Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)

1915-07-01 / 181. szám

-Cserm - IPEStINAPLÓ ,­­ 1915. Julius­­­9 Izgalom az angol alsóházban Kilenc hónap Szell a muníció­gyártáshoz — Kilenc hónap kell ahhoz, hogy muní­ció- és puskagyárakat kellő számban felállít­hassunk, — mondta Lloyd George angol mu­níciós miniszter az alsóház legutóbbi ülésén. Ez a miniszter, aki egykori szélső radikális­ból ma a nacionalistánál is nacionalistább konzervatívvá lett, az egyetlen a kormány, tagjai közül, aki dühvel, haraggal és lelkese­déssel mutat rá az angol hadvezetés hibáira. Érdekes, de természetes, hogy mindenben leg­főként a tegnapi halálos ellenségei, a konzer­vatívok helyeselnek neki. Az egyik konzerva­tív vezérszónok, Houston meg is mondta, hogy Lloyd George az egyetlen miniszter ma Angliában, akit támogatni lehet, sőt érdemes is. Ugyanez a szónok az ország színe előtt nyíltan rámutatott a galíciai nagy győzel­mekre és ennek következéseképpen bejósolta, hogy Németország nemsokára egész erejét a nyugati harctérien fogja megmutatni. A szó­nok olyan kellemetleneket mondott, hogy az elnök őt kénytelen volt félbeszakítani. Mások az újoncozás rendszerét kifogásolták, de az egész ülésből a legszenzációsabb a Lloyd George kijelentése volt, a hosszú idő, amire m­ég Anglia számít, a makacsság, az elhatáro­zás és főként a cinikus kegyetlenség, amely­lyel még évekig akarja a világot háborúban tartani. Az igazságügyi államtitkár egy kérdésre vála­szolva kijelentette, hogy a kormány eljárást szán­dékozik indítani a Labour Leader bizonyos cikkei ellen és dr. Conybeare levele ellen, melyben a brit hadibizottságok tevékenységét indokolatlan élesség­gel támadta. » Markham Artúr kérdezi a miniszterelnököt, vájjon az a „tekintély", akire hivatkozva New­castleban kijelentette, hogy sem az angolok, sem a szövetségeseik nem szenvednek munícióhiányból folyó hátrányokban, Kitchener vagy a hadügyi hi­vatalnak másik tisztviselője volt-e. Asquith miniszterelnök azt válaszolta, hogy közérdekből erre a kérdésre nem válaszolhat. Sir John Simon államtitkár e kérdésre vála­szolva elítéli a légi támadások veszélyeit túlzó újságnyilatkozatokat. Margham Artúr kérdezi, várjon a hadügy­minisztérium továbbra is szándékozik-e toborozni olyan újoncokat, akiket ki nem képezhet. Tennant azt válaszolja, hogy célszerűtlen volna a rendszert most megváltoztatni. A muníciós bili második olvasásánál Mac Neil (unionista) kételyét fejezi ki, várjon a bili intézkedései elégségesek és kritizálja az erre vonatkozó törvényalkotás késedelmességét Lloyd George legutóbb kijelentette, hogy nyolc-kilenc hónapra van szüksége, hogy puskák előállítására gyárakat alapíthasson. Közölte továbbá, hogy míg a középeurópai hatalmak hihetőleg elérték termelésük határait, addig mi alighogy a lehető­ségek küszöbét léptük át és pedig a tizedik hó­napban. A muníciós bili bevallottan csupán kí­sérlet. Van-e azonban időnk kísérletekre ! Szóló az állami kényszer mellett foglal állást. Houston (unionista) kifejti: French tábor­nok és a hadsereg hónapok óta nyomatékosan követelnek több muníciót. Úg­y látszik, Lloyd George az egyetlen miniszter, aki a nemzetnek meg meri mondani az igazságot. Az ágyakban és muníciókban való hiány hallatlanul szégyenletes. Az ország eddigi csekély részvétlensége a cenzor bűne, aki az igazságot szégyenletesen eltitkolja. A hadügyminisztérium úgy látszik, azt hiszi, hogy most is az elodázgatás rendszerét kell al­kalmazni, mint a búr háború idején, a mai hely­zet azonban egészen más. A történetem folya­mán sohasem volt országunk helyzete olyan kétségbeejtő, mint most. Az előző kormány min­dent megtett, hogy az országot ámuzgatással biz­tonságba ringassa. Most koalíciós rendszerünk van, mert a hadügyminisztérium saját bürokra­tizmusa miatt a muníció-kérdésben óriásit bot­lott és összeomlott. Az új kormány kötelessége a teljes igazságot megmondani. A háború tizen­egy hónapja után a helyzet: patt. A