Pesti Napló, 1914. június (65. évfolyam, 128–152. szám)

1914-06-03 / 128. szám

4 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. június 3. (128. szám.) Kormányválság Szerbiában Péter király elfogadta Pasics lemondását A világlapok képes lepedőjén még egy­­szer — talán utoljára — feltűnik egy arc: a Balkán Bismarckja, Szerbia agyveleje: Pasics. A kombattáns ostromban, ami ellene a parla­­­ mentben és a hadseregben folyt, megsebesült és — ki tudja elszámolni, hányadszor — be­adta lemondását. A király, Péter király — ki tudja hányadszor — tudomásul vette a le-­­­mondást. Amióta hazája kormánykereke mel­­l­­ett áll, szüntelenül golyózáporban állt; a há­­­­ború ágyadörgésében elcsittultak a parla­­­ menti szajkók, Pasics szava, Szerbia szava,­­ Pasics akarata, Szerbia akarata volt s a tipik­­­kusan balkáni (ami itt nem mértéket, sőt nem­­ is fejlődési fokot jelent, hanem egyszerűen­­ specialitást, diplomata kezében futottak ösz­­sze a háború és béke szálai. A diadalmas há­borúk után azonban újból megindult ellene a harc.. Igaz, hogy hozzá, a nevéhez fűződtek a­­ nagy sikerek, ő volt a Reichsvenwehrer , de végre, Diont és Thukidideszt is azért száműz­ték a honfitársai, mert különbek voltak, mint ők. Az első nagyobb válság a tisztikar elége­detlensége miatt tört ki, néhány tiszt érdem­telen mellőzése miatt; akkor Pasics kiej­tette a kormányból a hadügyminisztert és­ a kormány hajója tovább hajózott a skupstina zátonyai közt. Néhány hét előtt azonban súlyosabb összeütközés támadt a katonai és a polgári társadalom közt, Pasicsnak egy ren­delete szerint ugyanis az új területeken a ka­tonatisztek alá voltak rendelve a civil ható­ságok impériumának. A skupstinában viha­ros viták során támadták Pasicsot, aki inter­­pellációs válaszaiban is a civil hatóságok mellé állt. A harc során minden régi elégü­­letlenség fölszabadult s Pasics, aki különben görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, beadta lemondását. A király, mint­ jeleztük, ezt elfo­­­­gadta, de egyáltalán nincs kizárva, hogy a nóta vége az lesz, hogy a választások vezeté­sével Péter király újra csak őt bízza meg. * Távirati tudósításaink a következők: Belgrád, junius 2. Ma délután a következő félhivatalos kom­müniké jelent meg: A király a Pasics-kabinet lemondását sajnálattal tudomásul vette és fenn­­­tartotta magának további elhatározását. Belgrád, junius 2. Minthogy a kabinet lemondását a király tudomásul vette, azt várják, hogy mindenek­előtt a szkupstina elnökségével fog a király magának jelentést tétetni a politikai helyzetről s azután a pártok vezéreit fogja meghívni. Csak mindezek után fog arról dönteni, hogy a válasz­tások vezetésével megint Pasicsot fogja-e meg­bízni, vagy pedig az ellenzéki pártok képvise­lőiből alakítandó új kabinetet. Belgrád, június 2. A skiv­­ina mai ülésén e tényleges katonai szolgálat tartamának meghosszabbítására, valamint a 122 millió dinárnyi rendkívüli hadügyi költség­­vetésre vonatkozó törvényjavaslatok második ol­vasása állott napirenden. A kormány határozata alapján azonban május 31-én Pasics miniszterelnök azt a kívánságot terjesztette az uralkodó elé, hogy­­ még a két hadügyi javaslat elintézése előtt adjon­­ mandátumot a kormánynak a skupsztina feloszla-­­ tására és az új választások kiírására. Abban a föl­tevésben, hogy a korona e kívánságot teljesíteni fogja, az a­ radikális kormánypárt úgy tervezte, hogy a skupsztina mai ülésén a két törvényjavas­latot végleg megszavazza, mire­ azonnal feloszlat­hatják a skupsztinát és kiírhatják az új választá­­i­sokat. Minthogy azonban a király tegnap este tiz­­ óráig a kormány kívánságát nem teljesítette, az­t elhatározta, hogy ma délelőtt tiz óráig vár. Mint­hogy pedig ez a határidő is letelt anélkül, hogy a kormány a kivánt mandátumot megkapta volna, a skupsztina ülését azzal az indokolással napolták­­ péntekig, hogy a kormány akadályozva van a skupsztina mai ülésén való részvételben. Parla­menti körökben kijelentik, hogy a Pask­s I V.tv a határidő eltelte után beadja lemondását, mint­hogy