Pesti Napló, 1916. szeptember (67. évfolyam, 243–272. szám)

1916-09-01 / 243. szám

Budapest, BSL nY-ifc évfolyam, 243. szám. FénteTr, szeptember 1 —­— APRÓ HUIDSTÉ3EK ÄJLV Egye­­seG • fillér, vastagabb botthrel­la fillér BMt'ink mimM» Bfcnit*»­mO, dlírnnM. Meri* Regfatailk upouklal Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. , . . . Bérán, augusztus 81. A Wölfl-ügynökség jelenti: tíz isteni bolgár követség Szófiából azt a hirt kapni, ímgjt a román követ tegnap este elkérte útleveleit, ugyfhogy ilyképp­en román részrőől a diplomáciai összeköttetés Bulgária és Románia között tegnap este­­hat és fél órától kezdve megszakadt. Hivatalos jelentések Csíkszeredától nyugatra új állásokba vonultunk KEISZTI HARCTÉR A Herkulesf­ürdőtől keletre fekvő magas­latokon román támadásokat visszavertünk. A csiki hegyekben küzdő császári és királyi csapatok a Csíkszeredától nyugatra fekvő ma­gaslatokon levő új állásokba vonultak. Egyéb­ként a magyar harcvonalon a helyzetben lé­nyeges változás nem állt be. Az orosz harcvonalon az ellenség tüzér­sége számos helyen fokozott tevékenységet fejtett ki. OLASZ ÉS DÉLKELETI HARCTÉR Nincs nevezetesebb esemény. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Heves tüzérségi harcok minden fronton Berlin, augusztus 31. A német főhadiszálás jelenti: NYUGATI HARCTÉR Az Armentieres fölött és alatt húzódó arcvonalszakaszon az ellenség élénk tevékeny­séget fejtett ki. Tüzérséggel megkísérelt heves rajtaütések kapcsán előremenő felderítő osz­tagait visszautasították. Roclincourtnál (Ar­rastól északra) egy német járőr az angolok árkában több foglyot ejtett. A Somme mind­két oldalán a tüzérharc továbbra is nagy he­l­vességgel folyik. Utólagos jelentés szerint teg­nap reggel Martinpaichtól délre elveszett az ellenséges állások felé előreugró egyik árkunk. A Maas területén — a Flerig mellett vivőit kisebb kézigránát harcoktól eltekintve — nyu­galom uralkodott. KELETI HARCTÉR Rigától nyugatra, a dünaburgi hídfőnél, a Stochod­ivben, Kövestől délkeletre, Lucktól délnyugatra gróf Bothmer tábornok hadsere­gének egyes szakaszain élénk tüzérségi har­cok folytak. A Kárpátokban a Kakul hegy el­foglalásánál egy tiszt és 199 főnyi legénység jutott fogságunkba az ellenség ellentámadá­sait itt visszavertük. A lucki és torczyr­ ka­tonai telepek ellen légi támadást intéztünk, amely alkalommal repülőink három ellensé­ges repülőgépet lelőttek, egy másikat augusz­tus 29-én Lystopodynál (a Berezina mellett) tettünk harcképtelenné. BALKÁNI HARCTÉR Jelentős esemény nem történt. Legfelsőbb hadvezetőség írta . foly­­­amán Barbát Valéria figyelmesen nézte arcát a tükörben és meg volt elégedve mimikájával. Szép, jellegzetes női fejet látott: a híres spa­nyol cigányleány lehetett ilyen, akinek csapo­dár szerelmét és szomorú végét fogja ma este Bizet halhatatlan muzsikájával tolmácsolni. Szép szőke haját pompás paróka alá rejtette, melynek fekete színe ott, hol a villamos lámpa fénye érte, kékesbe játszott. Arcszíne barna volt és sötétbarna erős szemöldöke, mely alól most még fürkészen nézett szép sze­líd kék szeme. A szája is más lett a rárakott festéktől, érzéki csókra éhes. A művésznő most fölvette Carmen egyszerű, színekben ri­kító ruháját, felcsatolta a színpadi nyakéket, meg a karpereceket, ölébe tette a nagyrojtos, színes vállkendőt, azután hátradőlt a karos­székben