Pesti Napló, 1914. április (65. évfolyam, 78-102. szám)

1914-04-11 / 87. szám

12 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. április ÉL (87. szám.) — Vonat két Óceán között. Londonból táviratozzék . A brit-kolumbiai Viktóriából ér­kezett jelentés szerint a Transcontizerttal Railway sínpárja már elérte Nechakopot. Augusztusra a vasút annyira ki lesz építve, hogy közvetlen vonatok közlekedhetnek az Atlanti- és a Csendes-óceán között.­­ — Érdekes házasságok. Két érdekes házasság­ról érkezett írja hír. Az egyik házasság Londonban történt. A reggeli lapok közölték, hogy George Cornwallis West-nek és feleségének, lord Churchill Randolph özvegyének (Winston Churchill tengeré­szeti miniszter édesanyjának) válása, amelyet a bíróság már a múlt év júliusában kimondott, jog­erőssé vált, az esti lapok pedig már azzal a szen­zációval szolgáltak, hogy Cornwallis-West újból megnősült, nőül vette Campbell Patríciát, London egyik legnépszerűbb színésznőjét. Campbell Patricia jelenleg negyvenhét éves és első férje a búr hábo­rúban esett el. A művésznő nem válik meg a szín­padtól.­­ A másik házasság, amely Manhattanban történt, igazi amerikai ízű. A férj, Collahah Wil­liam, volt white­ plainsi lovasrendőr, a feleség pedig Sonnchill Vera, Sonnchill H. H. manhattani mil­liomos füzegyázos leánya. Collahan még néhány évvel ezelőtt soffőr volt s ebben a minőségben ke­rült három évvel ezelőtt Sonnchillékhez, akik ak­kor White-Plainsben nyaraltak. A daliás termetű, csinos fiatalember abban az időben sokat forgott a fiatal Sonchill-leányok körül, akiket az automo­bilvezetésben és a lovaglásban oktatott. Sonnchill Vera és Collahan megszerették egymást és amikor később a fiatalember lovasrendőr lett, továbbra is alkalmat találtak arra, hogy időnkint találkozhas­sanak. Elhatározták, hogy házasságra lépnek­ A gyáros nem ütközött meg leánya érzelmein, hanem maga elé hivatta Collahant s kijelentette előtte, hogy nincs kifogása a házasság ellen, a rendőrsé­get azonban ott kell hagynia s más polgári foglal­kozást kell választania, amiben majd segítségére lesz. A fiatalok természetesen örömmel fogadták ezt a feltételt s Sonnchill nemsokára egy automo­bilgyárat alapított, melynek vezetését, némi előta­nulmány után, Collahanra bizta. A vállalat szépen fejlődött s ekkor azután Sonnhhill is beleegyezett abba, hogy leánya férjhez mehessen a most már nagyiparos Collahanhoz. Az esküvő március köze­pén történt meg Manh­attanban. A tudós ápoló kalandja, Párisból jelentik: Borzalmas kalandja volt a minap a Cochin-kór­­ház egyik ápolójának,­ Philipard Pálnak. A vállal­kozó szellemű fiatalembert elragadta a geológia iránt való érdeklődése s amikor a kórház udva­rán csatornázó munka folyt, kötél segítségével hatvan lábnyi mélységbe lebocsátkozott a földbe, hogy megnézze egyszer Páris kőalakulatait. A le­szálláskor mindössze egy szál gyertyával volt föl­szerelve, de nem félt, hogy visszamenet eltéveszti az utat, mert a földalatti útkeresztezéseknél min­denütt krétajelet csinált, hogy visszataláljon. Ami­kor azután a gyertya vége felé járt, tanácsosnak vélte ismét visszatérni a napvilágra. Egyszerre azonban azt látta, hogy mástól eredő krétajelek is vannak, amelyeket nyilván régebben rajzolt valaki a földalatti folyosók falaira. A gyertya már tövig leégett s Philipard nem tudott helyes utat találni, hiába tapogatott jobbra is, balra is. Végre a gyertya maradványa is elégett, sőt még a­­ kezét is, megégette s hirtelen teljes sötétség vette körül. Volt nála egy doboz gyűjtő és egy ujság­­papíros. Előbb az újságot gyújtotta meg s annak hirtelen kirobbanó lángjánál kereste a kivezető utat, majd amikor az újság