Pesti Napló, 1914. április (65. évfolyam, 78-102. szám)
1914-04-01 / 78. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. április 1. (78. szám.) 3 - nak vívni azt a jogot, amelyet ma a civilizációval megteremtett szociális viszonyokra való tekintettel egy embertől sem lehet meg-tagadni. A hivatalos politikát nem befolyásolja a magyarországi románok kérdése. Ezt akérdést mi is, a magyarországi románok is belső ügynek tekintik, amelybe mi, mint állam, nem avatkozhatunk be. Ezt parancsolja nekünk az okosság, a politikai korrektség, a nemzetközi jog princípiuma, de azt senki se akadályozhatja meg, hogy az összes románok közt egy lelki kapocs keletkezzék. Amennyivel jobban, vagy rosszabbul bánnak a Kárpátokon túl lakó románokkal, annyival kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb lesz az atmoszféra az Orosz-Magyarországgal való állandó barátság szempontjából. És nem szabad elfelejteni, hogy jó politikát leginkább akkor lehet csinálni, ha a politika egy szép nemzeti öntudatból fakad. A nyilatkozat kontroverziói szinte kiugróan nyilvánvalók. Egyfelől — szörnyű emelkedettséggel — a nemzetközi jog princípiumaira hivatkozik s azt vallja, hogy a magyarországirománok dolga belügy, ami Románia hivatalos külpolitikáját nem érinti, másfelől kijelenti, hogy Románia barátsága aszerint lesz tartós, hogy, hogy bánnak a magyarországi románokkal. Igazán nem tudnók, mi a valódi álláspont, ha a vasárnapi ligagyűlésen nem csattant volna el annyi őszinte szó. WVWWWVWWWWW/WWWWWWAWWW Budapest, március 31. A sajtótörvény végrehajtási utasítása. Az április 11-én érvénybe lépő új sajtótörvény végrehajtása tárgyában miniszteri rendelet fog intézkedni.A rendeletet szombatra küldi szét az igazságügyi mnisztérium, Mandics a királynál. Bécsből jelentik: dr. Mandics Miklós, az újonnan kinevezett boszniahercegovinai helyettes tartományfőnök szerdán kihallgatáson jelen meg a királynál, Szeged főispánja. A király, mint a hivatalos lap jelenti, dr. Cicatricis Lajost, Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal fölruházott város főispánját, ezekben az állásaiban való meghagyása mellett, ideiglenes minőségben Szeged szabad királyi város főispánjává nevezte ki. Cicatricist nagy népszerűtlenség és ellenszenv fogadja Szegeden. Barnáné: Mama, kérlek, jegyezd fel, Csikó utca 5. Az anyós: Igen, felirom, de nem értem, mi köze van ennek a gyilkossághoz? Guba: Semmi a világon, de az elnökné kiváncsi volt rá és az elnök, mint figyelmes férj, elrendelte a zárt tárgyalást. Barnáné: Még vannak lovagias férfiak!Az anyós: Igazán érdekes nő ez a Kakas? Guba: A Kakas nő? Bocsánat, nagyságos asszonyom, ezt most hallom életemben először. A mi vidékünkön a kakast állandóan a hímneműek közé sorolják. Az anyós: De hiszen az ön védencének a neve Kakas Erzsébet. Guba (zavartan köhintve): Persze, persze. Megjegyzem, ostobaság, hogy egy nőt Kakasnak hivnak. A nő végső elemzésben, bocsánat a durvaságért, mégis csak tyuk. Barnáné (neheztelően): De Vázsonyi úr! Guba (udvariasan): Gyöngytyuk, asszonyom, aranyfácán-tyuk, mely nem kotlik, legtöbb kotlik (titokban Barnámhoz), oh, ha maga belém botlana! Az anyós: És hogy védelmezte Kakas Erzsébetet? Guba: Mesésen! Olyan puhára főztem az esküdteket, mint a lekvár. „Tisztelt esküdt urak!“ — kiáltottam — „nézzenek oda a vádlottra, kinek fejét a szűziesség glóriája övezi!