Pesti Napló, 1916. február (67. évfolyam, 32–60. szám)
1916-02-01 / 32. szám
Helfferich Bécsben A német birodalom pénzügyi államtitkára, Helfferich Bécsbe érkezett. Két napot tölt Bécsben a szövetséges birodalom e nagy pénzügyi tekintélye, aki nem kisebb munkát végez Németország nagyságáért és jövőjéért ebben a háborúban, mint egy Hindenburg, vagy egy Mackensen. A német néphumor így is nevezi őt: Seine Excellenz der Geldmarschall. A pénzügyi tábornagy kedves gúnyneve inkább általános becéző megszólítása annak a férfiúnak, aki a hadüzenet óta helyt áll és egy pillanatot el nem mulasztott, hogy a háború alatt Németország anyagi rezervái ki ne fogyjanak. Ez a nagy pénzügyi politikus, aki történelmi nevet, olyant, mint egy tábornagy, érdemelt ki ebben a világháborúban, most Bécsbe utazik. Helferrich bécsi útja közös gazdasági érdekek megbeszélését célozza. Csak szívből helyeseljük ezt A háború mai technikája a szövetség fogalmát a valóságban majdnem olyan szorosra fűzi, mint aminő régebben egy illámé volt. A szövetséges országok, amelyeknek nemcsak seregei állanak egymással kontaktusban, de ahol a bankok, az ipartelepek, a gyárak is a legszorosabb érintkezésben vannak egymással, ahol az egyik állam pénze hever a másik földjében, bányájában, ahol a váltó, a csekk, a clearing-forgalom is a legsűrűbb, szorosabban egymáshoz tartozó egység, mint aminő volt például a száz esztendő előtti nagyon is megosztott Németország. A modern élet, a gazdaság és a technika az a csodálatos előrehaladása, amit száz év előtt még csak nem is sejtettünk, teszi ezt és hogy ilyen körülmények között van közös megbeszélni való elég, azt csak természetesnek találjuk. A háború közvetlen pénzügyi és közgazdasági kérdéseinek megbeszélésére érkezik Helfferich Bécsbe és ez az út éppen azért nem szolgálhatja egyes frakcióknak és egyes embereknek azt a törekvését, hogy a német birodalommal való vámközösség eszméjét a megvalósuláshoz közelebb hozza. Németországnak a monarkiához való gazdasági viszonya teljesen a jövő kérdése még, erről nem a háború alatt, hanem csak jóval a békekötés után lehet dönteni. Míg a háború áll, addig i egyik ország jövendő gazdasági képe sem alakulhat ki teljes pluszcititással, a jövendő szerződéseket csak akkor lehet megkötni, amikor egy kialakult helyzet és nyugodtabb napok alkalmat és módot nyújtanak az ehhez szükséges megfontoltságra. Ma nem lehet ebben a kérdésben dönteni és a fegyverbarátság korántsem konvertálható fix gazdasági formákká. Nemcsak nekünk, de a német birodalomnak sem volna előnyös, ha ma döntenénk olyan felett, ami felett ma dönteni nem lehet. Meg kell várni mindennek az idejét, az eszméknek éppen úgy meg kell érniök, mint ahogyan a mostani viharnak el kell csöndesednie és a gazdasági viszonyoknak ki kell alakulniok. A Hamburgtól Orsováig terjedő egységes vámterület eszméje minden esetre nagyon sok megfontolást igénylő. Hirtelenebben el sem tudjuk gondolni, hogy a háború alatt csináljanak meg egy ilyen gazdasági területegységet, amihez fogható még nem volt. Hiszen ha ez valaha is létrejönne, az érdekelt államok jogos gazdasági igényei annyira különbözők, annyi külön szempontot kell itt mérlegre tenni, hogy itt a legnagyobb megfontoltságra van szükség, időre és higgadtságra, e kettővel pedig egyik fél sem rendelkezik kellő mód a háború közepén. Köszöntjük Helfferich államtitkárt, aki a háború aktuális gazdasági problémáinak megbeszélésére érkezett Bécsbe. Irta: Zsoldos László Még igen szerény filozopterke volt Csács János, amikor, tizenöt évvel ezelőtt, a vásott öltvényi fiuk mellett házitanitóskodott s ebbeli minőségében fölcsapott a kényeskedő és érdekes, csinos, fitos Öltvényi Márta titkos imádójának. — Jó jó napot, Csaád úr! — szokta fogadni