elégett, köténye sza­lagjait gyújtotta meg, végül lassan kint elhasználta a gyújtószálakat, de kijutni a föld mélyéből nem tudott. Órák hosszat tévelygett a sötétségben. Végre egy üreghez jutott, amely mintha kifelé ve­zetett volna. Összevérezte kezét, mire fölkapasz­kodott, de amikor a végére jutott, vastag vas­lemezre bukkant, amelyen keresztül nem hallat­szott ki kiáltása. Éhség és fáradtság gyötörte. Nagy kínnal tovább vánszorgott s végül hirtelen gyönge világosságot látott. A fény egy keskeny nyíláson csillogott le, de a szűk helyen lehetetlen volt fölkapaszkodnia.. Megállott tehát s olyan han­gosan kiáltozott amennyire erejéből kitellett. Nagysokára néhány munkás meghallotta a kiál­tozást, kötelet bocsátottak le Philipardnak s föl­hozták a mélységből. Az ápoló több órán át tar­tózkodott a föld alatt és két kilométernyi távol­ságra a kórháztól került ismét a napfényre. —­ Ellopott ágyúgolyók. Londonból jelentik: A Point erődök körül lévő tüzérségi raktárakból már hosszú idő óta lopkodják az újfajta gránáto­kat és egyéb ágyúgolyókat. A hadügyminisztérium szigorú vizsgálatot rendelt el, mert kémekre gya­­npakszik± — Mágnás Elza szalónőije. A rákoskeresztúri temetőben ma délután helyezték örök nyugalomra Lehrer Adolfnét, egy belvárosi női divatszalon tu­lajdonosnőjét, aki a közelmúltban Turcsán Emilia (Mágnás Elza) tragédiája alkalmából szerephez ju­tott a rablógyilkosság ügyében is. Turcsán Emília ugyanis tíz éven át, amióta szükségleteiről Schmidt Miksa bútorgyáros gondoskodott, állandóan Leh­­reménál rendelte ruháit és számlája évenként 30— 40.000 korona volt. Amikor a rendőrség megálla­pította, hogy a titokzatos dunai holttest Turcsán Emiliáé, a detektívfőnök elsőnek Lebrernét idézte meg a Margit-rakparti lakásba és a szabóné, aki Mágnás Elzának minden titkát ismerte, állapította meg, hogy a szerencsétlen végű leány ruhatárából egyetlen ruhadarab sem hiányzik, ő adta rá a holt­testre Turcsán Emilia­­ egyik toalettjét is és Leh­­rerné ügyességének sokat köszönhetett a rendőrség a bűntény részleteinek földerítése körül. Valóságos nyomozó talentum volt a szabónő, ezt maga dr. Nagy Károly detektívfőnök is elismerte. Alig há­rom hónappal érhette csak túl legjobb vevője ha­lálát. Az izgalmak rendkívül megviselték Lehrer­nét, súlyos beteg lett és néhány heti szenvedés után a fiatal­asszony csütörtökön délben meghalt. El­hunytét férjén kívül négy kis gyermeke gyászolja. — A Rochette-ügy fejleménye. Párisból táv­iratozzék. Bienvenue-Martin igazságügyminiszter Poincarénak előterjesztést fog tenni, hogy Ferbeaux semmitőszéki tanácsost Fabre helyébe főügyészszé, Fabret pedig az aixi felebbviteli törvényszék első elnökévé nevezze ki. Bidault de Visle büntetőtör­vényszéki elnököt a legfelsőbb fegyelmi tanács élére állítják. — A párisi rendőrség rekordja. Megírták a lapok, hogy Párisban a minap meggyilkolták és ki­rabolták Guimard gazdag lókereskedőt. A tett el­követésével egy Bachot nevű embert gyanúsítottak, akiről azt hitték, hogy Páris valamelyik kisebb szállójában él elrejtőzve hamis néven. Föl kellett tehát kutatni valamennyi párisi hotelt, aminek a rendkívüli nehézségét legjobban bizonyítja az, hogy Párisban 13.266 kisebb szálló van. A párisi rend­őrség hihetetlen rövid idő: két óra alatt végezte el a tizenháromezer szállóban a házkutatást Reggel hét órakor távirat érkezett Páris vala­mennyi rendőrállomására. A távirat azt a paran­csot tartalmazta, hogy az illető őrszoba emberei rögtön keressék föl a körzetükbe tartozó szállókat és Bachot iránt érdeklődjenek. Reggel kilenc óra­kor már meg­volt mind a tizenháromezer szálló­ról szóló beszámoló, amely úgy hangzott, hogy