Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-01 / 274. szám
"Péntek való szükség. Oroszország a háború tizedik hónapjában is olyan gyengeségeket mutatott fel, hogy azok után már egyik várát veszítette a másik után, egyik hadserege pusztult el a másik után, egyik kormányzóság határát lépte át az ellenség a másiké után. Hogyan gondolja Oroszország a háborút folyatatni ezután is, még ugyanannyi ideig, mint amennyi ideig tartott eddig. Az istentelen akarat, az ördögi lelketlenség meg volna talán benne, ámde hiányzik az anyagi, a fizikai és a pszichikai lehetőség is. És a háború tizenötödik hónapjának első napján Magyarország és a monarchia újabb áldozatokért fordul fiaihoz. Plakátok jelentek meg az utcán, amelyek a nemzet egyetemét az eddiginél is nagyobb mértékben akarják a háború aktivitásában részesíteni. A tavaly sorozottakat is újra sorozzák. Kétségtelen, hogy tavaly ilyenkor nem gondoltak erre és éppen olyan kétségtelen, hogy élethalálharcában a nemzet, a szinte minden határán megtámadott monarchia nem fogja megtagadhatni ez újabb áldozatot sem. Ámde, amit most tőlünk kérnek és amit mi most meg fogunk adni, az is súlymérője a háborúnak, amely valóban rendkívüli terheket ró az emberiségre, olyan megpróbáltatásokat, amelyeket azelőtt elgondolni sem lehetett. Most adja oda mindenki a legtöbbjét. És a szinte mértani haladványban előrejutó események meg is követelik, hogy sokat adjon mindenki. Mindenz áldozat teljessége végét" is kell hogy jelentse a vállalkozásnak. A felek egyformán közelednek a lehetőségek határai felé és a kettő közül kétségtelenül az entente az, amely nem birja tovább. Most lesz a legdrágább az áldozat, mert most következik be az az idő is, amikor túl annak, aki nem birja tovább, be kell látnia, hogy nem birja tovább és amikor meg kell törnie annak, aki eddig nem akart meghajolni. Az események fegyveres és valóságos része feltétlenül a vég felé tendál, hátra van még az, hogy a legyőzött fél magára vegye a tudatot is, hogy : Nem lehet tovább 1 vyv^V/vyVAWWAWVWWWV,AM/WV A csintalan Ángyél írta: Somlay Károly Holló Loja, a jézusbajszú vén palóc csak billeg-ballag ám a lankán és nézdegéli a sűrű bokrok között a vándorköveket. Kiliécsel könnyei is kocsordulnak a köhögésben. Azon tűnődik, honnan jöttek ide a homoklankára a nagy vándorkövek. Sem közelben, sem távolban nincsen itt a borsodi Bikk alatt hegység, honnét a pokolból származhattak hát ide az avarfüves lankára a mohás vándorkövek. Aztán megint azon tűnődik, hogy hová is mén hát az ember a Bikk alól, ha meghal? Két-három mátyásmadár kiabál a fakó ágakon. Hullannak a levelek a makkfákról. Alkonyodásba borul a tájék. Hűvös kezd lenni. A vén Holló szinte dedereg az egyszál gatyában. A szellő a csipkebogyókat himbálgatja és a kökörcsin bingóját simogatja.— Fújdogálj, legyezgess illatos alkonyszellöcske. Maholnap úgyis elsenyvedek a főd alá Karboncás diákot láttam múlt éjjel álmom fán és integetett felém a sovány ujjával, rámennem kell a főd alá, beszélget a szellővel a vén Lojzi és megszaporázza lépéseit, hogy mielőbb otthon legyen. Már látszanak is a falu jegenyéi. A torony csillagbuzogánya mintha meggyuladt volna, úgy sziporkázik a rézsútosan pirosodó napsugarakban. Lojzi most izzad. Az imént fázott. Most mintha gyebennán lépkedne. Bajafelejtésül hát dallozgat. Arra gyere, amire én. Majd megtudod, hun lakok én. Csipkebokor rúzsa mellett, Gyere babám, megölellek.., Mire a nótácskát párszor eldudorászta, haza is ért. A pitaron egy fiatal asszony borsószalmával piszmog. Az asszony a Lojzi felesége. Csupa izom, csupa vér. Csupa élet. — Mondok Ángyél, vesd meg a belsőben a nyoszdámat. Lefekszem. Fajom