Pesti Napló, 1914. április (65. évfolyam, 78-102. szám)

1914-04-01 / 78. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. április 1. (78. szám.) 3 - nak vívni azt a jogot, amelyet ma a civilizá­cióval megteremtett szociális viszonyokra való tekintettel egy embertől sem lehet meg-­­­tagadni. A hivatalos politikát nem befolyásolja a magyarországi románok kérdése. Ezt a­­kérdést mi is, a magyarországi románok is belső ügynek tekintik, amelybe mi, mint ál­lam, nem avatkozhatunk be. Ezt parancsolja nekünk az okosság, a politikai korrektség, a nemzetközi jog princípiuma,­­ de azt senki se akadályozhatja meg, hogy az összes ro­mánok közt egy lelki kapocs keletkezzék. Amennyivel jobban, vagy rosszabbul bánnak a Kárpátokon túl lakó románokkal, annyival kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb lesz az at­moszféra az Orosz-Magyarországgal való ál­landó barátság szempontjából. És nem sza­bad elfelejteni, hogy jó politikát leginkább akkor lehet csinálni, ha a politika egy szép nemzeti öntudatból fakad. A nyilatkozat kontroverziói szinte kiugróan nyilvánvalók. Egyfelől — szörnyű emelkedett­séggel — a nemzetközi jog princípiumaira hi­vatkozik s azt vallja, hogy a magyarországi­­románok dolga belügy, ami Románia hivatalos külpolitikáját nem érinti, másfelől kijelenti, hogy Románia barátsága aszerint lesz tartós, hogy, hogy bánnak a magyarországi románok­­­kal. Igazán­ nem tudnók, mi a valódi állás­pont, ha a vasárnapi ligagyű­lésen nem csat­tant volna el annyi őszinte szó. WVWWWVWWWWW/WWWWWWAWWW Budapest, március 31. A sajtótörvény végrehajtási utasítása. Az áp­rilis 11-én érvénybe lépő új sajtótörvény végrehaj­tása tárgyában miniszteri rendelet fog intézkedni.­­A rendeletet szombatra küldi szét az igazságügyi m­­nisztérium, Mandics a királynál. Bécsből jelentik: dr. Mandics Miklós, az újonnan kinevezett bosznia­­hercegovinai helyettes tartományfőnök szerdán ki­hallgatáson jelen meg a királynál, Szeged főispánja. A király, mint a hivatalos lap jelenti, dr. Cicatricis Lajost, Csongrád vár­megye és Hódmezővásárhely törvényhatósági jog­gal fölruházott város főispánját, ezekben az állá­saiban való meghagyása mellett, ideiglenes minő­ségben Szeged szabad királyi város főispánjává ne­vezte ki. Cicatricist nagy népszerűtlenség és ellen­szenv fogadja Szegeden. Barnáné: Mama, kérlek, jegyezd fel, Csikó­ utca 5. Az anyós: Igen, felirom, de nem értem­, m­i köze van ennek a gyilkossághoz? Guba: Semmi a világon, de az elnökné kiváncsi volt rá és az elnök, mint figyelmes férj, elrendelte a zárt tárgyalást. Barnáné: Még vannak lovagias férfiak!­­Az anyós: Igazán érdekes nő ez a Kakas? Guba: A Kakas nő? Bocsánat, nagyságos asszonyom, ezt most hallom életemben elő­ször. A mi vidékünkön a kakast állandóan a hímneműek közé sorolják. Az anyós: De hiszen az ön védencének a neve Kakas Erzsébet. Guba (zavartan köhintve): Persze, persze. Megjegyzem, ostobaság, hogy egy nőt Kakas­nak hivnak. A nő végső elemzésben, bocsánat a durvaságért, mégis csak tyuk. Barnáné (neheztelően): De Vázsonyi úr! Guba (udvariasan): Gyöngytyuk, asszo­nyom, aranyfácán-tyuk, mely nem kotlik, legtöbb kotlik (titokban Barnámhoz), oh, ha maga belém botlana! Az anyós: És hogy védelmezte Kakas Er­zsébetet? Guba: Mesésen! Olyan puhára főztem az esküdteket, mint a lekvár. „Tisztelt esküdt urak!“ — kiáltottam — „nézzenek oda a vád­lottra, kinek fejét a szűziesség glóriája övezi!