Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)

1915-07-01 / 181. szám

­ Csütörtök PESTI NAPLÓ 1915. július 1. vallásban és a hazaszeretetben békültek ki egy­mással. Millerand hadügyminiszter kifejtette, milyen intézkedéseket tettek a fegyverek, a muníció és a robbanó­anyagok gyártásának emelésére. A hadügyminiszter kijelentette: — A katonai mozgósítás után elrendeltük az ipari mozgósítást. A feladat nehéz volt, de sikerült kilenc hónap alatt a muníció szaporítását a hatszo­rosára emelni. A hadvezetőség mindent elkövet, hogy a szaporodás még fokozódjék. A hadügyminiszter ezután megnyugtató kije­lentéseket tett a nehéz ágyuk előállítására vonat­kozólag. 1915 első negyedében megkétszereződött a gépfegyverek előállítása. Minden fegyvernemben elegendő mennyiségben folyik a gyártás. — Elhatároztuk, — úgymond Millerand — hogy az ellenséget minden téren követni fogjuk, bármilyen legyen is a fegyver, amelyet használ. A miniszter ezután adatokat közölt az egész­ségügyi szolgálatról és elmondotta, milyen intéz­kedéseket léptetett életbe, hogy az intendatura in­tézményt tökéletesítse. Végül kijelentette Millerand, hogy el van szánva arra, hogy továbbra is jóváte­gyen minden hibát, bárhol is legyenek ilyenek. Ezt a szövetségesek, akik szemtanúi Franciaország fáradozásainak, méltányolni fogják. (Élénk tet­szés.) Eduard Grey visszatért London, június 30. (Reuters) Sir Edward Grey Londonba visszatért és rövidesen ismét megkezdi mun­káját a külügyi hivatalban. Munkássztrájkból — nemzeti válság London, június 30. A Morning Post vezércikkben a követke­zőket írja: A dél-walesi szénvidéken a munkaadók és munkások közt kitört differenciákból saj­nálatos komoly nemzeti válság látszik kifej­lődni. A munkások mindjobban akadékos­kodnak. Ha a viszály csütörtökön nem lesz elintézve, vezéreik semmibevételével sztrájkba akar­ják lépni. Egy francia tábornok halála Genf, június 30. Lavisse tábornok, aki végigküzdötte a hadjárat első részét és aki a reumsi csata után kitüntetést is kapott, a marseillei klinikán tegnap meghalt. Balkán Románia az entente ellen Bukarest, június 30. A Seara jelenti, hogy megbízható infor­máció szerint a román kormány semmi esetre sem fog többé tárgyalni az entente-hatalmak­kal, mert a román kormány más irányban keresi Románia érdekeinek védelmét és érvé­nyesítését és mert a román kormány biztos információk birtokában van, amelyek arról győzték meg, hogy az orosz hadsereg le van törve. A Balkán és az entente Berlin, június 30. A Berliner Tageblatt-nak jelentik Luga­nóból. A Secolo ismert nevű tudósítója, Magríni, két igen érdekes táviratot küld a Balkánról. Az első e hónap 21-iki kelettel a bukaresti helyzetet vázolja és egy beszélgetést közöl Filipescuval, a volt miniszterrel, aki pa­naszkodik, hogy egészen elkedvetlenedett, mert Braticinn kétszer megígérte már, hogy Románia beavatkozik s mind a kétszer meg­szegte a szavát. Egy odavaló diplomata, való­színűleg a bukaresti olasz követ, ezt mondta Magrininek: — Románia magatartása kizárólag a bul­gáriai eseményektől függ. A másik sürgöny Szófiában kelt e hónap 25-ikén. Itt meg egy másik diplomata, való­színűen a szófiai olasz követ, úgy nyilatkozik, hogy a bolgár kormány annyira az oroszok vereségének és a német hatalom hipnózisának hatása alatt áll, hogy csakis egy nagy orosz győzelem, vagy a Dardanella-akció végleges sikere indíthatná őket a beavatkozásra. Bi­zalmatlan Bulgária az entente iránt azért is, mert ez Bulgária balkáni aspirációinak telje­sítését a beavatkozás feltételéhez kötötte, míg a közponzti hatalmak csak a semlegességet kí­vánják Bulgáriától. Az olasz