Pesti Napló, 1916. március (67. évfolyam, 61–91. szám)
1916-03-01 / 61. szám
Szerek A francia katonai sztkírók nem titkolják aggodalmukat azirárt, hogy Páris ismét veszedelembe kerülhet. Clyrieux a Matin-ben a sorok között kifejni arunk lehetőségét, hogy a francia hadsereg a „kedvező" visszavonulási módszert fogja választani. A lapok katonai szakértői csupán arra alapítják Páris megmenekülésébe vetett bizalmakat, hogy a németeknek szerintük sokkal fontosabb Calais, amely kitűnő bázis lenne az Anglia ellen intézendő támadásokra. A Petit Journal jelenti, hogy a „Páris védelmére alakult bizottság" tagjait fontos ülésre hívták össze. Az ülés tárgya ismeretlen . . . Dr. C. P. M verduni harcok Mackensen serege ostromol Briand tagadja Sonaumoni elestét Lugano, február 29. Az olasz lapok csak ma közlik levelezőiknek vasárnapi táviratait, amelyeket a francia kormány tegnapig visszatartott. Valamenynyien leírják azt a borzalmas hatást, amelyet a verduni jelentések a párisi lakosságra tettek. A Corriere deli Sera szerint a szombati nap volt a háború legizgalmasabb napja. Úgy látszott, mintha a Mame-menli csata előtti tragikus idő tért volna vissza. Mindenki rettenetes feszültség varázsa alatt állott mindaddig, míg Briand délután öt órakor megjelent a parlament folyosóin és a németeknek Douaumont elfoglalásáról szóló jelentését megcáfolta. A helyzet mindazonáltal komoly. A Beaumont körüli harcok Berlin, február 29. A Lokalanztigernek Svájcon át az alábbi részleteket jelentik a verduni csatáról: A kérdéses harcszakaszon a francia vonal rendkívül erősen volt kiépítve. Nemcsak földműveket kellett a németeknek elfogulniok,olyanokat, amelyeknél erősebbek az egész nyugati fronton nem találhatók, hanem betonból és vasból épített védelmi műveket. Sok francia ágyú rendszeresen be volt építve, ezért sok hadianyag is ment veszendőbe. A franciák részben megsemmisítenék a hadianyagokat, azonban a németek mégis nagyobb számú használható löveget és gépfegyvert zsákmányoltak. A német nehéz gránátoknak kitett francia csapatok fogságba jutásukkor teljesen ki voltak merülve. A legerősebben Beaumontnál álltak ellen a franciák. A Ceu re svaideben csaknem teljesen megsemmisítették őket. Megerősítéseket lakik, szépség és művészet veszi körül, amerre néz, ha mi életünk szegény, sivár, nyomorúságos és egyetlen értéke: küzdelmünk, lázadásunk. És ön, elkényeztetett gyerek, még ezt is, még a szegény ember szívét is megkívánta. Sok szerencsét, kisasszonyom, Kovács Gábor, nem lehetett odavonni, mivel egy német gépfegyverosztag észrevétlenül az állást oldalról biztosította és a segédcsapatok odavonulási útját tűz alá vehette. Már húsz percnyi harc után felvontatták az első német üteget a 327. számú pontra. Ezen állások után a Herbeboist foglalták el, azonban a francia szárnyak a német nyomás alatt csak akkor kényszerültek szintén visszvonulni, mikor a centrum ellen még távolabbra előnyomultak a németek. Mackensen serege Verdunnél ? Genf, február 29. A „Journal de Genéve" jelenti a francia főhadiszállásról, hogy a németek nyolc hadtesttel támadnak Verdun ellen. A csapatok közt van a Szerbia ellen harcolt és később Szaloniki alá vitt Mackensen-féle hadsereg szinc-java is. E harcokhoz szokott, edzett katonaság előtt alig van legyőzhetetlen akadály. Joffre parancsa Berlin, február 29. A Wolff-ügynökség jelenti: A legutóbbi napokban zsákmányolt okmányok között a következő parancsot találtuk: Nagy főhadiszállás, vezérkar, 18.630. titkos: 1916. január 31. Utasítás a hadcsoportok főparancsnokainak. Az ellenség legutóbb arcvonalaink különböző pontjain kis helyi támadásokba fogott, mindenkor sikert vívott ki és megtartotta azt. Ez