Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-17 / 228. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 17. IWL sdm.J 5 •A Harc Délafrikában Capstadt, szeptember 16. (Berlinen át) Lovasvadászokból álló délafrikai csapat, amely két éjszaka lovagolt és nappal elrejtő­zött, meglepett egy német csapatot, amely Steinkopftól (Nama-Föld) körülbelül hatvan mértföldnyire egy szorost megszállva tartott. Heves harc után a németek kénytelenek vol­tak magukat megadni. London, szeptember 16. (Berlinen át.) A Daily Telegraph Johannisburgi jelentése szerint Roberts Haights-ben a foglyok száma nap­ról-napra növekedik. Mindennap hoznak Afrika minden részéből elfogott 19—45 éves német és osztrák férfiakat. A foglyok száma most mintegy 4500. Világok harca A forrongó izlám Indiában kitört a forradalom Anglia katonai segítséget kért Japántól. — Japán feltételei — Anglia mindent elfo­gadott Frankfurt, szeptember 16. A „Frankfurter Zeitung" jelenti Hágából. Az itteni német követség a következő hivatalos kom­münikét adta ki: A pekingi német követség a következő hivatalos jelentést küldte: Japán a kínai kormányt hivatalosan értesítette, hogy Indiában kitört a forra­dalom. Anglia katonai segítséget kért Japántól, Ind­ia ellen. Japán a következő feltételeket szabta: 1. Szabad bevándorlás a Csendes­ tengeri brit birtokokra. 2. Kétszázmillió dollárnyi kölcsön. 3. Szabad kéz Kínában. Anglia e feltételeket elfogadta. Angol cáfolat Bécs, szeptember 16. A Neues Wiener Journal jelenti Kopenhá­gát.:: A német követ ama hivatalos közlésére, amely szerint Indiában forradalom tört ki, melynek leverésére Anglia a japánok segítsé­gét kérte, míg az indiai csapatokat Egyiptom fékentartására küldik ki, — az angol követ ki­jelenti, hogy az angol csapatok már baj nél­kül megérkeztek Egyiptomba. Az indiai forra­dalomról szóló l­írek alaptalanok. Arra a kér­désre, vájjon japán csapatok szállíttatnak-e Indiába, az angol követ nem akart válaszolni. A török nép az entente ellen Bécs, szeptember 16. Konstantinápolyból jelentik a Reichspostnak. A török kormány visszautasította a négy nagykövet tiltakozását a kapitulációk meg­szüntetése ellen. Határidőül a porta november elsejét tűzte ki európai időszámítás szerint a kapitulációk felfüggesztésére, de ezt a meg­hosszabbítást a tiltakozó hatalm­ak rövidnek tartják, mert csak egy hónapról van szó. Az­zal hárította el a tiltakozást a török kormány, hogy a török lakosság hangulata kezd túlságo­san ellenséges lenni a hármas entente irányá­ban, mivel azok nem engedik, hogy Törökor­szág önálló legyen. Képek a lembergi csatából Kreisler Frigyes élményei Kreisler Frigyes, a bécsiek dédelgetett hegedű­művésze, aki különösen Párisban, Londonban és Péterváron tett szert nagy népszerűségre, most érkezett haza a galíciai harctérről, ahol mint tar­talékos hadnagy részt vett a lembergi csatában és elég súlyosan megsebesült. Szeptember 6-án éj­jel egy kozáktámadás alkalmával önrándulást és idegszál-gyulladást kapott. Kreislert rendkívül gon­dos ápolásban részesíti felesége, egy amerikai szár­mazású nő, aki fölvette az osztrák állampolgársá­got s nemcsak a jótékonyság terén tüntette ki magát, hanem azáltal is szolgálja új hazáját, hogy állandóan értesíti az amerikai mértékadó-köröket, különösen pedig Wilson környezetét, a történtek­ről, s ilyenformán ellensúlyozza azokat a hazug híreszteléseket, amelyekkel elárasztják az Uniót az angol és francia lapok.­­ A gondos ápolás folytán már annyira javult a művész állapota, hogy fogadhatta a Neues Wiener Tageblatt munkatársát, akinek rendkívül érdekes epizódokat beszélt el a lembergi csatából. — Mint művész, egy külön világban éltem, s— mondotta Kreisler, — de amint bevonultam ez­redemhez, egy csapásra más emberré lettem. Alig öltöttem fel a császár kabátját, katonának éreztem magamat, s ugyanaz a harcikedv lelkesített, amely bajtársaimat és legényeimet áthatotta. — Első feladatunk a harctéren meglehetősen próbára tette bátorságunkat. Az ellenség golyózá­pora között lövészárkokat kellett ásnunk. Elöttünk nagy kiterjedésű mocsk­ terült ki, amelyen keresz­tül egy híd vezetett. Mozdulatlanul és tétlenül kel­lett maradnunk a lövészárkokban, hogy az oroszok átmerészkedjenek a hídon. Hátunk megött foglalt állást tüzérségünk, amely hevesen tüzelt az ellen­séges ütegekre. Az oroszok erre elárasztották go­lyóikkal az egész mezőt. Fújtak, sivítottak a srap­nellek a levegőben. Eleinte nagyon furcsa muzsika volt, de hamarosan megszoktuk. — Csöndesen beszélgetve kuporogtunk a lö­vészárokban, várva az éjszakát. Éjnek idején ér­keztek ugyanis rendesen hozzánk az élelmiszeres­kocsik, amelyek pompás meleg ételt hoztak a katonáknak. A vacsora kitűnően ízlett s az embe­reim hangulata olyan kitűnő volt, hogy sokan kö­zülük gondtalanul kártyázni kezdtek a