Pesti Napló, 1915. április (66. évfolyam, 91–119. szám)
1915-04-01 / 91. szám
CsütörtE PESTI NAPLÓ 1915. április 1. között. Busche német követ Goltz pasa és kíséretének tiszteletére a Jockey-Clubban diszlakomát adott, amelyen az osztrák és magyar követség tagjai gróf Chrin-nel az élükön, továbbá Safty bég török és Vremdenburg hollandi követ is részt vettek. Semleges államok Portugália Forrong a portugál hadsereg Zürich, március 51. A Mundo közli, hogy Lamegóban két ezred fellázadt. A zendülő csapatok és a kormányhoz hű ezredek között véres összeütközés volt. A portugál nemzeti polgárőrség csapatai a lázadás színhelyére mentek, hogy támogassák a kormány csapatait. A portugál forradalom Genf, március 31. A portugál kormány Portóban forradalmi üzelmek miatt több altisztet letartóztatott. Nitroglicerinnel teli kilenc bombát találtak a portói pályaudvaron. Utasok határozottan állítják, hogy igen komoly zavargások várhatók. Bulgária Gesov a királynál Szófia, március 31. Ferdinánd király Geschov volt miniszterelnököt kihallgatáson fogadta. Svájc Svájc nem kezdi a béketárgyalásokat Bern, március 31. A svájci szövetségtanács elutasította a svájci békeegyesület kérvényét, amelylyel a semleges államok képviselőinek a hadviselő államok közt való közvetítés céljából egybehívandó értekezletet javasol. A megokolás szerint ilyen akció időszerűtlen és céltalan lenne. Adakozzunk a hadifoglyok gyámolítására is belga strandon A 10 4M Egy svájci újságíró a belga strandon szerzett benyomásáról a következőket írta: Aki egyszer látta a belga strandot, sohasem felejti el. Azt a belga strandot, amely a háború alatt odatartotta bársonyos házát a tengernek, hadd simogassa, hadd cirógassa. Hogy mi volt ez a strand, azt talán Wilde Oszkár egy önkéntelen fölkiáltásából lehet következtetni. Az élet nagy művésze, aki a gyönyörűséget és szépet minden oldalról átölelte, a strandon sétált — még abban az időben, amikor neki hódolt mindenki. Sétált, sétált, meg-megállott, nézte az eget, a tengert, a fövényt, aztán hangosan így szólt: — Az élet valóban szép. Ezt a strandot viszontláttam a napokban. Igéző volt akkor is, de vonzóereje másban nyilvánult meg. A háború előtt a strand élvezetet, gyönyörűséget, földi jólétet jelentett. Ma nem kínál sem élvezetet, sem gyönyörűséget. Ma, csak szép, komoran szép . . . A tengeren ezer veszedelem leselkedik arra, aki rája merészkedik. De a halászok mégis megkockáztatják. Lassan, lehajtott fejjel lépkednek a strandon — a belga strandon! — és mennek bárkáik felé. A bárkák csakhamar avizénúsznak De nem egyedül. Egy kisebb hadihajó hányja a füstöt közelükben — az védelmezi őket. Ez a hadihajó láthatólag is mutatja, hogy a strand környéke megváltozott. De maga a strand is visel jeleket, amelyek mutatják, hogy valami szörnyűség történhetett. Óriási lyukak tátonganak benne. Shrapnellek vájták. Hirtelen repülőgép kezd keringeni a fövény fölött. Egy öreg belga asszony fölnéz rája és azután csöndesen szedegeti tovább a kagylókat. Odamegyek hozzá és megkérdem, nem fél-e az acélmadártól. — Nemi — felelte. — De hiszen bombákat dobhat fel — Mégsem félek. Mi már semmitől sem félünk! Tompán hangzott a szava. És elutasítólag. Látszott, hogy nem óhajt velem tovább társalogni. Nem messze lovas katonát vettem észre. A szél a köpönyegét lebegtette. A ló húzódozva közeledett a tenger felé. Nem akarta a vízbe tenni a lábát. A sarkantyú nyomására fölágaskodott és beléje ugrott. Mind mélyebben gázolt a tengerben. Mikor a víz a szügyéig ért, a katona óvatosan kikémlelte a látóhatárt. Azután megfordította a lovát és kiment a szárazra. Fölséges látvány volt, amint az alkonyatban a lovas katona ide-oda forgatta a fejét és vizsgálta a felhőket, nem bukkan-e ki mögülök egy aeroplán. Alig tűnt el a lovas, trombitaharsogás ütötte meg a fülemet. Egy század katona jött ki a strandra — a belga strandra ! — hogy gyakorlatozzák. Belgák voltak. Nem mindegyiken feszült az egyenruha. Többen közülük polgári öltözékben tanulták a katonai mesterséget, csak éppen puska volt a vállukon. Egy kapitány kommandirozta őket. Maga a kicsattanó egészség volt a százados. Beszélgettünk. Beszélgetés közben gyöngéd célzást tettem arra, hogy egészséges ember létére újoncokat oktat és nincs a harctéren. Majdnem ijedten ezt válaszolta: — Kérem szépen, a lábaim nagyon gyöngék . . . Cruzom van . . . Higgye el, hogy csúzom van . . . Elhittem. Megkérdeztem tőle, lelkesedéssel készülnek-e a katonák a nagy pillanatra amikor harcba