Pesti Napló, 1914. március (65. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-08 / 58. szám

Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. március 8.­­(58. szám.) 9 a lavina alól, úgy, hogy most már mind a tizennégy halott meg van. A holttesteket már Traforba vitték,­­ahol hétfőn délután lesz a temetés. Kedden Inns­bruckban nagy katonai gyászünnepet tartanak. Zürichből jelentik . Az olasz Svájcban lévő Valle Sturában az olvadás következtében el­indult a hegyek hótömege és két egymás után­­ következő lavinaomlás Tomin falucskát telje­sen eltemette. A lavina elől a lakosság elmene­kült. Számos ház összedőlt és sok háziállat el­pusztult. A vidéken hatvan centiméteres új hó esett, úgy hogy­ most a hó teljes magassága két méter. AAAA/WVwWWNAA KIS TRÉFÁK A fodrász­verseny Hallom, holnap versenyezni fognak a fodrá­­­szok, őszintén megvallva, én nem tudom, miért fognak versenyezni. Én például verseny nélkül is nagyon szeretem a fodrászokat. Órákig elüldögé­­leg a fodrász-officinában és al­ig Krausz urat be­­retválják, azalatt" én jobb ügyhöz méltó buzgalom­mal olvasgatom kedvenc olvasmányaimat, a né­met vicclapokat. Közben Krausz urat megberet­­válják, bekenik timsóval, púderrel és végül, mi­vel ma éppen szombat van, a haját is megnyitják. Mindez azonban nem tartozik ide, a borbély ver­senyről óhajtanék egyet-mást mondani. Úgy áll a dolog tudniillik, hogy magam is néhány díjat tűz­nék ki néhány versenyszám díjazására. Engedje meg a verseny vezetősége, hogy ezennel a követ­kező versenyszámokat hozzam javaslatba: 1. Kardpárbaj, bandázs nélkül, könnyű beretvá­­val. Beretva a fodrász kezében van, az­ ellenfél a székben ül és szappanos arccal tűri a vágásokat. Minden megvágást tartozik jelezni „volt“, kiáltás­sal. A versenyt az nyerte meg, aki a legrövidebb idő alatt a legtöbb voltot tudja beadni a megbe­­rotválandó egyénnek. 2. Három­ perc-verseny. A vendég bejön az üz­letbe, amely tele van. „Várni kell?“ — kérdezi. „Három perc, Weiszberger úr“, — mondja a mes­ter és Weiszberger bele­mélyed a Fliegende tanul­mányozásába. A versenyt az nyeri meg aki Weisz­­bergert a legtovább várakoztatja. Eddigi rekord­idő: 7 óra 29 perc. 3. Szappanozási távverseny. Dolgod van, ro­hansz, vágtatsz, megkéred a borbélyt: „Kérem, ked­ves mester, sietek, lessék gyorsan ...“ Mire kezde­tét veszi a szappanozás. Győztes: a legtovább szap­panozó. Rekordidő: 1 óra 03 perc. ■■^r-'-ír-■ , '■ 4_ ■ 'H! ■ Művészi beretválás, szépségversenynyel egybe­kötve. A győztes az lesz, aki a legjobban tud meg­­beretválni, úgy, hogy szakálladnak szála se gör­büljön meg és végül olyan lesz, mint aki egy évig nem beretválkozott. Kiegészítője a „Kiberetvál­­jam?.. .“-verseny, amely ugyanaz, azzal a különb­séggel, hogy a pofát két ujj közé fogják és nyúz­zák, húzzák. 5. Funkció-verseny: Az nyeri, aki legjobban tud arconspriccelni. 6. Vigaszverseny, vendégek számára. A győztes a legtöbb Fligende-viccet tartozik elszavalni. —rl. rAZjV.V«WVWVWVkVWWwVWWWWV\ Szigligeti Születésének százados évfordulóján Mesemondó volt Szigligeti Ede, mint az ő idejében majdnem valamennyi írónk s még akkor is, amikor a való életet akarta vissza­­tükröztetni színműveiben, talán magyar temperamentumának kényszere alatt, talán öntudatlanul, valójában mindig egy képze­letbeli világ képeit varázsolta az emberek szeme elé. Ez a képzeletbeli világ mindig na­gyon kedves volt a meseszerető magyarnak, mert együtt, összefoglalva találta meg benne