Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-01 / 273. szám
iSSpésrf,vwsírmáfr Wff. november i FfeSTl tfAPLC 1*27a. s^mY mot. Nem elég neki, hogy a délafrikai búr gyarmatok nyilt lázadásban állanak vele szemben, Északafrika partjain is el akar pazarolni néhány ezredet abból a katonaságból, amelynek qualitásaitSt.-Quentinnél ismertük meg örök időkre. A német császár a francia és angol hadseregekbe kényszerített és elfogott mohamedán harcosokat mind szabadon bocsájtotta és Konstantinápolyba küldte őket, a kalifának rendelkezésére. Az egész mohamedán világ a hatalmas nyugati császárt dicséri ezért és Anglia épen most akar az ázsiai és afrikai érdekeltségi területén élő mozlimokkal ujjat húzni. Egy egész világ áll sorompóba mellénk. Előre láttuk a dolgoknak ezt a fordulását és mégis, most, hogy valóban megtörtént mindaz, ami várható volt és ami nem lehetett volna úgy, hogy meg nem történt volna, ez minket örömmel és büszkeséggel tölt el. Nemcsak erőnket, de igazságunkat is kétszeresnek érezzük. És mindez épen a háború első negyedévének elmúltán történt. Ugyanazon a napon, amelyen a német nagy vezérkar a francia harctéren való nagy sikerekről számolhat be és amikor mi is Galíciában érzékeny csapást tudtunk mérni az oroszra. Amikor a háború megindult, akkor azt reméltük, hogy három hónap alatt véget is fog érni. Ez a számításunk nem vált be. Ellenkezően. A béke épen a harctér óriási megnövekedésével és a hadviselők számának megszaporodásával az illúzióknak még távolabbi birodalmába költözött. A harc áll, de a mi javunkra áll. Minden remény minket kecsegtet és a siker mindkét kezével felénk integet. Ha már a békét eddig nem is érhettük el, akkor ez volt a legtöbb és a legszebb, amihez a háborúnak első negyedévi fordulóján juthattunk. Eljutottunk hozzá és nem érdemek nélkül. ' »AJVVWWWWVNAAA^VWAAA^WWWW v Az október 31-én lejárt előfizetéseket kérjük sürgősen megtatani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában femillteadás ne legyen. Sebesültek közül Irta: Tömörkény István Szemközt velünk egy jókora új épület áll a tiszaparton. Nem nagyon új, már van vagy tíz éve, mikor épült, sehogy sem tetszett, hogy oda építették, mert azelőtt az ablaikból láthattuk hajnalonkint a Tisza túlsó oldalán a fölkelő napot az ő minden csodálatos szépségével, azóta azonban nem látjuk, irigyen eltakarta előlünk a nagy piros házfal. Piros téglákkal vannak ezek a falak kirakva, köznyelven úgy is neveztetik az egész ház, a piros iskola. Hivatalosan: állami felsőbb leányiskola. Szép, tiszta épület, az iskolai egészségügy minden kívánalma szerint berendezve: kis leánykák és serdülő kisasszonyikák jártak bele a tudományért. Az egészségügyi intézkedések az ő javukat szolgálták. Most pedig sebesült katonákét szolgálják. A piros iskolában pótolják most az orvosok azt a piros vért, adni a harcosokból a csatatereken elfolyt. Szelid, áldásos, csöndes munka. Csend van a környéken. A kocsik is lassabban járnak a kövezeten, a vörös keresztes nagy fehér lobogó a ház faláról messze figyelmeztetőleg int. Kissé lejebb, a víz szélén több korcsma van egymás mellett, mint az már a vízparton szokásos a gőzhajók utasai, a munkások, hajósok számára. így azelőtt volt éjjel az utcán dandázás, ami egyébként nem igen nagy baj, mert csak azt mutatta, hogy van még jókedv imittaimott a magyarban s elvégre egy pár pohár jó bor többet ér, mint a harmadnnapos hideglelés. Volt néha hát éjszakai zajgás a piros iskola előtt, a zajgók talán úgy gondolták, hogy ebben a nagy sötét házban úgy sem alszik senki, akit fölvernének az álmából. Most azonban nem sötét a ház éjszaka, a szemei nyitva vannak és világítanak, szelíd, bágyadozó fénynyel. Kis villanykörték hirdetik, hogy itt sebesült alvók álmodva pihennek vagy