Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-30 / 331. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. december 30. (331. szám.)" 5 tációkat. mintán a nemzetközi érdekeket is szem előtt kell tartani Alexandria, december 29. Az egyiptomi kapitulációk kérdése az európai háború befejezése után revizió alá kerül, mert Egyiptom, amennyiben az angol kormány által szakittatott el Törökországtól, nem a kalifátus iránti gyűlöletből cselekedett, hanem mert ezt a lépést a politikai szükség követelte tőle. A Balkán A bolgár király levele a román királyhoz Bukarest, december 29. A király hosszabb kihallgatáson fogadta Radew bolgár követet, aki átnyújtotta a bolgár király sajátkezű levelét. Ebben a levélben a bolgár király meleg szavakban fejezte ki sze­rencsekivánatát a román királynak trónralé­pése alkalmából, kedves rokonának szólitja, emlékezteti arra, hogy a királyi családokat rokonsági kötelék fiizi egymáshoz és egyben ama reményének ad kifejezést, hogy az őszin­tén barátságos viszony a két ország között ál­landó marad. A román király a követtel két órán át folytatott megbeszélést a két országot közösen érdeklő ügyekről. Az albániai zavarok ZBricfa, december 29. A Citta di Bari nevü gőzös parancsot kapott, hogy Esszad pasa rendelkezésére álljon, mert a pasa 800 fegyverest akar partra szállítani Duraz­z&ől északra a felkelők ellen. Ott már előzőleg 8000 embert partra tettek. Általános a vélemény, hogy Albániában nagy események várhatóké Tengereken és gyarmatokon A japán ágyuk ára Berlin, december 29. Az a hivatalos pétervári távirat, amely szerint Oroszország nem igérte oda Sachalin sziget felét Japánnak, hogy cserébe ágyukat kapjon, ugy látszik, nem mond igazat. Az entente egyik hirforrása, maga a Reuter-ügy­nökség jelenti most Washingtonból, hogy az ottani japán nagykövet hivatalosan közölte ezt a tényt az amerikai kormánynyal. Japán á nehéz ágyukon kivül még tiszteket is ad cserébe Sachalinért. Bécs, december 29. Oroszország és Japán megállapodását Sachalin szigetére vonatkozólag diplomáciai körökben azért tartják figyelemre méMónak, mert mióta a háború tart, ez az első tényleges területi veszteség, amely a hadviselő államok egyikét éri. Ezen a tényeii nem változtat az a körülmény, hogy Oroszország önként engedte át a szigetnek az ő tulajdonában volt ré­szét, Nagyon jellemző, hogy éppen Oroszországot éri ez a veszteség és hogy a háborúnak már ebben a szakában kénytelen saját területéből egy részt át­engedni. Ez a terület pedig igen jelentékeny nagy­ságú : hetvenhalezer négyzetkilométer. Kopenhága, december 29. A Pétervári Távirati Iroda kategorikusan megcáfolja azt a Reuter-jelentést, hogy Oroszország Sachalin szigetének az ő birtokában levő részét Japánnak átengedte. Véres verekedés a japán képviselő­házban Japán nem küld fegyveres segítséget az ententenak Basel, december 29. Tokiói jelentés szerint a japán képviselő­házban heves jelenelek voltak, mielőtt a kor­mány a parlamentet feloszlatta volna. A sziget­politika védelmezői és a kontinentális politika hivei között dulakodásra került a sor. Sahi­bava képviselő, volt minisztert eközben két pad közé szoritották, ugy hogy sulyos belső sérüléseket szenvedett. Róma, december 29. Az itteni japán nagykövet la leghatározot­tabban kijelentette, hogy ha a szövetségesek — ami nem valószínű — fegyveres segítséget kérnének Japántól, a tokiói kormány azt fel­tétlenül megtagadná, f^ A francia protektorátus vége a Keleten Bécs, december 29. Konstantinápolyból jelentik : Jól értesült török forrásból jelentik, hogy a porta megtette az első lépéseket a török birodalom­nak a római szentszéknél való állandó képviselete ügyében. Hír szerint Törökország diplomáciai ös­szeköttetése a Vatikánnal már a legrövidebb idő alatt életbe fog lépni és ezzel Franciaországnak a keleten élő katolikusok fölött gyakorolt protektorá­tusa is megszűnik. Dolci püspök, aki a portánál ed­dig mint pápai megbízott szerepelt, legutóbb külön kihallgatáson jelent meg a szultáunál és c kihallga­láson a püspök átnyujtotla megbízólevelét. A kihallgatáson nagyjából eldöntötték Török­ország vatikáni képviseletének kérdését is. Kon­stantinápolyban nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeknek az elhatározásoknak, mert igy Franciaor­szág ugy Palesztinában, mint Levantéban elveszti befolyásos állását, amelyhez Franciaország a ke­resztények fölött gyakorolt protektorátus által jut"" A marokkói telkeié* Genf, december 29. A madridi Impercial jelentése szerint a fel­kelők Marokkóban elfoglalták Udsdát és Tasát. Rotterdam, december 29. .V londoni Daily News barcelonai jelentés alap­ján közli, hogy spanyol hajóraj indult Marokkó felé. Attól tartanak, hogy a fölkelés spanyol terü­letre is átcsap. Feltartóztatott amerikai petróleumszállitmány Bern, december 29. A havrei katonai parancsnok feltartózta­tott egy nagy amerikai petróleumszállitmányt, amely Waadt kantonnak szólt. Waádtba szóló további petróleumszállitmányokat Spechiában és Savonában