az egyéniségét alkotó főbb sajátosságokat: az érzelmességet, a humort, a képzelet játékos­ságát és a merengésre csábító hangulatokat. A régi írók műhelyében ezért volt olyan nagy szerepe a romantikának; jól ismerték ők a magyar embert, mesét mondottak neki vers­ben, regényben, színdarabban. Szigligeti is ro­mantikus volt, ezért férkőzhetett olyan közel a­­ lelkekhez és a szívekhez, mert az értelemhez, a gondolkodáshoz nem szóltak az ő színművei. Nem is volna helyes, ha a színmű­irodalom mai szempontjai szerint ítélnék meg az ő munkásságát. Csak akkor becsülhetjük meg eléggé az ő egész irodalmi működését, ha a rája való visszapillantáskor egyúttal magát a korát és ennek embereit is megfigyeljük. Korán keresztül kell visszapillantanunk a magyar irodalom ez érdekes alakjára s a per­spektíva azonnal megérteti velünk: miért volt ő korának olyan jellegzetes írója és miért követte munkásságában azokat az irányokat, amelyeknek nyomuk sincs ma már, sem az irodalomban, sem a színművészetben. A romantikus regények hangulata lep meg bennünket, amikor rágondolunk azokra a régi magyar színészekre, akik éhezve, fázva, nyomorogva barangoltak szerte az or­szágban s boldogok voltak, amikor a duna­­parti bástyatorony belsejében, a Rondellá­ban tákolhatták össze színpadukat. Utódaik, a későbbi magyar vándorszínészek, sem vol­tak sokkal szerencsésebbek, de hatalmas lel­kesedésükkel, hazafiasságukkal kalácsnak képzelték a száraz kenyeret és boldognak, szi­k­ekben pompázónak az életet. A múlt század első felének magyarjai megértették ezeket a vándor apostolokat és talán sohasem fognak többé annyira lelkesedni nálunk a színészet­ért, mint akkoriban. Lángra lobbant ott a ha­zafiasság, ahol p,­tentralisták megjelentek. Különös azonban, hogy a magyar irodalom­nak eleintén igen kevés köze volt a színpad­hoz. Akkor nem is színdarab volt a fontosabb, hanem a színész. Játszhattunk akármit: az a romantikus hajlandóságú közönség örömmel, szeretettel hallgatta őket és amit a színdarab meg nem adott nekik, pótolták ők azt a kép­zeletükkel. A legsilányabb magyar színdara­boknak is meg volt a lelkes közönsége s a régi színigazgatónak nem is­ okozott nagy gondot az irodalmi érték hiánya. Alkalmasint a szemébe nevetett volna annak, aki ilyesmit mert volna emlegetni előtte. Amilyen a vi­dék népe volt, olyan volt a színdarab, hol együgyűbb, bohózatosabb, hol pedig a na­gyobb intelligenciának megfelelő vitézi já­ték, vagy tragédia. Rengeteg volt a számuk a németből átdolgozott színdaraboknak és Schiller Haramiáit talán magában Németor­szágban sem játszották annyiszor, mint ná­lunk a vándorszínészek. A magyar színdarab hiánya vagy jósága nem ejtette kétségbe a színidirektort; nyugodt lélekkel vehette elő a legfurcsább fércművet is, odaírván a szín­­lapra, hogy adatik ma: „A derék Iczig, vagy Nem mind az az, akinek pénze van“ — és a közönség boldogan ment haza az előadás után a színházból. A teatralistákat szerette min­­­denki s ez a szeretet még sokáig megmaradt, azután is országszerte. Egressy Gáborra, a mikor szokása szerint mellére hajtott fejjel, gondolkodva haladt Debrecenben az utca kö­zepén, olyanforma megilletődéssel néztek az emberek, mint valaha a firenzeiek Dantére, a „pokolból jött emberre“. Mikor Szigligeti otthagyta a színészetért mérnöki foglalkozását , Döbrentey Gábor, ajánlatára megváltoztatta a nevét Szatmáry­­ Józsefből a regényesebben hangzó Szigligeti Eduárdra, még mindig csak nagyon