Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)
1915-06-01 / 151. szám
4. Kedd állottunk a San mellett, akkor itt is kifejlődtek a pozícióharcok, elástuk magunkat és az orosz hadjáratban itt a San mellett fejlődött ki talán először a lövészárok-élet, s a maga csaknem mindenütt megismétlődő epizódjaival. Itt voltak, valahol Nisko tájékán elásva az őszszel a hatodik hadtest magyar csapatai. Szemben, egész közel az oroszok s a nyugalom napjaiban talán itt kezdették meg először a most már ismert kedélyeskedést: szuronyra komiszkenyeret tűztek fel és kinyújtották a lövészárokból, aztán mikor az oroszok rálőttek, kis zászlócskával mutogatták nekik, hogy hibás volt a lövés. Az élet persze nem volt mindig ilyen kedélyes. Elkeseredett, makacs harcok fejlődtek ki már akkor s a kis lengyel városkák, melyek itt egymás mellé sorakoznak, helyenkint már az őszszel borzasztó pusztulás képét mutatták. Ilyen szétdúlt városka volt fenn a Visztula mellett, közel a San torkolatához: Tarnobrzeg. A Visztula túlsó oldala már orosz terület és békeidőben Tarnobrzegnek élénk forgalma volt az orosz határvidékkel is. A tágas főtéren egyik üzlet a másik mellett s jól megépített régi házakon kívül csinos új villák élénkítették a fás utcákat. Mikor az oroszok először kitakarodik belőle, rettenetes pusztulást hagytak maguk után. Egy csomó házat felgyújtottak s a főtéren a bádoggal fedett nagy bazárféle épület tetejét gránátok szakították szét. Félig összedőlt falak meredeztek az égnek, kivétel nélkül minden üzlet fel volt törve és ki volt rabolva. Éppen ilyen állapotban voltak a San partjának városai: Radomysl, Rozvadov, Nisko és Rudnik. Az egész vidéknek az egész háromszögnek mintegy központja Mielec, mely a háromszög belsejében van, de már a Visztula-régióban, a Visloky partján. Mellette megy el a vasút, mely aztán Tarnobrzegnél keletre fordul és Rozvadovnál délkeletre, úgy, hogy elhalad a háromszög mindkét oldala mellett és nagyon megkönnyíti a helyzetét annak a seregnek, mely a Visztula-San háromszöget tartja. Mielec tipikus kis lengyel város, sok zsidó kereskedővel. Aki nem járt még Galíciában, nem is képzelné, hogy itt az Isten háta mögött ilyen kedves, csinos kis részekre akadhat, vilanyviágítással, csatornázással és vízvezetékkel, széles kövekkel kirakott utcákkal és főtérrel. Itt nem sok kárt tett az első orosz uralom. Csak tisztaság tekintetében volt elhanyagolva a városba, mikor a mi csapataink bevonultak. A pontos és szigorú hadtápparancsnokság azonban ezen is segített. A második napon, hogy sátorfáját ott felütötte, a főtéren nagy dobolást kezdett egy községi szolga, aki mellett néhány népfelkelő állt. A városka népe kíváncsian szaladt össze egy pár perc alatt. Talán valami újabb győzelmi hírt dobolnak ki? A községi szolga azután — akárcsak nálunk a kisbíró — kihirdette, hogy a város férfi lakói tartoznak segíteni az utcák kitisztításában. A népfölkelők rajvonalat csináltak s a kíváncsi mieleciek, akik az új hit meghallgatására gyűltek össze, fogva voltak. Azonnal seprőt nyomtak a kezükbe; lengyel parasztok, kaftános zsidók, jó nihám nadrágos emberek egyaránt szorgalmasan hozzáfogtak a söpörgetéshez és néhány óra alatt újra a régi, tiszta kis város volt a gazos és szemetes Mielec helyén, melyet az oroszok ott hagytak. A második orosz betörés hírére elmenekültek az emberek innen is, mint általában a Visztula-San háromszög minden városából. Féltek, s bizonyára nem ok nélkül, az orosz bosszútól. Most csaknem üresen találták a kis utcákat a mi csapataink. De a néhány nap alatt, mely a visszafoglalás óta eltelt, már szivárognak vissza az emberek; már tisztogatják a feldúlt lakásokat, boltokat; a nyugalom hihetetlenül rövid idő alatt visszatér s csak a szétrombolt, felgyújtott épületek égbe meredő falai mutatják az orosz uralom emlékét. 6. I. Az éjszaka sötét volt Fától-fához szökdelve lopódzott előre halk, nesztelen lépésekkel, mint aadászó macska. Meg-megállt, figyelt . . . Lépéseket hallott. A fa mellé húzódott . . . Orosz őrjárat jött vele szentben. A gyerek lehasalt a földre, száraz levelekkel betakargatta magát és a revolverét lövésre készen tartva, figyelt ... Az őrjárat elhaladt mellette, nem vette észre. Az őrjárat távozása után még várt egy ideig, aztán felkelt és újra előre csúszott. A leeresztett telefondrót mint valami hosszú kígyó tekergődzött utána. Csak néhány lépés választotta már el a drótsövénytől. Egy orosz őrszem állt a sövény túlsó oldalán. A gyerek pár lépést visszahúzódott és félkörben kanyarodva az őrszemtől kissé jobbra kúszott a sövény felé. Elérte az akadályt. Lehasalt és figyelt. A sáncokból halk, tompa hangok szűrődtek át hozzá, az oroszok