Pesti Napló, 1914. április (65. évfolyam, 78-102. szám)
1914-04-01 / 78. szám
1914 április hó 1-én új előfizetést nyitunk a PESTI NAPLÓ-ra. Kérjük azokat a t. olvasóinkat, akiknek előfizetése március 31-én lejárt, szíveskedjenek a megújításról mielőbb gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. A kis Igazmondó a mellényzsebhett „A mi szövetségünk biztosítja Németországot a francia és orosz birodalom kettős támadása ellen, viszont bennünket is biztosít afelől, hogy ha netalán egyszer az orosz birodalom nagyraválgyása fenyegetne bennünket, ebben a harcban a német hadsereg majdnem felének segítségére számíthatunk“. Excellenciás ujságírótársunk, gróf Tisza István cikkéből való ez a mottó. Az Igazmondó című kormány-néplapban jelent meg s ez az ujságocska, ha sohasem, most, ebben a Tisza-mondatban, nevéhez híven viselkedett. Igazat mondott. Igaz, hogy a hármas szövetség Oroszország és Franciaország ellen irányul. Igaz, hogy úgy a francia-német, mint az osztrák-magyar-orosz bázisú világháború lehetőségével számol. S még az is tragikomikusan igaz, amit csak elhallgat: hogy az úgynevezett hármas szövetségben Olaszország, a harmadik, éppen csak névleg van benne, de reá senki nem számít s nélküle, esetleg ellene készülünk a nagy világháborúra, melyet Tisza oly diabolikus nyugalommal intéz el, mintha csak néhány ellenzéki politikus kivezettetéséről volna szó. Csupa igazság, és mégis, rohanva kell Bécsbe utaznia Tiszának, konferálnia kell a külügyminiszterrel s talán audiencián kell zsebrevágnia a jól megérdemelt orrot. Péterváron és Párisban dühös felháborodással beszélnek ugyanis ezekről a goromba igazságokról, Bécsben és Berlinben pedig ájuldoznak tőlük. Mert igaz, hogy országok, nagyhatalmak szövetségei nem mennek babra, de az is igaz, hogy e szövetségek lényegét így kivonatolni: minket segít a burkus király Oroszország ellen, mink segítjük a németet, ha a muszkával, meg azzal a fehérképű franciával lesz baja ez eddig csak a malom alatt volt szokásos, ilyen primitív és naiv, ilyen képtelen és otronyba beszéd soha még békés időben európai miniszterelelnöktől nem volt hallható. Sem az osztrák, sem a porosz, sem a francia, sem az orosz miniszterelnök nem képzelhető el olyan helyzetben, hogy bár valóban létező, de kényes, komplikált és végtelenül komoly, életbe és vérbemenő dolgokról ilyen csevegést folytasson. S mindezek az idegen urak bizonyára képtelenek lesznek megérteni, mi adhatta a borzasztó komoly, rettentően megfontolt férfiú szájába ezeket a szavakat. Mi történt hát vele? Istenem, nagyon egyszerű dolog. Öreg korára újságíró lett s mint ifjú volonteur, belebukott a mesterségbe. Megfenyegette a cárt — ez már megtörtént más újságíróval is — de a cár ezúttal valóban vakarta a fejét s azt mondotta, hogy amit eltűr az összes öreg Claquehutes-ektől, azt nem fogja eltűrni a Claqueritesek e legújabbikától, aki miniszterelnöki mellékfoglalkozást űz. Elejétől kezdve nagy gyönyörűség volt figyelni ezt a szegény Don Quijoteot, hogyan hajladozik, iparkodik s nyögdécsel abban a szörnyű igyekezetben, hogy írjon is, magyarázzon is, kellemetes is legyen, népszerű is legyen. Amit aztán ebben a gyorsan hírhedtté vált cikkben népiességhajhászás címén végez, az hasfalrengető mulatság. Isten csudája lett volna, ha botrány nélkül elmúlik. A népnek kellett megmagyarázni, mi is az a hármas-szövetség, meg német-barátság s mint mind a kezdő újságírók Tisza sem képzelhette el másként, mint a várható háborús konstellációk teljesen kezdetleges leírásával. Jön az orosz: a német küld kétszázezer embert, jön a francia, mi küldünk a németnek kétszázezret. Ádám bácsi Geszten - az Igazmondó szubvencionált olvasója — nyugodtan hajthatja álomra fejét. De ime, ez a bolond muszka nyugtalankodik s azt mondja: urak, eddig nem beszéltünk egymásról ilyen hangon. Minden jegyzék és minden diplo- imitáció Tréfa Irta: Zöldi Márton Személyek: Barna, Barnáné, Az anyós, Guba. (A szín: középosztályú szalon.) Első jel: Barna, Guba. Barna (kissé becsípve, egy