háború A harcok Kín területén Az olaszok visszavert támadásai Június 29. Néhány nap előtt a Karszt-területen rossz idő állott be, erős hőmérséklet-csökkenéssel. Ez különösen a Krn­plateau magaslatán érez­hető érzékenyen, ahol csapataink a 8-ik olasz divízióval állnak szemben, amelyet bersaglieri és alpini csapatok támogatnak. Az olszok teg­nap újból támadást kíséreltek m­eg az általunk megszállva tartott Plava melletti 383-as számú magaslat, valamint az Isonzó keleti partján, Sagrado közelében levő magaslati állásaink ellen. Mint mindig, most is visszavertük őket. Gyalogsági támadásaik sikertelensége­ követ­keztében az olaszok újból megkezdték az eg­ész fronton a tüzérségi tüzelést. Bittner György Az olasz álparlamenter A Pesti Napló haditudósítójától Hadisajtószállás, június 30. Jelentettem, hogy e hónap 25-ikén letar­tóztattunk egy olasz álparlamentert. A parla­mentert és kísérőjét kémkedésen érték tetten és csak akkor hivatkoztak parlamenter mivol­tukra, amikor elfogták őket. Igazolni azonban nem tudták magukat, írásaik egyáltalán nem voltak. A feltűnő incidensről az olasz hadve­zetőség 25-ikén a következő hivatalos jelen­tést adta ki: „Az osztrák-magyar jelentés szerint egy olasz parlamentert, aki megjelent az ellenséges front előtt, visszatartottak, mert nem voltak írá­sai, amikkel igazolhatta volna küldetését. Az igazság az, hogy parlamenterünk hadiszokások­nak megfelelően egy trombitás kíséretében, fe­hér zászlóval ment az osztrák-magyar frontra, hogy kérje három katonaorvos szabadonbocsá­tását, akik a június tizenhétről tizennyolcra eső éjszakán elhagyták az olasz állásokat, hogy be­tegeket kezeljenek és eközben az ellenség jogta­lanul elfogta őket. Minden jog megcsúfításával nemcsak az orvosokat nem bocsátották szaba­don, hanem a parlamentert is, aki szabálysze­rűen óhajtott tárgyalni, elfogták". Mint már megtáviratoztam, az elfogott parlamenterrel beszéltem a laibachi fogoly­táborban. Kérdéseimre ő maga beismerte: „szükséges írásokkal nem voltam ellátva, nem tudtam, hogy szükséges." Az olasz jelentésre vonatkozólag egész hi­­teles helyről közlik velem, hogy az olasz je­lentésben még az apróbb részletek is hazug­ságok. A pr­ Imnenter, aki első lovasezredbeli hadnagy, gyalogsági dobással jött a frontunk­hoz. A dob látható a laibachi fogolytáborban. A jelentés nem cáfolja meg, hogy nem voltak szükséges legitimációk. Végül az elfogott há­rom orvost nem szabálytalanul, jogtalanul fogták el. A Kín körüli harcokban egy na­gyobb ellenséges különítmény megadta ma­gát; ezekkel került fogságba a három orvos is. Kiszabadításukat az olaszok nem is kér­hették. Ilyen epizódjai vannak az olasz hábo­rúnak. Honvédeink Tirolban Bécs, június 30. A Neue Freie Presse haditudósítója, aki nyolc napos utazásában az osztrák-magyar csapatok arc­vonalán a Garda-tótól a Folgariai magaslatokig vé­gighaladt, dicsőíti legénységünk pompás szellemét, ruganyosságát, friss harci kedvét.. Megjegyzi az­után, hogy a tiroli arcvonalon harcoló magyarok nagyon örülnek, hogy oda helyezték őket. A háború igen közel hozta egymáshoz a tiroli császárvadászo­kat és lövészeket és a magyar bakákat. A látszólag annyira idegen nemzetek a sok közös harcban fel­ismerték jellemük, egyéniségük rokonságát és ami­kor csak honvédek lobogó zászlóikkal Tirolba jön­nek, az első, amit az Alföld szülöttei hegyvidéki bajtársaiknak megmagyaráznak: — Miként ti segítettetek nekünk, hogy a musz­kákat a Kárpátokból kiűzzük, úgy most közösen­­ ki fogjuk űzni a taliánt az Alpokbó. A haditudósító kiemeli, hogy az olaszajkú le­génység is kitűnően viselkedik és a szlovének is haraggal vannak