a gyilkos már nincs Párisban, han­em az egyik szálló portásának közlése szerint Havreba utazott. Ez a nyom helyesnek bizonyult és a gyilkost csakugyan elfogták másnap a jelzett kikötőben. A párisi lapok azt is elárulják, miképpen volt lehetséges a sok szálló gyors átkutatása. Páris szállói, óriási szá­muknál fogva valóságos térképbe vannak fölvéve. Minden rendőri állomás embereinek birtokában van egy helyszíni rajz a hotel garnikról, sőt a raj­zokon az is megvan, hogy szükség esetén miképp lehet a szállókat titokban, tehát nem a kapun ke­resztül, hanem a szomszédos házakból megközelí­teni. A közel­jövőben azonban még rövidebb idő alatt fogják átkutatni, ha kell a szállókat. Hennion rendőrfőnök és a rendőrség vezetői most olyan ter­vet dolgoznak ki, amelynek segítségével Páris több mint tizenháromezer szállóját harminc perc alatt sikerül majd átkutatni. Nem lesz érdektelen, ha megjegyezzük, hogy erre a munkára a közelmúlt­ban még négy teljes napra volt szüksége a párisi rendőrségnek. — A szerelmes nagyherceg, Pétervárról jelen­tik. Az orosz udvarnak ismét szenzációja van, amelynek hőse Dimitri nagyherceg, a cár unoka­­testvére. Dimitri nagyherceg fia Pál nagyherceg­nek, aki feleségül vette Pistolkohrs Olgát, egy ez­redes elvált feleségét, akit a cár később Hohenfel­­sen grófnői rangra emelt A huszonhárom éves nagyherceg Szentpétervárott megismerkedett egy orosz tábornok gyönyörű feleségével, Belosselszky hercegnével, aki Whittier bostoni tábornok leánya. A nagyherceg és a tábornokáé nagyon gyakran voltak együtt s a férj alkalmasint panaszra me­hetett a cárhoz. Dimitri nagyherceget megidézték és a herceg kijelentette, hogy a hercegnőt felesé­gül akarja venni. Egyes jelentések azt mondják, hogy ez a szándék ellenkezett a cár terveivel, aki a fiatal nagyhercegnek egyik leányát szánta. Hogy megfelel-e ez a hir a valóságnak, nem lehet tudni, annyi azonban tény, hogy a cár parancsára a her­cegnek huszonnégy óra alatt el kellett utaznia Oroszországból, Dimitri nagyherceg Kairóba uta­zott. De úgy látszik, a szép hercegnő is követte, mert azóta hiába keresik Pétervárott. — Húsvéti istentiszteletek. A budapesti refor­mátus istentiszteletek sorrendje a két húsvéti ünnepen a következő: Húsvét első napján a Kálvin-téri templom­ban délelőtt fél 9 órakor prédikál Benkő István, úrva­csorai beszédet mond Kiss Géza, délelőtt fél 12 óra­kor prédikál Petri Elek, úrvacsorai beszédet mond Benkő István, délután 3 órakor prédikál Kiss Géza; Budán, a Szilágyi Dezső­ téri templomban délelőtt 10 órakor prédikál és úrvacsorai beszédet mond Haypál Benő, délután 3 órakor prédikál Sebestyén Jenő; Zugló­ban, a Róna­ utcai templomban délelőtt 11­ órakor pré­dikál Keresztesi Samu, úrvacsorai beszédet mű­ond Ge­­renday Endre, délután 3 órakor prédikál Gerenday Endre, Kőbányán, a Gergely­ utcai templomban dél­előtt 10 órakor prédikál Takaró Géza, urvacsorai be­szédet mond Gombos Lajos, délután 3 órakor legátus prédikál; a városligeti fasori templomban délelőtt 10­ órakor prédikál Kovács Emil, urvacsorai beszédet mond Gál Lajos, este 6 órakor prédikál Gál Lajos; a Tavaszmező­ utca 17. sz. a. főgimnázium­ tornatermében délelőtt 10 órakor prédikál Vargha Tan­ás, urvacsorai­ beszédet mond dr. Szabó Aladár; a Mester­ utcai polgári iskolában délelőtt 10 órakor prédikál és úrvacsorai beszédet mond Nagy Dénes; a svábhegyi iskolaterem­ben (Diana­ út 4.) délelőtt 10 órakor prédikál és úr­vacsorai beszédet mond Vargha Antal; Rákosfalván az elemi iskolában délelőtt 11 órakor prédikál és úrvacso­rát oszt Szabó Károly; az erdőtelki elemi leányiskolá­ban délelőtt 10 órakor prédikál és urvacsorai beszé­det mond Losonczi