Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-15 / 287. szám

Az oroszok Bukovinában A román lakosság szenvedései dolgozószobájában állandóan szuronyos őr állt. Az érseki palotában berendezett hadikórházban nemi betegeket helyeztek el, a mihalai pap házában min­dent összezúztak. Storozives közelében, Majdam községben egy kormos, üszkös romhalmaz feketéllik : a feldúlt és elpusztított román iskola. A román lakosságú Novoszelica községet telje­sen feldúlták, a kozákok minden nőt megbecstele­nitettek. Mahala és Koh.il Ostritza községekben néhány román földmivelőt felakasztottak, az asszonyokat meggyalázták. Csernovic elővárosában, Roschban minden román házat felgyújtottak. Kozák őrjáratok kira­bolták Prevovrke, Stanestle és Grischeny román községeket. Tereschenyben felgyújtották Maneseul Stefanovici román földmiyelő majorságát. Stryr­cében felgyújtották és elpusztították a görög­katolikus egyház hitalapjának birtokát. Karapezin román községet egészen kifosztották. Lovag Jancu Flondor, a régi híres Mavrocordatos hercegi család rokonának majorságát kirabolták. Majdan községben a román iskolát és több román föld­mivelő házát felgyújtották. Tanka községben lovag János J. gyönyörű kastélyát és majorságát teljesen elpusztították A rombolás előtt a tisztek elmentek sétálni és hagy­ták a legénységet rombolni, pusztítani. Rotte ro-Amikor az oroszok kivonultak Hadvezetőségünk már több alkalommal meg­bélyegezte azokat az eszközöket, amelyekkel az oroszok a velük szövetséges államokban és a sem­leges külföld népei közölt hangulatot akarnak kel­leni ellenünk és német szövetségeseink ellen. Sze­rencsére hadvezetőségünknek mindig sikerült az igazságnak ilyenfajta otromba elferditését kimu­tatni és az orosz vádaknak éppen az ellenkezőjét bizonyítani, amint az legutóbb Rukovinában is történt. Az orosz hadvezetőséget egyik súlyos kudarc a másik után érte. A magyarországi betöris teljes vereséggel végződött; Przemysl ostromát kénytele­nek voltak abbahagyni, pedig már az egész világ­nak kikürtölték, hogy az osztrák és magyar szor­galom és haditudomány e nagyszerű müve már csak rövid ideig tarthatja magát; Közép-Galíciát kénytelenek voltak menekölésszetüen kiüríteni. Mindezek után a katasztrofálisan súlyos vesztesé­gek titán kétszeresen nagy csalódást és megdöbbe­nést' keltelt Oroszországban az a hir, hogy derék csapataink Rukovina nagyobb részét felszabadí­tották az ellenséges járom alól, annál is inkább, •mert az oroszok minden eszközzel igyekeztek Ro­mánia irántunk tanúsított lojális magatartását megváltoztatni. A cár fellengzős Ígéreteit Rukovina visszafoglalása a kellő reális alapra szállította le, de az oroszok még ezt a számukra oly -kedvezőt­len eseményt is megpróbálták ellenünk felhasz­nálni és a monarkia csapatai. sikereinek erkölcsi hatását Romániában meggyöngíteni. A legalá­ivalóbb gyanúsításokat szórták katonáinkra. Romá­niában azt a hitet terjesztették, hogy csapataink •Rukovina román lakosságával szemben erőszako­san léptek fel és ezeket a hazug meséket a román közvélemény részben, sajnos, el is hitte. Azokkal a Romániában terjesztett hazug orosz hireíkkel szemben, amelyek azt hirdették, hogy az osztrák-magyar katonák kegyetlenül bántak a visz­szafogtalt Rukovina román lakóival, megdönth et et­ilen tények bizonyítják, hogy az orosz uralom ideje ÍRnkovina román lakossága számára valósággal a borzalmak korszaka volt. Az orosz csapatokkal együtt bejött Bukovinába egy nagy sereg oroszor­szági rutén paraszt. Az orosz katonák a szerencsét­len románok állatait, vagyonát elrabolták és ezek között, meg a bukovinai rutének között szétosztot­ták. Később a fenyegetett román falvak népe a Ucözeledő orosz sereg elől elmenekült és a mi csapa­tainknál keresett védelmet. Katonáink állataikat el­látták szénával, éjjeli szállást szereztek a menekül­teknek és sokszor a maguk menázsiját osztották meg velük. A román papsággal is nagyon rosszul bántak, v&z ősz csernovitzi érseket szobafogságra ítélték és Séta a bőség palotájában * Holnap vasárnap lesz; elmentem tehát ma, szombaton, a vásárcsarnokba, hogy az ün­neprevalót bevásároljam. Akármilyen komoly, időkben élünk is, különböztessük meg a va­sárnapot azzal, hogy kerüljön asztalunkra jobb falat is és egy szál őszirózsa. Többször voltam már a csarnokban és igy kissé eltompultam a bájai iránt. Ma azon­ban a földbe gyökerezett a lábam, amikor át­léptem küszöbét. Amerre csak eltévedt a pil­lantásom, dúsan fölhalmozott élelmiszerek tor­nyosodtak. ízletes húsok, kívánatos libák, pom­pás tyúkok, fehérlő zsirhegyek, tengernyi to­jás, frissre mosott burgonya-halmok, zöld, vö­rös, fehér és barna színben összeölelkező zöld­ségek, kerék nagyságú sajtok, hordókban illa- , tozó turódombok ... de ki győzné elsorolni mindazt, amit az emberi munka és szorgalom, Isten segítségével, oda összehordott?! A legfi­nyásabb gyomor legszilajabb képzelete sem tud olyat elgondolni, ami ott ne volna. Nem­csak hogy ott ne volna, de amiből sok, nagyon, sok ne volna. Önkéntelenül fölsóhajtottam: — Teremtőm, ez a bőség palotájal Némi Iclkiismcretfnrdalás is vegyült só­hajtásomba. Arra gondoltam, hogy ezer és ezer bátor katonánk boldog lenne, ha száraz kenyeret kapna és íme, én itt vagyok a bő­ség palotájában, ahol csak ki kell nyújtanom kezemet és a legizletesebbet megfoghatom. Megvallom őszintén, a lelkiismeretem nem sokáig háborgatott, meri az a gondolat hatal­masodott el rajtam, hogy valóban kinyújtom kezemet és megfogom, ha nem is a legizlete­sebbet, de legalább ami az én polgári aszta­lomra illik. Egy libára esett a választásom. Nem volt nagy, de kicsi sem. Frissnek látszott. Nagyon udvarias hangon megkérdeztem, mi az ára. — Tizenhat korona! — hangzott a* exiéL Jsres válasz. II. _ ^. -J mán polgármesterét kihallgatás nélkül halába1 ítélték, az ártatlan embert egy véletlenül ina vetődő osztrák-magyar őrjárat szabadította M a kozákok kezei közül. Jordanislilben az oroszok, elpusztították lovag Jancu Grigorcla birtokát. Cudirban az oroszok pusztítani és rabolni kezdtet a románok házaiban, de egy osztrák-magyar csan pat idejekorán elkergette a rablókat. Képeinken bemutatjuk lovag János J. kas­télyát a rombolás előtt és az oroszok távozása­után. Ezek a képek mindennél ékesszólóbban hir­detik, hogy bántak az oroszok Bukovina román lakosságával. WWUVWUVWUWWWuWWWWWWAA Lovag János J. bukovinai kastélya az orosz látogatás előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék