Pesti Napló, 1915. január (66. évfolyam, 1–31. szám)
1915-01-01 / 1. szám
Budapest, 1995. évfolyam, 1. számdl . Péntek, január 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. A Kárpátokban visszavertük az orosz támadásokat . Hivatalos jelentés. (Kiadatott december 31- délben. Érkezett este 7 óra 15 perckor.) A tegnapi napon az oroszok Povínában és a Kárpátokban élénkebb tevékenységet fejtettek kiataink a Szcsava folyónál, a Cseremosz felső vidékén tovább nyugat a Kárpátok gerincén, azután a Nagyág völgyében, Ökörmtőnél, — ahol spó nap az ellenségnek egy támadása súlyos veszteségek mellett meglausult, — végül pedig a Latorca legfelsőbb vidékén és az uzsoki szorostól északra állanak. Ettől a szorostól nyugatra az ellenségnek, amely itt előnyomulását beszüntette, egyetlenegy kárpáti átjáró sincs birtokában. Gorlicze vidékén és Zakliczyntől északkeletre az oroszoknak tegnap és a mult éjszakán át is folytatott heves támadásait mindenütt visszautasították. A Nida mentén nyugalom volt. Tovább északra a szövetségesek támadása előrehaladt. Przemysl előtt megállapították, hogy orosz járőrök osztrákmagyar egyenruhát viseltek. Az ellenség tisztjei és legénysége, akik ezzel a meg nem engedett hadicsellel élnek, nem igényelhetik a nemzetközi egyezmények és hadiszokások kedvezményeit. A balkáni hadszíntéren a nyugalom tovább tart. Trebinjétől keletre tüzérségünk a montenegróiakat többórai tüzér s 5 . harc után visszavonulásra kényszerítette. Höfer, altábornagy a vezérkar főnökének helyettese Előrehaladt a német térfoglalás Lengyelországban A német főhadfszállásról jelentik : Berlin, december 31. Kelet-Poroszországban és Lengyelországnak a Visztulától északra fekvő részében a helyzet változatlan. A Bzura mentén és attól keletre a harc tovább folyik. A Raxvka tájékán támadásunk előbbre haladt. A Pilica keleti partján a helyzet változatlan. _ , , , , , ,, , Legfelső hadvezetőség Mindenütt összeomlanak a francia támadások A német főhadiszállásról jelentik : Berlin, december 31. A tengerparton általában nyugalom volt. Az ellenség tüzérségi tüzelését Westende fürdőre irányította és a házak egy részét összerombolta, anélkül, hogy katonai értelemben vett kárt okozott volna. Rheimstől délkeletre az Alger—Auberge—Ferme általunk történt felrobbantása alkalmával az egész francia század megsemmisült. A chalonsi tábortól északra ellenünk intézett erős francia támadásokat mindenütt visszavertük. Az Argonneok nyugati részében csapataink több egymás mögött fekvő lövészárok elfoglalásával jelentékeny tért nyertek, miközben több mint 250 franciát fogtunk el. Flirey környékén Toaltól északra a franciáknak támadási kísérletei meghiúsultak. Felső-Elzászban Senheimtől nyugatra francia támadások tüzelésünkben mind összeomlottak. A franciák a birtokaikban levő Steinbach falunak rendszeresen sorra minden egyes házát rommá lőtték, a mi veszteségeink mindazonáltal csekélyek. Legfelső hadvezetőség Lapunk mai száma 24 oldal Évforduló A haldokló esztendő utolsó érveléseit hallgatjuk . . . néhány ágyúdörgés és a véres csillagcsóva — ezerkilencszáztizennégy — eltűnik az Idő végtelen vándorútján. De vájjon . . . vájjon valóban eltűnik-e, vájjon nem ivódik-e be örökre az emberiség tekintetébe, vájjon nem méri-e ki egy világtörténelmi emberöltőre a fajok és országok, a gondolatok és munkásságok határát? Nem marad-e itt: a szemünk optikájában, a fülünk neszelésében, minden dolgok megítélésében, az új világ rendjében és kialakulásában? Nem marad-e több emléke, mint a régmúlt békekor kihűlt esztendőinek — nem lesz-e az egész világ az ezerkilencszáztizennegyedik esztendő óriás mauzóleuma? Nem lesz-e ott a — vasból és vérből való — nyoma minden tornyon (akár kőből, akár gondolatból való) ? Nem lesz-e ott a bizonynyal elkövetkező új rend homlokán a letörülhetetlen bélyeg, a négy vérvörös szám: 1914? Kit érdekel ma mindez! — valahány zug van a keresztény világban, a horoszkópok erdeje mered mindenünnen a nagy ismeretlen, a jövendő végtelen kárpitjából kiszakadó új esztendő felé. Mit hoz, mit rejt, mit takar? És megszólalnak az álomfejtők, a mágusok, a kézből jósoló történetbölcselők és a háborúnak minden kis és nagy vajákosai és kutatják a titokzatos jövevény arculatját. Mit hoz? Mit rejt? Mit takar? . . . Jósolni: léhaság, haszontalan játék, üres órák csecsebécséje, szembekötősdi az eljövendővel, de hinni — hinni lehet s nekünk rendületlen hitünk, hogy az ezerkilencszáztizenöt nem lehet más, mint az ezerkilencszáztizennégy végrendeleti végrehajtója. Rendületlen hitünk, hogy a múltat-jövendőt döngető világdráma már az expozícióban eldőlt s a végkifejtés nem lehet más, mint a mi jogos, nemes, igazságos ügyünk diadala. Rendületlen hitünk, hogy az új esztendő meghozza ezt a diadalt s vele a békét, a kiengesztelődést, az acélfürdőben újjászületett világ új igézetét. Igen, a béke kora fog következni, de az más béke lesz, mint a világmáglyán elhamvadott; más béke lesz: nem lassú sorvadás, nem „fajulva, tengés", nem politikai mérgek bomlási terméke, nemzetközi váltóláz csírája. Az a béke, az egészséges, üdítő, termékenyítő béke lesz, magvető béke. Ami leomlott, újra fölépül, ami abbamaradt, azt betetőzi a munka lendülete, a gépek szelídek, jók, gyöngédek lesznek és szeretet és megértés lebeg a föld fölött. De a világtörténelemben nem esnek ajándékozások és a béke aranyalmái a háború diadalmas ágyutüzeiben érlelődnek. Sok harc vár még ránk — az uj kalendárium napjait sok magyar vér fogja vörösre festeni, de szent hitünk, hogy az uj év jötte: az uj világ napfölkeltét jelenti, s nem álomlátás lesz, nem a remény gyertyafényében sáppadó ábránd, de harcos eredmény, katonáink isteni ajándéka, győzelmeink gyümölcse,"— a nyugodalmas, békességes új esztendő.