kecses fejbiccentéssel a köszöntését a hajlékony termetű, karcsú, barna leány, valahányszor a házhoz jövet belebotlott a hosszú, nyurga házitanító. — No hogy van, hogy van? Ugye, örül, hogy él? Huhh! csapta mind járt a szavához, de most már olyan ennivaló pajkossággal, hogy a szegény nyurga filozopternek menten kidagadt tőle a szeme s olyan hebegve felelt a villogó szemű kis boszorkánynak, mintha most tanulna beszélni. Aztán, a saját, csöndes megállapítása szerint, aznapra egész valója fel volt kavarodva és nem volt más gondolata, csak ő. A gondolatnál azonban nem igen tudta többre vinni Csács. Mert igaz ugyan, hogy a szerelem előrehaladottabb fokán már minduntalan azon törte a fejét, hogy: no, ma biztosan, no, ma nem volt rá alkalom, hanem holnap már egész bizonyosan megragadom neki a kezét és megmondom neki: — Márta! Nézzen a szemembe! Hát nem látja, mennyire szeretem! — csakhogy ezek a gondosan kipécézett alkalmas pillanatok utólag mindmegannyi rosszul töltött srapnelle bizonyultak, amelyek épp ott és akkor, amikor kellett volna, soha sem bírtak felrobbanni, hogy szétszaggassák az eszményizettségnek és társaságbeli előkelőségnek azt a födözékét, amelyikben a tükrös könyökű és gyámoltalan házitanító nyilvánvalóan soha sem közelítette meg igazában az elegáns és arrogáns öltvényi-leányt. — El-monda-nám, de hasz-talan beszéd. — Hideg szo-bor vagy, meg sem értenéd — énekelte aztán nagy elkeseredésében otthon a harmadmagával bérelt hónapos diákszobában Csács oly kétségbeesett nekibődüléssel, hogy a szomszédos konyhán a szobaasszony mopszlikutyája mindannyiszor rémes vonyitásba tört ki ekkora szerelmi bánattal. A kutya ugat, a karaván halad. A nyurga fiú is addig szövögette magában a jövendő rózsás képeit és addig-addig leste nap-nap után a soha meg nem érkező alkalmas pillanatot, mígnem egy fél esztendei „előéneklés" után az értelmetlen hideg szobor egy hetyke huszárfőhadnagy karján egy szép napon át nem alakult nagyon is meleg menyasszonynvá. Ettől a goromba kiábrándítástól Csács végre magához tért. Az Örvényi-fiúkat boszuból még belenyomatta egy-egy egészséges szekundába, aztán „utánam a vízözön", szakított az érzelmeivel, meg a dölyfös öltvényifamiliával és miután elhatározta magában, hogy nem tud öngyilkos lenni, mert nincs revolvere s ha volna is, akkor is inkább zálogba csapná, egész agyvelejével nekifeküdt a tanulásnak. Nemsokára filozófiai doktor lett s mivel eszes gyerek létére hamar tisztába jött vele, hol kell megfogni a karrier rúdjának a végét, következésképp amikor most, a háború alatt, hosszú tizenöt évi magány után váratlanul összehozta a véletlen az azóta már ugyancsak nagyvilági ízinestári dámává fejlődött öltvényi Mártával, hát ő is bizonyos fenhéjazással hozhatta tudomására a most már még sokkalta kívánatosabb szép huszárőrnagynénak, hogy: — Hát bizony, nagyságos asszonyom, sok minden megváltozott azóta. Én is már egyetemi magántanár vagyok ... — Van családja? — kérdezte közömbösen az őrnagyné s elröppenő, elégült mosolylyal, mondhatnám helyeslő fejbiccentéssel vette tudomásul a bizony-bizony kissé elfogódott hangú választ, hogy: — Nincs ... Agglegény maradtam. De, mintegy kiköszörülendő a férfias önérzetnek ezt a pici hangcsorbáját, Csács nyomban szinte fürkészőn véste bele a tekintetét a mellette ülő asszony nagy, barna szemébe: — És maguk, nagyságos asszony? Van familia? S a ... a kedves férje a fronton van? . — Ott — sóhajtott Pribóczyné — már tíz hónapja. Szórakozottan babrált a gyöngyös tarsolyával az ölében s igy folytatta kis idő multán majdnem suttogva: — Nincs senkim. Ugy élek igazán, mint valami özvegy. — Átszállni az Üllői-útra — szólt rekedten a nőkalauz s a derékig prémbe bebugyolált, sudár asszony hirtelen fölemelkedett