Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)

1915-06-01 / 151. szám

4. Kedd állottunk a San mellett, akkor itt is kifejlőd­tek a pozícióharcok, elástuk magunkat és az orosz hadjáratban itt a San mellett fejlődött ki talán először a lövészárok-élet, s a maga csaknem mindenütt megismétlődő epizód­jaival. Itt voltak, valahol Nisko tájékán elásva az őszszel a hatodik hadtest magyar csapatai. Szemben, egész közel az oroszok s a nyugalom napjaiban talán itt kezdették meg először a most már ismert kedélyeskedést: szuronyra komiszkenyeret tűztek fel és kinyújtották a lövés­zárokból, aztán mikor az oroszok rá­lőttek, kis zászlócskával mutogatták nekik, hogy hibás volt a lövés. Az élet persze nem volt mindig ilyen ke­délyes. Elkeseredett, makacs harcok fejlőd­tek ki már akkor s a kis lengyel városkák, melyek itt egymás mellé sorakoznak, helyen­kint már az őszszel borzasztó pusztulás képét mutatták. Ilyen szétdúlt városka volt fenn a Visztula mellett, közel a San torkolatához: Tarnobrzeg. A Visztula túlsó oldala már orosz terület és békeidőben Tarnobrzegnek élénk forgalma volt az orosz határvidékkel is. A tágas főtéren egyik üzlet a másik mellett s jól megépített régi házakon kívül csino­s új villák élénkítették a fás utcákat. Mikor az oroszok először kitakarodik belőle, rettenetes pusz­tulást hagytak maguk után. Egy csomó házat felgyújtottak s a főtéren a bádoggal fedett nagy bazárféle épület tetejét gránátok szakí­tották szét. Félig összedőlt falak meredeztek az égnek, kivétel nélkül minden üzlet fel volt törve és ki volt rabolva. Éppen ilyen állapotban voltak a San partjának városai: Radomysl, Rozvadov, Nisko és Rudnik. Az egész vidéknek az egész háromszögnek mintegy központja Mielec, mely a háromszög belsejében van, de már a Visz­tula-régióban, a Visloky partján. Mellette megy el a vasút, mely aztán Tarnobrzegnél keletre fordul és Rozvadovnál délkeletre, úgy, hogy elhalad a háromszög mindkét oldala mellett és nagyon megkönnyíti a helyzetét annak a seregnek, mely a Visztula-San há­romszöget tartja. Mielec tipikus kis lengyel város, sok zsidó kereskedővel. Aki nem járt még Galíciában, nem is képzelné, hogy itt az Isten háta mögött ilyen kedves, csinos kis részekre akadhat, vilanyviágítással, csatorná­zással és vízvezetékkel, széles kövekkel kira­kott utcákkal és főtérrel. Itt nem sok kárt tett az első orosz uralom. Csak tisztaság te­kintetében volt elhanyagolva a városba, mikor a mi csapataink bevonultak. A pontos és szi­gorú hadtápparancsnokság azonban ezen is segített. A második napon, hogy sátorfáját ott felütötte, a főtéren nagy dobolást kezdett egy községi szolga, aki mellett néhány népfelkelő állt. A városka népe kíváncsian szaladt össze egy pár perc alatt. Talán valami újabb győ­zelmi hírt dobolnak ki? A községi szolga azután — akárcsak nálunk a kisbíró — ki­hirdette, hogy a város férfi lakói tartoznak segíteni az utcák kitisztításában. A nép­fölke­lők rajvonalat csináltak s a kíváncsi miele­ciek, akik az új hit meghallgatására gyűltek össze, fogva voltak. Azonnal seprőt nyomtak a kezükbe; lengyel parasztok, kaftános zsi­dók, jó nihám­ nadrágos emberek egyaránt szorgalmasan hozzáfogtak a söpörgetéshez és néhány óra alatt újra a régi, tiszta kis város volt a gazos és szemetes Mielec helyén, melyet az oroszok ott hagytak. A második orosz betörés hírére elmene­kültek az emberek innen is, mint általában a Visztula-San háromszög minden városából. Féltek, s bizonyára nem ok nélkül, az orosz bosszútól. Most csaknem üresen találták a kis­­ utcákat a mi csapataink. De a néh­ány nap alatt, mely a visszafoglalás óta eltelt, már szi­várognak vissza az emberek; már tisztogatják a feldúlt lakásokat, boltokat; a nyugalom hi­hetetlenül rövid idő alatt visszatér s csak a szétrombolt, felgyújtott épületek égbe meredő falai mutatják az orosz uralom emlékét. 6. I. Az éjszaka sötét volt Fától-fához szökdelve lo­pódzott előre halk, nesztelen lépésekkel, mint a­­adászó macska. Meg-megállt, figyelt . . . Lépése­ket hallott. A fa mellé húzódott . . . Orosz őrjá­rat jött vele szentben. A gyerek lehasalt a földre, száraz levelekkel betakargatta magát és a revolve­rét lövésre készen tartva, figyelt ... Az őrjárat elhaladt mellette, nem vette észre. Az őrjárat tá­vozása után még várt egy ideig, aztán felkelt és újra előre csúszott. A leeresztett telefondrót mint valami hosszú kígyó tekergődzött utána. Csak né­hány lépés választotta már el a drótsövénytől. Egy orosz őrszem állt a sövény túlsó oldalán. A gyerek pár lépést visszahúzódott és félkörben kanyarodva az őrszemtől kissé jobbra kúszott a sövény felé. Elérte az akadályt. Lehasalt és figyelt. A sáncok­ból halk, tompa hangok szűrődtek át hozzá, az oroszok aludtak. Az őrszem feléje tartott és három lépésre megállt előtte. A gyerek ahogy csak tudott, a földre lapult és revolverét rászögezte az őrszemre. Az őrszem levette válláról a fegyverét, rátámasz­kodott és unottan ásitott. A gyerek még a lélekze­tét is visszafojtva, hasalt a földön és ugy leste az őrrt, aztán merész gondolat villant át az agyán és mialatt revolverével jól célba vette az őrt, halk suttogással megszólalt: — Testvér ! ! Az őrszem hirtelen­ lövésre kapta a fegyverét és egy lépést tett a gyermek felé : — Ki az ? — Jó barát. — suttogta a gyerek. ' Az őrszem a hadnagyhoz régért.