Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-05 / 185. szám

PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 5. (185. szám.)­­ Budapest, szerda latba fogom vetni, hogy Ausztria-Magyaror­szág nyílt és kielégítő megegyezést keressen Oroszországgal. Biztosan hiszem, hogy Te mindazon fáradozásaimban, melyek arra irá­nyulnak, hogy a még előállható nehézsége­ket ki lehessen küszöbölni, támogatni fogsz. Őszinte és készséges rokonod Vilmos "A cár Vilmos császárnak július 29-ikén ezt táviratozta:" Nagyon örülök, hogy visszatértél Német­országba. Ebben a komoly pillanatban szív­ből kérlek, segíts nekem. Szégyenletes háború indult meg egy gyenge ország ellen. A fel­háborodás, melyben teljesen osztozom, efölött Oroszországban óriási. Előre látom, hogy igen rövi idő alatt a nyomásnak, melyet rám gya­korolnak, nem tudok többé ellentállani és kénytelen leszek intézkedéseket tenni, melyek a háborúhoz vezetnek. Elejét veendő a sze­rencsétlenségnek, melyet egy európai háború jelentene, kérlek régi barátságunk nevében, tégy meg minden lehetőt, hogy visszatartsad szövetségesedet attól, hogy túl messzire men­jen. Aláírás: Miklós Vilmos császár a cárnak július 29-ikén a következőket válaszolta: Megkaptam táviratodat és osztozom a béke fentartására irányuló óhajodban, de, mi­­ként első táviratomban mondottam, Ausztria-­­ Magyarország tapasztalatból tudja, hogy Szerbia ígéretei, ha csupán papiroson volná­nak, teljesen megbízhatatlanok. Nézetem sze­rint Ausztria-Magyarország eljárása kísérlet­nek tekintendő, melynek célja teljes garan­ciákat kapni arra, hogy Szerbia ígéreteit tényleg tettre fogja váltani. Ebben a nézetem­ben megerősít az osztrák-magyar kabinet nyilatkozata, hogy Ausztria-Magyarország nem törekszik területhódítá­sokra Szerbia ro­vására. Azt hiszem tehát, hogy Oroszország az osztrák-magyar—szerb háborúval szem­ben megmaradhat a néző szerepében anélkül, hogy Európát a legborzalmasabb háborúba döntse, melyet valaha átélt. Azt hiszem, hogy a közvetlen megegyezés kormányod és Bécs között lehetséges és kívánatos, ilyen meg­egyezést pedig, miként már táviratoztam Neked, kormányom teljes erővel előmozdítani törekszik. Természetes, hogy Oroszország ka­tonai intézkedései, melyeket Ausztria-Ma­gyarország fenyegetésnek tekinthetne, siet­tetné a szerencsétlenséget, melyet mindketten elkerülni óhajtunk. Közvetítő szerepem is, melyet, miután barátságomat és segítségemet invokáltad, készségesen vállaltam, alá volna ásva. Aláírva: Vilmos Julius 30-ikán Vilmos császár ezt távira­tozta a cárnak: Nagykövetem utasítást kapott, hogy kormányod figyelmét felhívja a mozgósítás veszélyére és súlyos következményeire. Ugyanezt mondtam Neked is legutóbbi táv­iratomban. Ausztria-Magyarország csak Szer­bia ellen mozgósított és pedig csak hadsere­gének egy részét. Ha Oroszország, miként most nyilatkozatod és kormányod közlése szer­int történik, Ausztria-Magyarország ellen mozgósít, a közvetítő szerep, melylyel a leg­­szívélyesebb módon megbíztál, és melyet nyo­matékos kérésedre vállaltam el, veszélyeztet­ve lesz, sőt lehetetlenné válik. A döntés egész súlya most a Te vállaidon nyugszik. Te tar­tozol viselni a felelősséget háborúért vagy békéért. Aláírás: Vilmos Á cár Vilmos császárnak táviratilag július 30-ikán ezt válaszolta: Szívből köszönetet mondok Neked gyors válaszodért. Ma este elküldöm Tatuseffet in­strukciókkal. A most megvalósulásra kerülő Szükségünk van rá, hogy erős nyomást gy a­katonai intézkedések öt nap előtt határoztat­­tak el és pedig Ausztria-Magyarország elő­készületei elleni védekezés okából. Teljes szív­ből remélem, hogy ezek az intézkedések sem­mi módon nem fogják befolyásolni közvetítő szerepedet, melyet igen nagyra értékelek. Koroly Ausztria-Magyarországra, hol mgy létre­jöjjön velünk a megegyezés. Aláírás: Miklós. (Tatuseff orosz katonai attasé, aki köz­'­vetlenül Vilmos császárhoz van beosztva.) A német-orosz háború Öt milliárd Berlin, augusztus 4. A birodalmi gyűlés elé a kormány törvényjavaslatot terjesztett az 1914. évi birodalmi költségvetéssel kapcsolatos pót­hitel dolgában. A most­ benyújtott javas­lat felhatalmazza a birodalmi kancellárt, hogy egyszeri rendkívüli kiadásokra hitel útján öt milliárdot folyósítson. A kibo­csátásra kerülő obligációk és kincstári je­gyek, valamint az esetleg hozzájuk tar­tozó kamatszelvények egészben, vagy részben külföldi valutára, vagy pedig meghatározott értékarányban egyidejűleg bel- és külföldi valutára szólhatnak. Az orosz tartalékosok nem akar­nak bevonulni Berlin, augusztus 