az ülésre. A világháború tengelye -Olaszországban Angol fantáziák a több éves háborúról • Angol államférfiak még most is több éves háborúról fantáziálnak. A kimerítés elve alapján vélik még mindig ,,legyőzni" Németországot s ezt hirdetik angol öszvér-makacssággal. Kitchener azonban ,legutóbb a világháború utolsó felvonására utalt, ami ellentétben látszana eddigi elveivel, ha nem vennék tekintetbe, hogy újonnan bevonult tisztek részére mondotta, talán buzdításul. Annyi ellentétes és felelőtlen nyilatkozatot mondottak már angol politikusok, Churchilltől Lloyd Georgeig, hogy alig lehet tisztán tájékozni magunkat Anglia valódi célját illetőleg a háború tartamára vonatkozólag. Ha optimisták vagyunk, akkor Kitchenernek a bevonuló angol tisztek előtt tett nyilatkozatát vesszük készpénznek, ha objektívek, szembe kell szállnunk a több éves háború teóriájával. Ebben az esetben legelsőbben Anglia gazdasági erejét, illetve jövedelmeit kell tekintetbe vennünk. Sir Samuel pénzügyminiszter legutóbb erre nézve olyan kijelentést tett, ami arra vall, hogy Anglia élőpénze sem kifogyhatatlan. Sir Sámuel bevallotta, hogy Anglia jövedelme évente 2400 millió font sterling, ebből a háborúra magára 1800 millió font sterling megy. Ehhez képest az angol miniszterek a végsőkig menő takarékosságot ajánlották, amihez a bőségben dúskálni szerető angolok aligha fognak hozzászokni. Anglia a maga népét mindeddig kímérni szándékszik, míg megvásárolható semlegesek lesznek, kik elvéreznek helyette. Számot kell vetnünk azzal, hogy egyes semlegesek magatartásukkal ha nem is kockáztatják, de kihúzzák a háború tartamát. Legsúlyosabb helyzetben vannak Anglia szövetségesei. Úgymint Olaszország, Franciaország már két ízben gondolt különbékére, azonban az angol kormány nemcsak blokáddal fenyegetőzött előbb Franciaországgal, később Olaszországgal szemben, hanem a londoni bankban lévő francia, illetve olasz aranyban lévő nemzeti vagyon elkobzásával is. Angliának volt gondja ugyanis már a háború első hónapjaiban arra, hogy szövetségeseit életerükön uralja állandóan. A több éves háborútól maguk Anglia szövetségesei irtóznak leginkább. Úgy a francia, mint az olasz és orosz közvélemény tudomással bir a központi hatalmaknak a német és magyar parlamentekben bejelentett békehajlandóságáról s ha Anglia mindennek dacára több éves háborút hirdet, ugy az előbb Németországnak szóló gyűlölet bizonyára legelsősorban általános angolgyűlöletté változik. A francia lapokban meg van tiltva, hogy a békéről írjanak, viszonzásul a német és magyar békehangokra, egyedül az orosz sajtó némelyik függetlenebb orgánuma merészelt nyíltan az orosz nép békevágyáról írni. " A több éves háború jelszava nem lehet más, mint angol bluff és pedig a „splendidisolation" angol végrehajtóinak mottója, melyet ők lélektanilag meglehetősen célszerűen használhatnak ki. Ha ugyanis Anglia nem nyeri meg a háborút, az angol háborúra uszítók felelőssége csökken, mert ők mindig hivatkozhatnak arra, hogy évek múlva Anglia nyerte volna meg a háborút, miért nem várták be? A blokád terrorja, a kiéheztetés sem sikerült; angol hajók szabadon közlekednek ugyan a tengereken, de csak angol hajóból ötszáz sülyedt le a tenger mélyébe. A tengeri veszedelem és kockáztatások mindjobban szöktetik fel a hajófuvart és árudíjakat; a semlegesek ellenőrzésével Anglia általános ellenszenvet ébresztett maga után. Svédországban háborús hangulatot, Hollandiában felháborodást és tiltakozást, még az eddig meghunyászkodó Norvégia és Dánia magatartása is napról-napra önérzetesebb Angliával szemben. Egész Európa semleges népeinek, tisztán ítélkező közvéleményemegegyezik Németország álláspontjával, a tenger szabadságának a kérdésében. S amennyiben Anglia éppen a béke-