indulhatnak. — Ó, igen, igen — felelte gyorsan — hiszen szent és nagy cél lebeg szemünk előtt. A németeket kell Belgiumból kikergetnünk. Mit gondol, ki fogjuk-e őket kergetni? Mit gondol? Nem tudtam, mit mondjak. Csak végignéztem a strandon, amelyen máskor a gyönyörűség és élvezet fája virított Ma lompos, félig-katonák, félig-civilek unottan lépést tartani rajta. Bismarck MW MM Most száz esztendő, előtt, bolondok napján, április elsején született a tizenkilencedik század legkomolyabb férfia, Bismarck. A nevezetes személyi dátum beleesik legforróbb korszakába ennek a világháborúnak, amelyre szinte azt lehet mondani, hogy Bismarck személyes műve. Az egységes német birodalom és a hármasszövetség megalapítója régen, közvetlenül az első francia háború után sejtette ennek a háborúnak a szükségességét és minden tőle telhetőt igyekezett is megtenni, hogy lehetően elmaradjon az, ami mégsem maradt el. Ezért hozta létre a német-osztrák-magyar szövetséget, amelyhez később Olaszországot is csatlakoztatta és — diplomáciai titkos szerződésekkel is — azért igyekezett a németorosz jó viszonyt táplálni, nehogy Oroszország és Franciaország egymás mellé kerüljenek. Oroszország kedvéért jóideig minden balkáni aspirációról is lemondott — főként azért, hogy így a mindig lappangó osztrákmagyar-orosz konfliktust is tompítsa, Franciaországot pedig Afrika felé utalta azért, hogy így a revanche lázat lehűtse odaát. Nem ment. A pétervári politika sosem tudott a Berlinnel szövetséges bécsi politikával megbékélni és szoros szövetségest keresett és talált is Párisban. Franciaország északafrikai gyarmataival annyi mohamedán alattvaló fölött lett úrrá, hogy annál inkább igyekezett befolyását érvényre juttatni Konstantinápolyban, a szultánnál, aki az egész mohamedán világ kalifája és Franciaország balkáni áskálódásai találkoztak az orosz pánszláv balkáni politikával, amely viszont Ausztria-Magyarországot tette szükség szerinti és kérlelhetetlen ellenségévé amaz orosz aspirációknak, amelyek belehasítottak a monarkia létérdekébe. A gyarmatokra utalta Bismarck Franciaországot és a gyarmatokra volt kénytelen menni utóbb a német birodalom is. A német hazát politikailag és katonailag győzhetetlenné, egységessé és erőssé tette meg Bismarck, ámde az első esztendők a gazdasági válságnak is esztendei voltak az új birodalom számára. A német birodalom a kivándorlást, a szocializmust, az ipari és mezőgazdasági krízist legyőzendő, a mind hatalmasabb erővel duzzadó német életkedvet és tehetséget kielégítendő, a tengereken túl gyarmatokat és piacokat volt kénytelen keresni. A világ első, katonai államából gazdaságilag is hatalmas impérium lett és itt ütközött bele Angliába — a többit már tudjuk. A Bismarck külpolitikájának tényezőiből csak kettő maradt meg: a német egység és az osztrák-magyar szövetség. Minden más megváltozott, de éppen az ő műve miatt, abból kifolyóan és annak érdekében változott meg. Európa leghatalmasabb államát teremtette meg, de— ki az, aki felülemelkedni tud korán? — senki sem és annál kevésbbé tud felülemelkedni, mentől inkább ő maga az, aki egymaga csinált meg egy egész korszakot, mint Bismarck is — Bismarck csak Európára tekintett. Viszont a bismarcki erejű birodalom túlnőtt Európán és ma épen a bismarcki mű védelmében, annak megtartásáért és továbbfejlesztéséért kénytelen most az egész világon verekedni. A bismarcki diplomácias koncepció hivatását tehát betöltvén, volt kénytelen helyet adni új koncepciónak, amely azonban édes gyermeke neki és továbbra is az ő igazságát és erejét tanúsítja. Emberi gondolat számára pedig a legszebb sors ez — ha hivatását betöltvén, úgy merül alá az örökkévaló történelmi emlékezésbe, hogy utódot hoz létre, mely teljesen az övé. A Bismarck műve új védelmi és támadó politikát követel és ennek a politikának legfőbb palatínusa ma Vilmos császár és mellette az volt, amíg élt, a császár megértő tanítványa: Kiderlen-Waechten államtitkár. Ami Bismarck és Disraeli korában elképzelhetetlen volt, az ma egyedül természetes valóság: a német-angol vetélkedés. Anglia akkor még liberális volt és a kontinensen Oroszország ellen Németországot pártolta és Anglia akkor mindkettőnél hatalmasabb is volt. Időközben a Bismarck megcsinálta Németország egyenlő rangú vetélyese lett Angliának, Oroszország pedig a japán háborúban odáig jutott, hogy ma már csak szekundáns, akitől Anglia nem fél, de akit felhasznál. Ami képtelenség volt a Bismarck—Disraeli-korban, így lett abból szinte természeti szükségesség