Pesti Napló, 1915. április (66. évfolyam, 91–119. szám)

1915-04-01 / 91. szám

­Csütört­E PESTI NAPLÓ 1915. április 1. között. Busche német követ Goltz pasa és kísére­tének tiszteletére a Jockey-Clubban diszlakomát adott, amelyen az osztrák és magyar követség tagjai gróf Ch­ri­n-nel az élükön, továbbá Safty bég török és Vremdenburg hollandi követ is részt vettek. Semleges államok Portugália Forrong a portugál hadsereg Zürich, március 51. A Mundo közli, hogy Lamegóban két ez­red fellázadt. A zendülő csapatok és a kor­mányhoz hű ezredek között véres összeütközés volt. A portugál nemzeti polgárőrség csapatai a lázadás színhelyére mentek, hogy támogas­sák a kormány csapatait. A portugál forradalom Genf, március 31. A portugál kormány Portóban forradalmi üzelmek miatt több altisztet letartóztatott. Nitroglicerinnel teli kilenc bombát találtak a portói pályaudvaron. Utasok határozottan ál­lítják, hogy igen komoly zavargások várhatók. Bulgária Gesov a királynál Szófia, március 31. Ferdinánd király Geschov volt miniszterelnö­köt kihallgatáson fogadta. Svájc Svájc nem kezdi a béketárgyalásokat Bern, március 31. A svájci szövetségtanács elutasította a svájci békeegyesület kérvényét, amelylyel a semleges ál­lamok képviselőinek a hadviselő államok közt való közvetítés céljából egybehívandó értekezletet java­sol. A megokolás szerint ilyen akció időszerűtlen és céltalan lenne. Adakozzunk a hadifoglyok gyámolítására is belga strandon A 10 4M Egy svájci újságíró a belga strandon szerzett benyomásáról a következőket írta: Aki egyszer látta a belga strandot, soha­sem felejti el. Azt a belga strandot, amely a háború alatt odatartotta bársonyos házát a tengernek, hadd simogassa, hadd cirógassa. Hogy mi volt ez a strand, azt talán Wilde Oszkár egy önkéntelen fölkiáltásából lehet következtetni. Az élet nagy művésze, aki a gyönyörűséget és szépet minden oldalról át­ölelte, a strandon sétált — még abban az idő­ben, amikor neki hódolt mindenki. Sétált, sétált, meg-megállott, nézte az eget, a tengert, a fövényt, aztán hangosan így szólt: — Az élet valóban szép. Ezt a strandot viszontláttam a napokban. Igéző volt akkor is, de vonzóereje másban nyilvánult meg. A háború előtt a strand élve­zetet, gyönyörűséget, földi jólétet jelentett. Ma nem kínál sem élvezetet, sem gyönyörűsé­get. Ma, csak szép, komoran szép . . . A tengeren ezer veszedelem leselkedik arra, aki rája merészkedik. De a halászok mégis megkockáztatják. Lassan, lehajtott fej­jel lépkednek a strandon — a belga strandon! — és mennek bárkáik felé. A bárkák csak­hamar a­­vizén­­úsznak De nem egyedül. Egy kisebb hadihajó hányja a füstöt közelükben — az védelmezi őket. Ez a hadihajó látható­lag is mutatja, hogy a strand környéke meg­változott.­­ De maga a strand is visel jeleket, ame­lyek mutatják, hogy valami szörnyűség tör­ténhetett. Óriási lyukak tátonganak benne. Shrapnellek vájták. Hirtelen repülőgép kezd keringeni a fö­vény fölött. Egy öreg belga asszony fölnéz rája és azután csöndesen szedegeti tovább a kagylókat. Odamegyek hozzá és megkérdem, nem fél-e az acélmadártól. — Nemi — felelte. — De hiszen bombákat dobhat fel — Még­sem félek. Mi már semmitől sem félünk! Tompán hangzott a szava. És elutasító­lag. Látszott, hogy nem óhajt velem tovább társalogni. Nem messze lovas katonát vettem észre. A szél a köpönyegét lebegtette. A ló húzó­dozva közeledett a tenger felé. Nem akarta a vízbe tenni a lábát. A sarkantyú nyomására fölágaskodott és beléje ugrott. Mind mélyeb­ben gázolt a tengerben. Mikor a víz a szü­gyéig ért, a katona óvatosan kikémlelte a látó­határt. Azután megfordította a lovát és ki­ment a szárazra. Fölséges látvány volt, amint az alkonyat­ban a lovas katona ide-oda forgatta a fejét és vizsgálta a felhőket, nem bukkan-e ki mögü­lök egy aeroplán. Alig tűnt el a lovas, trombitaharsogás ütötte meg a fülemet. Egy század katona jött ki a strandra — a belga strandra ! — hogy gyakorlatozzák. Belgák voltak. Nem mind­egyiken feszült az egyenruha. Többen közülük polgári öltözékben tanulták a katonai mester­séget, csak éppen puska volt a vállukon. Egy kapitány kommandirozta őket. Maga a kicsat­tanó egészség volt a százados. Beszélgettünk. Beszélgetés közben gyön­géd célzást tettem arra, hogy egészséges ember létére újoncokat oktat és nincs a harctéren. Majdnem ijedten ezt válaszolta: — Kérem szépen, a lábaim nagyon gyön­­gék . . . Cruzom van . . . Higgye el, hogy csúzom van . . . Elhittem. Megkérdeztem tőle, lelkesedés­sel készülnek-e a katonák a nagy­ pillanatra amikor harcba