Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-01 / 212. szám

65-ik évfolyam. 212. szám. " • ""* "'" w ""' r-ELŐFIZETÉSI ÁRAKl ^^^^^ ^^^^^^ ^^^ JIHO KDBUTtttK Ml egiHTi? PPQU­ xr A PT n ' Egy*« »lim ára: Budapesten 1 P|. 1 fl S III U | I |l I »idéken és pftiyaad Tarovo B _|j|_ J^B« S^^ J » «Su «LlJSi&JL j^Jj^^ '^.poria^*^ gp^s­j^ «a«3»T «gmw*15 f «5 » Budapest, 1914. Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Váci­ körut 55. Kedd, Szeptember 1. Hatodik napja Hatodik napja, hogy az óriási viadal tart. Életre-halálra birkózunk már a hatodik napja és úgy lehet: hat napig eltart még. Ha volna, aki most naplót tudna vezetni a percekről és a pillanatokról, amelyek gaz­dagabbak más idők esztendeinél . . . Soha el nem lehet felejteni az első órák megilletődé­sét, amikor megtudtuk, amíg belénk szívódott, amíg át és átjárt a tudat, hogy fiaink a tör­ténelem legnagyobb ütközetének leventéi let­tek. Négyszáz kilométernyi tűzvonal, hat folyó által határolt harcmező, városok százai és emberek milliói, milyen csodálatos volt, ami­kor a mi kicsiny, egy szobához, egy házhoz, egy utcához, egy városhoz szokott értelmünk ezt felfogta, amikor egyetlen emberi életre be­rendezkedett lelkünk ezt fölvette, ezt, a mil­liók harcát. És azután belenőttünk a küzdelembe. Már benne vagyunk, benne élünk, már egészen a mienk. Itthoni lelkünk is a távoli mezők fölött rebben és elfáradott karunkat estére se merjük elpihentetni, hiszen a kato­nának sem szabad aludni . . „ Velük állunk, a soraikban nyomulunk előre, kezünk az ő forró homlokukon és a szívünk dacos, amikor úgy érezzük, hogy szemben állunk az ellen­nel. Valóban ez még sohasem volt. Nemcsak a harcmező területe, nem csupán a fegyver­ben álló sereg száma az új, de egészen új, hogy egy nemzet itthonmaradottjai, asszo­nyai, gyermekei és agyjai is így velük küzd­jenek a fegyveres harcosokkal. Nem hogy Cézárnak, de még az első Moltke marsallnak sem lehetett akkora vele­érző, az eseményeket óráról-órára figyelő és tudó serege, mint amilyen van most Conrad­nak: az egész nagy nemzet. És van miért éreznünk. Elmúló életnél, elfolyó vérnél sokkal több az, amit mi vi­szünk ebbe a küzdelembe, amelynél — re­megő büszkeséggel valljuk — nagyobb még nem volt soha. A kultúrát, a műveltséget, a szabadságot védik és harcolva előbbre is vi­szik a mi fegyvereink. Az egész emberiségért küzdünk a kultúrának e keresztes háborújá­ban és ez több, mint egy nemzet szabadság­harca. Mi nemcsak a magunk, hanem az ellenséges terület népeinek szabadságáért is harcolunk, lengyelek, finnek, rutének üdve a mi erős korunkban, jó fegyverünkben és bátor szívünkben van. Már hatodik napja, hogy évszázadok el­jövendő boldogságáért küzdünk. Remeg az ellenséges falanksz, amelyet nem a meggyőző­dés, még kevésbbé a lelkesedés, sem az agy, sem a lélek nem vezet. A fegyveres muzsik nem a szabadságért, nem az elkövetkező szá­zadokért harcol. Elmegy, mert azi a kan­csuka, amelynek szijfonatán a moszkovita cár koronája, de el is hajítja fegyverét rögtön, mihelyt lőtávolon belül közeledik feléje az ellen. Ortelsburgnál harmincezer, a mazuriai tavaknál kétszázötvenezer orosz — mind­megannyi a csü­ggedtség