érkezett, — motyogja fuldokolva a vén Holló. Az asszony a pitar sarkába rugdossa a borsószalmát, miközben az urára is vet egyegy gyűlöletes pillantást és igy felel: — Kigyenmed csak fekszik meg fekszik. Mintha egyéb dolga sem volna, csak feküdni. Fohasztalkodjék csak kleng néki, ahollynt csak bir, aztán rakja petrencébe a kert végén a kis lucernát, mert elrohad az elsőn a lucerna. — Akkor petrencézem én össze a lucernát, mikor a tehén tarka csikót ellik. Végem van énnékem, Ángyél. Siess a nyoszolyával, te pokoldugója, mert itt dűlök össze a pitaron, — mérgelődik Holló Lojzi és az ajtóra akasztott sátorponyvát félre húzva, betottyan a szobába. , A felesége pár perc alatt megveti az ágyat A vén palóc lerugdossa lábairól a csizmákat, kucsmáját beledugja a mestergerenda fészkébe és lefekszik. Nyög. Kadicsol. Sóhajt. Imádkozik is, káromkodik is. —Mi baja érkezett kigyeemednek? •— morran az asszony a sápadt vénemberre. — A tüdőm ... A tüdőm elfogyott . . . Elpattant bennem az élet ha-ja, — nyegdicséri Alojzi. — Tíz év óta fájlalja mán kigyend a tüdőjét. Mégis itt ténfereg kigyend, vén kancsókoldnsa a főd hátát.' Csak a kocsma kell a néki meg a nyoszolya! — Neszi te csintalanság! Te kovártélyos kapitánya a fenéknek . . . Neszi ne! Nem kelek ér fel többé innen a derekaljról a saját lábaimon . . . így szól hozzám halálom: mars a sirba barátom . . . — Rázza is hét irigyendet a hideglelés addig, mig kiszalad belőle a lélek! Vén naplopó! Vén ruharongyosító! Vén emberbolondító! A fene ott egye meg krigyendet! — Ne átkozódjál, asszony! Most meghalok. Rád testálom a rossz dolmányom rongyát, meg a lábatlan székemet, meg az elveszett kalapácsom nyelét, meg a döglött lovam kötőfékét . . . Hanem hozhatnál a kocsmából egy hatoson e'kkis boszorkánynáthát, c'kkis törkölykét, hogy tudjak aludni az iccokán... — A doktor orfeumot kirt kiegyendne az alvástalfinság ellen. Ott a por a vánkos alatt, a feje alatt. Vegye bé. — Mondok, hozzál boszorkánynáthát egy hatosért, — csillant meg aróindulat lobbanó fénynyel a tüdővészes ember szemében. Az asszony hát kiveszi azablakmélyedésből a pálinkás üveget és elmegy. Az ember pedig a falhoz fordul. Besötétedik. A szél a lombra hullott akácok ágait zörgeti az udvaron. A felvégen ugatnak a kutyák. A nehéz levegőjű dohos szobában szuszogva hallgatja Holló Lojzi az óra ketyegését és a faágak csikorgását. Addig hallgat, addig nyög, neszel, míg elalszik. Elaludt. Nem is ébredt fel többé. Kitették hát a hidegasztalra. A halálbíró megírta a Másvilágra szóló útlevelét, Ángyel lefizette a templombirónál a harangszóért a dakánciát, a fejfára fehér szatyingkendőt kötöttek, aztán tisztába öltöztették jézusbajszú Holló Lojzit, lábaira húzták a csidmáit is és koporsóba tették. Harun a patkót leszedték a csidmáiról. Ha kedve kerekednék visszajönni a Másvilágról, hát ne kopogjon a pitaron meg a szobában a patkókkal Ezért kell a halott perd- PESTI NAPLÓ 1915. október 1. 2 Az angol alsóház ülése Az általános hadkötelezettség körül Amsterdam, szeptember 3.A Nieuwe Courant jelenti Londonból. Asquith miniszterelnök az alsóház tagjaihoz tegnap intézett ama felszólítása ellenére, hogy a véderőkötelezettség kérdését e pillanatban ne érintsék, a védkötelezettség híveinek egyik kis csoportja e kérdésről rendszeres vitát kezdett, amely hosszabb ideig tartott. Hága, szeptember 30. A Nieuwe Courant jelenti Londonból. Guest kapitány az alsóház tegnapi ülésén kijelentette, hogy számítása szerint az angoloknak a legközelebbi 12 hónapban 1,400.000 emberüknek kell, hogy az arcvonalon legyen, ezenfelül pedig 1,700.000 főnyi tartalék,összesen tehát 3.100.000 ember. Ha a