Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-10 / 161. szám

.­­ Az audiencia után tehát csak ismételhet­jük a teljesen bevált értesülést: nincs háború. Ez rendjén is van. Akármilyen nagy és spon­tán volt is a gálád merénylet keltette felhábo­rodás, itt nincs háborús hangulat, senki egy úgynevezett energikus beavatkozástól jót nem remél. Ami nincs rendjén , az, hogy e nyilván­való tények ellenére autentikus hivatalos nyi­latkozatot a legközelebbi jövő politikájáról nem tesznek s nem cáfolják meg a fantasztikus, szállongó híreket, melyek a legkülönbözőbb formában adnak hírt a készülő diplomáciai lé­pésekről. Különösen a Szerbiában folytatandó nyomozás kérdését feszegetik s egyes bécsi je­lentések rendkívüli buzgalommal bizonyítgat­ják, hogy ilyen nyomozás, szerb rendőri köze­gekkel, vagy a mi közegeinkkel, lehetséges. Ez azonban olyan természetes, hogy senki két­ségbe nem vonta ; emiatt semmi szükség ér­demleges, hanem csupán konvencionális diplomáciai lépésekre — magyar, vagy osztrák hatóság külföldi hatósággal a külügyminisz­térium útján érintkezik — és ez a dolog sem­miféle konfliktust nem okozhat. Még a Bau­­­platz tömérdek huzavonája mellett is megtör­ténhetik, hogy már nyomoznak Szerbiában megbízottaink. Legalább is fel kell tennünk, hogy e nyomozás megkezdése előtt nem fog­nak hirdetéseket közzétenni : összeesküvők, bombavetők meneküljetek, mert indulnak a szerajevói detektívek. A nyomozás tehát nem fog bajt okozni, egyéb pedig nem történik. Legkevésbbé az az abszurdum, hogy Szerbiát a Boszniáról való lemondásra szorítsák. Ennek egyrészt semmi garanciája nem volna a jövőre nézve, tehát fe­lesleges, másrészt lehetetlen, kivihetetlen és oktalan is, mert a hivatalos Szerbia Boszniát nem követelte, tehát róla nem kell „lemon­dania“, épp úgy, mint ahogyan Olaszországot sem mondatják le az általa hőn óhajtott olasz Tirolról. Mit érne az ilyen lemondás? Gróf Andrássy Gyula megmondotta képviselőházi beszédében, hogy a szerbek az egész Balká­non fanatikus gyűlölettel vannak eltelve irán­tunk. Ezt a gyűlöletet a hivatalos Szerbia szava meg nem szüntetheti. Csak a balkáni po­litika megváltozása s az is csak lassan év­tizedek alatt. Ilyen körülmények között múlhatatlanul szükség volna egy félreérthetetlen, hivatalos békés nyilatkozatra. A béke politikája, ha spontán, ha gyorsan demonstrálnak mellette, nem jelent gyengeséget. Gyengeségnek csak akkor látszik, ha megvárjuk, még itt is, Szer­biában is mind jobban tombolnak a szenve­délyek, ha tűrjük az izgalmat, míg Belgrádban ezt nem mondhatják : készültek ellenünk, de végül is nem mertek háborút kezdeni. A Pro­­hászka-esetre is igen helyesen mutatott rá Andrássy , most is ilyesmi ismétlődik meg , most is megvárják, míg alapos rombolást okoz a bizonytalanság s csak akkor fogják dekla­rálni, ami már ma is kétségtelen , hogy nem lesz háború. Természetesen vannak politikusok a monarkiában, akik az energikus fellépés hívei s a határozott diplomáciai lépést csak azért követelik, hogy utána következhessék az ein­­marschieren. Kétségtelen, hogy ebben a felfo­gásban van koncepció ; több, mint a szimpla rendőrkordon-tervben, vagy a granicsárok életrekeltésének monstruózus ideájában. A há­borús hangulat szitói kétségen kívül azok a nagy osztrák politikusok, akik a trónörökös személyes hívei közé számították magukat s akik a temetés nevezetes tüntetésén is mind résztvettek. Ez a tüntetés, a három árva em­beri jogainak megvédelmezése, milliók szim­pátiáját­ keltette fel. Talán ez a