átvirrasztott éjszaka tüneteivel, betuszkolja Gubát): Nem, nem, te azt nem tagadhatod meg legjobb ba-rátodtól... Guba: Bocsáss meg, kérlek, csak nem állíthatok be reggeli háromnegyed nyolckor egy idegen házba? Barna (a részegek érzékenységével): Idegen? Hát én idegen vagyok neked? Adolf, te hálátlan kutya, nem emlékezel barátságunk keletkezésére? Buba: Jó, jó, mindamellett... Barna: Megállj, ne folytasd! Majd eszedbe juttatom ... Épp hat esztendeje . . . Hogy eltelik az idő ... az Operában történt, a nagy foyerben ... az első és második felvonás között ... Pofonütöttelek . . . jobbról és balról... Mit is adtak akkor? Guba: Az mellékes. Barna: Igazad van (ásít). Hogy eltelik az idő . .. Mintha csak tegnap lett volna ... te ott álltál, mint egy szobor, felpofozva ... hogy eltelik az idő ... másnap megverekedtünk ... kaptál néhány éles és néhány lapos vágást. .. hogy sziszegtél, hogy szuszogtál. .. Guba (boszosan menni készül): Kérlek, nekem egyéb dolgom van ... Barna (megragadja a kezét): Ohó, az nem úgy van. Pofonütöttélek, vagy nem ütöttelek pofon? Miután pofonütöttelek, nem hagyhatsz cserben, mikor bajba kerültem. Guba (félre): Furcsa logika. (Haragosan): De hát miről van szó? Barna: Miről?.Nem mondtam még? Érdekes. Jó, hallgass ide. Én tegnap pótesküdt voltam a törvényszéknél és gyönyörűenvégigaludtam az esetet. (Ásít .) A tárgyalás éjfélkor végződött... éppen haza akartam jönni, mikor eszembe jutott, hogy egy kis gépiráskának egy pár keztyüt ígértem tegnapra... Átmentem hozzá Budára. Guba: Éjfélkor? » Barna: Isten ments! Éjfél után. Megkértem, hogy prolongálja nekem a keztyüt mára. Guba: És ő prolongálta? Barna: A legnagyobb mértékben. Egész reggelig ... három kávéházat prolongáltünk végig ... a végkimerülésig ... az utolsó garasig . .. Mindez nem volna baj, ha az anyósom véletlenül nem volna itt, mert a feleségem minden hazugságot bevesz ostya nélkid ... de az anyósom . . . Guba (gúnyosan): Ja, az anyós... Barna: Pszt, semmi viccelődés ... Az én anyósom egy komoly telekkönyvi érték. Kissé terhelt ugyan ... de . . . Guba: Jó, jó, de mi közöm nekem ehhez? Barna: Mi közöd ? Hallgass ide, az anyósom és a feleségem rajong a védőügyvédekért. Bele vannak őrülve a jogi védelembe. Mindig azt olvassák az újságban, hogy mit mondott a védőügyvéd? Nos, te azt fogod mondani, hogy tegnap te voltál a védőügyvéd s hogy együtt töltöttük az éjszakát jogi fejtegetésekkel. Hehe! Guba: De én azt se tudom, mit tárgyaltak tegnap... Barna (kedélyesen a hasára üt): Oh, egy ilyen svihák, mint te vagy ... És végre is ezzel tartozol nekem . .. Elvégre, akik annyira bizalmas lábon állottak egymással... (pofozást mutat): Mi? Remélem, nem pazaroltam méltatlanra a tenyeremet? Második jel.: Előbbiek, Barnáné. Barnáné (belép és mikor meglátja Gubát, vissza akar menni): Bocsánat! Barna (kezénél fogva visszahúzza): Csak semmi zsenirozás. (bemutatja Gubát) a legjobb barátom, az a híres védő, ki tegnap barlangokat beszélt az esküdtek hasába... Az egész éjszakát együtt prolongáltuk végig ... Barnáné (színpadiasan): Uram, végtelenül örvendek, hogy otthonomban üdvözölhetem! Barna: Csak diskuráljatok, gyerekek, és megigazítom kissé a nyakkendőmet (görcsösen ásít). A szemem majd leragad... Pá, gyerekek, mindjárt jövök (félre). Csak lessétek. (Bl.) Guba: Nagyságos asszonyom, igazán nem tudom, mit mondjak, hogy ilyen szokatlan időben . . . Barnáné: Boldog vagyok, hogy megismerhettem. Irigylem férjemtől azt az éjszakát, amit önnel töltött. Guba: Oh, asszonyom, összes éjszakáimat, ha parancsolja, lábaihoz rakom. 65-ik évfolyam, 78. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ___ 23 kor. — film Félévre----------14 „ — . Negyedévre — — 7 „ — ■ Egy bóra—------2 . 40 „ Egyes szám — — — — 10 AH*PESTI NAPLÓ APRÓHIRDETÉSEK ÁM AZ Egyes szó a fillér, vastagabb betűvel 10 filét. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Budapest, 1914. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmaniczky utca 12. Szerda, április 1. Mai számunk 44 oldalt