­ Ujabb sikerek északon, a határharcok erejének fokozódása és tempójának gyorsulása az olasz harctéren, heves francia áttörési kí­sérletek véres katasztrófája nyugaton, — ez a mai hivatalos jelentéseknek, a Hosejünkének, meg a német jelentéseknek, négy harctér hu­szonnégy órányi történetének a magva. Przemysl körül egyre szűkül az ostromgyűrű s komoly hírek érkeznek Lemberg kiürítésé­nek előkészületéről. Az oroszok kétségbeesett ellenállást fejtenek ki, de egészen hiába. A San mentén, jelenti Hofer, nem voltak tegnap komolyabb harcok. Stryj vidékén minden gá­tat szétvet győzelmes előnyomulásunk s a szövetséges csapatok több helységet roham­mal bevettek. Az olasz háború iránya természetesen nem alakul ki, még a határharcok folynak to­vább és ránk nézve mindenütt sikerrel. Az olasz támadásokat mindenütt visszavertük: a lavaronei fensikon egy alpesi ezredet roppan­tottunk össze, Paneveggiotó­ egyik osztagukat kergette el járőreink tüze, véres kudarcok ér­ték őket a karintiai határon is és hasztalan kísérleteztek a ffrn lejtőinek megmászásával Karfreitnél. Mindezzel szemben az olaszok is­— Magyar ? — Az. Az őrszem könyörögni kezdett. — Vehess a csapatodhoz, áldjon meg az Ég ! Német bevándorló volt az apám és most ellenettek kell harcolnom. — Pszt! — szólt hirtelen a hadnagy. — Lé­péseket hallok. Feküdj le! Az őrszem lefeküdt. A zaj megszűnt — Hol nincs aláaknázva a sáncotok? — A jobb és a bal szárnyon. — Pszt! . . . Erre jönnek ! Meghallották a szavunkat ! Meneküljünk ! — Várj ! — Elfognak ! Gyere ? A gyerek visszarántotta az Őrszemet. Orosz őrjárat közeledett. Föl! — hangzott a parancsnok szava. — Tintu-t­ ! — működött a gyerek kezében a telefon. — Halló, ezredes úr ! — Halló ! Ki beszél ! — A gyerek. — Mi újság ? — Jobb és balszárny aknamentes. Négy fegyver dördült el egyszerre. A gyerek kezéből kiesett a telefonkagyló. — Halló ! Halló ! — hangzott az ezredes szava. A hívásra azonban nem érkezett válasz. Nyáry Andor :­­ PESTI NAPLÖ 1415. juiifus 1. M háború eseményei t~ kereket értek el — Milanóban a német üzletek ellen és tüzelésüknek sikerült üzlethelyisége­ket, berendezéseket, bútorokat elpusztítani. Ha erről is megemlékezik az olasz hivatalos jelentés, bizonyára nem feledkezik meg a zsákmányolt fűszerek és szövetek nagy töme­géről sem. A franciák folytatták áttörési kísérletei­ket ezúttal Bois de Pierreben és Arrastól északra, a németek pedig folytatták a franciák megverését. Hogy a harctereken olyan komoly veresé­gek érik az ententet, most még vehemensebb erővel folytatják diplomáciai aknamunkáju­kat. Egészen hiába. Romániában például a fél­hivatalos úton adatott tudtul, hogy Románia nem hajlandó idegen érdekekért vérezni. Az olasz háború Velence bombázása Berán, május 31. A tizenhat bomba közül, melyeket az osztrák-magyar repülők a velencei arzenálra dobtak, négy nagyszerűen talált. Ezek fontos épületrészeket rongáltak meg, köztük a hajó­modellek helyiségeit is. Bern, május 31. Az olasz hatóságok tudvalevőleg a templo­mok és múzeumok műkincseit elszállították az ország belsejébe. Újabb jelentések szerint a velencei templomokat és középületeket fa­burokkal vették körül, amelyekre homok­zsákokat helyeztek, hogy így védjék meg a műremekeket a repülőgépek bombái ellen. Velence legtöbb házának az erkélyére gépfegy­vereket tettek. A városban a pánik nagy, mert állandóan rettegnek az osztrák-magyar re­pülőgépek támadásától. Általános az a hit, hogy a San Marco-templomot az osztrák és magyar hadihajók és repülőgépek bombái romhalmazzá lövik. Meghamisították a német harccellár beszédét Ber­n, május 31. Luganóból táviratozza a Berliner Tageblatt tudósítója. Az olasz lapok megkurtítva és elfer­dítve közlik a német birodalmi kancellárnak leg­utolsó beszédét, amelyben Olaszország hadüzenetét ostorozta. Azt a szót, hogy „hitszegés", valamennyi lap „id­ojális cselekedett"-nek írja, akad újság, amely a német „Treubruch" kifejezést „árulás"­nak fordítja, de minden lap tudósításából hiány­zik a birodalmi kancellár beszédének az a része, amely azt a fenyegetést tartalmazza, hogy „Olasz­oc­zás véres hetükkel kezdi kai socsát".

Next