Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-17 / 228. szám
Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 17. IWL sdm.J 5 •A Harc Délafrikában Capstadt, szeptember 16. (Berlinen át) Lovasvadászokból álló délafrikai csapat, amely két éjszaka lovagolt és nappal elrejtőzött, meglepett egy német csapatot, amely Steinkopftól (Nama-Föld) körülbelül hatvan mértföldnyire egy szorost megszállva tartott. Heves harc után a németek kénytelenek voltak magukat megadni. London, szeptember 16. (Berlinen át.) A Daily Telegraph Johannisburgi jelentése szerint Roberts Haights-ben a foglyok száma napról-napra növekedik. Mindennap hoznak Afrika minden részéből elfogott 19—45 éves német és osztrák férfiakat. A foglyok száma most mintegy 4500. Világok harca A forrongó izlám Indiában kitört a forradalom Anglia katonai segítséget kért Japántól. — Japán feltételei — Anglia mindent elfogadott Frankfurt, szeptember 16. A „Frankfurter Zeitung" jelenti Hágából. Az itteni német követség a következő hivatalos kommünikét adta ki: A pekingi német követség a következő hivatalos jelentést küldte: Japán a kínai kormányt hivatalosan értesítette, hogy Indiában kitört a forradalom. Anglia katonai segítséget kért Japántól, India ellen. Japán a következő feltételeket szabta: 1. Szabad bevándorlás a Csendes tengeri brit birtokokra. 2. Kétszázmillió dollárnyi kölcsön. 3. Szabad kéz Kínában. Anglia e feltételeket elfogadta. Angol cáfolat Bécs, szeptember 16. A Neues Wiener Journal jelenti Kopenhágát.:: A német követ ama hivatalos közlésére, amely szerint Indiában forradalom tört ki, melynek leverésére Anglia a japánok segítségét kérte, míg az indiai csapatokat Egyiptom fékentartására küldik ki, — az angol követ kijelenti, hogy az angol csapatok már baj nélkül megérkeztek Egyiptomba. Az indiai forradalomról szóló lírek alaptalanok. Arra a kérdésre, vájjon japán csapatok szállíttatnak-e Indiába, az angol követ nem akart válaszolni. A török nép az entente ellen Bécs, szeptember 16. Konstantinápolyból jelentik a Reichspostnak. A török kormány visszautasította a négy nagykövet tiltakozását a kapitulációk megszüntetése ellen. Határidőül a porta november elsejét tűzte ki európai időszámítás szerint a kapitulációk felfüggesztésére, de ezt a meghosszabbítást a tiltakozó hatalmak rövidnek tartják, mert csak egy hónapról van szó. Azzal hárította el a tiltakozást a török kormány, hogy a török lakosság hangulata kezd túlságosan ellenséges lenni a hármas entente irányában, mivel azok nem engedik, hogy Törökország önálló legyen. Képek a lembergi csatából Kreisler Frigyes élményei Kreisler Frigyes, a bécsiek dédelgetett hegedűművésze, aki különösen Párisban, Londonban és Péterváron tett szert nagy népszerűségre, most érkezett haza a galíciai harctérről, ahol mint tartalékos hadnagy részt vett a lembergi csatában és elég súlyosan megsebesült. Szeptember 6-án éjjel egy kozáktámadás alkalmával önrándulást és idegszál-gyulladást kapott. Kreislert rendkívül gondos ápolásban részesíti felesége, egy amerikai származású nő, aki fölvette az osztrák állampolgárságot s nemcsak a jótékonyság terén tüntette ki magát, hanem azáltal is szolgálja új hazáját, hogy állandóan értesíti az amerikai mértékadó-köröket, különösen pedig Wilson környezetét, a történtekről, s ilyenformán ellensúlyozza azokat a hazug híreszteléseket, amelyekkel elárasztják az Uniót az angol és francia lapok. A gondos ápolás folytán már annyira javult a művész állapota, hogy fogadhatta a Neues Wiener Tageblatt munkatársát, akinek rendkívül érdekes epizódokat beszélt el a lembergi csatából. — Mint művész, egy külön világban éltem, s— mondotta Kreisler, — de amint bevonultam ezredemhez, egy csapásra más emberré lettem. Alig öltöttem fel a császár kabátját, katonának éreztem magamat, s ugyanaz a harcikedv lelkesített, amely bajtársaimat és legényeimet áthatotta. — Első feladatunk a harctéren meglehetősen próbára tette bátorságunkat. Az ellenség golyózápora között lövészárkokat kellett ásnunk. Elöttünk nagy kiterjedésű mocsk terült ki, amelyen keresztül egy híd vezetett. Mozdulatlanul és tétlenül kellett maradnunk a lövészárkokban, hogy az oroszok átmerészkedjenek a hídon. Hátunk megött foglalt állást tüzérségünk, amely hevesen tüzelt az ellenséges ütegekre. Az oroszok erre elárasztották golyóikkal az egész mezőt. Fújtak, sivítottak a srapnellek a levegőben. Eleinte nagyon furcsa muzsika volt, de hamarosan megszoktuk. — Csöndesen beszélgetve kuporogtunk a lövészárokban, várva az éjszakát. Éjnek idején érkeztek ugyanis rendesen hozzánk az élelmiszereskocsik, amelyek pompás meleg ételt hoztak a katonáknak. A vacsora kitűnően ízlett s az embereim hangulata olyan kitűnő volt, hogy sokan közülük gondtalanul kártyázni kezdtek