az állapot nem tarthat sokáig anélkül, hogy a hadsereg magatartására nyomasztó hatással ne volna. Nem engedhetem meg, hogy a várakozás ideje, amelyet most átélünk, tétlenségre vezessen. Valamennyi szolgálati fokozat vezető helyen arra kell, hogy berendezkedjék. A párisi és a londoni sajtó Bern, február 29. A párisi lapok mindenáron nyugalmat erőszakolnak magukra a verduni eseményekkel kapcsolatban. Az összes lapokat megjárta az, hogy a francák visszafoglalták Dounamortot. A Temps még többet mond, azt hogy az a porosz ezred, amely befészkelte magát Douaurmontba, most ott be van zárva, mert a francia gyalogság Douaumonton miért nyert. Az összes jelentések kiemelik a német támadás rettenetes vadságát. Az a vaszápor, amellyet a németek a verduni erődítményekre zúdítottak, a legrettenetesebb zápor volt, amely valaha a föld egy darabját érte, írja Rousset ezredes a Petit Parisien-ben. Cherfiels szerint a németek meglehetősen jóll választották ki Verdunt támadásuk célpontjának, azt hiszi azonban, hogy a francia visszavonulás csupán manőver, amelynek célja az ellenség odacsalogatása és annál biztosabb megsemmisítése. Marcel Hutin az Echo de Paris-ban azt írja, hogy nem lehet remélni, hogy a németek abbahagynak hatalmas erőfeszítéseikkel. Na sikerül a nyomást még két napig feltartóztatni, a mérleg végleg a franciák oldallára hajlik. Hulin lehetetlennek tartja, hogy a francia hadvezetőségnek ne lett volna tudomása az ellenség kétségbeesett kísérletéről. Clemenceau azt írja, hogy jobb előkészítés révén sok áldozatot meg lehetett volna takarítani. Hervé csodálkozik azon, hogy a szabadságolt legénységet nem hívták vissza azonnal a frontra. Azon is csodálkozik, hogy az angolok frontján, vagy a front más részén nem indítanak offenzívát a németek ellen a verduni front felmentése végett. (Német Erzsébet válasza Kovács Gábornak) Kedves Kovács, köszönöm, hogy itt és mindjárt megmondom, hogy úgy sírtam és nevettem, mint valami hisztériás alak, amikor levelét elolvastam. Sírtam, mert igaza van, és nevettem, mert maga szerelmes belém, kedves Kovács és minél dühösebb, annál jobban elárulja szerelmét é,s levele végéhez érve, már a kezemet csókolná, ha nem szégyenlené, úgy gyűlöl engem. És higgye meg, én is csak azért nevetek, mert nem akarok sírni, mert ez olyan szép és jó és szomorú, hogy maga szeret engem, Kovács Gábor. Talán igaza van és nem kellett volna maguk közé mennem, nem lett volna szabad megismernem az életet, mely messze esik attól az élettől, melybe beleszülettem. Lehet, hogy itt kellett volna maradnom saját világomban, megbéklyózva, rövidlátón, emberek társaságában, akiknek nem szeretem sem küzdelmeit, sem harmóniáit. Lehet, hogy nekem is jótékonyságban kellett volna kitombolnom jóságomat, ahogy anyáim teszi és kis húgom, — lehet, hogy sohasem kellett volna megtudnom, hogy az önérzetes szegénység milyen keservesen küzd kizsákmányolói ellen, mi ellenünk, akik láthatólag mindig jól érezzük magunkat, akiktől tudvalevőleg elmaradt minden gond, betegség, fájdalom és tépelődés, ó, nem guny el, Kovács, — nagyon jól tudom, hogy olimposzi élet a miénk a szegény emberéhez képest, tudom, hogy a nagy lelki fájdalmak sem sokkal kegyetlenebbek a legkisebb testi fájdalmaknál, az éhségnél, fagyásnál. Tudom, hogy nyomorúságos lakásokban szépségre vágyó, tudományszomjas emberek élhetnek, míg antik szobrok, gyönyörű képek és szabad könyvszámlák világában minden haladás, minden gondolat iránt érzéketlen, színvak emberek járkálnak. Tudom, hogy igazságtalanul van berendezve a világ, Kovács, de nem sokat változtathatunk rajta maga vagy én. Valamit talán mégis, és ezért a valamiért érdemes embernek lenni, érdemes