4. Az itt tartózkodó orosz tartalékosok sür­gős behívót kaptak, hogy a kikötőben hor­­gonyzó „Donec“ orosz állomáshajóval azonnal induljanak el Odesszába. A behívásoknak csak nagyon kevesen tettek eleget és a „Donec“ kénytelen volt alig 50 tartalékossal a fedélze­tén a kikötőt elhagyni. A behívott tartaléko­sok legnagyobb része itt maradt. A „békecár“ Bécs, augusztus 4. A „Fremdenblatt“ cikke a többi közt ezt írja: A világ most megéri azt a színjátékot, hogy u­gyanaz a cár, aki a Hágai békekonferenciát ki­találta, a legnagyobb európai háborút idézi fel. Az entente bomlása Bécs, augusztus 4. Franciaország és Anglia magatartásáról meg-­­állapítja a „Neue Freie Presse“, hogy Franciaor­szág akarata ellenére sodródik a háborúba, Anglia pedig aligha fog apái ellenségéért küzdeni. A Bal­kán-államok, eltelve Oroszország iránt való bizal­matlansággal, megértő rokonérzéssel kísérik a mi harcainkat Vilmos császár harci beszéde Berlin, augusztus 4. Az egész világot meghatotta a német császár­ beszéde, amelyet berlini palotájának erkélyéről mondott. A beszéd büszke, de öntudatos szavak­ban mutatott rá Németország erejére és ez volt a tulajdonképpeni hadüzenet Oroszország számára. Amit a német nagykövet Pétervárott átnyújtott, az már csak külsőség volt. Mikor a tömeg körül­vette a palotát, a császár épp fontos tanácskozá­son elnökölt és a hatalmas, terembe, ahol Német­ország vezető férfiai tanácskoztak, élükön a csá­szárral, tompán hallatszott be a palota előtt álló tömeg zúgása. A tanácskozások sokáig tartottak és az embe­rek két és fél óra hosszáig várakoztak, amíg végül a császár teljes katonai díszben, a császárnéval­ oldalán megjelenhetett az erkélyen. Percekig tartó­ éljenzés fogadta az imperátort, aki elmondotta hí­­res beszédét. Érdekes és megható, hogy miközben­ a császár a néphez beszélt, a császárnét annyira­ meghatotta a jelenet nagyszerűsége, hogy sírni kez­dett és végig könyeső szemmel állt a császár mellett. A németek Párist fenyegetik Németország és Franciaország minden hadüzenet nélkül háborúban állanak egymás­sal. A franciák több helyen átlépték a német határt, repülőgépeikkel nyugtalanították Né­metországot és az általános mozgósítással ön­magukat helyezték hadi állapotba Német­országgal szemben. Németország ezt a helyzetet elfogadta és Franciaországot mától kezdve háborúban álló ellenségnek tekinti. Vilmos császár mai trón­beszédében már mint aktív ellenfélről emlé­kezik meg Franciaországról s a birodalmi gyűlés mai ülésén Bethmann-Holdweg kije­lentette, hogy német seregek megszállták Luxemburgot és Belgiumot, hogy Francia­­ország ellen vonuljanak. Az út, amelyen a német seregek vonul­nak, történelmi emlékekkel dúl. Belgiumban, amelynek megszállása egyébként már egy­magában is győzelem, mert hiszen Belgiumot katonai konvenció a franciákhoz csatolta. I van Waterloo, ahol Blücher porosz tábornok verte meg Napóleon császárt. És a hetvenes háborúban Moltke arra kényszerítette Mac- Mahont, hogy az északi, német seregektől megszállott Franciaország elkerülésével Bel­giumon át vonuljon Szedán felé, ahol óriási csapást mért rája. Most azonban a németek maguk mennek Belgiumon át­ és újra meg akarnak jelenni Szedánban, hogy Rheimson áthaladva, bevo­nuljanak Párisba. Páris megszállása, az­ 1870—71-iki megszállás megismétlése, ez a német-francia háborúnak végcélja. Németország — ez a kancellár szavaiból világosan kiderült — aligha akar Francia­­országban sok embert pusztítani, sok vért ol­tani. Beéri azzal, hogy megszállja Párist és ez erkölcsi győzelem után nyilván befejezettnek tekinti a háborút, amely nem is egészen fél­század alatt immár másodszor alázza nem a francia nemzetet. Német katonák francia területen .Páris, augusztus 2. A németek két ponton átlépték a francia határt. Először Longwy mellett. Másodikán a déli órákban a német előőrsök ezerötszáz mé­ternyire voltak Longwytól. Longwy a luxen­­burgi határon fekszik és három részből áll: a magaslaton levő városrész, a megerősített vá­rosrész és a völgyben levő városrész. Longwy közelében ágyúlövések hallatszanak. A német hadsereg ezenkívül még drey- Sur-Vezouz közelében is átlépték a határt harminckilenc kilométernyire Lunevilletől. A francia követnek kiadták útlevelét Berlin, augusztus 4. , Cambon francia nagykövetnek tegnap délután kézbesítették az útleveleket. Ostromállapot Franciaországban Páris, augusztus 4. (Hivatalos.) Poincaré elnök dekrétu­mot írt alá, mely elrendeli a háború egész tartamára Franciaország és Algéria terü­letére az ostromállapotot.

Next