a lövészárokban. * Látcsövemen naphosszat figyeltem az orosz gyalogságot és tüzérséget. Megállapítottam, hogy golyóik 25 százaléka nem talál. Katonáink ostromolták is egyre a tiszteket, vezényeljék őket rohamra. Sok fáradságba került, míg megértettük velük, hogy taktikai okokból nem szabad életjelt adni magunkról. Azt is megfigyeltem, hogy az orosz golyók többnyire könnyű sebet ejtenek. Az orosz golyók ugyanis nagyon hegyesek és kicsinyek, nagyon kis lőcsatornát csinálnak s ilyenformán csak nagy ritkán mérgesedik el a seb. — Egy alkalommal egy magaslaton állott az ezredünk tartalékban. Délelőtt tizenegy óra volt. Előttem a csatamező, amely a nap arany sugaraiban fürdött. Az ellenséges seregek — az osztrákmagyar és az orosz — több kilométer hosszú fronton szemben állottak egymással. Távolabb, egy erdős lejtőn állott a mi tüzérségünk, szemben vele kozákok ügettek. Az erdő szélén hirtelen egy orosz üteg helyezkedett el. Alig fogtak hozzá azonban az orosz tüzérek a munkához, egy osztrák-magyar üteg ágyúzni kezdte őket. Félóráig tartott az ágyú- zás. Az oroszok először valamennyi ágyúikkal lövöldöztek, néhány perc múlva azonban már csak négy, majd csak két ágyúval dolgoztak s nem sok-kal később valamennyi ágyújuk elhallgatott. Az utolsó két ép ágyujukat egy lovascsapatunk el zsákmányolta. — Soha szebb, lélekemelőbb zenét nem hallottam, mint mikor katonáink egetverő Aurráfft-kiáltással rávetették magukat az ellenségre s kiverték pozíciójából... Bámulatos vakmerőséggel rohantak előre s nagy munkámba került, mig rávettem katonáimat, hogy maradjanak fekve a lövészárokban s ne rohanjanak ők is az ellenségre, órák hoszszat tudnék beszélni az egyes katonák hősiességéről. Elmondhatnám, hány tisztiszolga iniént megsebesülve az ellenség ellen ura oldalán, hogy mellette tegyen, ha golyó éri. Láttam egy szakácsot, aki a legnagyobb golyózáporban sem tágított megsebesült lova mellől s bevárta, amig az állatot bekötözték az ápolók ... — Ahol ilyen kitűnő a csapatok szelleme és hangulata, ott nem is lehet szó fáradságról. Mindenki fiatalnak, erősnek és ruganyosnak érzi magát. Én például 12 napig le sem vetettem a ruháimat. Minden éjjel nedves füvön aludtam s a köpernyegemmel takaróztam be. Ha mint polgárember kockáztattam volna ezt meg, bizonyosan erősen meghűltem volna. De a harcmezőn „nem ér rá" megbetegedni az ember. Ott nincs idegesség. Jobban hall, jobban lát az ember s a szervezet normlisan funkcionál... A művész kijelentette még, hogy alig várja a percet, amikor visszatérhet ezredéhez s újra veszi Németország és Japán Japán hadikészülődései Berlin, szeptember 16. Japán — stuttgarti jelentés szerint — július elején négyszáz repülőgép-motort rendelt, mégpedig rövid szállítási határidőre, úgy, hogy a megrendelés nem volt realizálható. Ez mutatja, hogy Japán is már abban az időben háborús készülődéseket tett. Konstantinápoly, szeptember 10. A háború kezdete óta Szaloniki, gazdasági helyzete rosszabbodott. A hajózási forgalom s®üjzelelése miatt a kereskedelem pang. Minthogy a lapok külön kiadásokban a legkalandosabb jelenítéseket terjesztik, a rendőrség intézkedett, hogy a megérkező táviratokat bemutassák a hatóságoknak." A templomokban felolvassák a hadügyminisztéráriumnak a mozgósításra vonatkozó rendeletét. Köln, szeptember 16. A Kölnische Volkszeitung-nak Jeruzsálemből augusztus közepétől azt jelentik, hogy a benszülött előkelőségek gyűlést tartottak, amelynek elnöke kifejtette, hogy a háború Törökországot is közelről érinti és kénytelen a barátságos keresztény hatalmakra támaszkodni, el kell vetni a régi előítéleket. A templom előtti téren minden este száz meg száz mozlim gyülekezik össze és imát mond Németország, valamint Ausztria-Magyarország fennmaradásáért. A mozlimok körében nagy a lelkesedés Németország iránt. Olaszország Olaszország nem mozgósít Kopenhága. szeptember 16. Az itteni olasz követ, di Carabio, megcáfolta azokat a híreket, mintha Olaszország mozgósítana akarna. Két tartalékos korosztályt csak azért hívtak be, mert a vasúti sztrájk még mindig érezteti hatását. Nyugalom Olaszországban Róma, szeptember 15. A Stefani ügynökség jelenti: A külföldön hamis és alaptalan híreket terjesztenek Olr-ország jelenlegi állapotáról. Ezen híresztelésekkel szemben megállapítható, hogy Olaszországban a közrend teljes, az életfeltételek normálisak és hogy semmiféle intézkedés sem történt, amely a külföldieknek Olaszországból való utazását vagy Olaszországban való tartózkodását bármi módon megakadályozná vagy zavarná. Róma, szeptember 16. A Stefani ügynökség kommünikét teszi közzé, amelyben kifejti, hogy tendenciózus polémia könnyen átlátszó céljából különösen egy lap, amelyet félhivatalosnak igyekszenek feltüntetni, azt írja, hogy a mai nemzetközi