“ Az anyós: A szűziesség glóriája? Nem ér­tem, hiszen Kakas Erzsébet a második férjét ölte meg és öt felnőtt gyermeke van. Guba: Úgy? Az az ő baja, én ott lobogtat­tam a feje körül a szűziesség glóriáját, azután zászlórúdra csavartam és az esküdtek orra lengettem. Az anyós: És nagy hatása volt?­­ Guba: Mit mondjak? Mini Psilandernek a feministák között (az indulattól lihegve be­szél). Az esküdtek prüsszögtek, nyávogtak, Tisza kirohanásai Diplomáciai affér az igazmondó cikke miatt — Andrássy a külpolitikai helyzetről — A delegáció munkája — A kaszinó-ügy — Kizárási indít­vány Lukács László ellen (Saját tudósítónktól.) Tiszát Bécsbe ren­delték; meg kellett szakítania geszti pihenőjét, mert Berchtold ad audiendum verbum citálta. A miniszterelnök igen szerencsétlen hírlapíró; az Igazmondó­ban a hármasszövetségről írott cikke fölötte nagy kellemetlenségeket szerzett a monarkia diplomáciájának, de magának Tiszának is. Tisza, mint vasárnapi magánpublicista, az orosz birodalom „nagyravágyásával“ szem­ben harcias merészséggel hivatkozott arra, hogy a német császár, akár háborúba is megy érettünk az oroszszal szemben. Ez a nagyképű fegyvercsörtetés jellemző a miniszterelnökre; a szolgabíró — külpolitikával akarja sakkban tartani a világot. Pétervárott és Pak­sban — bármennyire jelentéktelennek is tartják az Igazmondó cikkét, — mégis tiltakoznak a bár­­dolatlan támadás ellen, így aztán Tisza cikke miatt az osztrák-magyar diplomácia Pétervá­rott kimagyarázkodásra kényszerül. Gróf Sza­­páry Frigyes, a monarkia pétervári nagykö­vete, aki még hosszabb időt akart tölteni beteg feleségénél, kénytelen siettetni visszautazását. Szapáry ma Bécsbe érkezett, ahol tanácskozott gróf Berchtold külügyminiszterrel, kihallgatá­son jelent meg a királynál és azután Péter­­várra utazik. Ezek miatt a cikk Bécsben igen illetékes helyeken is kellemetlen hatást keltett, s belátják, hogy Tisza egyre vakmerőbb kezd lenni diktátor­ szerepében. Holnap Bécsben Berchteldnak lesz kötelessége Tisza külpoliti­kai elszántságát kellőleg letompítani. * A delegációban, amely április második fe­lében lesz, az ellenzék is szóváteszi Tisza sze­ugattak, vonítottak, a hölgyek vonaglottak a gyönyörtől, a férfiak elaléltak, az ügyész ful­dokolt, az elnök tágított lelkiismeretén és nadrágszijján, a tanuk egy sarokban halkan zokogtak . . . (mély hangon). És Ágnes asz­­szony a patakban fehér lepedőjét mosta (ter­mészetes hangon) és mit mondjak? a futó bab elkapdosta... (titokzatosan) oszt, annál jobb.. . legalább nincs meg a korpusz de­­likti . . . pszt! Barnáné: Milyen isteni! Guba (félóráit): Hát Ebben a pillanatban egy alattomos rúgást éreztem ... Barnáné: Hol, kérem? Guba (halkan): A hasamban! (megfogja a két nő kezét és közel húzza őket magához) Tudják, mi történt? Az anyós, Barnáné: Mi történt? Guba: A legborzasztóbb . . . Lukács meg­fordult a hasamban. Az anyós: Rettenetes! Guba (misztikusan): «Mint ahogy . . a ha­lottak ... szoktak megfordulni... sírjukban, ha valami baj van Köpecen. (A hasához kap.) Jaj! Szerencsére az elnök szünetet rendelt... Szünet alatt a Múzsa homlokon csókolt. Barnáné: A Múzsa? Guba: Igen, Csabaki Aladárné. Az ura fel is pofozta amiatt... Szünet után ismét az ügyész beszélt, arra kérte az esküdteket, hogy mondják ki bűnösnek a védencemet.. . Erre én kigomboltam a jó népies zamatot, a széna­­illatosat, panyókára vettem a kabátomat és igy kajabáltam (parasztosan beszél): Micsoda? Bűnös ám a nyavalya, aki töri; a fene, aki eszi; a ragya, aki veri; a­­hideg, aki leli; a frász, aki rázza; a guta, aki lapítja; a görcs, aki rángatja; a ménkő, aki csapkodja; a