Pesti Napló, 1915. január (66. évfolyam, 1–31. szám)

1915-01-01 / 1. szám

Budapest, 1995. évfolyam, 1. számdl . Péntek, január 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. A Kárpátokban visszavertük az orosz támadásokat . Hivatalos jelentés. (Kiadatott december 31-­ délben. Érkezett este 7 óra 15 perckor.) A tegnapi napon az oroszok P­ovínában és a Kárpátokban élénkebb tevékenységet fejtettek ki­­ataink a Sz­csava folyónál, a Cseremosz felső vidékén tovább nyuga­t a Kárpátok gerincén, azután a Nagyág völgyében, Ökörmtőnél, — ahol sp­ó nap az ellen­ségnek egy támadása súlyos veszteségek mellett meglausult, — végül pedig a Latorca legfelsőbb vidékén és az uzsoki szorostól északra állanak. Ettől a szorostól nyugatra az ellenségnek, amely itt elő­nyomulását beszüntette, egyetlenegy kárpáti átjáró sincs birtokában. Gorlicze vidékén és Zakliczyntől északkeletre az oroszoknak tegnap és a mult éjszakán át is folytatott heves támadásait mindenütt visszautasították. A Nida mentén nyugalom volt. Tovább északra a szövetségesek támadása előrehaladt. Przemysl előtt m­egállapították, hogy orosz járőrök osztrák­magyar egyenruhát viseltek. Az ellenség tisztjei és legénysége, akik ezzel a meg nem engedett hadicsellel élnek, nem igényelhetik a nemzetközi egyezmények és hadiszokások kedvezményeit. A balkáni hadszíntéren a nyugalom tovább tart. Trebinjétől keletre tüzérségünk a montenegróiakat többórai tüzér s 5 . harc után visszavonulásra kényszerítette. Höfer, altábornagy a vezérkar főnökének helyettese Előrehaladt a német térfoglalás Lengyelországban A német főh­adfszállásról jelentik : Berlin, december 31. Kelet-Poroszországban és Lengyelországnak a Visztulától északra fekvő részében a helyzet változatlan. A Bzura mentén és attól keletre a harc tovább folyik. A Raxvka tájékán támadásunk előbbre haladt. A Pilica keleti partján a helyzet változatlan. _ , , , , , ,, , Legfelső hadvezetőség Mindenütt összeomlanak a francia támadások A német főhadiszállásról jelentik : Berlin, december 31. A tengerparton általában nyugalom volt. Az ellenség tüzérségi tüzelését Westende fürdőre irányította és a házak egy részét összerombolta, anélkül, hogy katonai értelemben vett kárt okozott volna. Rheimstől délkeletre az Al­ger—Auberge—Ferme általunk történt felrobbantása alkalmával az egész fran­cia század megsemmisült. A chalonsi tábortól északra ellenünk intézett erős francia támadásokat mindenütt visszavertük. Az Argonneok nyugati részében csapataink több egymás mögött fekvő lövészárok elfoglalásával jelentékeny tért nyertek, miközben több mint 250 franciát fogtunk el. Flirey környékén Toaltól északra a franciáknak támadási kísérletei meghiúsultak. Felső-Elzász­ban Senheimtől nyugatra francia támadások tüzelésünkben mind összeom­lottak. A franciák a birtoka­ikban levő Steinbach falunak rendszeresen sorra minden egyes házát rommá lőtték, a mi veszteségeink mindazonáltal csekélyek. Legfelső hadvezetőség Lapunk mai száma 24 oldal Évforduló A haldokló esztendő utolsó érveléseit hallgatjuk . . . néhány ágyúdörgés és a véres csillagcsóva — ezerkilencszáztizennégy — el­tűnik az Idő végtelen vándorútján. De vájjon . . . vájjon valóban eltűnik-e, vájjon nem ivódik-e be örökre az emberiség tekintetébe, vájjon nem méri-e ki egy világ­történelmi emberöltőre a fajok és országok, a gondolatok és munkásságok határát? Nem marad-e itt: a szemünk optikájában, a fülünk neszelésében, minden dolgok megítélésében, az új világ rendjében és kialakulásában? Nem marad-e több emléke, mint a régmúlt béke­kor kihűlt esztendőinek —­ nem lesz-e az egész világ az ezerkilencszáztizennegyedik esztendő óriás mauzóleuma? Nem lesz-e ott a — vasból és vérből való — nyoma minden tornyon (akár kőből, akár gondolatból való) ? Nem lesz-e ott a bizonynyal elkövetkező új rend homlokán a letörü­lhetet­len bélyeg, a négy vérvörös szám: 1914? Kit ér­dekel ma mindez! — valahány zug van a keresz­tény világban, a horoszkópok erdeje mered min­denünnen a nagy ismeretlen, a jövendő vég­telen kárpitjából kiszakadó új esztendő felé. Mit hoz, mit rejt, mit takar? És megszólalnak az álomfejtők,­­ a mágusok, a kézből jósoló történetbölcselők és a háborúnak minden kis és nagy vajákosai és kutatják a titokzatos jövevény arculatját. Mit hoz? Mit rejt? Mit takar? . . . Jósolni: léhaság, haszontalan játék, üres órák csecsebécséje, szembekötősdi az eljöven­dővel, de hinni — hinni lehet s nekünk ren­dületlen hitünk, hogy az ezerkilencszáztizenöt nem lehet más, mint az ezerkilencszáztizen­négy végrendeleti végrehajtója. Rendületlen hitünk, hogy a múltat-jövendőt döngető világ­dráma már az expozícióban eldőlt s a végki­fejtés nem lehet más, mint a mi jogos, nemes, igazságos ügyünk diadala. Rendületlen hitünk, hogy az új esztendő meghozza ezt a diadalt s vele a békét, a kiengesztelődést, az acélfürdő­ben újjászü­letett világ új igézetét. Igen, a béke­ kora fog következni, de az más béke lesz, mint a világmáglyán elham­vadott; más béke lesz: nem lassú sorvadás, nem „fajulva, tengés", nem politikai mérgek bomlási terméke, nemzetközi váltóláz csírája. Az a béke, az­ egészséges, üdítő, termékenyítő béke lesz, magvető béke. Ami leomlott,­­ újra fölépül, ami abbamaradt, azt betetőzi a munka lendülete, a gépek szelídek, jók, gyöngédek lesznek és szeretet és megértés le­beg a föld fölött. De a világtörténelemben nem esnek ajándékozások és a béke aranyalmái a háború diadalmas ágyutüzeiben érlelődnek. Sok harc vár még ránk — az uj kalendárium napjait sok magyar vér fogja vörösre festeni, de szent hitünk, hogy az uj év jötte: az uj világ napfölkeltét jelenti, s nem álomlátás lesz, nem a remény gyertyafényében sáppadó ábránd, de harcos eredmény, katonáink isteni ajándéka, győzelmeink gyümölcse,"— a nyu­godalmas, békességes új esztendő.

Next