondja kérem — szólt a herceg — tud ön olyan nőt szeretni, aki semmibe sem vette a szüleit? — De hiszen épp ezzel mutatta meg, hogy szeret — szólt a festő. — Hisz ön a szerelemben? —– faggatta a herceg. — Egyébben sem hiszek, kegyelmes uram és ez a hit tartja bennem a lelket. Ha nem volnék meggyőződve a feleségem szerelméről, elveszteném a hitemet a művészetben is. — Nem értem az összefüggést — tűnő­dött a herceg — általában nem értem maguk­nak egy szavát sem. Azt kell hinnem, hogy ne- 65-ik évfolyam. 28. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre _ _ 28 kor — fill. Félévre _ _ 14 , — m Negyedévre _ _ 7 , — . Egy hóra---------2 : 40 . Egyes szám___ — 10 HU. NAPLÓ Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podswaniczky­ utca 12. Vasárnap, február 1. APRÓHIRDETÉSEK ÁRAI Egyes szó 5 fillér, vastagabb betűvel 10 filér. fürdetések milliméter számítás­sal. díjszabás szerint Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Mai számunk S1 oldal

Next