“ Az anyós: A szűziesség glóriája? Nem értem, hiszen Kakas Erzsébet a második férjét ölte meg és öt felnőtt gyermeke van. Guba: Úgy? Az az ő baja, én ott lobogtattam a feje körül a szűziesség glóriáját, azután zászlórúdra csavartam és az esküdtek orra lengettem. Az anyós: És nagy hatása volt? Guba: Mit mondjak? Mini Psilandernek a feministák között (az indulattól lihegve beszél). Az esküdtek prüsszögtek, nyávogtak, Tisza kirohanásai Diplomáciai affér az igazmondó cikke miatt — Andrássy a külpolitikai helyzetről — A delegáció munkája — A kaszinó-ügy — Kizárási indítvány Lukács László ellen (Saját tudósítónktól.) Tiszát Bécsbe rendelték; meg kellett szakítania geszti pihenőjét, mert Berchtold ad audiendum verbum citálta. A miniszterelnök igen szerencsétlen hírlapíró; az Igazmondóban a hármasszövetségről írott cikke fölötte nagy kellemetlenségeket szerzett a monarkia diplomáciájának, de magának Tiszának is. Tisza, mint vasárnapi magánpublicista, az orosz birodalom „nagyravágyásával“ szemben harcias merészséggel hivatkozott arra, hogy a német császár, akár háborúba is megy érettünk az oroszszal szemben. Ez a nagyképű fegyvercsörtetés jellemző a miniszterelnökre; a szolgabíró — külpolitikával akarja sakkban tartani a világot. Pétervárott és Paksban — bármennyire jelentéktelennek is tartják az Igazmondó cikkét, — mégis tiltakoznak a bárdolatlan támadás ellen, így aztán Tisza cikke miatt az osztrák-magyar diplomácia Pétervárott kimagyarázkodásra kényszerül. Gróf Szapáry Frigyes, a monarkia pétervári nagykövete, aki még hosszabb időt akart tölteni beteg feleségénél, kénytelen siettetni visszautazását. Szapáry ma Bécsbe érkezett, ahol tanácskozott gróf Berchtold külügyminiszterrel, kihallgatáson jelent meg a királynál és azután Pétervárra utazik. Ezek miatt a cikk Bécsben igen illetékes helyeken is kellemetlen hatást keltett, s belátják, hogy Tisza egyre vakmerőbb kezd lenni diktátor szerepében. Holnap Bécsben Berchteldnak lesz kötelessége Tisza külpolitikai elszántságát kellőleg letompítani. * A delegációban, amely április második felében lesz, az ellenzék is szóváteszi Tisza szeugattak, vonítottak, a hölgyek vonaglottak a gyönyörtől, a férfiak elaléltak, az ügyész fuldokolt, az elnök tágított lelkiismeretén és nadrágszijján, a tanuk egy sarokban halkan zokogtak . . . (mély hangon). És Ágnes aszszony a patakban fehér lepedőjét mosta (természetes hangon) és mit mondjak? a futó bab elkapdosta... (titokzatosan) oszt, annál jobb.. . legalább nincs meg a korpusz delikti . . . pszt! Barnáné: Milyen isteni! Guba (félóráit): Hát Ebben a pillanatban egy alattomos rúgást éreztem ... Barnáné: Hol, kérem? Guba (halkan): A hasamban! (megfogja a két nő kezét és közel húzza őket magához) Tudják, mi történt? Az anyós, Barnáné: Mi történt? Guba: A legborzasztóbb . . . Lukács megfordult a hasamban. Az anyós: Rettenetes! Guba (misztikusan): «Mint ahogy . . a halottak ... szoktak megfordulni... sírjukban, ha valami baj van Köpecen. (A hasához kap.) Jaj! Szerencsére az elnök szünetet rendelt... Szünet alatt a Múzsa homlokon csókolt. Barnáné: A Múzsa? Guba: Igen, Csabaki Aladárné. Az ura fel is pofozta amiatt... Szünet után ismét az ügyész beszélt, arra kérte az esküdteket, hogy mondják ki bűnösnek a védencemet.. . Erre én kigomboltam a jó népies zamatot, a szénaillatosat, panyókára vettem a kabátomat és igy kajabáltam (parasztosan beszél): Micsoda? Bűnös ám a nyavalya, aki töri; a fene, aki eszi; a ragya, aki veri; ahideg, aki leli; a frász, aki rázza; a guta, aki lapítja; a görcs, aki rángatja; a ménkő, aki csapkodja; a