Pesti Napló, 1916. július (67. évfolyam, 181–211. szám)

1916-07-01 / 181. szám

4 Swwn&af PESTI NAPLÖ T91(5. juBns T, merése az új aratásból biztosítva van. Az állatállomány is gyarapodni kezd. Az igazgatás költségeinek nagy részét természetesen a monarkia előlegezi. Mi fizetjük a szerb kormány hivatalnokait, a rokkantakat, a szerb tiszti családok részére a fizetés felét. Csak Belgrádban mintegy tízezer szegény ellátásáról gondoskodunk. Most foglalkozunk az adójavaslattal, rendezzük a pénz valutáját s egyelőre behozzuk a korona kényszer-árfolyamát, amennyiben a korona értéke két dinárral lesz egyenlő. A kormányzó már behatóan szólt a közoktatásról is és kijelentette, hogy egész Szerbiában csak a latin betűk használata van megengedve. Megjegyezte, hogy ez az intézkedés nem azt akarja jelenteni, mintha a Cirillitás kulturhatását szeretnék kiirtani, hanem azt akarjuk elérni, hogy a cirllitás csak a magasabb kultúrának maradjon meg eszközéül, ellenben a latin betűk használata folytán a szerbek ezentúl ne kelet, hanem a Lussat felé tekintsenek. Az új olasz miniszterelnök programma a Sarandra méltó utóda országnak, melyek éppen azért követelne a Németországgal kötött kereskedelmi szerződések megsemmisítését, sőt a Németországnak szóló ultimátumot, hogy a német kereskedelmet teljesen kiszorítsák Olaszországból. Különösen Angliáinak egyik háborús célja az a háború kihúzásával, hogy a német kereskedelmet mindenfelől kiszorítsa. Az olaszok múlt év májusa óta, mikor „szabadító“ hadjáratukat megkezdték, nem jelenthettek semmi örömet, tehát ezt megszerezték az olasz politikában is megszokott komédiás művészetükkel. A bilincsbe vert olasz sajtó révén Cadorna újabban azzal csapja be az olasz népet, hogy mindez az ő zseniális hadműveletének köszönhető. Az egész olasz háború azonban oly rettenetesen keserű kiábrándulást hozott az olasz népnek, hogy ez a parányi örömhír (azaz nagystílű hazugság) már nem éreztetheti hatását, legföljebb megkönnyebbülést hoz a megrémült Felsőolaszországnak, mely lázálmában Vicenzát, Velencét és Milánót ismét elfoglalva látta az ellenségtől. Boselli miniszterelnök beszédében éreztetni akarja a semleges sajtóval, hogy Olaszország nem köt különbékét, hanem a „végső győzeleméig folytatja a háborút a szövetségesekkel együtt. Az olasz különbéke hírét a semleges lapok közölték legsűrűbben; egyik-másik arra hivatkozott, hogy Olaszország különbékével fenyegetőzött legújabb szövetségeseivel szemben, ha Anglia a szénárakat és hajófuvart le nem szállítja, ismét fenyegetőzött a különbékével a magyar és osztrák offenzíva alkalmából, ha Oroszország nem indít offenzívát Magyarország és Ausztria ellen. Az új olasz miniszterelnök programmjából két irány vehető ki: az egyik az eddigi politika folytatását jelenti, vagyis az úgynevezett nemzeti háborút Ausztria ellen; a másik: a gazdasági védelmi háború hangoztatása, ami egyet látszik jelenteni a Németország elleni állásfoglalással. E két egymásnak ellentmondó irányból az vehető ki, hogy az olasz kormány folytatja alkudozásait a szövetségeseivel a Németországgal való szakítás ellen értékei fejében. Boselli koalíciós kabinetet állított össze a különböző pártokból s ezt úgy állítja be, mintha a belső összhangot akarta volna megteremteni. Éppen a miniszterelnöki program elmondásakor támadt óriási botrányok bizonyítják, hogy az olasz miniszterelnök nem érte el célját. A kabinetben meglepő nagy számban szerepelnek az intervenciós pártok képviselői, akik valamennyien a mostani monarcikus politika ellen dolgoznak. Sonnino külügyminiszter megmaradása és az intervenció— Nem adja a szomszéd a tehenet. — Miért? — Mást gondolt. — Ott volt a felesége is? — Ott. Kissé el is vörösödön Szödör Mihály, a padlót is nézte valameddig, hogy csomós-e a deszkája, mert csakis így enyhül meg valamennyire az ember, mikor ilyesfélék történnek vele — aztán elcsendesedett... De csak negyvennyolc órára. Mert Péter és Pál napján már nagyot káromkodott és azzal