Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-09 / 9. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1916. január 9. GYERMEKRflPSió Látogatásjégországban Az út, amerre Erzsikéék jártak, Jégország fővárosába vezetett. Ezt abból lehetett következtetni, mert minél messzebb jutottak, annál több járókelővel találkoztak s annál nagyobb volt a forgalom. Kocsik, társzekerek, automobilok, kerékpárok. Valamennyi mintha tiszta átlátszó jégből készült volna. És az emberek is mind olyan habfehérek voltak, mint Jegecske. Messziről már házóriások is szemükbe ötlöttek. — Miféle város az ott? — kérdezte Erzsike. — Jégország fő és székvárosa. Jégia a neve. Egyenesen oda kell tartanunk, mert ott van az én hazám. Erzsike alig várta, hogy odaérjenek, szinte égett a kíváncsiságtól, miféle uj világ tárul majd ott a szeme elé. Jégia gyönyörű város volt s egy nagy folyó két oldalán terült el. A folyó olyan volt, mintha nem viz, hanem hó hömpölygött volna benne lefelé, óriási, széles nagy hidak vittek rajta keresztül, melyek hatalmas jégláncokon függtek. Apró villanyos kocsik kedves csilingelése jelezte az összeköttetést a város jobb és balpartja között. •— Micsoda gyönyörű városban lakol! — ámélkodott Erzsike. Pompásan épített házsorok között haladt útjuk tova. Egy nagy térségen oszlopos épület ötlött Erzsike szemébe. — Nol vagyunk? S miféle épület ez? — kérdezte Jegecskétől. — Ez a városi színház! Amott van meg a múzeum. — Múzeum? Aztán mit láttok benne? •— Ott őrizzük azokat a furcsaságokat, melyeket az emberek itt hagynak minálunk. Van benne nadrággomb, ceruza, zsebkendő, gombostű . . . — Ha-ha-ha — nevetett Erzsike — azokat ugyancsak érdemes múzeumba rakni! — Csak te ne csúfolódj! Akinek •érdemes jégvirágok itt zsebre rakni... Ez igaz volt. Erzsike fülig pirult és hallgatott. Most a város kellős közepére értek, hatalmas, nagy térségre, melynek egyik oldalán félkörben, tornyos erkélyes palota emelkedett, a királyi vár. A vár elött délszaki növényekkel és különös fajtájú, furcsa habfehér virágokkal telitett park volt. Gyönyörű szobrok, szökőkutak is díszítették még a vár előtti térséget. — Igazán szólni se tudok a gyönyörűségről! — mondta Erzsike. — Köszönöm neked te édes Jegecske, hogy ide elhoztál. — Odabenn a vár, tudom még jobban fog neked tetszeni! Remélem sikerül majd a királyné elé is jutnod. — Örülnék, ha megismerkedhetnék Jégkirálynővel — mondta Erzsike. — A királyné kegyes és jó. Ha elébe kerülsz, bátran beszélhetsz mindenről, csak a napot s a forróságot ne említsd. — Ugyan miért? — Mert az Jégország egyetlen nagy ellensége. Erzsike ezt jól megjegyezte magának és bátran ment Jegecske oldalán be a királyi palotába, fel a fehér jéglépcsőkön, a hab fehér puha szőnyegeken, csillogó kristályfalak és ajtók mellett, hol a kilincs is tiszta gyémánként ragyogott. VI. FEJEZET. .Jegecske egyenesen a trónterembe vezette Er-isikét. Itti a falak tükörsima apró jéglapokból állottak, de a jéglapok szélei csiszoltak voltak, akárcsak a drágakövek és így a magas bolthajtásról alácsüngő kristálycsillárok fénye ezerszeresen tükröződött vissza bennük. Szemkápráztató volt ez a csillogás, fényesség, úgy, hogy Erzsikének meg kellett kapaszkodnia, mert a hirtelen világosság elkápráztatta. Lassan aztán megszokta szeme ezt a sok ragyogást és ő is bátran haladt előre egyenesen a Jégkirályné trónja elé. A trónteremben, amerre csak jártak, sűrűn ffiltak sorfalat apró tündérek, kik szakasztott olyanok voltak, mint Jegecske maga. Ezek a tündérek barátságosan intettek kezükkel Jegecske felé s nem egy suttogta boldogan: — Csakhogy megkerültél, édes Jegecske ! — Oh ha tudnád, mint bánkódott utánad a királynő ! Mások meg kíváncsiskodtak : — Ki az, kit magaddal hoztál ! De Jegecske csak komolyan, méltóságteljesen haladt előre e hosszú, hosszú sorfalon keresztül a trónus felé. A trónus magas emelvényen volt, mely emelvény jegesmedve bőrrel volt borítva. A trónszék lábain jégből faragott oroszlánfejek voltak diszül, ugyanezek az oroszlánfejek voltak a szék karfáján is. (Folyl. köv.l Laci meg a Pista Mese a kisebbeknek Nol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy kis fiú, akit úgy hívtak, hogy Lacika. Ez a Lacika karácsonykor rengeteg sok játékot talált a fa alatt, ágyút, puskát, kardot, képeskönyveket, meg még sok egyebet, s persze naphosszat azzal játszadozott. Abban a házban, ahol a Lacika lakott, lakott még egy kis fiú, azt meg úgy hívták, hogy Pista. Pistát is szerelte a Jézuska, mert neki is sok karácsonyi ajándékot hozott. Ugyancsak puskát, kardot, ágyút, képeskönyvet, meg még sok egyebet s persze, hogy Pista is naphosszat azzal játszadozott. Máskor Laci és Pista nagyon jó barátok voltak, de bizony most összevesztek a játékaikon. Mindegyik azt vitatta, hogy az ő kardja fényesebb, az ő puskája nagyobbat durran, az ő ágyúja messzebbre lövi a golyót, az ő könyvében szebbek a képek! — Ha akármit is mondasz, mégis én kaptam a szebb karácsonyi ajándékot! — haragudott Lacika. — Én kaptam szebb holmikat, csak azért is, csak azért is! — vitatta Pista. Annyira összeharagudtak, hogy már nem is akartak többé játszani egymással. Ha a folyosón találkoztak, Pista jobbra nézett, Laci balra nézett, vagy mind aketten az égre néztek, de bárhogy is volt, egymást látni nem akarták. — Van nekem játékom elég, minek nekem a Laci, — gondolta Pista. — Legjobb barátom a játék, — minek nekem a Pista, — gondolta Laci is. Teltek, múltak a napok. A pista ágyúja elromlott, a Laci kardja elgörbült, a Pista képeskönyve elszakadt, a Laci puskája felmondta a szolgálatot, szóval, szóval, a sok szép karácsonyi játék mind a szemétbe került. Ekkor már Pista is, Laci is sajnálta a haragot s szeretett volna együtt játszani, mint hajdanában s ha most találkoztak a folyosón, már nem nézték egymást olyan félvállról, hanem Pista is, Laci is odasandilott hajdani kis barátjára- Szeretett volna már mind a kiktte kibékülni, csak azt nem tudták, hogy fogjanak hozzá. Egy napon aztán nem állhatta már Laci és megszólította Pistát: — Te Pista, csakugyan a te ágyad volt a jobbik, az enyim már régen elpusztult. Nagyot nézett erre Pista : — Éppen most akarom neked elmondani, hogy az én kardom nem ért egy fabatkát sem, olyan hamar elgörbült, bizonyos, hogy a tied volt a jobbik ! — Neked volt igazad Pista! — Neked volt igazad Laci! — Nem haragszol rám Pista? — Nem haragszol rám Laci? Dehogy is haragudott egyik vagy másik. Kéz a kézben, vígan nevetve mentek együtt játszani újra, csak úgy, mint régen, mert megtanulták, hogy a barátság többet ér a legszebb játéknál is, mert a játék törékeny, de a barátság erős, s míg azt elveszíthetik, ez megmaradhat számunkra épségben, az egész életen. így volt, igaz volt! 1. Beküldte: Kemény Irén és Ilona 2. —-alan, —óra, —ndor, —ár, —ólán, —kos, — andor, —gla, —alamon. Beküldte: Ujváry Béla o L számok felülről lefelé, jobbról balra olvasva 30 at kell hogy adjanak. . Beküldte:Buk Miklós 1 9 1 .3 10 1 1 1 7 1 | 3 10 10 6 8 7 4 1 10 7 7 5 9 0 *1 3 16 1 9 6 4. K BUKK Beküldte: Ligday Edith Ezeknek a rejtvényeknek megfejtési határideje 1916 január 12-ike. A megfejtők között értékes jutalomkönyvet sorsolunk ki. * A „HINDENBURG" szó pályázatára a következőktől érkezett dicséretes pályamunka: Kemény Irén és Ilona (94), Rejtő Lenke és Dezső (40), Fejős Margit és Tusi (78), Klein Károly és Giza (28), Reguit Mariska (10), Kalmár László (12), Münster Tibor (84), Dvorzacsek Ilona és Nusika (12), Várady Györgyike (56), Vellay Ferenc (27), Jakabovits Szerénke (40), Hirschenhauser Pál (25), Strausz Miklós (75), Cseh Sándor (35), Vajda Józsi (76), Guttman Fedora (72), Smetka Aranka (76). Győri Nagy István (70), Fúria Ilonka (57), Klein Iléza rosszul fogta fel a feladatot), Singer Sándor (60), Kovács Jenő (61), Gefferth Pál (63), Mangu Ibelyka (30), Kiss Ernő (73), Szénás Károly (27), Zubay Marianne (60), Tábori Pál (55), Vadász László (58), Kovács Anci és Mici (37), Gonda Erzsébet (14), Nagy Zoltán (25), Kerekes Aranka (61), Ujváry Bélus (64), Koháry Andor (64), Ruszka György (100), Kurucz András (134), Névtelen (52), ikafalvi Farkas Annuska (39), Ligday Edith (40), Frazser Erzsike (10), Urik Kálmán (10), Gárdos Marit (24), Lamer László (63), Tajika (rosszul fogta fel a feladatot), Várhelyi Ottó (63), Cseksna Böske (51), Szabó Margit (30), Mayer Magdi (68), Blumenstein Willi és Kari (20), Huber Magda (71), Barna Árpád (36), Osvald Dani és Klári (67), Farkas István (125), Csizy László (54), Skazina István (57), Kárász Ernő (41), Besskó Balambér (35), Gönczyrrnő (91), Kenyeressy Sándor (51), Mohay Lóri, Irén és Marci (70), Péntek Irina és Marni (85), Eisensteiedler Mór (49), Kohn Mariska és Jonka (rosszul fogták fel a feladatot), Lőrinczy Elek (40), Szigeti Aranka (80), Kölcsey Ferenc (55), Gerner Erzsike (69), Marton Berta (40), Bokor Béla (25), Tarján Edith (90). A jutalomkönyvet Kurucz András nyerte el 134 helyes szóval (melyeket helyszűke miatt nem közölhetünk). Lichtman Manci. Azért sohse haragszom, ha sokszor írtok, csak azért, ha ritkán kerestek fel soraitokkal. Hogy a Látogatás Jégországban szebb mint a Zsarnok, szívesen hallom. Illik is, hogy mindig az legyen a szebb, amit éppen olvastok. Bálint Rózsika. A szerkesztő meg téged köszönt Rózsikai Stelczer Dóra. Rejtvényeidet besoroztam. Regul Mariska. Mesédről majd alkalomadtán mondok bírálatot. Egy helyes rejtvéri megfejtéssel is lehet jutalomkönyvet nyerni. Két kis fehér cica. Előbbi üzenet ide is szól. Weisz Terra Hódmezővásárhely. A virágért és jókívánságokért millió köszönet. N. M. Paula. Végre, végre megjött a várva várt levél! Sokáig nélkülöztem a közvetlen, meleghangú sorokat. Sok köszönet értük. A kedves tanítónéninek és kis növendékeinek küldöm szeretetteljes csókjaimat. Ekker Sándor: Versikéd nagyon csinos. Szmetka Aranka Örülök, hogy a jutalomkönyv kedvedre való. Gutman Fedora. Ha nincs leckéd, írjál. Pittschacher Ella és Ilus. Robicsek tisztelendő itt nem a rokonotok? Rosemberszky Anna. Nehezebb rejtvényt küldtél Macám. Vajda Józsi és Erzsike. Millió köszönet a fényképért. Jaj, de örültem vele! Gonda Erzsébet. Sebők Jucika már irt nekem rólad és azért szívesen irom ide ki az ujságba, hogy levelezni szeretnél 13—14 éves leánnyal. Címed: Munkács, Pusztaküz 3. sz. Cseh Sándor. Örömmel köszönitek olvasóim táborában. Strauss Miklós: Rejtvényeit közül válogatok. Kéthly Bözsi: Csókollak érette és köszönöm. Blaha Lujzika. De gyönyörűséges, jóhangzása a te neved! Rokona vagy tán a nemzet csalogányának? Pauncz Irma. A szép pecsétet megcsodáltam. Volt-e még más karácsonyi meglepetés is? Szabó Elvira: Ugyanaz a Csécs az, honnan az a jó szalonnakerül Pestre? Kassán voltam már s nekem is kedvenc városom Dalaidat mind ismerem s magam is szívesen dúdolom. Csókollak. Szekovics Sárika és Kaidich Sárika. Miért nem irtok? Singer Sándor. Besoroztam. Kerekes Aranka. Milyen volt a karácsony? Hecht Izabella. Isten hozott itt minálunk! Reichenfeld Lacika. Bizony megtanultál csodagyönyörűen inni! Öröm ránézni betűidre. Mert ilyen deréklegényke vagy, találsz is majd mindig szép mesét a Gyermeknapléban. Juhász Imre: Rejtvényed jó, s neved benne van a megfejtők névsorában. Adakozzunk a hadifoglyok gyámolítására