németek nem úgy viselkednek, mintha Keleten megver­ték volna őket. Ha sikerül nekik az oroszokat visszaűzniük, akkor csapatokat küldhetnek a nyugati frontra, Calais ellen vonulhatnak, onnan Dovert és Folkestonet nehéz ágyukkal bombáz­hatják és e bombázás fedezete alatt légi támadást vagis Angliába való betörést kísérelhetnek meg. Nálunk a flotta védelmében bíznak. De Gallipoli mutatja, hogy a flotta mit tehet és mit nem. Az elnök felszólítja szólót, hogy a muníciós biliről beszéljen. Houston óva inti Lloyd Georget a hadügymi­nisztérium és az admiralitás eljárásától, amennyi­­­ben ezek fegyvergyártó cégekkel a közérdek rová­sára túl szoros viszonyt tartottak fenn. Elítéli, hogy a hadügyminisztérium csak most kísérletez öntött­vasból való Brizánc-lövedékekkel, holott a németek már milliókat használnak azokból. Hobhouse (liberális) ezt mondja: Ha folytat­ják a támadásokat az előző kormány ellen, akkor a maga részéről nyílt és őszinte vitát fog provo­kálni. Kétli, hogy a helyzet kétségbeejtő. Hodge (munkáspárt) a bili mellett foglal ál­lást, azt hiszi azonban, hogy annak részleteit mó­dosítani kellene. Sztrájkok háború alatt nem sza­­bad hogy előforduljanak. A legutóbbi hónapokban előállott nehézségeket az élelmiszerárak nehézsége idézte elő. De hiányoznak a muníció előállításához szükséges gépek is. A munkáspárt elvben nincs el­lene a bilinek. Sir John Simon belügyi államtitkár azt mondja, hogy a vita azt bizonyítja, hogy a muniká­ció előállításához szükséges rendkívüli intézkedé­sek kényszerűsége nem vitatható. A törvényjavaslat nem akar állami kényszert. A szakszervezetek a há­ború után visszakapják majd valamennyi régi jo­gukat. Asquith miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a törvényjavaslatot még ezen a héten el kell intézni. Snowden (munkáspárt) azt vitatja, hogy Hodge nem a szakszervezetek meggyőződését fejezte ki. A szakszervezetek értekezletén, amelyet Lloyd George­val tartottak, a bánya- és textilmunkások nem vol­tak képviselve. Ezen az értekezleten a jelenlévők harmadrésze a muníciós törvényjavaslat ellen sza­vazott. Sztrájkok a mostani időkben elképzelhetetle­nek, mindamellett a kormány nem fejtette ki a javaslat szükségességét. Szóló azt bizonyítja, hogy a kormány a woolwichi arzenált nem használta ki teljes mértékben és tiltakozik az ellen, hogy a mu­níciós miniszter olyan felhatalmazást kapjon, am­ely szerint a törvényjavaslatban említett intéz­mények dolgában tetszés szerint adjon ki rendelet­­ekek Grady (munkáspárti) Snowden ellen fordul, aki a munkások­ és az általuk választott vezérek között konkolyt akar hinteni. Henderson a közoktatásügyi hivatal elnöke kimutatást ismertet a háború kezdete óta megindult sztrájkmozgalmakról és hangsúlyozza, hogy a kö­telező döntőbíróság elvét a gép és hajóépítők szak­szervezetek már márciusban elfogadták. Snowdent állásfoglalását a háborúról való felfogása befolyá­solja. Pringle (szabadelvű) ezt mondja: r— A háború tartamáról és komolyságáról való tévhitek részben a főhadiszállásról való sajtójelentéseknek a bűne. A főhadiszállás ismert szemtanúja néhány hónap előtt azt jelentette, hogy a németek, akiknek muníciós készletük ki­merült, régi típusú lövegeket használnak. A szóló helyteleníti a kormány ama szándékát, hogy a javaslatot keresztülkorbácsolja. Nem az első — június 26. (Érkezett este tíz órakor) A Pesti Napló haditudósítójától 4 Plava melletti harcok Harc a „Cote 3S5"-ért kél, noha sűrű esőfátyol nehezítette meg a kilátást a két front között. Tolmeni és Plava között határunkat az Isonzó nyugati partján a Kolovrát hegyhát alkotja, amelyet legdélibb pontjáról, a 812. számú magaslatról gyakran Koradának is neveznek. Ezt a hegyhátat, miután ahoz a t­erülethez tartozik, amelyet had­vezetőségünk már a háború kitörése előtt kész volt az ola­szoknak átengedni, csapataink nem szállották meg. Az ellenségnek az a beállítása, hogy a Koradát az olasz csapatok győzelmesen el­ foglalták, egyszerűen hazug. A hadüzenetkor egyetlen emberünk sem állott ott fent. A Kolovrát hegycsúcson levő olaszok Görz felé való előnyomulásának útját egy szikla­csúcs, a „Cote" 383 zárja el, amely az Isonzó egy hajlásában áll és amelyet csapataink meg­szállva tartanak. Az ellenséges állások között folyik az Isonzó. Ennek a 383-as magaslat­nak keleti részét ritka erdő borítja,­ de az el­lenség felé néző oldalán teljesen kopár és sziklatömbökkel van behintve. Csapataink ezt az alakulatot „Éjjeli szekrény-Karszt"-nak nevezik, mert az itt heverő szikladarabok kö­rülbelül olyan nagyok, mint egy éjjeli szek­rény, megkülönböztetve a „Csizmahúzó-Karszt" vidékétől, ahol az ember lába köny­nyen beszorul a sűrűn egymás mellett fekvő kisebb sziklák közé és az a veszedelem fenye­geti, hogy ha lábát kihúzhatja is, de a csiz­mája ottmarad. A helyzet a ír­­eink számára nem nagyon kedvező odafent. Az olaszok pozíciói jelenté­kenyen magasabbak. Fedezékeket építeni le­hetetlen, mert a kemény sziklába nem lehet árkokat vonni, ezért a katonák csupán szikla­egy alacsony kőfala iftgggtt.keresni fadftZs­V, d^^^ffi^fittJ^jJgS^..jfidfiSékfilL-fe.ip» A hadisajtószállás, hogy az olasz hazug­ságokat és ferdítéseket megcáfolja, egy hiva­talos jelentésben már röviden ismertette a Plava körül vivett harcokat, amelyekről fő­vonásaiban már én is beszámoltam. Ezek a harcok már a színtér geográfiai helyzete folly­tán is különösen érdekesek. Június 20-án érkeztem erre a vidékre de sajnos, nem kaptam engedélyt, hogy előre­meh­esek a harcoló gyalogsághoz és ezt egy ok­ból föltétlenül respektálni kellett, noha épp az ott harcoló Deutschmeister-zászlóaljat szí­vesen fö­lkerestem volna. De a terrénum, amelyen csapataink állnak, az olasz fronttal szemben olyan kevéssé van fedve, hogy min­den alak, am­ely ott, vagy akárcsak a szin­tén szabadon v­evő odavezető utakon mutat­kozik, az állások és így a kombattáns csapa­tok ellen is azo­nnal sokáig tartó ellenséges lövedékzáport idéz föl. Vezérkari tisztek el­mondták, hogy még a szolgálati látogatásokat is a legszükségesebbekre kellett korlátozni, mert minden ilyen eset a csapatok igen jelen­tékeny veszélyeztetését jelenti­. Így csupán a tüzérségi állásokról, egy tovább hátul fekvő magaslatról nyerhettem bepillantást a pozí­ciókba. Hogy a tüzérség állásait se árulják el az ellenségnek, ott is szükséges volt a Kara^* Ji golyózáporos utak is még jobban fenyegetik őket a szikladarabok, amelyeket minden lecsapó ellenséges gránát felszaggat és amelyek minden ellenséges löve­­dék hatását sokszorosan növelik. Ezzel szemben kedvező a mieink szá­mára, hogy köztük és az ellenség közt van a folyó és így az olaszok fölfelé kénytelenek támadni, továbbá kedvező körülmény az is,­ hogy a harc színtere kicsi és nagyobb ellen­séges csapattestek kibontakozása lehetetlen. Ez és valami tagadhatatlan harci dac az oka annak, hogy csapataink nem adták fel ezt a 383-as számú sziklacsúcsot és nem vo­nultak vissza a tovább háttal fekvő magasla­tokra, noha ezzel a sziklacsúcson kívül sem­mit sem vesztenének el. A 383-as magaslatért vivos harcok itt következő leírását egy tábornoknak és vezér­kari tisztjének köszönhetem. A tábornok erő­teljes katonaalak, Bécsben mint egykori ez­redparancsnokot jól ismerik. Különösen két momentum okozott neki a jelenlegi harcok­ban nagy örömet: az első az, hogy egy zászlóalj Deutschmeister is van a parancs­noksága alatt, a másik, hogy a monarkia leg­különbözőbb nemzetiségű legényeiből össze­állított csapatok, amelyek brigádját alkotják, olyan nagyszerűen megférnek egymással. A tábornokot úgy találtam, amint épp kitünte­tésre való ajánlásokat írt katonái számára. Olyan sok okmány feküdt körülötte, hogy kénytelen volt őket a vendéglő kis szobájá­ban a földre teregetni, míg a tinta megszáradt rajtuk. Ágyúzás derüre-borura Miután az olaszok hiába­ próbáltak át­törni Görznél, Tolmeinnél és Sagradónál, tp^xágél^^dtfik kfeerlfetopi» M®t- aguüs.

Next