fenyegetőzött, hogy följelenti az ilyen názáreti parasztot, aki ebben a vérzivataros időben tízszeres árt kér egy reszketős inű tehénért és akkor sem adja oda a jószágot, mert úgy gondolkozik, mint a másik paraszt, aki a meggyet árulta s egy kis kosárért négy koronát kapván, igen bánatosan panaszkodott a ruhásboltosnak, hogy milyen nagy kár érte őt. — Hogyhogy? Hát úgy, hogy alig állt meg a piacon, egyszerre lekapkodták a válláról a kosarakat és szó nélkül megadták egyért-egyért a négy koronát. — Ha ötöt kértem volna, az ötöt is megadták volna, így hat koronával rövidültem meg a hat kosár után. A cselédek között azután szó került másnap arról, hogy miért dohogott olyan keményen Szödör Mihály a szomszédra. A kapásné magyarázta meg a dolgot, szintén nagy méltatlankodással: — Hogyne háborgott volna a ténsor, mikor ez a vén szárazkeszeg azt szente Péter- Pál napján, hogy ezer forintért lehet beszélni a tehénről... nisták jelenléte az uj minisztériumban az entente befolyását erősítik meg. A parlamenti életben nagy a zűrzavar , ezen nem segít semmi olasz komédiás művészet. A 76 éves öreg Boselli miniszterelnöknek a „belső összhang “ rövidesen nagyon sok keserűséget fog okozni, teljes ellentéteképpen az elhangzott miniszterelnöki programmbeszédnek. »*' s Salamdra méltó utóda“ — jellemzi gúnyosan az Avanti az új olasz minisztereinek politikai állásfoglalását. Ferri Giacomo hatalmas beszédet mondott az olasz parlamentben. Hangsúlyozta, hogy az olasz népnek az új kormányhoz sincs köze. Ferri vádjai közepette éktelen vihar támadt a parlamentben, az olasz képviselők poharakkal és egyéb tárgyakkal dokumentálták igazukat, kiki a saját temperamentumának megfelelően. Ezek a ténykörülmények rögtön leleplezték a Boselli miniszterelnök programmjában hangoztatott állítások valódi mibenlétét, hogy „a háborút az egész nép törhettem erővel és mélységes belátással támogatja“. Az új olasz miniszterelnök programmja alkalmából a parlamentből kiváltott heves indulatok azt is bizonyítják, hogy miért kellett Salandra örökét egy 76 éves öreg politikusnak átvennie, ki sokat cseveghet anélkül, hogy azért, olyan éles támadásokban legyen része, mint elődjének. Egy 76 éves öreg úr személyiségére még az olasz politikában is tekintettel vannak, azonban pártfelével szemben kevésbbé keztyűs kézzel dogloznak, amint a miniszterelnöki program új ülése mutatja. Az új olasz miniszterelnök elég óvatos volt ahoz, hogy ne beszéljen többé egyetlen szót sem. Olaszország csődbe jutott háborús céljairól inkább a belső jövendő ipari és kereskedelmi átalakulásokat helyezte a becsapott közvélemény elé. Egy kereskedelmi és ipari programm aligha tetszik Angliának és Francia— Szentem ám. — No. — Meggondolta magát az asszony. — Hogy-hogy? — Hát úgy, hogy kilencszázötven forintért megválik a riskától. — Most már annyit sem adok érte, amennyit a múltkor akartam adni. — Nem ád? — hököl meg Vörös János. — Nem. — Miért? — Azért, mert nem ér annyit. — Lehetetlen. — Nem lehetetlen, mert úgy van. — Pedig a nagysága azt mondta, hogy megveszi Szödör szomszéd. Minden áron köll a tehén ... — A nyolcszázötvenért igen. — Nem, a kilencszázötvenért. — Ha így mondta, beváltjuk az asszony szavát. — így, így • • • Kérdezze csak meg szomszéd ulram a feségit. Megint elodázódott a dolog egy-két napra, mivelhogy itt már Szödörnének kellett igazságot szolgáltatni. Ha megígérte a kilencszázötvenet, akkor nincs beszélni való tovább, el kell hozni a tehenet, ellenben pedig vége az egész komédiának... A dolog csakugyan úgy állt, hogy Szödörné külön alkut kötött Vörösnével a tehénre és abban állapodtak meg, hogy kilencszázötvenért elvitetik a tehenet. — Hát hozzátok el... Itt a pénz — utasította a kertészét Szödör Mihály. — Én már nem lépem át a küszöbjét Vörös Jánosnak. Fél óra sem tellett bele, jött a kertész a pénzzel. WWWWWWW AA/WWWWWWWWWWU Rendkívüli törvényhatósági közgyűlés Az adójavaslatok elleni A főváros törvényhatósági bizottsága pénteken délután rendkívüli