gondolkozni. Látja, én azért jártam ki a maguk előadásaira, hogy beteljen szívem a keserűségükkel, hogy látó legyek én is, és bármennyire haragszik, figyelje meg, tudakozódjék: ami humánus nyítás, szabadság van kint apám gyárában, azt én erőszakoltam ki, kedves ebédközi beszélgetések útján, angol idézetekkel, német reformgondolatokkal spékelve mondanivalóimat, hogy apámat, aki, mint a legtöbb self made-ember, a műveltség sznobja, meggyőzhessem. Gondolja meg, Kovács, hogy ő is szegény volt, nagyon szegény, hogy ő is küzdött keservesen ökleivel, míg felért a jómódba és onnan a gazdagságba, — és gondolkozzék lélektanáról a szegénységnek, mely oly hamar felejti el önmagát, vagy amint teheti: önmaga ellen fordul. Apám ma fáradt, beteg ember, tudom, hogy ha őszinte volna saját magához, bevallaná: az eredmény nem érte meg a küzdelmet, már előbb kellett volna megállnia, megelégednie, akkor idegei nem volnának ennyire elkoptatva. Szeretem apámat, Kovács, bár jól látom őt, sajnálom apámat, akit mindenki irigyel. És hiába: nagyon hálás vagyok hozzá ezért a sok szépségért, ezért a tisztaságért, külső harmóniáért, melyben élhetek, a kulturáltságomért, melyet főleg pénzen szerezhettem, szabadságomért, melylyel kispolgári előítéletekkel szakíthatok. Nem megyek férjhez apám kedve szerint, ő már tudja, hogy engem nem lehet tervekbe, számításokba, mint élettelen anyagot, beilleszteni; arra való a kis húgom, aki mindenféle körülmények közt is megcsinálja majd a maga kis ragyogó, okos, üres, önző életét. Én pedig élek és várok és nézek, — meglehet, bár sajnálnám, hogy sohase megyek férjhez és pénzemet nagy munkáskórházra hagyom, legszebbre, ideálisra. De meglehet, hogy boldog asszony leszek és fiam csakugyan olyan lesz, amilyennek mondja — amit csöpipel sem bánnék. Azt egész bizonyosan tudom: ember lesz, akinek magam ajándékozom, értelmes és lelkes ember, akár gazdag, akár szegény, — mert ó, már jó a szemem, gyanakvó vagyok és talmiokosság, talmi humanizmus jó modorral párosulva engem nem fog megtéveszteni. Olyan embernek akarok a felesége lenni, érettebb, idősebb kiadásban, amilyen maga, Kovács. És hogy ezt is megmondom, ez nem flirt, ez szomorúság, tavasz, élet, mit akar, Kovács, ez a huszonnégy éves gazdag lány barátkozása a huszonhat éves szegény fiúval. Ez romantika, osztálygyűlölet, régimódi Feuillet-regény: mit bánom én, akármi. De nagyon szomorú és szép és köszönöm, hogy ezen a kedves téli játékon elgondolkozhatom még ma is, amikor tavasz van. Ezt engedje, Kovács, jó szívvel. Annyira egyedül vagyok itthon, minálunk, pedig a szomszéd szobában vidám, előkelő barátnőivel, barátaival mulat a húgom. Lássa, nagyon messze vagyok már ezektől gondolataimmal — maguk felé, és a fiam, az talán eljut a cselekvésig, a bátorságig, az elszakadásig is tőlük, akikhez tartozom. Ilyen lassú haladásban hiszek, Kovács, — itt a kezem, bocsásson meg és Isten vele. Nem irom ide a nevemet, mert azt sem szereti, de engem szeret, tudom, Isten vele. PESTI NAPLÓ 1916. március 1. 3 hogy a német válalkozásokat megelőzze és azokat visszavezesse. Ez túl nagy gyalogsági veszteségeket elkerülendő, legjobban ugy történhetik meg, hogy mindenkor a rendelkezésre álló egész tüzérség, nehéz tüzérség, tábori tüzérség és aarofetüzérség haladéktalanul tevékenységbe lép, a muníciónak legjobb belátás szerint való igénybevételével. Ily módon sikerülni fog az ellentámadás, hogyha vagy azonnal megindul, vagy pedig az ellenségnek nem ad elég időt a berendezkedésre, vagy pedig lehető rövid idő múka de akkor alapos új tüzérségi előkészítés után. Az 1915. január 20-iki utasítás erre vonatkozólag minden szükséges útmutatást megad. Joffre.