kezdetle­ges volt a magyar színpad és nagyon szűköl­ködő az eredeti darabokban. Kisfaludy Ká­roly már megmutatta ekkor azt az utat, a­melyen a magyar szinműirodalo­m tovább- LEVELEK S. Március nyolcadik napja emlékeze­tes marad a nő számára. Ezen a napon, te­hát már a holnapi vasárnapon, a feminis­ták nemzetközi nőnapot rendeznek Magyar­­országon, Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Oroszország­ban és persze főként Angliában és a másik világrészben, Amerikában is. A március nyolcadiki agitációs ünnep meg fog ismét­lődni minden esztendőben és ugyanaz lesz a jelentősége a feministák számára, ami a május elsejének van a szocialisták számára. Olyan bizonyos, hogy szinte fölfedezni sem illik, minden szabadságünnep, minden szabadság­ mozgalom tavaszra esik. Minden, ami lendületes volt, tavaszszal történt. Az összes nagy forradalmak február vége és június dereka között rázkódtatták meg az emberi társadalmat, a munkások május el­sején, akkor, amikor a tavasz teljes meny­országi ékességben pompázik, ünnepelnek, hisznek, remélnek és akarnak és a nőnemű május elseje március második vasárnapjára fog esni mindig, tavasznak frissen éles, de balzsamos ébredésére. Számunkra most nem is ez a fontos és az sem, hogy kiknek lesz szimpatikus, kik­nek antipatikus az antedatált h­ölgyi május elseje. Rokonszenves-e ennek a napnak a végső célja, a nők teljes felszabadulása, vagy sem, ez nem is lényeges. Fontos csak egy, de ez végtelenül fontos, hogy a ma­gyar nő Hamupipőkék Hamupipőkéje hol­nap végleg és kibonthatlanul belesodródik a női világpolitika tourbillonjába. A hol­napi napon és ezentúl is minden esztendő minden március havának mindegyik má­sodvasárnapján ugyanazért a célért, ugyan­azzal a jelszóval, ugyanazzal a program­mal, elszántsággal és határozati javaslattal fognak gyűlést tartani a fényes Broadwayn és a tiszamenti síkok nagy parasztvárosai­ban is. A magyar nő testvére lett e világ minden műveit nőjének, a kiskorú cseléd­ből, aki eddig méltatlan kénytelenségben volt, felnőtt ember lett­­ végre. És csak ez a fontos, ez az egyetlen, hogy a magyar nő lélekrebbenésének hol­naptól fogva ugyanaz az argonja, mint az angolénak. Nővére lett neki, meg tudja ér­teni őt és meg tudja értetni magát ő vele. Új állomásként belekapcsolták őt is abba az érzelmi és értelmi telegráf-hálózatba, amely az egész női világot (e világ nagyobbik fe­lét) átfogja és ez megint egy valami, ami­ben megszűntünk az elmaradottság szám­kivetéses Ördögszigete lenni. A holnapi nap a magyar nő nagykorú­­sági ünnepe, értelmi, akaratbeli nagykorú­ságáé. Harminc gyűlést fognak tartani az országban és lesz e gyűléseken grófnő is, parasztnő is. Egyforma lelkesedéssel egy­azon célt fogják akarni és egyetlen szó lesz az, amely munkásleány és dollárhercegnő, orosz diáknő, angol suffragette és német proletárnő ajkán fog elhangzani. Egyetlen egy szó az egész világon és hogy ez a szó a miénk is — ez az igazi magyar tavasz,, drága, nyugtalanító, boldogan zűrzavaros magyar tavasz. feZA^VV\«VVVVV\,VAÍ\.VVVlVV\AVwWVV( Budapest, március 7, *v Az olasz válság. Római táviratunk szerint a parlament radikálispárti csoportja mai ülésé­ben elhatározta, hogy elszakad a kormánypárti többségtől. A kamarában arról beszélnek, hogy, ez állásfoglalás következtében a két radikális mi­­niszter holnap beadja lemondását. Még bizonytal­­lan, várjon ez visszalépésre készteti-e Giolittit.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék