Pesti Napló, 1916. április (67. évfolyam, 92–120. szám)

1916-04-17 / 108. szám

Csütörtöli PESTI NAPLÓ 1916. április 19. 13 — Furfangos ékszercsalás. Kedden délelőtt a Váci­ utca 1. szám alatt lévő Latzkó Testvérei, ék­szerész cég üzletében megjelent egy 26—28 éves­nek látszó, rendkívül elegánsan öltözött fiatalem­ber, aki gróf Karátsonyi Frigyesnek mutatkozott be. A tulajdonos távollétében az egyik kisasszony fogadta, akinek levelet nyújtott át­ .— Nagybátyám, gróf Károlyi Imre — mon­dotta — írta ezt a levelet, remélem, nem tagad­ják meg kívánságát. A kisasszony átvette a levelet, amelyben gróf Károlyi Imre közli az ékszerészszel, hogy unoka­öccse, e sorok átadója, eljegyzését tartja s ezért ékszereket akar vásárolni. Minthogy nemrég vásá­rolt nála ékszereket s azok nagyon megtetszettek neki, reméli, hogy az ékszerész gróf Karátsonyit is előzékenyen fogja kiszolgálni. Kéri, hogy kivá­lasztás céljából adjon át neki néhány ékszerdara­bot, bizonyos lehet, hogy máskor is ajánlani fogja főúri ismerőseinek. A levél elolvasása után a kis­asszony több ékszert mulatott az állítólagos gróf Karátsonyinak, aki kiválasztott egy arany ciga­rettatárcát, egy brilliáns gyűrűt, egy igazgyöngy­gyel díszített aranygyűrűt és egy platina-láncot. Azzal távozott, hogy délután gróf Károlyival visz­szajön és ekkor az árakra vonatkozólag megálla­podik. Délután csakugyan megjelent az üzletben, ekkor már Latzkó Manó ékszerész is ott volt, akinek gyanús volt a fiatalember. Udvarias formá­ban igyekezett kételkedésének kifejezést adni, de a fiatalember megnyugtatta, sőt amikor látta, hogy az ékszerész nem palástolja bizalmatlanságát, azt a tanácsot adta neki, hogy küldjön el valakit gróf Károlyi Imre gazdasági hivatalába, ott a számlát nyomban kifizetik. Ezzel a fiatalember eltávozott az üzletből. Latzkó akkor már tudta, hogy csalóval van dolga, a szolgát küldte utána, de a fiatalember eltűnt a Váci­ utcában Erre elküldött gróf Károlyi hivatalába, ahol kiderült, hogy az ékszerésznek csalóval van dolga. Latzkó Manó kedden este a fő­kapitányságon megtette a följelentést a szélhámos ellen. Pontos személyleírást adott róla és most mindenfelé keresik a detektívek a csalót. Az éksze­rész kára 2600 korona. — Ki tud­ róla? Pecze Ágoston, péterrevei születésű, 86. gyalogezredbeli közkatona, aki ezelőtt tizenhárom hónappal sü­rgönyzött Szibériából, Novo-Nikolajevszkből, azóta nem adott magáról élet­jelt. Aki az orosz fogsá­gból hazatért rokkant ka­tonák közül tud róla valamit, írjon Pecze Imre M. címére, Bácsmegye, Péterréve, Baross­ utca 660. — Az égő villa és a vízhiány. Kedden délután három órakor az Istenhegyen, a Kakuk-völgyben, kigyuladt a Szent István­ Társulat villájának te­teje- A tűzoltók a rossz csatornázó­ rendszer követ­keztében nem tudták vízzel oltani a tüzet és kézi­kocsikon, puttonokban és vödrökben kellett mesz­ezi vidékről vizet hordani az égő várához. Homok­kal is akartak oltani) ez a munka azonban nehezen ment s igy történt, hogy a kis villa égő tetőzetét teljes hét órán keresztül, éjjel féltizenegyig ol­tották. — Rendőrségi hirek. Életuntak. A Klauzál­utcai népfürdőben Katona Marcella húsz éves cseléd ecetsavval megmérgezte magát. A mentők bevitték a Rókus-kórházba. — Adamik Ilona tizenhat éves házi­leány a Szent László-tér 135. számu házban levő laká­sáról eltávozott azzal, hogy öngyilkosságot fog elkö­vetni. Eddig nem találtak rá. — özvegy Nemecsek Jó­zsefné született Hoványi Anna ötvenegy éves asszony, akinek a Dessewffy­ utca 26. számu házban volt bádo­gos műhelye, a lakásán felakasztotta magát és meghalt. Férje halála óta búskomor volt és ezért lett öngyilkossá. — Kerekes Mária huszonegy éves cseléd a Sövényi­utca 25. szám alatt levő lakásán az éjszaka nyitva hagy­ta a gázcsapot és lefeküdt aludni. Reggelre eszméletlen állapotban találták meg. A mentők bevitték a Rókus­kórházba.­­ A Budafoki­ út 40. számu házban Sarlai Kálmán tizenkilenc éves péksegéd főbelőtte magát. Élet­veszélyes sérülésekkel a Rókus-kórházba vitték. — Bal­esetek. Magyar István csapos kedden délelőtt Nemény Béla vendéglősnek a Teréz-körut 39. szám alatt levő borpincéjében üvegeket dugaszolt. Az egyik üveg fel­robbant és Magyar súlyosan megsebesült. — A Révész­utca 11. számu ház előtt Klermont János negyvenhét éves kocsis részegen leesett kocsijáról és súlyosan meg­sebesült. A­ Rókus-kórh­ázban ápolják. — Gyászrovat. Ifj. Viczián Antal, belügymi­niszteri segédtitkár, a Ferenc József-rend lovagja, Bu­dapesten harminckilenc éves korában elhunyt. Adler Zsigmond hosszas szenvedés után 63 éves korában elhunyt. Temetése szerdán délután fél öt órakor lesz a farkasréti temetőből. Trácz Mariska tisztviselőnő, id. Rácz Pali cigányprí­más leánya, húsz éves korában elhunyt Budapesten. A Ferenc József kereskedelmi kórház halottasházából hét­főn temették el nagy részvét mellett. A Török szerencséje örök! A most folyó 6. osztály húzásainak eddigi örvendetes nyeremény­eredményei mellett a Török A. és Társa bankház rt. (Budapest, IV., Szervita-tér 3.) szerencsés vevője a 65027. számú sorsjegygyel 10.000 koronát nyert.­­ Benkő sorsjegye Bankó! Az osztálysorsjá­ték mai húzásán a 10.000 koronás főnyereményt a 10134. számu sorsjegygyel a Benkő Bank (Budapest, Andrássy­ út 60.) szerencsés vevői nyerték, mert Benkő sorsjegye Bankó! UVWV­W­WWWVWIAVVVWWVArAVA tarka krónika. Ji bezárt fogház — Ji sírfelirat — Ji vajda kivágja magát (Pályázat.) Egyik délvidéki járásbíróság egyet­len fogházőrét behívták katonai szolgálatra s a fogházat felsőbb intézkedésre kiürítették. A fogházőr, hivatali buzgóságát bevonulása előtt azzal fejezte ki, hogy az épület „Kir- járásbiró­sági fogház" felírása alá messze látható betükkel ki­írta: „Bevonulás miatt zárval" (OS.895. számu előfizető.) * (Pályázat.) A régi időben majdnem mineden kántor többé-kevésbé poétai is volt, irván a verses ha­lotti búcsúztatókat. Egyszer egy ilyen poéta-kántornak tragikus mó­don meghalt egy hive. Felkérték tehát, hogy írjon egy alkalmi sírfeliratot, amit meg is írt a következő­képpen: Itt nyugszik nemes vitézlelt Kis Ferkó, Akit agyonrugott egy megvadult pejló, János volt a neve szegény szánandónak Csak a rím kedvéért íródott Ferkónak. (T. Gy. Marosvásárhely.) * (Pályázat.) Eötvös Károly egyikét tartotta leg­fulminánsabb beszédeinek. Fejérváry honvédelmi minisztert szapulta s leszedte róla még a keresztvizet is. A miniszter egy darabig csak állta, de a vajda egy állítására türelmét vesztve, közbekiált: — Sohasem mondtam! A vajda egy kicsit meglepődik, körülnéz, de azután így vágja ki magát: — No, ha nem mondta — hát ezután se mondja. (K. A. Budapest.) (Rökk Szilárd ujjjal kitüntetett tani­tők.) A székesfőváros tanácsa az évenkint kiosztásra kerülő Rökk Szilárd-féle 1200 koronás tanítói segélydíjat az 1916—17. évre a következő tanítóknak juttatta: Bárdos Gyula, Bartos Gyula, Berkes Jakab, Cserny József, Csorba Alajos, Dilz Elek, Erdős Mór, Fejér Domokos, Ferenczi József, Hittig Gyula, Klimm Pál, Lathwesen Gyula, Sándor Károly, Siminszky Vilmos és Vitái Ödön. (Az Országos Rajztanár Egyesület) kedden tartotta meg Budapesten tizenkilencedik évi köz­gyűlését Csizik Károly alelnök elnöklésével. A tit­kári jelentést Kassai Sándor főreáliskolai tanár olvasta fel s ebben megemlítette, hogy a vezetőség ez évben legjelentősebb munkálata a középiskolák számára kiadott illusztrált rajzokt­atási tanmenet volt, amelynek alapján a rajztanítást egységes el­vek szerint fogják folytathatni nálunk. A terve­zett reform középiskolának gimnáziumi típusában ,a rajzoktatás elengedhetetlen kellék, mégis, mert az Országos Közoktatási Tanácsban a rajzoktatás­na­k nincsen kellő képviselete, a Tanács e tárgy­ban sérelmes határozatokat hozott. Az egyesület nagy küzdelmet folytatott a méltányos igények kielégítéséért. Ezután a tudományegyetem rajz­tanítási kurzusának ügyeit fejtegette, majd a rajz­tanár-katonák hősiességéről emlékezett meg. Hof­richter József pénztári jelentése, Schouschett Ár­pádnak néhai Rauscher Lajos fölött mondott em­lékbeszédének és Arnhold Nándor pécsi tanár ér­tekezésének meghallgatása után befejezték a köz­gyűlést. MA NYÍLIK MEG A HADIFÉMKIÁLLÍTÁS, VII., ERZSÉBET-KÖRTIT 32 BELÉPŐ-IDÍJ NINCS­ E RENDEZI A FÉMKÖZPONT Párisi színházak Genf, április A második háborús téli szezon sem gazdagí­totta figyelemreméltóbb újdonságokkal a párisi szính­ázak műsorát. Érdekes jelenség, hogy a má­sodik császárság és a romantikus­ irodalom szín­padi termékei ismét divatba jöttek és még a klasszikusokat is háttérbe szorították. A Comédie Francaise, amely máskor jobbára a francia klasszikusok­ műveiből állította össze műsorát, az idén Sardou, Alexandre Dumas, Emile Augier, Alfred de­ Vigny, Victor Hugo, Seribe és Labiche darabjait tűzte ki leggyakrabban előadásra. Az idők jele az is, hogy a „Vaudeville" szín­ház — Páris egyik legnépszerűbb boulevard-i színháza — átalakult mozivá, ahol most Gabriel D'Annunzio „Caborna" című filmjét mutatják be nagy sikerrel. A színház igazgatója programmjá­,­ban így mentegeti magát: — Azoknak, akik csodálkoznak rajta, hogy sülyedhetett mozivá Páris legelőkelőbb színháza, így felelek: Tegyétek a szivetekre ke­reteken Hát van kedvetek ugyanazokon a szini darabokon mulatni, mint béke idején, mikor a világtörténelem legnagyobb drámájának sze­replői vagytok? Dialógusokat hallgatnátok, amelyek egy író tetszetős fantáziájának szülöt­tei, szép frázisokat, amelyek nem létező, szinte azt mondhatnám önző álmokba ringatnak ben­neteket? Egészen más a mozgófénykép, amely minden hiábavaló szól száműz és csupa gesztus­ból áll. Mialatt a nagy múlt képei elvonulnak a szemeteitek előtt, a lelketek egészen a m­a nagy eseményeinek élhet, amelyek egyedül méltók figyelmetekre". Az idei szezonban sok dramatizált regény is szinre került Párisbanz, így az Odéon Zola ,,L'As­somoir" című regényét (magyarul „A pálinka" címen jelent meg) vitte színpadra William Bus-K­nach és Octave Gastineau átdolgozásában. A Porte Saint-Martin pedig Tolsztoj Karenin Anná­ját hozta szinre (Eudmond Guirdud átdolgozásában)­ a főszerepben Andrée Mégart-val, azonkívül felele­venítette Bataille „A meztelen nő" (Femme uue)­ című darabja. Az Odéon különösen Victorien Sardou műveit kultiválja. „A Benoiton-család", ,,A kém", „Fé­dora" telt házakat vonzottak az Odéonnak, amely egyébként Vigny „Chatterton"-ját is nagy sikerrel adja. Hasonlóképpen nagy sikerrel njitották fel az idősb Dumas művét, „A weslei tornyot". A Co­médie Francaise műsorán viszont az ifjabb Du­mas nagyszerű vígjátéka, „A nők barátja" szerep­pel igen gyakran. Maurice Soulié új „revandi-drámát" irt „1914—1937" címen. A darabot, amelynek hátte­rét a jelenlegi háború szolgáltatja, a Theatre Ror­­aneban­­ látták be Suzanne Després-vel a fő­szerepben. Az 1937-ben lejátszódó dráma hőse egy lillei francia ifjú, aki feleségül akar venni egy fiatal berni leányt. Az anyja bele is egyezik a há­zasságba, csak azt köti ki, hogy a menyasszony családja valóban svájci eredetű legyen. De a menyasszony atyja naturatlizált svájci, aki 1914-ben, mint német ulánus tiszt harcolt Franciaor­szág ellen és egy éjjel Lillében is megszállt épp a fiatalember anyjának a házában. Az asszony, aki mindig azt mondta fiának, hogy atyja elesett Franciaországért, most nagy lelki megrázkódtatá­son megy át, mélységes gyűlölet viharzik fel a lelkében az egykori ulánus­ tiszt ellen, akit elárul a fiának. És a fiú rárohan a menyasszonya ap­jára és megboszulja anyját — a saját apján. A háborús darab nem aratott sikert és csak Suzanne Després művészete mentette meg a­­bukástól. (*) Fulda vígjátéka: „Jugendfreunde". Fulda Lajosnak négyfelvonásos vígjátéka minden szinte házias kedvessége mellett sem mentes némi vonta­tottságtól. Vagy talán a rendező kékceruzája a hibás, hogy túlságos tisztelettel a kiváló szerző­k iránt meghagyott henye és terméketlen helyeket is, amik egész bátran elmaradhattak volna. A bécsi Slofburgtheater színészei kedd este a Víg­színházban nagy és hálás publikum előtt tolmás

Next