Pesti Napló, 1916. május (67. évfolyam, 121–151. szám)

1916-05-21 / 141. szám

.Vasárnap megy a dolga. Hát nincs igaza a derék só­, górnak? És vájjon nem így vagyunk-e a Du­­nával is, mely az utóbbi évtizedekben hiába kellette magát előttünk. Néha-néha megszólalt egy bús magyar, hangoztatván a Duna-kultusz elengedhetetlen szükségességét, de falra borsó volt minden szó, amit épp úgy elfelejtettek, mint a Lers Vilmos könyvét. Budapest csak korzózni szeret a Duna partján, de hogy a ha­talmas folyam révén csináljon minden verse­nyen kívül álló folyamparti világvárost magá­ból, ahol mindenkor Pató Pál maradt. Most aztán — ismételjük: világháború­­kellett hozzá és német élelmesség — megijedt egy kicsit Bécstől. Most már talán nemcsak beszélni fogunk, hanem cselekedni is és meg­csináljuk, amit már régen meg kellett volna csinálni — mumus nélkül is. De jobb későn,­­mint soha. A fényes, nagy perspektíva ma is előttünk áll­, és Buda és ifjú menyasszonya ma is minden más városnál hivatottabb, hogy szive legyen a királyi folyónak, neked szépséges szőke Dunám, aki sehol sem vagy szebb, mint Szent Margit szigeténél ahol» illatos rózsák nyílnak és tündérszép asszonyok mosolyog­nak felé­; " K. V." A letartóztatott minisz­teri segédfogalmazó Újabb lopások derültek ki — Rónay és Kragujevics Spázó A Debrecenben letartóztatott dr. Rómy .K­yörgy miniszteri segédfogalmazó bűnügyé­ben a nyomozás szombaton ismét több lopást állapított meg. Kiderült, hogy a fogalmazó hosszabb időn át lopkodta a debreceni­­üzlet­vezetőséghez beosztott tisztviselőtársait, akik­nek egy pillanatig sem volt gyanújuk Rónayra. Több helyen érdeklőd­tünk szombaton Rónay György múltja iránt. A kereskedelemügyi mi­nisztériumban csak keveset tudtak róla mon­dani, mert Rónay rövid ideig volt a miniszté­riumban. Viselkedésű inte, kazdeilKSji- reHi­r­ő­s volt. Öt évvel ezeőtt elmegyógyintézetben h­e­­lyezték el és amikor felségenit, az Állam-­ vasútakhoz osztották be. Rónay neve egyéb­ként nem ismeretlen a nyilvánosság előtt.. Hat évvel­ ezelőtt a többrendbeli rablógyilkosság­gal, lopással és erkölcstelen üzelmekkel vá­dolt K Kragujevics Spázó bűnügyében volt fontto­s szerepe. Rónay György akkor rendőrdij­­­nok volt és Kragujevicset, akit régen ismert, ő­­fogtel el. A tizenkét évi fegyházra itélt rabló­gyilkos a tárgyaláson úgy tüntette fel a dol­got, mintha Rónay négyszáz koronáját ellopta volna és a törvényszéken is nagy feltűnést keltett, hogy a segédfogalmazó, amikor erre voatkozóan megkérdezték, elfogadható választ nem tudott adni. Rónay bűnlajstroma Már szombati számunkban megírtuk, hogy a db­recenii rendőrségre tömeges feljelentés érkezett dr. Rónay György ellen, aki nemcsak az üzletve­zetőség kézipénztárát és Antalffy papírkereskedé-­­ét lopta meg, hanem t­öbb vasúti tisztviselőt is meglopott.. Szombaton jelentik nekünk Debrecen­éből, hogy a rendőrség vádja szerint Rónay Verlin Sándor főellenőrtől 200 koronát, Jánossy Miklós vasúti mérnöktől 50 koronát, Filotás Géza ellenőr­től 100 koronát és Novotny Béla főellenőrtől szin­tén 100 koronát lopott. A tisztviselők, amikor a lopások történtek, nem gyanakodtak Rónayra, aki val­amennyiökkel baráti viszonyban volt- Ezeket a lopásokat az üzletvezetőség hivatalos helyiségében követte el a fogalmazó, ahol együtt dolgozott a m­egkárosított emberekkel. Rendszerint akkor lopta meg őket, amikor kabáitjukat a ruhaszekrénybe akasztották és munkakabátban dolgoztak íróaszta­laiknál. Rónay is velük dolgozott, de amikor rö­videbb-hosszabb időközökben a lopások kiderültek, semmivel sem árulta el, hogy ő lenne a tettes. Bejelentették a rendőrségnek azt­ is, hogy Ró­nay egy ízben Uhlarik Béla államvasúti üzletvezető szalonkocsijában utazott és ez alkalommal egyik útitársát, egy magasrangú á­lam­vasúti f­őtisztvise­lőt meglopott, akitő­l több száz koronát vett el. Ezt a lopást is csak most jelentették be a debre­ceni rendőrségnek. — PESTI NAPLÓ 1916. május 21 11 Dr. Hortobágyi Ernő rendőrkapítánynyal a nyomozás során közölték azt is, hogy­­Rónay, ami­kor Debrecenbe helyezték át, utipodgyászát tízezer koronára biztosította az Európai Utipodgyász Biz­tosító Társaságnál. Amikor Püspökladányban a Debrecen felé menő vonatra át kellett szállni, a bőrönd eltűnt és többé nem került meg. Rónaynak ekkor a társaság kénytelen volt a teljes kárt, tíz­ezer koronát kifizetni.­­ Szombaton reggel a miniszteri segédfogalma­zót átkísérték a debreceni ügyészség fogházába. Elő­zően újból kihallgatták a rendőrségen, de ekkor is tagadta a lopásokat. Mit semp akart tudni a terhére rótt bűncselekmény­ekről és egyre azt hangoztatta, hogy a debreceni vasúti tisztviselők hajszát indí­tottak ellene. A papírkereskedő kárára elkövetett lopásokról azt mondotta, hogy Antallov beleegye­zésével vitte haza az üzletből a diszmótárgyakat, ezzel szemben azonban Antalffy azt vallotta, hogy neki tudomása sem volt arról, hogy Rónay, mi­alatt az üzletben segít neki, megdézsmálja a rak­tárát. Rónay mint koronatanú 1910. május 17-ikén, amikor Kragujevics Spázó a budapesti esküdtszék előtt állott, a bűnügy koronatanúja volt dr. Rónay György. A rablógyilkos­ ugyanis­ első lopását lakás­adónője, Kiss Tamásné és ennek leánya, Dirner Béláné kárára követte el még 1907-ben. Kis­snének akkoriban dr. Rónay György jó ismerőse volt, aki ebben az időben a fő­kapitányságon dolgozott. Csúcsán Jenő relülőrtanácsos­ mellé bijnokként volt beosztva. Rónay műkedvelésből nyomozni kezdett a lo­pás ügyében és megállapította, hogy a tolvaj Kragujevics Spázó. Zomborba utazott Kragu­jevics után, ott elfogta őt és a lopás beisme­résére bírta. Kragujevics akkor megígérte Rónaytnak, hogy a kárt, összesen 900 koronát megtéríti. Ezt a pénzt a joghallgató meg is fizette, de a pénzt ismét csak bűnös úton teremtette elő: Berlinben és Bécsben többrendbeli rablógyil­kos-merényletet követett el.­­ A főtárgyaláson dr. Rónay Györgyöt, aki ekkor már a kereskedelemügyi minisztérium­nak volt segé­d­fogalmazója, koronatanúként hallgatták ki. fiatalember elmondotta nyo­­­mozásának egész történetét. Privát-detektív szerepe azonban a bíróság előtt nagy feltűnést keltett. Kragujevics ugyanis beismerte, hogy Rónaynak ígéretet tett a kár megtérítésére és azt vallotta, hogy a 900 koronát Rónay kezé­hez le is fizette. Ezzel szemben Rónay a fő­tárgyaláson csak 500 korona átvételét ismerte el. Kragujevics Rónay szemébe mondta, hogy 50 koronát megtartott magának. Dr. Mikovich Lajos főtárgyalási elnök és dr. Szegheő Gábor, Kragujevics védője fag­gatni kezdték Rónay Györgyöt, aki azonban váltig tagadta, hogy Kragujevics pénzét meg­tartotta volna. Csaknem minden kérdésre éppen úgy, mint most a debreceni rendőrség előtt — ilyenformán válaszolt: — Nem emlékszem, már nem tudom, hogy mennyit kaptam ... A főtárgyaláson ezt a részletet nem is tudták tisztázni. Föltűnt már ebben az ügy­ben, hogy a miniszteri segédfogalmazó mi­­­lyen szoros összeköttetést tartott fenn azok­kal, akik között Kragujevics — mielőtt bűnei ki nem derültek — közkedvelt egyéniség volt LEGUJMBB (Táviratok és telefonjelentések} Letartóztatták az amerikai német katonai attasét München, atérte 20. Wertheim-szekrényét bezárni.­­A rendőrök mind a kettőjük felé töltött revolvert sze­geztek és összezúzták a telefont, nehogy a német nagykövetséget vagy egy jogtaná­csost, vagy az ügyészt értesíthessék. Ezek után a rendőrök összeszedték az íróaszta­lat pen­iaphany­ivásfungtöhi német katonai, altasé visszahívása óta ennek volt titk­árát. Igeit akkreditálták a wa­shingtoni német császári nagykövetség katonai attaséjává és biztosították sze­mélyének, papírjainak és hivatali helyi­ségeinek sérthetlenségét. Ennek ellenére azt a kongresszusi ülést megelőző napon, amelyen Wilson elnök előterjesztette a Berlinbe küldött ultimátumot, Igert hiva­tali helyiségében féltucat rendőr megtá­madta, letartóztatta és aktáinak egy részét elkobozta. A „Münchener Neueste Nachrichten" erről az üg­yről a következő értesülést kapta: Az ügyész vádat emelt Igei ellen, hogy része volt a kanadai Wellands­csatorna felrobbantására irányuló össze­esküvésben, noha erre a legcsekélyebb bi­zonyítéka sem volt. Skall­iró, aki vélet­lenül jelen volt k­el letartóztatásánál, gyorsan segítségére sietett a német attasé­nak, ugy hogy ennek még ideje volt­­on lévő aktákat és ezeket magánpapírok­k­kal és levelekkel együtt belegyömöszölték a magukkal hozott útitáskába. Skall iga­zolta, h­ogy amerikai állampolgár, m­ire szabadon eresztették s igy te­lfonon érte­­sítette az esetről a német nagykövetséget. Igeit eközben aktáival fogságra vetették, később kaució ellenében szabadon bocsá­tották. A német nagykövetség magáévá tette az ügyet s az amerikai külügyi hivat­­­talnak­ végre is be kellett látnia, hogy a papírokat vissza kell adnia.­­Az igazság­ügyminiszter azonban folyton hozta- halasztotta az ügyet abban a reményben, hogy mégis csak talál az aktákban vala­mit, ami terhelő bizonyítékként szolgálhat a számos függő per egyikében vagy mási­kában. Repülőtámadás Junglia ellen Berlin, május 20. A május 19-ikéről 20-ikára virradó éjjel egyik tengerészeti repülőrajunk a flandriai partvidékről kiindulva bombázta Dover, Deal, Ramsgate, Broadstairs és Margate kikötő­telepeit és erődítményeit; számos helyen jelen­tékeny gyújtó és robbantó hatásokat figyel meg. Az ellenség parti ütegei és krimjói heve­sen lőttek a repülőgépeikre. Ezek azonban va­lamennyien sértetlenül térte­k vissza.­­ TENGERÉSZETI VEZÉRKAR FŐNÖKE Békeközvetítés Amsterdam, május 20. Madridi magánjelentés szerint a pápa ré­szint Alfonz királylyal, részint pedig Wilsonnal tárgyalást folytat a béke létrehozása érdekében. E törekvések fő célja mindenekelőtt fegyverszü­net létesítése, amely alatt a tárgyalásokat meg lehetne kezdeni. Alfonz király meg van győ­ződve arról, hogy a fegyverszünet bizonyára a békét eredményezné, mert a hadviselő felek egyike sem kezdhetné újra a háborút Repülőink olasz városok felett Engano, május 20. A Corriere della Será-nak jelentik Castelfran­co-Venetoból, hogy ott e hónap 17-én reggel fél­ 6 órakor osztrák-magyar repülőgépraj jelent meg a város felett, amelyet egy órahosszat bombázott, de állítólag csak csekély kárt okozott. Ugyanezek a repülők Bassanót, Montbellunót és a Vicensa-tre­visói vasutat it­t bombázták.

Next