Lajos; a X., Család­ utca 8. sz. a. levő imateremben délelőtt 10 órakor prédikál Victor János, urvacsorai beszédet mond Patay Pál, délután 6 órakor legátus prédikál. Húsvét második napján a Kálvin-téri templomban délelőtt 10 órakor prédikál dr. Szabó Aladár, úrvacsorai beszédet mond Petri Elek, délután 3 órakor prédikál Izsák Ferenc; Budán, a Szi­lágyi Dezső­ téri templomban­­ délelőtt 10 órakor prédi­kál ifj. Szabó Aladár, úrvacsorai beszédet mond Buday Gergely, délután 5 órakor prédikál Vargha Tamás; Zuglóban, a Róna­ utcai templomban délelőtt 10 óra­kor prédikál Gerenday Endre, úrvacsorai beszédet mond Keresztesi Samu, délután 3 órakor prédikál Tóth Jó­zsef; Kőbányán, a Gergely­ utcai templomban délelőtt fél 11 órakor prédikál Patay Pál, délután 3 órakor legátus prédikál; a Hold-utcai német református tem­plomban délelőtt 10 órakor magyarul prédikál és úr­vacsorát oszt Tóth József; a Máv. munkástelepen dél­előtt 10 órakor prédikál és úrvacsorai beszédet mond Gombos Lajos. — Tolstoj elégetett írásai. A „Ruszkoje Slovo“ című pétervári újság érdekes hírt közöl Tolstoj hátrahagyott könyveinek sorsáról. A jasznaja­­poljanai birtok egyik kerti lugasában voltak elhe­lyezve a nagy költő lefoglalt és eltiltott írásai. Jó ismerőseinek gyakran ajándékozott egy-egy pél­dányt az eltiltott könyvei közül, de mindig csak abban az esetben, ha biztos volt arról, hogy nem lesz belőle kellemetlenségük. A hatóságok is tudtak e „titok“-ról, de Tolstoj ellen nem mertek eljárni. Halála után fia, Andrej, felszólította nővérét, Alexzandrát, hogy távolítsa el a kerti lugas irodalmi örökségét. A grófnő az iratokat házába szállíttatta és szénakazalban rejtette el. Nemsokára azonban Nowaja Poljanába költözött és ekkor elhatárolta, hogy megsemmisíti az írásokat. A cseléd, akit ez­zel megbízott, nem merte a könyveket elégetni, mert attól félt, hogy a rendőrség is tudomást sze­rez az esetről. Félelmében azután elásta az íráso­kat. A vidék egyszerű parasztjai, akik tudtak a ti­tokról, néhány nappal ezelőtt külföldre akarták szállítani az értékes írásokat s gondosan becsoma­golva, mint öntött vasat adták föl valamennyit A tulai vasgyárban azonban ez időtájt több lopás tör­tént, az óvatos rendőrség tehát ezeket a ládákat is fölnyittatta. Az iratokat természetesen lefoglal­ták és nemsokára megégették, a parasztok ellen pedig szigorú eljárást indítottak. — Nyugdíjazták a battonyai főszolgabírót. Sze­gedről jelentik. Emlékezetes, hogy Petrovics Mihály battonyai főszolgabíró ellen fegyelmi vizsgálat in­dult meg, amelynek befejezése előtt a főbíró súlyos betegségére­ való tekintettel nyugdíjazását kérte.A Csanád megye tegnapi közgyűlésén kimondotta, hogy a főszolgabírót nyugdíjazza és felhívja az alispánt, hogy az ellene indított fegyelmi vizsgálatot sürgősen fejezze be. —­ Magyar ezredek Horvátországban. Fiumé­ból írják: Supiló Ferenc lapja, a Novi List, heve­sen tiltakozik az ellen, hogy a hadügyi vezetőség magyarországi ezredeket helyez Horvátországba. A horvát lap szerint ennek a katonai intézkedésnek­ magyarosító célja van. Egyébként fölemlíti a lap, hogy a magyar ezredek közül a következőket he­­­lyezték Horvátországba: a nagyváradi 37. számúi József főherceg gyalogezred három zászlóalját­ Zágrábba, a kecskeméti 38. számú Alfonz spanyol­ király gyalogezred két zászlóalját Péterváradra, a pécsi 52. számú Frigyes főherceg gyalogezred két zászlóalját Szlavonbródba, a szolonoki 68. számú Rauch báró gyalogezred három zászlóalját S­­monyba, a komáromi 6. számú Kollarz báró utász­ezred egy zászlóalját Péterváradra és a fogarasi 9. számú gróf Nádasdi huszárezred két divízióját Mirerovicára és Rumára.

Next