szintén feltartóztattak. Angliában és Franciaországban ugyanis azt hiszik, hogy Németországot Svájc fogja ellátni petró­leummal. Semleges államok Amerika A semleges államok nemzetközi konferenciája Newyork, december 29, A Times-nuk jelentik Washingtonból: Venezuela kormánya a pánamerikai egye­sülés vezetőségének azt az előterjesztést tette, hogy valamennyi semleges állam nemzetközi konferenciáját hivja egybe, hogy ezen a ta­nácskozáson a semleges országok háború ide­jén való jogainak revízióját megvitassák. Chile semlegessége Berlin, december 29. A Berliner Tageblatt jelenti Genfből : A párisi chilei követség kormánya megbízá­sából tiltakozott a francia lapoknak ama gyanúsí­tása ellen, hogy Chile a német hajóknak adott ked­vezményekkel megsértette a semlegességet. A kor­mány nagyon sajnálkozik azon, hogy ily rosszul ér­telmezik azt a rendkívüli fáradozását, amelylyel ily sulyos viszonyok között semlegességét meg akarja őrizni. A háború kalandornői A mulatóktól a harctérig Nagyot fordult az élet rendje a háború alatt. Különösen azok számára fordult ez nagyon rosszra, akik inasok kényelmi és luxus-szükségleteiből éltek. Ezeknek egész exisztenciájuk derékban tört ketté. Nem is lehet ez másképen» Ha százezrek feküsz­nek a lövészárokban, az itthonmaradottak ugy ér­zik, hogy legalább a látható és hangosabb élveze­teikről le kell mondaniok. Ez a lemondás azután egész iparágakat és foglalkozási osztályokat bénított meg, azokat, amelyek nem a nélkülözhetetlen szük­ségleteket látták el, hanem az életnek a mellék­utcáin dolgoztak. A férfiak ezt a nagy változást még könyebben ússzák meg, vagy elmentek a harc­térre, vagy pedig az elvonultak helyét töltik be. Egy előkelő mulatóhely főpincére, akinek óriási jövedelme volt, a legszebb példája a férfi erő uj érvényesülésének. Amikor látta, hogy a keresete egyik napról a másikra elf oszlott, belépett a liad seregbe, s már vitézségi érmet szerzett. Sokkal nehezebb a sorsuk a nőknek. A vidám lányok igazán nem tudnak mit csinálni, amióta az éjszakákba csillogó lámpák sok helyen kialudtak j és megfogyatkozott a kacagás. A hazai pezsgő, amely a franciát felváltotta, ritkán durrog és a meggyérült inulatozók a harctéri jeleatéseken vi­táznak és térképeket terilenek ki az asztalokra. Méla hangulat terjeng a mulatók termeiben, s a parkettek szépei nagyon lefelé láncolnak. S nem csak a megcsappant élettel kell számolniok, hanem az uj konkutrejisekkel is, akik most kényszerűség­ből ugrottak be a vidámságba. A minap találkoz­tunk egy ilyen vendégszereplővel. Nemrégen még a legkomolyabb tudományokkal foglalkozott ez a hölgy, de a szabad felfogása nem gátolta abban, hogy legyen valakije, aki gondoskodik róla. A ba­rátja most valahol északon harcol, a szép, fiatal hölgvgyel pedig egy másodrangú mulatóhelyen ci­gányzene melleit lehet vitatkozni a fejlődéstörténeti kutatások legújabb eredményeiről. Vannak azután nők, akiket egészen másfelé sodort a háború. A déli harctér közelében, egy vasúti váróteremben egy egészen Fiatal, talán ti­zenhét éves leány vonta magára a figyelmet. Fehér sapka volt a fején s azon vörös kereszt. Elmesélte, hogy Szerbiából jött, ahol ott volt az ütközetek tüzében és sebesülteket kötözött. Munkája közben egy komitácsi golyója érte a lábán és megsebesí­tette. A komitácsit azután ő maga lőtte le. Egy vonaton utaztam vele s az egész uton mesélt ka­landjairól. Csodálatosképen mindig más és más történetek keretében mondta el megsebesülésének előzményeit. Azt hittem, talán megzavarodott az esze az izgalmakban. Egy állomáson azután ki­szállott s elképedve láttam, hogy. miközben hord-. ágyra fektették, vidáman kacérkodni kezdett' a csinos, fiatal orvossal. A lábát gondosan egymásra fektette és jól lehetett látni kivágott lakkcipőjét, ami a háborúban nem éppen praktikus viselet. Megcsóváltam a fejemet, de azután ugy gondol» lam, hogy talán mégis tulszigoruan ítéltem meg a vöröskeresztes leányt. Néhány nap mnlva annak a vidéki városnak, ahol kiszállott, egy újságja akadt a kezembe. Ebben azt olvastam, hogy „a hős leány" fantasztikus katonaruhában sétál az utcákon és éjjel ciganynyal mulat. Egyik északmagyarországi kis városban egy, fiatal orvosnő keltett feltűnést katonás szabású ruhájával. Azt mondta, hogy a néhány nap múlva megnyíló hadikórházban fog gyógyítani. Mire azonban a kórházat megnyitották, eltűnt. Emlékül c-gy esomó tartozást hagyott liátra a szállójában. Ugy láitszik, ezek a nők nem egyszerű szélhá-* mosok, hanem a háborús hisztéria ragadja magá» val őket. Az orvosok gyakran tapasztalják, hogy, olyan nők, akik semmit sem értenek a betegápo-i láslioz, valósággal törik magukat, hogy operációk"« nál jelen lehessenek. Ezeknek a nők számára rend« szerint elviselhetetlen látvány külön gyönyörüsé* get okoz. Természetesen ezek a kalandornők es betegek nem vonnak le semmit azoknak a hölgyeki nek érdeméből, akik a Vöröskereszt szolgálatában nemes hivatást teljesítenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék