Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)
1915-07-01 / 181. szám
-Cserm - IPEStINAPLÓ , 1915. Julius9 Izgalom az angol alsóházban Kilenc hónap Szell a muníciógyártáshoz — Kilenc hónap kell ahhoz, hogy muníció- és puskagyárakat kellő számban felállíthassunk, — mondta Lloyd George angol muníciós miniszter az alsóház legutóbbi ülésén. Ez a miniszter, aki egykori szélső radikálisból ma a nacionalistánál is nacionalistább konzervatívvá lett, az egyetlen a kormány, tagjai közül, aki dühvel, haraggal és lelkesedéssel mutat rá az angol hadvezetés hibáira. Érdekes, de természetes, hogy mindenben legfőként a tegnapi halálos ellenségei, a konzervatívok helyeselnek neki. Az egyik konzervatív vezérszónok, Houston meg is mondta, hogy Lloyd George az egyetlen miniszter ma Angliában, akit támogatni lehet, sőt érdemes is. Ugyanez a szónok az ország színe előtt nyíltan rámutatott a galíciai nagy győzelmekre és ennek következéseképpen bejósolta, hogy Németország nemsokára egész erejét a nyugati harctérien fogja megmutatni. A szónok olyan kellemetleneket mondott, hogy az elnök őt kénytelen volt félbeszakítani. Mások az újoncozás rendszerét kifogásolták, de az egész ülésből a legszenzációsabb a Lloyd George kijelentése volt, a hosszú idő, amire még Anglia számít, a makacsság, az elhatározás és főként a cinikus kegyetlenség, amelylyel még évekig akarja a világot háborúban tartani. Az igazságügyi államtitkár egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a kormány eljárást szándékozik indítani a Labour Leader bizonyos cikkei ellen és dr. Conybeare levele ellen, melyben a brit hadibizottságok tevékenységét indokolatlan élességgel támadta. » Markham Artúr kérdezi a miniszterelnököt, vájjon az a „tekintély", akire hivatkozva Newcastleban kijelentette, hogy sem az angolok, sem a szövetségeseik nem szenvednek munícióhiányból folyó hátrányokban, Kitchener vagy a hadügyi hivatalnak másik tisztviselője volt-e. Asquith miniszterelnök azt válaszolta, hogy közérdekből erre a kérdésre nem válaszolhat. Sir John Simon államtitkár e kérdésre válaszolva elítéli a légi támadások veszélyeit túlzó újságnyilatkozatokat. Margham Artúr kérdezi, várjon a hadügyminisztérium továbbra is szándékozik-e toborozni olyan újoncokat, akiket ki nem képezhet. Tennant azt válaszolja, hogy célszerűtlen volna a rendszert most megváltoztatni. A muníciós bili második olvasásánál Mac Neil (unionista) kételyét fejezi ki, várjon a bili intézkedései elégségesek és kritizálja az erre vonatkozó törvényalkotás késedelmességét Lloyd George legutóbb kijelentette, hogy nyolc-kilenc hónapra van szüksége, hogy puskák előállítására gyárakat alapíthasson. Közölte továbbá, hogy míg a középeurópai hatalmak hihetőleg elérték termelésük határait, addig mi alighogy a lehetőségek küszöbét léptük át és pedig a tizedik hónapban. A muníciós bili bevallottan csupán kísérlet. Van-e azonban időnk kísérletekre ! Szóló az állami kényszer mellett foglal állást. Houston (unionista) kifejti: French tábornok és a hadsereg hónapok óta nyomatékosan követelnek több muníciót. Úgy látszik, Lloyd George az egyetlen miniszter, aki a nemzetnek meg meri mondani az igazságot. Az ágyakban és muníciókban való hiány hallatlanul szégyenletes. Az ország eddigi csekély részvétlensége a cenzor bűne, aki az igazságot szégyenletesen eltitkolja. A hadügyminisztérium úgy látszik, azt hiszi, hogy most is az elodázgatás rendszerét kell alkalmazni, mint a búr háború idején, a mai helyzet azonban egészen más. A történetem folyamán sohasem volt országunk helyzete olyan kétségbeejtő, mint most. Az előző kormány mindent megtett, hogy az országot ámuzgatással biztonságba ringassa. Most koalíciós rendszerünk van, mert a hadügyminisztérium saját bürokratizmusa miatt a muníció-kérdésben óriásit botlott és összeomlott. Az új kormány kötelessége a teljes igazságot megmondani. A háború tizenegy hónapja után a helyzet: patt. A németek nem úgy viselkednek, mintha Keleten megverték volna őket. Ha sikerül nekik az oroszokat visszaűzniük, akkor csapatokat küldhetnek a nyugati frontra, Calais ellen vonulhatnak, onnan Dovert és Folkestonet nehéz ágyukkal bombázhatják és e bombázás fedezete alatt légi támadást vagis Angliába való betörést kísérelhetnek meg. Nálunk a flotta védelmében bíznak. De Gallipoli mutatja, hogy a flotta mit tehet és mit nem. Az elnök felszólítja szólót, hogy a muníciós biliről beszéljen. Houston óva inti Lloyd Georget a hadügyminisztérium és az admiralitás eljárásától, amennyiben ezek fegyvergyártó cégekkel a közérdek rovására túl szoros viszonyt tartottak fenn. Elítéli, hogy a hadügyminisztérium csak most kísérletez öntöttvasból való Brizánc-lövedékekkel, holott a németek már milliókat használnak azokból. Hobhouse (liberális) ezt mondja: Ha folytatják a támadásokat az előző kormány ellen, akkor a maga részéről nyílt és őszinte vitát fog provokálni. Kétli, hogy a helyzet kétségbeejtő. Hodge (munkáspárt) a bili mellett foglal állást, azt hiszi azonban, hogy annak részleteit módosítani kellene. Sztrájkok háború alatt nem szabad hogy előforduljanak. A legutóbbi hónapokban előállott nehézségeket az élelmiszerárak nehézsége idézte elő. De hiányoznak a muníció előállításához szükséges gépek is. A munkáspárt elvben nincs ellene a bilinek. Sir John Simon belügyi államtitkár azt mondja, hogy a vita azt bizonyítja, hogy a munikáció előállításához szükséges rendkívüli intézkedések kényszerűsége nem vitatható. A törvényjavaslat nem akar állami kényszert. A szakszervezetek a háború után visszakapják majd valamennyi régi jogukat. Asquith miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a törvényjavaslatot még ezen a héten el kell intézni. Snowden (munkáspárt) azt vitatja, hogy Hodge nem a szakszervezetek meggyőződését fejezte ki. A szakszervezetek értekezletén, amelyet Lloyd Georgeval tartottak, a bánya- és textilmunkások nem voltak képviselve. Ezen az értekezleten a jelenlévők harmadrésze a muníciós törvényjavaslat ellen szavazott. Sztrájkok a mostani időkben elképzelhetetlenek, mindamellett a kormány nem fejtette ki a javaslat szükségességét. Szóló azt bizonyítja, hogy a kormány a woolwichi arzenált nem használta ki teljes mértékben és tiltakozik az ellen, hogy a muníciós miniszter olyan felhatalmazást kapjon, amely szerint a törvényjavaslatban említett intézmények dolgában tetszés szerint adjon ki rendeletekek Grady (munkáspárti) Snowden ellen fordul, aki a munkások és az általuk választott vezérek között konkolyt akar hinteni. Henderson a közoktatásügyi hivatal elnöke kimutatást ismertet a háború kezdete óta megindult sztrájkmozgalmakról és hangsúlyozza, hogy a kötelező döntőbíróság elvét a gép és hajóépítők szakszervezetek már márciusban elfogadták. Snowdent állásfoglalását a háborúról való felfogása befolyásolja. Pringle (szabadelvű) ezt mondja: r— A háború tartamáról és komolyságáról való tévhitek részben a főhadiszállásról való sajtójelentéseknek a bűne. A főhadiszállás ismert szemtanúja néhány hónap előtt azt jelentette, hogy a németek, akiknek muníciós készletük kimerült, régi típusú lövegeket használnak. A szóló helyteleníti a kormány ama szándékát, hogy a javaslatot keresztülkorbácsolja. Nem az első — június 26. (Érkezett este tíz órakor) A Pesti Napló haditudósítójától 4 Plava melletti harcok Harc a „Cote 3S5"-ért kél, noha sűrű esőfátyol nehezítette meg a kilátást a két front között. Tolmeni és Plava között határunkat az Isonzó nyugati partján a Kolovrát hegyhát alkotja, amelyet legdélibb pontjáról, a 812. számú magaslatról gyakran Koradának is neveznek. Ezt a hegyhátat, miután ahoz a területhez tartozik, amelyet hadvezetőségünk már a háború kitörése előtt kész volt az olaszoknak átengedni, csapataink nem szállották meg. Az ellenségnek az a beállítása, hogy a Koradát az olasz csapatok győzelmesen el foglalták, egyszerűen hazug. A hadüzenetkor egyetlen emberünk sem állott ott fent. A Kolovrát hegycsúcson levő olaszok Görz felé való előnyomulásának útját egy sziklacsúcs, a „Cote" 383 zárja el, amely az Isonzó egy hajlásában áll és amelyet csapataink megszállva tartanak. Az ellenséges állások között folyik az Isonzó. Ennek a 383-as magaslatnak keleti részét ritka erdő borítja, de az ellenség felé néző oldalán teljesen kopár és sziklatömbökkel van behintve. Csapataink ezt az alakulatot „Éjjeli szekrény-Karszt"-nak nevezik, mert az itt heverő szikladarabok körülbelül olyan nagyok, mint egy éjjeli szekrény, megkülönböztetve a „Csizmahúzó-Karszt" vidékétől, ahol az ember lába könynyen beszorul a sűrűn egymás mellett fekvő kisebb sziklák közé és az a veszedelem fenyegeti, hogy ha lábát kihúzhatja is, de a csizmája ottmarad. A helyzet a íreink számára nem nagyon kedvező odafent. Az olaszok pozíciói jelentékenyen magasabbak. Fedezékeket építeni lehetetlen, mert a kemény sziklába nem lehet árkokat vonni, ezért a katonák csupán sziklaegy alacsony kőfala iftgggtt.keresni fadftZsV, d^^^ffi^fittJ^jJgS^..jfidfiSékfilL-fe.ip» A hadisajtószállás, hogy az olasz hazugságokat és ferdítéseket megcáfolja, egy hivatalos jelentésben már röviden ismertette a Plava körül vivett harcokat, amelyekről fővonásaiban már én is beszámoltam. Ezek a harcok már a színtér geográfiai helyzete follytán is különösen érdekesek. Június 20-án érkeztem erre a vidékre de sajnos, nem kaptam engedélyt, hogy előremehesek a harcoló gyalogsághoz és ezt egy okból föltétlenül respektálni kellett, noha épp az ott harcoló Deutschmeister-zászlóaljat szívesen fölkerestem volna. De a terrénum, amelyen csapataink állnak, az olasz fronttal szemben olyan kevéssé van fedve, hogy minden alak, amely ott, vagy akárcsak a szintén szabadon vevő odavezető utakon mutatkozik, az állások és így a kombattáns csapatok ellen is azonnal sokáig tartó ellenséges lövedékzáport idéz föl. Vezérkari tisztek elmondták, hogy még a szolgálati látogatásokat is a legszükségesebbekre kellett korlátozni, mert minden ilyen eset a csapatok igen jelentékeny veszélyeztetését jelenti. Így csupán a tüzérségi állásokról, egy tovább hátul fekvő magaslatról nyerhettem bepillantást a pozíciókba. Hogy a tüzérség állásait se árulják el az ellenségnek, ott is szükséges volt a Kara^* Ji golyózáporos utak is még jobban fenyegetik őket a szikladarabok, amelyeket minden lecsapó ellenséges gránát felszaggat és amelyek minden ellenséges lövedék hatását sokszorosan növelik. Ezzel szemben kedvező a mieink számára, hogy köztük és az ellenség közt van a folyó és így az olaszok fölfelé kénytelenek támadni, továbbá kedvező körülmény az is, hogy a harc színtere kicsi és nagyobb ellenséges csapattestek kibontakozása lehetetlen. Ez és valami tagadhatatlan harci dac az oka annak, hogy csapataink nem adták fel ezt a 383-as számú sziklacsúcsot és nem vonultak vissza a tovább háttal fekvő magaslatokra, noha ezzel a sziklacsúcson kívül semmit sem vesztenének el. A 383-as magaslatért vivos harcok itt következő leírását egy tábornoknak és vezérkari tisztjének köszönhetem. A tábornok erőteljes katonaalak, Bécsben mint egykori ezredparancsnokot jól ismerik. Különösen két momentum okozott neki a jelenlegi harcokban nagy örömet: az első az, hogy egy zászlóalj Deutschmeister is van a parancsnoksága alatt, a másik, hogy a monarkia legkülönbözőbb nemzetiségű legényeiből összeállított csapatok, amelyek brigádját alkotják, olyan nagyszerűen megférnek egymással. A tábornokot úgy találtam, amint épp kitüntetésre való ajánlásokat írt katonái számára. Olyan sok okmány feküdt körülötte, hogy kénytelen volt őket a vendéglő kis szobájában a földre teregetni, míg a tinta megszáradt rajtuk. Ágyúzás derüre-borura Miután az olaszok hiába próbáltak áttörni Görznél, Tolmeinnél és Sagradónál, tp^xágél^^dtfik kfeerlfetopi» M®t- aguüs.