abban, hogy az uralkodó hallgatólag m­egta­­­­gadta kívánságának teljesítését, a koronának iránta való bizalmatlanságának kifejezését látja. Az önálló vámterületért Iparosok Országos Szövetsége (Saját tudósítónktól.) Az Országos Ipar­egyesület legutóbbi közgyűlésén Matlekovits Sándor, az egyesülés elnöke beszédet mondott­­ a közös vámterület mellett. Ez a beszéd adta meg a lökést ahhoz a mozgalomhoz, amely a magyar iparosok új és nagyjelentőségű poli­tikai szövetségét, az Iparosok Országos Szerve­zetét megteremtette. Hétfőn alakult meg az új egyesület és gyűlésén az ellenzéki pártok kép­viselői is kifejtették álláspontjukat az irá­­ok legfőbb törekvése — az önálló vámterület ■— mellett. De küzdenek az iparosok a demokra­tikus választójog és a becsületes gazdasági po­litika mellett éppúgy, mint az istápolt kartelek ellen. Különösen az iparosok legfontosabb élet­érdekeit, — az adórendszer javítását, az ipa­ros-nyugdíj megteremtését — tekinti a szerve­zet feladatának. A hétfőn szervezkedő gyűlés minden te­kintetben nagyarányú állásfoglalás volt az ön­álló vámterület és a magyar ipar érdekeit szol­gáló gazdasági politika mellett,­­ vagyis a mai kormányzati rendszer ellen. A gyűlésen Vázsonyi Vilmos mondott nagy beszédet, amelyben az új polgári szervezkedés nagy je­lentőségét méltatta. A Magyar Iparosok Országos Szervezete első rendes közgyűlésén Vázsonyi Vilmos, Springer Fe­renc, Sümegi Vilmos, Bródy Ernő és Székely Ala­dár országgyűlési képviselők, a budapesti és vidéki szakegyesületek kiküldöttei jelentek meg. Bálint Menyhért nyitotta meg a nagygyűlést, amely — úgymond — az ipari középosztály gazda­ságpolitikai zászlóbontását jelenti. Kovács Lajos és Szilágyi Antal az új szervezet feladatait ismertették, különösen kiemelték az önálló vámterületért, a de­mokratikus választójogért, az iparos nyugdíjért és a kartelek ellen vívandó harcot. Sümegi Vilmos a függetlenségi párt nevében, dr. Springer Ferenc pe­dig az alkotmánypárt nevében üdvözölte a szövet­séget. . . Vázsonyi Vilmos beszélt ezután. Azért van itt,­­ — úgymond — hogy újra dokumentálja együttér­zését azzal a polgári munkával, amelynek, ez a szer­­­­vezkedés is egyak része és tényezője. Hangsúlyozza,­ hogy­ az állam kötelessége a szociális terheket a kis­ipar vállairól levenni, mert a kisiparosság is ama társadalmi rétegek közé tartozik, amelyekről gon­doskodni a szociális politika feladata. Az általános, egyenlő és titkos választójog a szabadságot jelenti a kisiparosságra nézve, az önálló vámterület pedig a kenyeret. A szociális politikának ez a két fő feladata. A kartelek ellen beszél. Nálunk a kartel azt a pak­tumot jelenti, hogy az országnak egy kis maroknyi rétege lefoglalja a maga számára a politikai ural­mat és ez a maroknyi réteg, úgy amint II. Endre idejében, kiadja a sóárusoknak és a vámszedéstnek­ az országot. Már az aranybullában panaszkodtak a sóárusok a vámszedők ellen és azoknak eltávolítását,­ követelték, íme ez a paktum. A bankok pénzt adnak a nép megrontására, a kormány pedig kiszolgáltatja a magyar népet a bankok és kartelek garázdálko­dásának. Beszéde végén általános helyeslés és lel­kes taps között küzdésre és szervezkedésre hívja fel a kisiparosságot. Szende Pál az OMKE, Vértes Emil pedig a bel­városi iparosok és kereskedők üdvözletét tolmácsol­ta, majd a vidéki kiküldöttek beszéltek. Végül egy­hangúlag a tisztikart választották meg. Díszelnökök lettek: gr. Károlyi Mihály, Springer Ferenc, Vázsonyi Vilmos, elnök : Bányai Viktor, alelnökök (budapes­­tek): Hubay Károly (Kolozsvár), Korányi Sándor Kovács Lajos, Menyhért Miklós, vidéki alelnökök : Droppa József (Erzsébetfalva), Füleky János (Szol­nok), Hubay Károly (Kolozsvár), Korányi Sándor (Újpest), Légár Lajos (Kaposvár), Oribhel György (Kispest), Herger Nándor­­ (Bonyhiád), főtitkár : Szirtes Artúr, pénztárnok : Vukovich Vladimir, el­lenőr : Hosszú István. Budapest, juniiis 2. A ceglédi mandátum. Ceglédről jelentik: A ceglédi függetlenségi és 48-as párt vezető emberei tegnap bizalmas értekezletet tartottak, hogy