lövészárok­ban. * Látcsövemen naphosszat figyeltem az orosz gyalogságot és tüzérséget. Megállapítottam, hogy golyóik 25 százaléka nem talál. Katonáink ostro­molták is egyre a tiszteket, vezényeljék őket ro­hamra. Sok fáradságba került, míg megértettük velük, hogy taktikai okokból nem szabad életjelt adni magunkról. Azt is megfigyeltem, hogy az orosz golyók többnyire könnyű sebet ejtenek. Az orosz golyók ugyanis nagyon hegyesek és kicsinyek, nagyon kis lőcsatornát csinálnak s ilyenformán csak nagy ritkán mérgesedik el a seb. — Egy alkalommal egy magaslaton állott az ezredünk tartalékban. Délelőtt tizenegy óra volt. Előttem a csatamező, amely a nap arany sugarai­ban fürdött. Az ellenséges seregek — az osztrák­magyar és az orosz — több kilométer hosszú fron­ton szemben állottak egymással. Távolabb, egy er­dős lejtőn állott a mi tüzérségünk, szemben vele kozákok ügettek. Az erdő szélén hirtelen egy orosz üteg helyezkedett el. Alig fogtak hozzá azonban az­ orosz tüzérek a munkához, egy osztrák-magyar üteg ágyúzni kezdte őket. Félóráig tartott az ágyú-­ zás. Az oroszok először valamennyi ágyúikkal lö­völdöztek, néhány perc múlva azonban már csak­­ négy, majd csak két ágyúval dolgoztak s nem sok-­­kal később valamennyi ágyújuk elhallgatott. Az utolsó két ép ágyujukat egy lovascsapatunk el­­ zsákmányolta. — Soha szebb, lélekemelőbb zenét nem hallot­­­tam, mint mikor katonáink egetverő Aurráfft­-kiál­tással rávetették magukat az ellenségre s kiverték pozíciójából... Bámulatos vakmerőséggel rohan­tak előre s nagy munkámba került, mig rávettem katonáimat, hogy maradjanak fekve a lövészárok­ban s ne rohan­janak ők is az ellenségre, órák hosz­szat tudnék beszélni az egyes katonák hősiességéről. Elmondhatnám, hány tisztiszolga iniént megsebe­sülve az ellenség ellen ura oldalán, hogy mellette tegyen, ha golyó éri. Láttam egy szakácsot, aki a legnagyobb golyózáporban sem tágított megsebe­­sült lova mellől s bevárta, amig az állatot bekötöz­ték az ápolók ... — Ahol ilyen kitűnő a csapatok szelleme és hangulata, ott nem is lehet szó fáradságról. Min­denki fiatalnak, erősnek és ruganyosnak érzi ma­gát. Én például 12 napig le sem vetettem a ruhái­mat. Minden éjjel nedves füvön aludtam s a köper­­nyegemmel takaróztam be. Ha mint polgárember kockáztattam volna ezt meg, bizonyosan erősen meghűltem volna. De a harcmezőn „nem ér rá" megbetegedni az ember. Ott nincs idegesség. Job­­ban hall, jobban lát az ember s a szervezet norm­­­lisan funkcionál... A művész kijelentette még, hogy alig várja a percet, amikor visszatérhet ezredéhez s újra veszi Németország és Japán Japán hadikészülődései Berlin, szeptember 16. Japán — stuttgarti jelentés szerint — július elején négyszáz repülőgép-motort rendelt, még­pe­dig rövid szállítási határidőre, úgy, hogy a meg­rendelés nem volt realizálható. Ez mutatja, hogy Japán is már abban az időben háborús készülő­déseket tett. Konstantinápoly, szeptember 10. A háború kezdete óta Szaloniki, gazdasági helyzete rosszabbodott. A hajózási forgalom s®üj­zelelése miatt a kereskedelem pang. Minthogy a lapok külön kiadásokban a legkalandosabb jelen­í­téseket terjesztik, a rendőrség intézkedett, hogy a megérkező táviratokat bemutassák a hatóságoknak." A templomokban felolvassák a hadügyminisztérá­riumnak a mozgósításra vonatkozó rendeletét. Köln, szeptember 16. A Kölnische Volkszeitung-nak Jeruzsá­lemből augusztus közepétől azt jelentik, hogy a benszülött előkelőségek gyűlést tartottak, amelynek elnöke kifejtette, hogy a háború Törökországot is közelről érinti és kénytelen a barátságos keresztény hatalmakra támasz­kodni, el kell vetni a régi előítéleket. A tem­plom előtti téren minden este száz meg száz mozlim gyülekezik össze és imát mond Né­metország, valamint Ausztria-Magyarország fennmaradásáért. A mozlimok körében nagy a lelkesedés Németország iránt. Olaszország Olaszország nem mozgósít Kopenhága. szeptember 16. Az itteni olasz követ, di Carabio, megcá­folta azokat a híreket, mintha Olaszország mozgósítana akarna. Két tartalékos korosz­­­tályt csak azért hívtak be, mert a vasúti sztrájk még mindig érezteti hatását. Nyugalom Olaszországban Róma, szeptember 15. A Stefani ügynökség jelenti: A külföldön ha­mis és alaptalan híreket terjesztenek Olr-ország jelenlegi állapotáról. Ezen híresztelésekkel szemben megállapítható, hogy Olaszországban a közrend teljes, az életfeltételek normálisak és hogy semmi­féle intézkedés sem történt, amely a külföldieknek Olaszországból való utazását vagy Olaszországban­ való tartózkodását bármi módon megakadályozná vagy zavarná. Róma, szeptember 16. A Stefani ügynökség kommünikét teszi közzé, amelyben kifejti, hogy tendenciózus polémia könnyen átlátszó céljából különösen egy lap, amelyet félhivatalosnak igyekszenek feltüntetni, azt írja, hogy a mai nemzetközi

Next