eltelve az áruló olasz ellen és hogy vezéreik a legnagyobb dicséret hangján be­szélnek róluk. Egyenetlenségek a négyes­szövetségben Genf, június 30. A párisi külügyi hivatal nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy a franciák mindjobban tüne­dező szimpátiáját Olaszország iránt fenntartsa. A hivatalos körök tagadják, hogy Olaszország késedelmeskedése a Dardanellák kérdésében komolyabb zavarokat támasztana a négyes­szövetségben. A lojalitás elismeri, hogy a vá­ratlan katonai és diplomáciai akadályokkal ta­lálkozó Olaszország erejét egyelőre legsürgő­sebb feladatainak megoldására kell átengedni. Ezek mellett a csillapító jegyzékek mellett jól informált körökben az a felfogás urakodik, hogy a négyesszövetségen belül komoly egye­netlenségek támadtak és hogy az olasz főhadi­szállásra, mialatt a király Salandrával tanács­kozott, újabb kedvezőtlen sürgönyök érkeztek a Balkánról. A „Corriere della Sera" és a „Secolo" bukaresti és szófiai levelei megegyez­nek abban, hogy a négyesszövetség mesterke­dései Szófiában teljesen meghiúsultak. A „Sera" beismeri egy római telegrammjában, hogy a négyesszövetség új lépése sem ígér sikert Szó­fiában. Árulónak nevezik a pápát Lugano, június 30. Míg az olasz sajtó általában Gaspari bíboros államtitkár nyilatkozatait, melyeknek autenticitását az Osservatore Romano által történt reprodukció­juk mutatja, arra használják fel, hogy színlelt megelégedéssel napirendre térjenek át, az előzetes ceatára által mindenkor nagy figyelemmel ellen­őrzött Popolo d'Italia kijelenti, hogy Olaszország­nak nincs ideje rá és nem is tartja opportunusnak, hogy 1870. óta teljesen elintézett és túlhaladott­nak tekinthető úgynevezett római kérdéssel foglal­kozzon. A pápának megvan az a minden olasz polgártól megvont privilégiuma, hogy cenzúra nél­kül írhasson és valósággal áruló módon beszélhes­sen. A pápa ezzel elégedjék meg, amíg Olaszország elintézte külső ellenségeit és a háború után belső ellenségeivel számolhat le. Az olaszok veszteségei Líbiában? Zürich, június 30. Amint a svájci Presstelegraph megbízható forrásból értesül, a tripoliszi hat olasz helyőr­­séget tovább előre tolták az ország belsejébe, hogy a terjedő nyugtalankodással hatásosan szembeszállhassanak. A lázadók magatartása által szenvedett olasz veszteségek rendkívül nagyok. Törökország A szövetségesek súlyos veresége a Dardanelláknál Hivatalos jelentés Konstantinápoly, június 30. A lolladiszállás jelenti: A Dardanellák arcvonalán Ari Burnunál az ellenség tegnap délután heves tüzérségi harc után három íz­ben támadást intézett balszárnyunk ellen, de mindannyiszor óriási veszteségeivel vissza­vertük, anélkül, hogy bármi eredményt elért volna. Szedil Bahrnál az ellenség a június 28-ikára virradó éjjel reggelig nehéz tüzér­séggel lövöldözte a jobbszárnyon lévő sán­cainkat és június 28-ikán reggel megtámadta ezt a szárnyunkat. Az ellenséget ellentámadás­sal visszavetettük. Az ellenség balszárnyunk ellen éjszaka intézett támadásaival sem ért el sikert. Délután az ellenség centrumunk ellen támadást intézett, amelyet könnyen vissza­vertünk. Ellentámadással két ellenséges lö­vészárokvonalat meghódítottunk. Anatóliai ütegeink hatásosan vettek részt a Szedil Bahrnál álló balszárny harcaiban és lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy az el­lenség, amely súlyos veszteségeket szenvedett, visszavonulásra kényszerüljön. Ugyanezek az ütegek a Teke-földnyelven fölállított ellensé­ges ütegeket elhallgattatták. Aviatikusaink eredménynyel bombákat dobtak a szedil bahri ellenséges repülőtáborra. A többi arcvonalon semmi jelent­és nem történt

Next