nyilalás, aki hasogatja! Az, anyós (tapsol): Brávó, brávó! replését. Az ellenzék egyáltalán erősen készül a tavaszi delegációra. Addigra meg fog jelenni a zöld könyv és ezenkívül a múlt delegáció óta is sok érdekes történt. Különösen előtérben fog állni — Andrássy felfogása szerint, — viszonyunk a Balkán félsziget egyes államaihoz, amely úgy látszik, nem igen javult. Andrássy Gyula különben a tavaszszal is nagyobb beszédet fog mondani külpolitikai helyzetünkről. Felfogásáról így tájékoztat egy nyilatkozatában: — Én változatlan bizalommal ragaszkodom a hármasszövetséghez. — mint azt a delegációban is legutóbb kifejtettem, — viszont szükségesnek tartom azt is, hogy mi töreked-' jünk Oroszországgal is és Franciaországgal is a baráti viszonyt fentartani, mert a hármasszövetséghez való hűség nem jelenti egyben az e,el fenséges hangulatot az entente haroméival szemben. Hogy nálunk most bizonyos elhidegülés mutatkozik a német szövetséggel szemben, ezt tulajdonképp főleg belpolitikai motívumokra vezetem vissza. Az a nagy elkeseredés és gyűlölet, amelyet a magyar faj egy nagy része érez a jelenlegi rendszer ellen, önként ellenszenvessé teszi mindezt, amit a jelen kormány cselekszik és cselekedni akar; azonkívül talán nem is egy olyan tényért, amely visszatért szést szült nálunk, a nemes befolyást is felelőssé teszik, mert nem egyszer hallja az ember rebesítetni,■ hogy az ellenzéket kellemetlenül érintő lények Németország helyeslésével találkoznak és hogy „Németország közvéleménye tapsolt, Tisza erélyének“ és hogy „Németország követeli az oláhokkal való megegyezést.“ Mindez természetesen reakciót támaszt nálunk és ezért nagy hiba volna teret engedni az ilyen hangulaterősbödésnek. A delegációs kérdések között lesz Romániával való viszonyunk is. A bukaresti okvetetlenkedések ellen mind erősebben kell tiltaíkozni. Az ellenzéken úgy látják, hogy Tisza paktumtárgyalásai éppen nem eredményezték — amint a liga gyűlésén történtek is mutatják — a Romániával való jó viszony biztosítását. Tisza az ő akciójának „mellékhatásaként“ azt remélte, hogy külpolitikai viszonyunk a román királysággal megjavul, holott csak rontott a helyzeten. Andrássy szerint, ha Tisza az ő nagy garral hirdetett paktumtárgyalásai helyett az általa szükségesnek tartott reformokat.! Barnáné: Milyen költői a romlatlan nép nyelve! Guba : Aztán szigorúan ránéztem az esküdtekre és kissé rácsolva igy szóltam: Kérem védencem fölmentését. Poni. Az anyós: És mi történt? Guba (felfújja az arcát): Fölmentették! A hölgyek: Éljen, éljen! Guba (egykedvűen): Az ügyész szörnyet-* halt... Barnáné: Meghalt? Guba (komoran): Jogérvényesen ... holnap temetik ... a főváros ingyen díszsírhelyet bocsátott rendelkezésére... Az anyós (izgatottan): Most hozzák az újságot. (Kiszalad és rögtön visszajön, újsággal a kezében.) Kiváncsi vagyok, mit ír az újság a tegnapi tárgyalásról? Belenéz a lapba és nagyot sikolt Uram, teremtem! Barnáné: Mi az, mama? Az anyós: Borzasztó! Kakas Erzsébetet halálra ítélték!! Guba: Az lehetetlen! Az anyós (az újságot lobogtatva): Itt áll, itt áll! Guba: Akkor rohanok. Barnáné: ti óvá? Guba: Beadni a semmiségi panaszt! (Elrohan.) Az anyós (megfogja Barnáné kezét): Te, egy rettenetes gyanú merült fel lelkemben. Barnáné: Ah! Az anyós: Ez az ember nem Vázsonyi volt. Barnáné: Miből gondolod? Az anyós( mellére üt): Abból, hogy Vázsonyi védenceit nem ítélik halálra ... azokat fölmentik muzsikaszóval! Barnáné (lelkesen) Igaz, igaz!