közgyűlésen tárgyalta azt az előterjesztést, amelyet az e célból kiküldött bizottság a kormány adójavaslatai tárgyában készített s amelyet pénteki számunkban ismertettünk. A rendkívüli közgyűlés az előterjesztést Glücksthal Samu beszéde után egyhangúlag elfogadta. Glücksthal szerint a javaslatok a jövő szükséges politikájának árnyékát sem ismerik. Már a Wekerle-féle adójavaslatok beterjesztésekor rámutatott a szónok arra, hogy az adóreform egyedül csak a városi lakosságot fogja súlyosan érni. Az 1914-iki adóstatisztika ezt mindenben igazolja. A mezőgazdasági jövedelem a tudományos vizsgálatok eredménye szerint hatvanhárom százaléka a nemzeti jövedelemnek és mégis, a jövedelemadó alá a 770 millió összjövedelemből csak 226 millió esik a mezőgazdaságra, pedig a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jövedelme a főösszegben még csak nem is foglaltatik be, és azok jövedelme révén még 400 millióval emelkedik. Az új javaslatok következetesen folytatják ezt az irányt. A nyereségadóról szóló javaslat értelmében elrendelhető a könyvek felmutatása már az adófelügyelő által és a felmutatás megtagadása súlyos büntetéssel jár. Ennek az eszköznek a segítségével kétségtelenné válik, hogy a városi lakosság nyeresége teljes egészében megadóztatható, de ugyanennek az eszköznek segítségével a városi lakosság jövedelmét is kipuhatolják, úgy, hogy a jövedelemadót is az egész jövedelem után fogja fizetni. A mezőgazdaságnál hasonló kényszereszközök nincsenek. A vagyoni adónál a forgalmi érték fogja az adó tárgyát képezni. Ha ezt a forgalmi értéket a minimális érték alapján fogják kiszámítani, hgy a házbérlők a bruttó bevétel tizenhatszorosa után fognak adózni, a földbirtok csak a kataszteri jövvedelem harmincszorosa, vagyis körülbelül a nettó jövedelem tízszerese után. Elégtétellel emlékezik meg a pénzügyminiszternek arról az elhatározásaról, hogy a város vezető férfiainak előterjesztésére a javaslatot teljesen átalakította, ami által az most megnyugtatóbb alakot ölt. A harmadosztályú kereseti adó ugyanis retrifikálva lesz és mindenkire vonatkozólag megmarad az 1916. évre kivetett adó, ha csak az üzleti jövedelem lényegesen nem bővült, mely esetben az adót más hasonló terjedelmű üzemek adójához arányosítják. Nem kívánja alányosítani ez idő szerint az egyenlőtlen adóterhet, azzal, hogy a mezőgazdasági lakosság adóterhének fokozására tesz előterjesztését, mert nem kíván sem gyűlölködést, sem visszavonást szítani. A jövő adóreformoknak az egyenlőség és arányosság érdekében kell felépülniük — egy lehetséges kulcson — és egy szigorúan keresztülvitt vallomási kény- szeren. Ennek meglesz a nevelő hatása, pénzügyi eredménye, politikai és társadalmi kiegyenlítő hatása. Harcolni fogunk — úgymond — az egyenlő teherviselésért, s ebben a meggyőződésben kéri az előterjesztés elfogadását. Ungár Bertalan abból a szempontból bírálta az adójavaslatokat, milyen terheket rónak azok a magyar kereskedőkre és iparosokra a konkurrens osztrák kereskedővel és iparossal szemben. Komlós Ágost azt indítványozta, hogy a közgyűlés kérje fel a polgármestert, hogy a főváros összes országgyűlési képviselőit, valamint a városok kongresszusának állandó bizottságát sürgősen értekezletre hívják össze, hogy így megadják a módot a feliratnak közös tárgyalására. Egyúttal indítványozta, hogy a kerületközi bizottságnak a felterjesztés előkészítéséért köszönetet és elismerést szavazzanak. A közgyűlés a beterjesztett javaslatot egyhangúlag elfogadta és magáévá tette Komlós mindkét indítványát is. fiiTwrfnTTyfWnrir^T^irtinmriffTrmriiTrtTTmrr^in^ rirrri~~Ti‘nn-f”*111-inrnwmwwirnmigrr—rr11 mrnimjWTniiu miuhí. Budapest, junius 30. Miniszterek Bécsben. Bécsből táviratozzék. Gróf Tisza István miniszterelnök ma reggel Bécsba érkezett és a Bankgassei magyar házban szállt meg. — Dr. Teleszky János pénzügyminiszter, báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter és báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter Bécsbe érkezett.