aludtak. Az őrszem feléje tartott és három lépésre megállt előtte. A gyerek ahogy csak tudott, a földre lapult és revolverét rászögezte az őrszemre. Az őrszem levette válláról a fegyverét, rátámaszkodott és unottan ásitott. A gyerek még a lélekzetét is visszafojtva, hasalt a földön és ugy leste az őrrt, aztán merész gondolat villant át az agyán és mialatt revolverével jól célba vette az őrt, halk suttogással megszólalt: — Testvér ! ! Az őrszem hirtelen lövésre kapta a fegyverét és egy lépést tett a gyermek felé : — Ki az ? — Jó barát. — suttogta a gyerek. ' Az őrszem a hadnagyhoz régért. Ujabb sikerek északon, a határharcok erejének fokozódása és tempójának gyorsulása az olasz harctéren, heves francia áttörési kísérletek véres katasztrófája nyugaton, — ez a mai hivatalos jelentéseknek, a Hosejünkének, meg a német jelentéseknek, négy harctér huszonnégy órányi történetének a magva. Przemysl körül egyre szűkül az ostromgyűrű s komoly hírek érkeznek Lemberg kiürítésének előkészületéről. Az oroszok kétségbeesett ellenállást fejtenek ki, de egészen hiába. A San mentén, jelenti Hofer, nem voltak tegnap komolyabb harcok. Stryj vidékén minden gátat szétvet győzelmes előnyomulásunk s a szövetséges csapatok több helységet rohammal bevettek. Az olasz háború iránya természetesen nem alakul ki, még a határharcok folynak tovább és ránk nézve mindenütt sikerrel. Az olasz támadásokat mindenütt visszavertük: a lavaronei fensikon egy alpesi ezredet roppantottunk össze, Paneveggiotó egyik osztagukat kergette el járőreink tüze, véres kudarcok érték őket a karintiai határon is és hasztalan kísérleteztek a ffrn lejtőinek megmászásával Karfreitnél. Mindezzel szemben az olaszok is— Magyar ? — Az. Az őrszem könyörögni kezdett. — Vehess a csapatodhoz, áldjon meg az Ég ! Német bevándorló volt az apám és most ellenettek kell harcolnom. — Pszt! — szólt hirtelen a hadnagy. — Lépéseket hallok. Feküdj le! Az őrszem lefeküdt. A zaj megszűnt — Hol nincs aláaknázva a sáncotok? — A jobb és a bal szárnyon. — Pszt! . . . Erre jönnek ! Meghallották a szavunkat ! Meneküljünk ! — Várj ! — Elfognak ! Gyere ? A gyerek visszarántotta az Őrszemet. Orosz őrjárat közeledett. Föl! — hangzott a parancsnok szava. — Tintu-t ! — működött a gyerek kezében a telefon. — Halló, ezredes úr ! — Halló ! Ki beszél ! — A gyerek. — Mi újság ? — Jobb és balszárny aknamentes. Négy fegyver dördült el egyszerre. A gyerek kezéből kiesett a telefonkagyló. — Halló ! Halló ! — hangzott az ezredes szava. A hívásra azonban nem érkezett válasz. Nyáry Andor : PESTI NAPLÖ 1415. juiifus 1. M háború eseményei t~ kereket értek el — Milanóban a német üzletek ellen és tüzelésüknek sikerült üzlethelyiségeket, berendezéseket, bútorokat elpusztítani. Ha erről is megemlékezik az olasz hivatalos jelentés, bizonyára nem feledkezik meg a zsákmányolt fűszerek és szövetek nagy tömegéről sem. A franciák folytatták áttörési kísérleteiket ezúttal Bois de Pierreben és Arrastól északra, a németek pedig folytatták a franciák megverését. Hogy a harctereken olyan komoly vereségek érik az ententet, most még vehemensebb erővel folytatják diplomáciai aknamunkájukat. Egészen hiába. Romániában például a félhivatalos úton adatott tudtul, hogy Románia nem hajlandó idegen érdekekért vérezni. Az olasz háború Velence bombázása Berán, május 31. A tizenhat bomba közül, melyeket az osztrák-magyar repülők a velencei arzenálra dobtak, négy nagyszerűen talált. Ezek fontos épületrészeket rongáltak meg, köztük a hajómodellek helyiségeit is. Bern, május 31. Az olasz hatóságok tudvalevőleg a templomok és múzeumok műkincseit elszállították az ország belsejébe. Újabb jelentések szerint a velencei templomokat és középületeket faburokkal vették körül, amelyekre homokzsákokat helyeztek, hogy így védjék meg a műremekeket a repülőgépek bombái ellen. Velence legtöbb házának az erkélyére gépfegyvereket tettek. A városban a pánik nagy, mert állandóan rettegnek az osztrák-magyar repülőgépek támadásától. Általános az a hit, hogy a San Marco-templomot az osztrák és magyar hadihajók és repülőgépek bombái romhalmazzá lövik. Meghamisították a német harccellár beszédét Bern, május 31. Luganóból táviratozza a Berliner Tageblatt tudósítója. Az olasz lapok megkurtítva és elferdítve közlik a német birodalmi kancellárnak legutolsó beszédét, amelyben Olaszország hadüzenetét ostorozta. Azt a szót, hogy „hitszegés", valamennyi lap „idojális cselekedett"-nek írja, akad újság, amely a német „Treubruch" kifejezést „árulás"nak fordítja, de minden lap tudósításából hiányzik a birodalmi kancellár beszédének az a része, amely azt a fenyegetést tartalmazza, hogy „Olaszoczás véres hetükkel kezdi kai socsát".