és várta az előadás kezdetét. A színházi ügynök levelére gondolt, me­lyet délután kapott volt s az ajánlatára, szer­ződéssel kínálta egy nagy fővárosi színházhoz. De neki nem kellett a fővárosi színház, itt érezte jól magát ezen elsőrendű nagy vidéki társulatnál, ahol mégis csak becsülik a ko­moly tudást, a művészi értéket, inkább, mint a főváros színészvilágában — igy képzelte Barbát" Valéria; szerepkörében itt ő feltétlen ura volt helyzetének, az ő tudása itt mérték­adó volt és művészete nemcsak erkölcsi, ha­nem jelentékeny anyagi sikerekkel is dicse­kedhetett. Itt nem áskálódtak ellene, itt nem kellett felsőbb körök, egyéb színházi hatalma­sok kegyeit keresni, itt nem kellett nagy di­plomáciával összeköttetéseket csomózni és vi­gyázni arra, hogy rejtve dolgozó ellenséges kéz alattomban szét ne vágja. Itt ő produkál­hatott, élhetet a művészetének és nem­ kellett törődnie semmi mással. És nem kellett tartania attól, hogy talál­kozik egy férfival, akinek ő élete leggyötrel­mesebb napjait köszönhette. Igaz, hogy ma már, küzdelmekben és eredményekben gaz­dag nyolc év után, szinte közömbös lett neki az az ember, akiben mint kis leány úgy bí­zott, akinek minden szavában hitt, akinek odaadó, szerelmes, imádó hitvese volt. Gya­nútlan boldogságban élt és amikor tapasztalta, hogy férjének gondoskodó érdeklődése csap­pan, becéző szeretete fakul, forró szerelme le­hűl, azt hitte, ennek így kell lennie és csitít­gatta ijedt, aggodalmas szivét. A véletlen egy kacagó májusi napon ke­gyetlenül megtréfálta­ kezeihez juttatott egy eltévedt levelikét s ebből a fiatal asszony azt olvashatta, hogy férjében még megvan a gon­doskodó érdeklődés, a becéző szeretet, a forró szerelem, de ezek az ér­zések már nem vele foglalkoznak, hanem egy másik asszonynyal-Könnyen meggyőződött róla, hogy ez nem képzelődés, hanem a leggonoszabb való­ság. Otthonában ő most úgy érezte, hogy a legridegebb idegenben van. És amikor gyötrő fájdalmával menekülni akart valakihez, egy emberhez, aki vele érezne szomorú helyzeté­ben, úgy látta, hogy nincsen senkije, akiben bízhatnék. Lelkét nagy gyanakvás töltötte el mindenki iránt. Nem hitt senkiben, nem szólt­ senkinek. A férj el volt foglalva a munkájá­val is, meg a szerelmével is, így nem vette észre, hogy otthon mi történt. Amikor a szegény csalódott asszony meg­szabadult a lelki bénultságtól, melylyel ez a nagy csapás járt, haragjában erős akarattal és nagy lelki erővel számot vetett sorsával és megállapította, hogy ő ezek után nem tud már megbízni senkiben sem, csak önönmagában. Menedéke a művészet lett és ami eddig mint nemes szórakozás foglalkoztatta: a zene és főképpen az ének, ez lett most életének célja. Gyönyörű, termékeny energiával építette föl tervét és hogy megvalósításához foghasson, elhagyta férje otthonát­ A néhány sornyi levélben,a­melyet hátra­hagyott, nem volt se vád, sem átok, se szemre­hányás, nem volt abban más, csak rideg meg­állapítása annak, ami szinte észrevétlenül e két ember között történt Amikor a férj el­olvasta e levelet, egy percre megdöbbent, mint a gyermek, amikor látta, hogy elvesztette egy játékszerét, melyet valamikor már a sarokba dobott volt; azután vállat vont, mormogta: „tudtam, hogy nem szeret" — és könnyen vi­gasztalódott. Így lett a fiatal asszonyból, aki az élet­nek e gyakori játékát lelke minden érzésért

Next