a Kos­suth Ferenc halálával megüresedett képviselőjelölt­ségre vonatkozólag az előkészületeket megtegyék. A bizalmas értekezleten szóba kerültek mindazok a je­löltek, akikről Cegléden szó lehet. Elhatározták, hogy minden körülmények között csak független­ségi és 48 -as párti jelöltet támogatnak és a párt in­tézőbizottságának, valamint a nagybizottságnak,­­amelyek e héten fognak jelölő­gyűlést tartani, ilyen­irányú javaslatot tesznek. Hír szerint a ceglédiek pártol­­őküket, Takács József református lelkészt­­*■ % ... Albánia veszedelme ' ", ■ - V.T* A miniszterelnök segítséget kér. -r— Skata­­riba menekül a fejedelem. — Tovább tárgyal­nak a fölkelőkkel Turkhan pasa segítséget kér a hatalmak­tól .. . A mohamedánok Tirana előtt állanak és a szultánt érlelik ... Vilmos fejedelem me­nekülni készül Skutariba ... A felk­el­ők tábora egyre nő, az utolsó két nap zajos, mozgalmas zűrzavara riasztó hírekben csapódik le s e hírek mögött a maga egész komorságában komponá­­lódik ki az a vad, véres, kormos, félig még be­fejezetlen, félig már pusztuló valami, amit az uj Albániának neveznek. A legriasztóbb híreket, azt, hogy a fejede­lem Skutariba menekül s a fölkelők mindent elfoglaltak, ami Durazzó előtt az útjukban állt, nem erősítették meg, az azonban bizonyos, hogy a helyzet csak súlyosodott és minden, ami az új Albániához hozzátartozik: trón, kor­mány, csendőrség, az az egész kis darab Európa, ami most Durazzóban a hadihajók ol­talma alatt van veszélyben van s Berchtold csattanó kudarcai mind nyilvánvalóbbak. Távirati jelentéseink a következők: Tovább tárgyalnak a fölkelőkkel Daruzzo. június 2. A nemzetközi ellenőrző bizottság tagjai ma mennek Sirákba, hogy a fölkelők követeléseit meg­hallgassák. A fölkelők vezérei holnap ülnek össze, hogy az ellenőrző­ bizottság elé terjesztendő köve­telésekről tanácskozzanak. A Vettore Pisani és Iride olasz, valamint a St. Georg osztrák-magyar hadi­hajók őrzik a fejedelmi palotát és a két követsé­get. Az olasz és az osztrák-magyar tisztek és matrózok közt teljes, barátságos egyetértés van. A miniszterelnök segítséget kér Durazzó, június 2. Turkhan pasa albán miniszterelnök a kö­vetkező táviratot küldte gróf Berchtold közös külügyminiszternek: . . .­­ „Miután­ a­­csendőrség nagy része a­ déli tartományokban van, az albán kormányokon a hatalmakat, hogy haladéktalanul utasítsák Philips ezredest, hogy Durazzó biztonságá­nak érdekében az általa Skutariban parancs­nokolt európai csapatkontingens 500 főnyi különítményét Durazzóba küldje... Miután ezzel az 500 emberrel a főváros biztonsága teljesen biztosítva van, a kormány eredmé­nyesebben dolgozhatik majd a lakosság meg­nyugtatásán, melyet, tudatlanságát és hiszé­kenységét fölhasználva, néhány idegen agi­tátor félrevezetett. Európa ily módon lénye­gesen meg fogja könnyíteni Albániában a rend és nyugalom fentartását, melyre az or­szágnak oly nagy­ mértékben szüksége van.** Skutariba! Pária, június 2. A „Le Journalénak jelentik Durazzóból: Vilmos fejedelem menekülni készül Durazzó­ból. Kilencezer főnyi katolikus malisszorral, akik vakon követik vezérüket, Bib Dodát, a fe­jedelem Skutariba akar menni, ahol állítólag a kaszárnya biztos védelmet nyújt neki és csa­ládjának. Tény az, hogy Durazzóban a feje­delmi koriakban lázas sietséggel csomagolnak, ládákat szegeznek le és minden jel arra vall, hogy a fejedelmi család utazni készül. Két leg­hívebb tanácsadója, Castaldi olasz kapitány és Buchberger osztrák-magyar konzul már el­hagyta a fejedelmet, mind a ketten visszatértek hazájukba. A mohamedánok már Tirana előtt állnak és harci jelszavuk az, hogy: — Éljen a szultán! Éljen Mohamed val­lása! A fölkelők a fejedelem ellen . Dm­mi, június 2. A fölkelők vasárnap délután elfoglalták Siak helységet. Ezenáll­­sra nem akadtak. A kormány épületén török zászló van és az épü­letben Dervis Ali lakik, a fölkelők egyik vezére, aki a következőket mondta a fölkelők szándé­káról : — Nem akarunk vérontást, csak akkor táma­dunk, ha minket is megtámadnak. De meg akar-J** tetett* X#mM éti

Next