pedig nyöszörögve fordulnak egyik oldalukról a másikra. S kurjongató háta most nem hallatszik a parti éjszakában. Úgy tetszik, még a hajókon őrt álló matróz óraverő harangja is halkabban csendül. Kis villanykörték az éji mécsesek, amiknek a világa kitekint a sötét éjszakába. Mert sötét van mindenfelől. Közel van egy tiszai vashíd, annak az alja rendes időben éjszaka is nappali világosságban levő gyümölcspiac, de most sötét van ott is, a hidat a sötétség őrzi a levegőbenjárók és a népfölkelők hosszú Werndl-szuronyai a földönjárók ellen. Jó hosszú fegyver a Werndl-bajonét, akár keresztül megy két emberen ... a piros iskolában azok fölött világít a kis villanykörte, akik a bajonétjukat már megjártatták az ellenségben. Kis villanykörte, kis ötös villanykörte. Aki versíró, versetírhatna hozzád, meg felőled. A gyöngédségnek, az elővigyázatnak, a szereletnek milyen szimbóluma vagy. Hiszen volt ebben az épületben világitó gépezet akkor is, amikor még a kisasszonnykák jártak bele a tudományokért, az a világitó azonban légszeszre járt, mert csak néha-néha és iullámon kellett. De a sebesültek bent vannak az ágyakon nappal-éjszaka, levegő kell a véres csaták bátorainak s, a levegőt eléli előlük éjszakákon át a légszesz-lámpa s igy belevágódott a csákány az utca kövezetébe, fal bontódott, tégla omlott, kalapács zöngött, nagy kábelhengerek gurultak s egy nap nem sok: bent voltál a házban kis villanykörte, aki nem eszed el éjjel a lázálmos sebesült katona elől a levegőt. Hozzáértő ember verset szerkeszthetne rólad, pihenő betegeken az éjjel csöndjében gyöngéden végigtekintő világító élet, kis ötös villanykörte. A környék olyan, mint az eleven etnográfia. A nyelv is sokféle. A monarchiában hivatalosan tíz nyelvet ismernek, a sebesültek névsora is tíz nyelven van kiadva, de van azért itt több nyelv is. Teszem azt a bolgár, innen a déli vidékekről. Aztán ez nem is az, mint a bulgáriai bolgár. Amaz fejlődött, átala-' ..kuli, az idevaló pedig sok századon át egyforma maradt. Nem is értik meg egymást. Évtizedek előtt, mikor Bulgária fölszabadult, néhány száz bolgár család ki is vándorolt oda, de csakhamar visszajöttek: nem tudtak a testvérekkel összeférni. Szóval sok nyelven beszélgetnek itt, akiknek kedvük van hozzá. Milyen nehéz lehet a sorsa annak a lábbadozó betegnek, aki a nagy házban nem talál egy embert sem, aki az ő nyelvét értené. Vagy helyette levelet tudna írni haza. Különösen, ha messze van az a haza. Peevig némelyike de messze van, azt sem tudja, hogy,merre tekintsen, ha hazagondol. Régen mondja azt már a katonanóta: Ha kiállok a kaszárnya elébe, Föltekintek a csillagos egekre, Jaj Istenem, mire van az én hazáim, Sirat-e még engem az édes anyám? Hej, édes anyák, de drágák vagytok ilyenkor. Csak odaszolgál minden gondolat, miig az apák csak másodsorban kezelődnek.— Én csak olyan mellékes vagyok Gróf Andrássy Gyula Törökország beavatkozásáról Gróf Andrássy Gyula „Törökország beavatkozása" címmel figyelemreméltó cikket írt, amely azon túl, hogy Törökország beavatkozásának közvetlen jelentőségét méltatja, klasszikus foglalatát nyújtja az orosz-török háború világtörténelmi hátterének is. A figyelemreméltó kis stúdiumból, amely az egész keleti kérdés pompás keresztmetszete, a következőket emeljük ki: Törökország beavatkozása jogos, mert a jelenlegi háború dönt a törököknek sorsa felett is. Az orosz és angol győzelem megpecsételte volna egyszer s mindenkorra Törökország sorsát is. Az orosz óriási erőfeszítéseinek gyümölcseit a Keleten szedte volna le, a Boszporusz és a Dardanellák feltétlen és közvetlen uralma által még akkor is, hogyha a török mindvégig neutrális marad. Amint az angol birodalom feladta azt a régi politikáját, hogy védje az orosz agresszió ellen Törökországot, akkor