Pesti Napló, 1914. április (65. évfolyam, 78-102. szám)

1914-04-01 / 78. szám

1914 április hó 1-én új előfizetést nyi­tunk a PESTI NAPLÓ-ra. Kérjük azo­kat a t. olvasóinkat, akiknek előfizetése március 31-én lejárt, szíveskedjenek a megújításról mielőbb gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul kü­ldhessük tovább. A kis Igazmondó a mellényzsebhett „A mi szövetségünk biztosítja Né­metországot a francia és orosz biro­dalom kettős támadása ellen, viszont bennünket is biztosít afelől, hogy ha netalán egyszer az orosz birodalom nagyraválgyása fenyegetne bennünket, ebben a harcban a német hadsereg majdnem felének segítségére számít­hatunk“. Excellenciás ujságírótársunk, gróf Tisza István cikkéből való ez a mottó. Az Igazmondó című kormány-néplap­ban jelent meg s ez az ujságocska, ha sohasem, most, ebben a Tisza-mondat­­ban, nevéhez híven viselkedett. Igazat mondott. Igaz, hogy a hármas­ szövet­ség Oroszország és Franciaország ellen irányul. Igaz, hogy úgy a francia-né­met, mint az osztrák-magyar-orosz bá­zisú világháború lehetőségével számol. S még az is tragikomikusan igaz, amit csak elhallgat: hogy az úgynevezett hár­mas­ szövetségben Olaszország, a harma­dik, éppen csak névleg van benne, de reá senki nem számít s nélküle, esetleg ellene készülünk a nagy világháborúra, melyet Tisza oly diabolikus nyugalom­mal intéz el, mintha csak néhány ellen­zéki politikus kivezettetéséről volna szó. Csupa igazság, és mégis, rohanva kell Bécsbe utaznia Tiszának, konferál­nia kell a külügyminiszterrel s talán audiencián kell zsebrevágnia a jól meg­érdemelt orrot. Péterváron és Páris­­ban dühös felháborodással beszélnek ugyanis ezekről a goromba igazságok­ról, Bécsben és Berlinben pedig ájul­­doznak tőlük. Mert igaz, hogy országok, nagyhatalmak szövetségei nem mennek babra, de az is igaz, hogy e szövetségek lényegét így kivonatolni: minket segít a burkus király Oroszország ellen, mink segítjük a németet, ha a muszkával, meg azzal a fehérképű franciával lesz baja ez eddig csak a malom alatt volt szokásos, ilyen primitív és naiv, ilyen képtelen és otronyba beszéd soha még békés időben európai miniszterel­­elnöktől nem volt hallható. Sem az osz­trák, sem a porosz, sem a francia, sem az orosz miniszterelnök nem képzel­hető el olyan helyzetben, hogy bár való­ban létező, de kényes, komplikált és végtelenül komoly, életbe és vérbemenő dolgokról ilyen csevegést folytasson. S mindezek az idegen urak bizonyára képtelenek lesznek megérteni, mi ad­hatta a borzasztó komoly, rettentően megfontolt férfiú szájába ezeket a sza­vakat. Mi történt hát vele? Istenem, na­gyon egyszerű dolog. Öreg korára új­ságíró lett s mint ifjú volonteur, bele­bukott a mesterségbe. Megfenyegette a cárt — ez már megtörtént más újságíró­val is — de a cár ezúttal valóban va­karta a fejét s azt mondotta, hogy amit eltűr az összes öreg Claquehutes-ektől, azt nem fogja eltűrni a Claqueritesek e legújabbikától, aki miniszterelnöki mellékfoglalkozást űz. Elejétől kezdve nagy gyönyörűség volt figyelni ezt a szegény Don Quijote­­ot, hogyan hajladozik, iparkodik s nyög­­décsel abban a szörnyű igyekezetben, hogy írjon is, magyarázzon is, kelleme­­tes is legyen, népszerű is legyen. Amit aztán ebben a gyorsan hírhedtté vált cikkben népiességhajhászás címén vé­gez, az hasfalrengető mulatság. Isten csudája lett volna, ha botrány nélkül elmúlik. A népnek kellett megmagyarázni, mi is az a hármas-szövetség, meg német-barátság s mint mind a kezdő új­ságírók Tisza sem képzelhette el más­ként, mint a várható háborús konstel­lációk teljesen kezdetleges leírásával. Jön az orosz: a német küld kétszázezer embert, jön a francia, mi küldünk a né­metnek kétszázezret. Ádám bácsi Gesz­ten - az Igazmondó szubvencionált ol­vasója — nyugodtan hajt­hatja álomra fejét. De ime, ez a bolond muszka nyug­talankodik s azt mondja: urak, eddig nem­ beszéltünk egymásról ilyen han­gon. Minden jegyzék és minden diplo- imitáció Tréfa Irta: Zöldi Márton Személyek: Barna, Barnáné, Az anyós, Guba. (A szín: középosztályú szalon.) Első jel: Barna, Guba. Barna (kissé becsípve, egy átvirrasztott éjszaka tüneteivel, betuszkolja Gubát): Nem,­­ nem, te azt nem tagadhatod meg legjobb ba-­­­rá­tod­tól... Guba: Bocsáss meg, kérlek, csak nem ál­líthatok be reggeli háromnegyed nyolckor egy idegen házba? Barna (a részegek érzékenységével): Ide­gen? Hát én idegen vagyok neked? Adolf, te hálátlan kutya, nem emlékezel barátságunk keletkezésére? Buba: Jó, jó, mindamellett... Barna: Megállj, ne folytasd! Majd eszedbe juttatom ... Épp hat esztendeje . . . Hogy­ el­telik az idő ... az Operában történt, a nagy foyerben ... az első és második felvonás kö­zött ... Pofonütöttelek . . . jobbról és balról... Mit is adtak akkor? Guba: Az mellékes. Barna: Igazad van (ásít). Hogy eltelik az idő . .. Mintha csak tegnap lett volna ... te ott álltál, mint egy szobor, felpofozva ... hogy eltelik az idő ... másnap megverekedtünk ... kaptál néhány éles és néhány lapos vágást. .. hogy sziszegtél, hogy szuszogtál. .. Guba (boszosan menni készül): Kérlek, nekem egyéb dolgom van ... Barna (megragadja a kezét): Ohó, az nem úgy van. Pofonütöttélek, vagy nem ütöttelek pofon? Miután pofonütöttelek, nem hagyhatsz cserben, mikor bajba kerültem. Guba (félre): Furcsa logika. (Harago­san): De hát miről van szó? Barna: Miről?.Nem mondtam még? Érde­kes. Jó, hallgass ide. Én tegnap pótesküdt voltam a törvényszéknél és gyönyörűen­­végig­aludtam az esetet. (Ásít .) A tárgyalás éjfélkor végződött... éppen haza akartam jönni, mi­kor eszembe jutott, hogy egy kis gépiráská­­nak egy pár keztyüt ígértem tegnapra... Át­mentem hozzá Budára. Guba: Éjfélkor? » Barna: Isten ments! Éjfél után. Megkér­tem, hogy prolongálja nekem a keztyüt mára. Guba: És ő prolongálta? Barna: A legnagyobb mértékben. Egész reggelig ... három kávéházat prolongál­tünk végig ... a végkimerülésig ... az utolsó ga­rasig . .. Mindez nem volna baj, ha az anyó­som véletlenül nem volna itt, mert a felesé­gem minden hazugságot bevesz ostya nél­­­­kid ... de az anyósom . . . Guba (gúnyosan): Ja, az anyós... Barna: Pszt, semmi viccelődés ... Az én anyósom egy komoly telekkönyvi érték. Kissé terhelt ugyan ... de . . . Guba: Jó, jó, de mi közöm nekem ehhez? Barna: Mi közöd ? Hallgass ide, az anyó­som és a feleségem rajong a védőügyvédekért. Bele vannak őrülve a jogi védelembe. Mindig azt olvassák az újságban, hogy mit mondott a védőügyvéd? Nos, te azt fogod mondani, hogy tegnap te voltál a védőügyvéd s hogy együtt töltöttük az éjszakát jogi fejtegetésekkel. Hehe! Guba: De én azt se tudom, mit tárgyaltak tegnap... Barna (kedélyesen a hasára üt): Oh, egy ilyen svihák, mint te vagy ... És végre is ezzel tartozol nekem . .. Elvégre, akik annyira bi­zalmas lábon állottak egymással... (pofozást mutat): Mi? Remélem, nem pazaroltam mél­tatlanra a tenyeremet? Második jel.: Előbbiek, Barnáné. Barnáné (belép és mikor meglátja Gubát, vissza akar menni): Bocsánat! Barna (kezénél fogva visszahúzza): Csak semmi zsenirozás. (bemutatja Gubát) a leg­jobb barátom, az a híres védő, ki tegnap bar­langokat beszélt az esküdtek hasába... Az egész éjszakát együtt prolongáltuk végig ... Barnáné (színpadiasan): Uram, végtele­nül örvendek, hogy otthonomban üdvözölhe­tem! Barna: Csak diskuráljatok, gyerekek, és­ megigazítom kissé a nyakkendőmet (görcsösen ásít). A szemem majd leragad... Pá, gyere­kek, mindjárt jövök (félre). Csak lessé­tek. (Bl.) Guba: Nagyságos asszonyom, igazán nem tudom, mit mondjak, hogy ilyen szokatlan időben . . . Barnáné: Boldog vagyok, hogy megismer­hettem. Irigylem férjemtől azt az éjszakát, amit önnel töltött. Guba: Oh, asszonyom, összes éjszakái­mat, ha parancsolja, lábaihoz rakom. 65-ik évfolyam, 78. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ___ 23 kor. — film Félévre----------14 „ — . Negyedévre — — 7 „ — ■ Egy bóra—------2 . 40 „ Egyes szám — — — — 10 AH*PESTI NAPLÓ APRÓHIRDETÉSEK ÁM AZ Egyes szó a fillér, vastagabb betűvel 10 filét. Hirdetések milliméter számítás­sal, díjszabás szerint Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky­ utca 12. Szerda, április 1. Mai számunk 44 oldalt

Next