szimpátia is megtévesztette azokat, akik úgy vélik, hogy a trónörökös emlékének tartoznak a fegyveres megtorlás propagálásával. Ez a másik akció­juk már nem kap visszhangot. Hangoztatói is egyre kevesebben vannak. A Montenuovo her­ceghez intézett kézirat figyelmeztetését ugyanis rendkívüli gyorsasággal vették tudomásul e mágnáskörök, melyek nemcsak a trónörökös­höz voltak hívek, de még sokkal nagyobb mér­tékben lojálisak is. E kézirat megjelenésének percétől kezdve igen kevesen vannak azok a főrangúak, akik elégedetlenségüket ki is feje­zik. Az osztrák közvélemény is csöndes és a Reichspost hiába tesz kétségbeesett kísérlete­ket háborús hangulat ébresztésére. A külpolitikai rész ilyen, békés megoldása mind a két állam érdekének megfelel. De nem volna Ballplatz a Ballplatz, ha nyíltan be­szélne. Csak hadd izguljon a nép. S nem fe­lelne meg a tradícióknak az sem, ha a bölcs erő politikáját kezdeményeznék Boszniában. Ehelyett granicsárokról álmodoznak, katonai uralomról beszélnek s bizonyos, hogy ismét az elkeserítő baklövések egész sorát fogják el­követni. A király döntése Berchtold jelentése Ischlben — A nagyszerb propaganda ellen — Demarche történik Belgrádban (Saját tudósítónktól.) Gróf Berchtold Li­­pót közös külügyminiszter kihallgatásáról, a­mel­y csütörtökön volt Ischlben, a következő, illetékes és feltétlen megbízható tudósítást közölhetjük: Ischl, július 9. A keddi közös miniszteri értekezlet a Szerajevóban folytatott vizsgálat eddigi eredményei alapján bizonyos intézkedéseket határozott el, amelyek mindenekelőtt a monarkiának déli, szerblakta vidékeire vo­natkoznak. Amellett azonban — mint infor­mált körökben biztosítanak — azzal az­ es­hetőséggel is szembenéztek, hogy olyan fej­lemények állhatnak be, amelyek túllépik a monarkia határait. A közös miniszteri ér­tekezlet határozatai elsősorban arra irányul­nak, hogy a nagy szerb propagandának saját területünkön gátat vessünk, amennyiben ez belső közigazgatási intézkedésekkel lehetsé­ges, másodsorban pedig arra, milyen mér­tékben hathat Ausztria-Magyarország oda, hogy kívülről jövő agitáció elnyomassák. Gróf Berchtold közös külügyminiszter másfél óra hosszat tartó kihallgatásán tudo­mására hozta a királynak ezeket a határo­zatokat és megkapta ezekhez a felség teljes hozzájárulását. A bosnyák országos kor­mány tendenciája továbbra is az lesz, hogy mind a három pártot rábírja a tartomány­­gyűlésen való közös munkára. Szerbellenes kurzusról Boszniában vagy megtorló intéz­kedésekről az ottani szerb lakossággal szem­ben nincsen szó. Az intézkedések egyesegye­­dül a szerb­ radikális mozgalom kinövései és az ellen az agitáció ellen irányulnak, amely a nagyszerb gondolattal áll összefüg­gésben. Mindenekelőtt a rendőrség újjászer­vezése van tervben. Az ellenőrzési szolgálat a határon szigorúbb lesz, az államellenes tevékenységgel gyanúsított személyek nyil­vántartását gondosabban fogják gyakorolni, mint eddig. Különösen reformra szorul a középiskolák ügye. Ezen a téren fokozott állami ellenőrzéssel és a fegyelmi szabályok szigorításával akarnak segíteni. A tarto­­mánygyűlést alkalmasint már a legközelebbi napokban elnapolják. Közelfekvő a gondo­lat, hogy a monarkiának egyéb szerblakta területein is, különösen h­orvát-Szlavonor­­szágokban és részben Dalmáciában is a kor­mány a nagyszerb agitációnak nagyobb figyelmet fog szentelni. A szerajevói merénylet dolgában folyta­tott vizsgálatot még nem fejezték be, de már a mostani eredmény is támasztópontokat szolgáltat arra, hogy a nagyszerb