végső gondolata csak Törökország megosztása lehetett. Az egész muzulmán világot Anglia soha, semmi körülmények között, öngyilkosság nélkül nem bocsáthatta orosz szupremácia alá. Az entente győzelme után óriási módon megerősödött és presztízsében megnövekedett a Keleten feltétlenül uralkodó Oroszország mellett egy független és neutrális Törökországra nem bízhatta többé Anglia vitális érdekeinek védelmét, mert tudhatta, hogy a győzelmes cár a szultánnak előbb-utóbb biztosan hóhér urává fog válni, aki a török politika felett szuverén hatalommal fog rendelkezni. Anglia Egyiptom és Indiának biztonságát csak azzal menthetné meg, hogy azt a területet, amely Port-Saidtól Iberatig vezető egyenes vonaltól nyugatra és, délre fekszik, Arábiát, Dél-Perzsiát és Afganisztánt teljesen uralma alá veszi. Hogy mennyi erőt fog közvetlenül elvonni a lengyelországi bar^lárról, azt természetesen megítélni képtelen yagyqji, mert nem tudom, hogy mpnpyi jgjfgi :Úl,,ync^t, &z oipszokv rendelkezésszell a török határ mellett. A török háború azonban mindenesetre biztosítja azt, hogy az eddig délnyugatázsiai határon levő orosz erők nem szabadulnak fel és nem lesznek ellenünk irányíthatók. Nem tudom azt sem, hogy a török hadsereg mennyire heverte ki a múlt háború sebeit, azonban azt hiszem, hogy német irányítás és tanács mellett viszszanyerte azt a régi erejét, amelyet csak kedvezőtlen politikai helyzet, politikai válságok, a hadseregekkel történő experimentumok, a hadsereg politizálása gyengített meg annyira a múlt háború előtt. Különösen nagy jelentősége volna annak, ha a török flottánál. Sikerülne a Fekete-tengert uralni, mert a Fekete-tenger partjainak védelme soke orosz erőt fog mindenesetre igénybe venni. Döntő eseménynyé nőhetné ki magát Törökország beavatkozása, ha Bulgária és Románia is követné példáját. A török háború mindenesetre tetemesen megkönnyítheti ezen államok elhatározását, mert a török flotta a román offenzíva jobb szárnyát megvédheti, mert a Fekete-tengeren át török hadak segíthetnék is a román hadakat a döntő harctereken és végül, mert a török állásfoglalás megszüntetné azt a veszélyt, hogy hátba támadtassanak. A háború kiterjedése a Keletre még égetőbben szükségessé is teszi ezen államoknak a beavatkozását, mint eddig volt. Eddig remélhették, hogy a keleti kérdés megoldásának perce még elodázható, hogy az orosz győzelme után ki fog fáradni és majd az angollal való rivalitás segítségére lesz az önálló élet után áhítozó keleti népeknek, most azonban a török beavatkozása akuttá tette a keleti kérdés eldöntését is. Ha az orosz győz, akkor Bulgáriát és Romániát nemcsak egy, hanem két oldalról fogja fenyegethetni és a béke napján már meg fog szűnni ezen államok önálló léte. Nem jósolható és előrelátható, valószínű későbbi fejleményektől fog kelteni tartaniuk, hanem Törökország és Ausztria-Magyarország legyőzése által Románia és Bulgária is le lesznek győzve és orosz vazallusokká válnak. Mia eddig félreismerhették vitális érdekeiket a bolgárok és románok, ma ennek lehetősége is jóformán ki van zárva, ma minden román és bolgár tudhatja, hogy az ő sorsuk is el fog dőlni és hogy függetlenségüket csak úgy óvhatják meg, ha ma teljes erővel azt a megoldást szolgálják, amely egyedül képes létüket biztosítani. ■ A román-bolgár-török szövetség abba a helyzetbe hozná ezen tényezőket, hogy a' Kelet jövő' , jól -akaratuk ellenére' irányíták, hogy fejlődésük' önállóságát biztosítsák. Reánk támaszkodva véglegesen megoldhatnák a keleti kérdést, megoldhatnák saját előnyük, saját függetlenségük érdekében. Mi nem akarunk hódítani, mi nem akarunk politikai szupremáciát se gyakorolni a Keleten, mi csak az érdekközösségen alapuló barátságban kívánunk élni teljesen független, életerős és életképes államokkal.