jelenlegi haderőket számításba vesszük, akkor azt látjuk, hogy a jövő esztendőben még 900.000 embert kellene toborozni. Ha a kormány garanciát adhat, hogy önkéntesek toborzása útján hetenként 20—25.000 embert nyerhet, akkor ő és barátai megelégednének. Thiest képviselőnek ezt a beszédét a védkötelezettség ellenfelei hevesen bírálták. Még a védkötelezettség néhány híve is elhagyta a termet, jeléül elégedetlenségének afölött, hogy Asquith kívánságát mennyire figyelmen kívül hagyják. Az a tény, hogy Asquith és Kilchener tegnap váratlanul meglátogatta a munkásgyűlést, sokaknak kijelentése szerint azt mutatja, mily komolynak, tekinti a kormány az ujfer,csiztsi kerítést. Kiszivárgott hír szerint a sziniszterek nagy nyomatékkal rámutatnak annak szükségességére, hogy a munkásszervezetek a kormányt erőteljesen támogassák úgy a muníció előállításánál, mint az újoncozásnál. A gyűlésen egyes kijelentések szerint azt az impressziót nyerték többen is, hogy a miniszterek az önkéntes rendszer mellett meg - -. - mjim -. — - -rri—r.-jj-T-r-^ m^..>|T..-^in:rrf-f.|irirrír, maradni szándékoznak. Kitchener ellenben állítólag kijelentette, hogy az ujoncozásnak jóval gyorsabban kell folynia. • Hogy a kormánynak mily akadályokkal kell megküzdeni, arra nézve jellemző a következő eset. Több tanult hajóépítő munkást, akik a toborzás folytán önként hadiszolgálatra jelentkeztek, a kormány visszakérte és a southamptoni Thornycroft hajógyárba küldte. Miután azonban ezek nem szervezett munkások voltak, a gyár 1700 szervezett munkása kiállott a munkából. A Sztrájkolókra a muníciós törvényt fogják alkalmazni. London, szeptember 30. Ameri (unionista) kérdi, igaz-e, hogy 1700 hajóépítő munkáé, akik Southamptonban sürgős hajóépítési munkálatokat végeztek, néhány nap óta sztrájkba lépett tiltakozásul az ellen, hogy a hadseregből szabadságolt munkásokat, akik azonban nem voltak szervezett munkások, a hajógyárakban alkalmaztak. Azt is kérdezte továbbá, hogy mi történik a tekintetben, hogy a lőszertörvénynek érvényt szerezzenek. Lloyd Geurgje válaszában megerősítette az elmlített tényt és hozzáfűzte, a sztrájkolók ellen megindította az eljárást. Berlaires (unionista) azt kérdezte, hogy fez admiralitás tehet-e közteseket angol búvárhajóknak a Keleti-tengeren kifejtett tevékenységéről és megnevezheti-e sima tengeralattjáró parancsnokát, amely a Moltke német hajót megtámadta. Mac Samara azt válaszola, hogy a Keletitengeren levő angol búvárhajók az orosz főparancsnok parancsnoksága alatt állanak. Az orosz kormányra hárul a felelősség a tekintetben, hogy a búvárhajók tevékenységéről mit szabad közölni. Lord Robert Cecil alállamtitkár egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a perzsa helyzetről csak nagy tartózkodással szólhat. A helyzet az indrili és a külügyi hivatal között" folyó gondos tanácskozás tárgya. Cecil felemlítette, hogy az angol tisztek és konzulok ellen Abuserben, Ispahánban és Sirasban intézett támadásokat nyilvánvalóan ellenséges államok aknamunkája idézte elő. Remélhető, hogy a kormány, noha súlyos helyzetben van, a törvényes rendet képes lesz fenntartani és megakadályozza a bűntettek megismétlődését. Anglia megígérte, hogy megvizsgálja Perzsia pénzügyi helyzetét. Ezek fi alapon tárgyalások folytak. Anglia hajlandó nagy engedményeket tenni. Johnson Wick azt kérdi Asquithtól, hajlandó e a dardanellai expedíció helyzetéről és kilátásairól nyilatkozni. Asquith kijelentette, hogy ama legutóbbi kijelentésekhez, amelyeket Kitchener és ő maga a parlamentben leltek, jelenleg semmit sem fizhet hozzá. A kormány mindent közölt, ami a katonai követelmények figyelembevételével kerülhető volt.