katonája — teszi le a fegyvert. És nemcsak a golyó és a szurony teszi ("kft hanem a mi és a Döntő események előtt A­­német haderő legújabb győzelme Három orosz hadtestet megsemmisítettek Hatvanezer katonát elfogtak IV . /. Balszárnyunk erőteljesen halad célja felé Az orosz hadsereg bekerítésére törekszünk Német repülőgép Páris fölött A hadi pilóta bombát dobott és üzenetet: „Itt vagyunk - adjátok meg magatokat!" szövetségeseink jó ügye is, amely mintegy felsőbb megérzés, megszállja őket és bénává teszi karjukat, kihullatja abból a fegyvert. Már hatodik napja küzdünk , * . Példátlan lesz a történelemnek az a lapja, amelyre most odafönt, északon, rajzoljuk az aranyvéres iniciálét. Az orosz harctérről Biztos, szinte kimért lépésekkel halad az északi harctéren folyó világtörténelmi je­lentőségű csata a végkifejlődés felé. Most, a csata hatodik napján megállapíthatjuk, hogy csapataink minden mozdulata tervszerüleg történik s a nagyszerűen sikerült felvonulás után minden eredmény azt a hatást kelti, hogy itt az utolsó részletig megfontolt, apró­lékosan átgondolt események játszódnak le. Ehez a tervszerűséghez járul csapataink ki­tűnő harckészsége, amely lépésről-lépésre ér­leli meg az el nem maradható diadalt. Jelen­tős eseménye az óriási méretű csatának az a hír, hogy a lublin—krasznoszov—hrubieszovi vonalon az orosz állásokat áttörték csapa­taink, amelyekhez most már egy harmadik előrenyomuló seregünk csatlakozott. A közép­seregünk erősen tartja magát s a jobbszár­nyunk is minden reményt megad arra, hogy a napok múlva várható eredmény a mi ja­vunkra dől el. Biztató momentumként kell megemlíteni, hogy — hír szerint — a Kelet-Poroszországban operáló német hadtesteket most már a legyőzött Belgiumból visszavont csapatok is támogatni fogják. Mindezek a biztató események szinte naivul optimisztikusnak tüntetik fel azt a ki­nevezést, amelyet a harctéren kapott sebében elhunyt Vannovski tábornok zsebében talál­tak. A cár a tábornokot jó előre megtette Galicia kormányzójává s bizony, ha túléli a harcokat a tábornok, akkor is csak egy vert sereg vezére maradt volna. Lapunk mai száma 16 oldal Bekerítjük az orosz sereget A Pesti Napló kiküldött haditudósítójától Hadisajtószállás, aug. ,31. (Este 7 órakor.) « Az óriási mérkőzés hatodik napja folyik. A kelet-galiciai vonalon a hely­zet változatlan. Az orosz támadást hő­siesen álljuk, hadseregünk vitézsége, el­szánt harcikedve csodás. Északnyuga­ton a Dankl Győző lovassági tábornok vezérlete alatt álló hadtestek és a Za­moscinál előrenyomuló csapataink lé­pésről-lépésre harcolnak. Frontjuk Hru­bieszovtól délre elnyúlik, itt már legkö­zelebb várjuk a legfőbb döntést. Ezek­nek a seregeknek győzelme a lembergi csatát is befolyásolná, mert utunk Lub­lin felé szabaddá válik, s olyan szituá­ciót nyerünk, amely a keleti orosz had­sereggel szemben alkalmat nyújtana a bekerítésre. Ennek a támadó balszár­nyunknak döntő sikere, — harmóniá­ban a német hadműveletekkel, — át­törné az oroszok egy nyugati erődgyű­rűjét a Grodno-Varsó-Ivangorod-vona­lon és visszavonulásra kényszerítené a Galiciában álló ellenséget. A csatatér, fö­lött a legszebb koraőszi idő van. Lázár Miklós !

Next