mozgalom fészke Belgrádban van és terhelő momentu­mok bizonyos szerbiai katonai körökre utal­nak. A vizsgálatot alkalmasint a jövő héten befejezik. Jól értesült körökben hire jár, hogy a vizsgálat eredményét azonnal tudatni fogják a nyilvánossággal. Ezzel egyidejűleg, mihelyt a tényállás kiderült, démarche törté­nik Belgrádban, amelynek célja elsősor­ban, hogy a szerb kormányt hivatalosan értesítsék a vizsgálati eredmény ama pontjairól, ame­lyek az összeesküvésnek és a nagyszerb moz­galomnak bizonyos körökkel való összefüg­gésére mutatnak. Azt várják, hogy a szerb kormány objektív módon megvizsgálja a tényállást és felelősségre fogja vonni a bűnö­söket. A démarche révén, meg lesz állapít­ható, várjon a szerb kormány abban a hely­zetben van-e hogy biztosítékot nyújtson arra nézve, hogy a két egymás mellett élő állam nyugalmát a jövőben nem fogja megzavarni a Szerbiából kiinduló és a délszláv területekre átplántált agitáció. Számolnak azzal, hogy a szerb kormánynyal való tárgyalások több hétig fognak tartani. Délután fél három órakor udvari ebéd volt, amelyen gróf Berchtold közös külügymi­niszter, gróf Hoyos követségi tanácsos és a ki­rály szűkebb környezete vett részt. Az ebéd vé­gén a király rövid cerclet tartott és Berchtoldot és Hoyost megszólítással tüntette ki. A közös külügyminiszter az udvari ebéd után Hoyossal a pályaudvarra ment és vissza­utazott Bécsbe. Budapest, péntek" PESTI NAPLÓ 1914. julius 10. (161­ szám.)' 3 Budapest, julius 9. Czernin távozása. Bukarestből jelentik. Tegnap délután gróf Czernin bukaresti osztrák­magyar követ szabadságra utazott. Elutazásá­hoz sokféle kommentárt fűznek; azt állítják, hogy nem fog többé visszatérni. Ez­ nem csupán a kevés szimpátiának tulajdonítható, amelyet itt maga iránt keltett, hanem Aldausen itteni német követtel való nézeteltérésének, továbbá teljesen balsikerű működésének következ­ménye. A román kormánykörök nagy remé­nyeket fűztek hozzá annak idején a kinevezé­sekor, most már azonban jobb vadásznak, mint diplomatának tartják. Kinevezése olyan pillanatban történt, mikor a román politika a belgrádi baklövések következtében keresztút­­nál állott. Tőle remélték, hogy visszaszerzi és megszilárdítja Románia barátságát, ő azonban nem ismerte meg a diplomácia fogásait és azt sem tudta, hogy Sebeko volt bukaresti orosz követ, kinek Bukarestben nyert ügye volt, Pokllevszki közsés személyében méltó utódot hagyott hátra. Azok a szálak, amelyek Romá­niát a monarkiához fűzték, elszakadtak és Ro­mánia teljesen orosz befolyás alá került. A ba­rátság elhidegült, sőt egykori szövetségesünk ellenségünkké vált. Bizonyítékul szolgál erre a konstanzai látogatás is és az a végső kétségbe­esett kísérlet, amelyet Czernin konstanzai ki­hallgatása alkalmával tett a román barátság megmentése érdekében. Téves azt hinni, hogy Czernin távozása a trónörökös szerencsétlen­ségével volna kapcsolatos. Az ő karrierjét befe­jezettnek tekintik úgy román, mint osztrák­­magyar diplomáciai körökben. Eltávozására, csak az alkalmas pillanatot várták, amely most bekövetkezett. Két mandátum. A báró Görliczy Ferenc halá­­­lával megüresedett szegedi mandátum ügyében a függetlenségi párt vezetőségéből többen dr. Becsey Károly volt képviselő vezetésével Budapestre érkez­tek, hogy a jelölés dolgában az egyesült független­ségi és 48-as párt elnökségével tanácskozzanak. A függetlenségi párt vasárnap újból értekezletet tart és akkor dönt véglegesen a jelölés dolgában. A Schu­ller, Rudolf lemondásával megümsedett

Next