nyilalás, aki hasogatja! Az, anyós (tapsol): Brávó, brávó! replését. Az ellenzék egyáltalán erősen készül a tavaszi delegációra. Addigra meg fog jelenni a zöld könyv és ezenkívül a múlt delegáció óta is sok érdekes történt. Különösen előtérben fog állni — Andrássy felfogása szerint, — viszonyunk a Balkán fél­sziget egyes államaihoz, amely úgy látszik, nem igen javult. Andrássy Gyula különben a tavaszszal is­ nagyobb beszédet fog mondani külpolitikai helyzetünkről. Felfogásáról így tájékoztat egy nyilatkozatában: — Én változatlan bizalommal ragaszko­­­dom a hármasszövetséghez. — mint azt a dele­gációban is legutóbb kifejtettem, — viszont­ szükségesnek tartom azt is, hogy mi töreked-' jünk Oroszországgal is és Franciaországgal is­ a baráti viszonyt fentartani, mert a hármasszö­vetséghez való hűség nem jelenti egyben az e,el fenséges hangulatot az entente haroméival szemben. Hogy nálunk most bizonyos elhidegü­­lés mutatkozik a német szövetséggel szemben,­ ezt tulajdonképp főleg belpolitikai motívu­mokra vezetem vissza. Az a nagy elkeseredés­ és gyűlölet, amelyet a magyar faj egy nagy része érez a jelenlegi rendszer ellen, önként el­lenszenvessé teszi mindezt, amit a jelen kor­mány cselekszik és cselekedni akar; azonkívül­ talán nem is egy olyan tényért, amely visszatért szést szült nálunk, a nemes befolyást is felelőssé­ teszik, mert nem egyszer hallja az ember rebes­í­tetni,■ hogy az ellenzéket kellemetlenül érintő lények Németország helyeslésével találkoznak­ és hogy „Németország közvéleménye tapsolt, Tisza erélyének“ és hogy „Németország követeli­ az oláhokkal való megegyezést.“ Mindez termé­szetesen reakciót támaszt nálunk és ezért nagy­ hiba volna teret engedni az ilyen hangulat­­erősbödésnek. A delegációs kérdések között lesz Romá­niával való viszonyunk is. A bukaresti okvetet­­lenkedések ellen mind erősebben kell tilta­í­kozni. Az ellenzéken úgy látják, hogy Tisza paktumtárgyalásai éppen nem eredményezték — amint a liga gyűlésén történtek is mutatják — a Romániával való jó viszony biztosítását. Tisza az ő akciójának „mellékhatásaként“ azt­ remélte, hogy külpolitikai viszonyunk a ro­mán királysággal megjavul, holott csak ron­tott a helyzeten. Andrássy szerint, ha Tisza az ő nagy garral hirdetett paktumtárgyalásai he­lyett az általa szükségesnek tartott reformokat.! Barnáné: Milyen költői a romlatlan nép nyelve! Guba : Aztán szigorúan ránéztem az es­küdtekre és kissé rácsolva igy szóltam: Kérem védencem fölmentését. Poni. Az anyós: És mi történt? Guba (felfújja az arcát): Fölmentették! A hölgyek: Éljen, éljen! Guba (egykedvűen): Az ügyész szörnyet-* halt... Barnáné: Meghalt? Guba (komoran): Jogérvényesen ... hol­nap temetik ... a főváros ingyen díszsírhelyet­ bocsátott rendelkezésére... Az anyós (izgatottan): Most hozzák az­ újságot. (Kiszalad és rögtön visszajön, újság­gal a kezében.) Kiváncsi vagyok, mit ír az újság a tegnapi tárgyalásról? Belenéz a lapba és nagyot sikolt­ Uram, teremtem! Barnáné: Mi az, mama? Az anyós: Borzasztó! Kakas Erzsébetet halálra ítélték!! Guba: Az lehetetlen! Az anyós (az újságot lobogtatva): Itt áll, itt áll! Guba: Akkor rohanok. Barnáné: ti óvá? Guba: Beadni a semmiségi panaszt! (El­rohan.) Az anyós (megfogja Barnáné kezét): Te, egy rettenetes gyanú merült fel lelkemben. Barnáné: Ah! Az anyós: Ez az ember nem Vázsonyi volt. Barnáné: Miből gondolod? Az anyós( mellére üt): Abból, hogy Vá­zsonyi védenceit nem ítélik halálra ... azokat fölmentik muzsikaszóval! Barnáné (lelkesen) Igaz, igaz!

Next