indulhatnak. — Ó, igen, igen — felelte gyorsan — hi­szen szent és nagy cél lebeg szemünk előtt. A németeket kell Belgiumból kikergetnünk. Mit gondol, ki fogjuk-e őket kergetni? Mit gondol? Nem tudtam, mit mondjak. Csak végig­néztem a strandon, amelyen máskor a gyö­nyörűség és élvezet fája virított Ma lompos, félig-katonák, félig-civilek unottan lépést tartani rajta. Bismarck MW MM Most száz esztendő, előtt, bolondok nap­ján, április elsején született a tizenkilencedik század legkomolyabb férfia, Bismarck. A ne­vezetes személyi dátum beleesik legforróbb korszakába ennek a világháborúnak, amelyre szinte azt lehet mondani, hogy Bismarck sze­mélyes műve. Az egységes német birodalom és a hármasszövetség megalapítója régen, köz­vetlenül az első francia háború után sejtette ennek a háborúnak a szükségességét és minden tőle telhetőt igyekezett is megtenni, hogy le­hetően elmaradjon az, ami még­sem maradt­ el. Ezért hozta létre a német-osztrák-magyar szövetséget, amelyhez később Olaszországot is csatlakoztatta és — diplomáciai titkos szer­ződésekkel is­ — azért igyekezett a német­orosz jó viszonyt táplálni, nehogy Oroszor­szág és Franciaország egymás mellé kerülje­nek. Oroszország kedvéért jóideig minden balkáni aspirációról is lemondott — főként azért, hogy így a mindig lappangó osztrák­magyar-orosz konfliktust is tompítsa, Francia­országot pedig Afrika felé utalta azért, hogy így a revanche lázat lehűtse odaát. Nem ment. A pétervári politika sosem tudott a Berlinnel szövetséges bécsi politiká­val megbékélni és szoros szövetségest keresett és talált is Párisban. Franciaország északafri­kai gyarmataival annyi mohamedán alattvaló fölött lett úrrá, hogy annál inkább igyekezett befolyását érvényre juttatni Konstantinápoly­ban, a szultánnál, aki az egész mohamedán világ kalifája és Franciaország balkáni áskáló­dásai találkoztak az orosz pánszláv balkáni politikával, amely viszont Ausztria-Magyaror­szágot tette szükség szerinti és kérlelhetetlen ellenségévé amaz orosz aspirációknak, amelyek belehasítottak a monarkia létérdekébe. A gyar­matokra utalta Bismarck Franciaországot és a gyarmatokra volt kénytelen menni utóbb a né­met birodalom is. A német hazát politikailag és katonailag győzhetetlenné, egységessé és erőssé tette meg Bismarck, ámde az első esz­tendők a gazdasági válságnak is esztendei vol­tak az új birodalom számára. A német biroda­lom a kivándorlást, a szocializmust, az ipari és mezőgazdasági krízist legyőzendő, a mind hatalmasabb erővel duzzadó német életkedvet és tehetséget kielégítendő, a tengereken túl gyarmatokat és piacokat volt kénytelen ke­resni. A világ első, katonai államából gazdasá­gilag is hatalmas impérium lett és itt ütközött bele Angliába — a többit már tudjuk. A Bismarck külpolitikájának tényezőiből csak kettő maradt meg: a német egység és az osztrák-magyar szövetség. Minden más meg­változott, de éppen az ő műve miatt, abból ki­folyóan és annak érdekében változott meg. Európa leghatalmasabb államát teremtette meg, de­­— ki az, aki felülemelkedni tud ko­rán? — senki sem és annál kevésbbé tud felül­emelkedni, mentől inkább ő maga az, aki egy­maga csinált meg egy egész korszakot, mint Bismarck is —­ Bismarck csak Európára te­kintett. Viszont a bismarcki erejű birodalom túlnőtt Európán és ma épen a bismarcki mű védelmében, annak megtartásáért és tovább­fejlesztéséért kénytelen most az egész világon verekedni. A bismarcki diplomácias koncepció hivatását tehát betöltvén, volt kénytelen he­lyet adni új koncepciónak, amely azonban édes gyermeke neki és továbbra is az ő igaz­ságát és erejét tanúsítja. Emberi gondolat szá­mára pedig a legszebb sors ez — ha hivatá­sát betöltvén, úgy merül alá az örökkévaló történelmi emlékezésbe, hogy utódot hoz létre, mely teljesen az övé. A Bismarck műve új védelmi és támadó politikát követel és en­nek a politikának legfőbb palatínusa ma Vil­mos császár és mellette az volt, amíg élt, a császár megértő tanítványa: Kiderlen-Waechten­ államtitkár. Ami Bismarck és Disraeli korában­ elképzelhetetlen volt, az ma egyedül természe­tes valóság: a német-angol vetélkedés. Anglia akkor még liberális volt és a kontinensen Oroszország ellen Németországot pártolta és­­ Anglia akkor mindkettőnél hatalmasabb is volt. Időközben a Bismarck megcsinálta Né­metország egyenlő rangú vetélyese lett Angliá­nak, Oroszország pedig a japán háborúban odáig jutott, hogy ma már csak szekundáns, akitől Anglia nem fél, de akit felhasznál. Ami képtelenség volt a Bismarck—Disraeli-korban, így lett abból szinte természeti szükségesség

Next