Pesti Napló, 1916. szeptember (67. évfolyam, 243–272. szám)

1916-09-01 / 243. szám

2 Péntek !?­)»­ átszenvedte, Barbát Valéria, operaénekesnő. Csak a művészetének élt és tudott vele magá­nak, békét, nyugalmat, elégedettséget, boldog­ságot teremnteni. Emibert nevelt magából és a tehetsége olyan volt, hogy tudatos művész lett belőle. Megtanulta a maga kárán, hogy amit az élet az ember elé hoz, ezt az embernek széjjel kell szednie, hogy bele tudjon látni; ha meg azt, amit széjjelszedett, megint össze is tudja rakni, akkor az a másik, akár ember, akár pedig az emberi elme terméke, művészet­e már is az övé, így kalandozott el az énekesnő gondolata, elmúlt eseményekről szerzett tapasztalatokra tért, amikor a csengő jelezte, hogy az előadás elkezdődik. Barbát Valéria a színpadra ment, félreült egy csöndes zugba és lehunyt szem­mel hallgatta az előzenét, mely, mint nagy­szerű imádság, eltöltötte azzal a szent áhítat­tal, melylyel művészetét a színpadb­a vitte-Nem érdekelte más, csak a művészete és hogy csakis ennek élt, ezt egy pillanatig sem érezte nyűgös áldozatnak. Ha játszott, ha éne­kelt, magával hozta a színpadra minden igye­kezetét, minden tudását, hálás rajongását s ugy érezte, hogy mindig tanítvány marad, mert el nem lankadó munkakedvvel újabb, meg újabb fordulatokat, vonásokat, megoldá­sokat talált szerepeinek. Soha sem készült el velük, nagy tehetsége gazdag volt szebbnél kizebb eredményekben. A színen már felhangzott az ének, egy­iba szövődtek az énekesek hangjai, meg a tar muzsikája és most ő reá került a sor. Jinixle hősnőjét, tudta, Carmen hogyan ját­szik a szép, együgyű, félszeg parasztlegény­nyel, hogyan csábítja, megbabonázza. És ezt ő nagyszerűen tudta érzékeltetni. Éneke köz­ben félresanditott, mintha nem is törődnék a szegény don Jóséval, csak néha repült feléje egy gyors, kutató, kíváncsi, éhes pillantás. •, és amikor elnézett áldozata fölött, a színpad mellett levő páholyban megpillantotta, egé­szen váratlanul, volt férje arcát- Ez az arc úgy bukkant fel a páholy homályából, mint egy álomfoszlány. Az énekesnő lélekzete egy pillanatra el­akadt, a szíve nagyot dobbant, fülében zúgott a vére — de kifejező szája már­is gőgös mo­solyra görbült: „ki vagy te ottan és ki vagyok én?" Tudta, hogy Ticzó Péter nem ismerhet reá, mert a maszkja elsőrangú — és most az éneke még csábítóbb, igazán vad emberi szív mélyéből fakadó ének lett. A színház hatalmas nézőtere zsúfolva volt. Az elsiető Carment zúgó tapsvihar kö­vette. Az előadás egy percig megakadt, Ticzó Péter pedig elcsodálkozva nézte a színlapot­„Barbát Valéria" — ezt a nevet ő még nem hallotta. Ki lehet ez a csodálatos asszony? ő nagykereskedő volt, aki üzleti útjában kiszáll­ott e nagy vidéki városban, ahová érte­sitéseket várt, melyek azonban késtek. Hogy estéjét valahogyan eltöltse, színházba ment és bár nem volt nagy hozzáértése, a fővárosi em­ber nem mindig indokolt fölényes cinizmusá­val ült a helyére, hogy most mulatni fog egy lehetetlen előadáson; az első fevonás után majd vacsorázni megy, azután meg elolvassa az esti lapokat. Most azonban megdöbbenve nézte Car­ment, hallgatta énekét és amikor a felvonás­i Twik vége volt, ő már is kérdezte a jegyszedő­nőt, ki az a hölgy? van-e udvarlója? van-e férje? mióta van a társulatnál? — És mert az adatok kedvére valók voltak, átsietett a nagy virágosboltba, pompás csokrot rendelt széles szak­lággal és megirta hozzá a levelet: Mélyen tisztelt Művésznő ! Véletlenül men­tem ma a színházba és boldog vagyok, hogy én is gyönyörködhettem az ön nagy művészeté­ben. Megvallom, sohasem hallottam önről, azt hiszem, hogy még nem játszott a fővárosban, de ezt a tüneményes művészetet igazán kár a vidéknek hagyni és ezért engedje meg, hogy felajánljam tiszteletteljes szolgálataimat. Na­gyon kérem, ne méltóztassék durva tolakodás­nak venni, amire kérem, hanem kegyeskedjék elhinni, hogy a legnagyobb megtiszteltetésnek tartanám, ha megengedné, hogy előadás után személyesen tehessem tiszteletemet. Ha megen­gedné, hogy vacsorára asztalához ülhessek, ez­zel nagyon, de nagyon boldoggá tenne. Aláza­tos, őszinte kivé Ticzó Péter. Amikor elolvasta a levelet, meg volt ma­gával elégedve. Nem vagyok elveszett ember, gondolta magában vidáman, ha nem tudok tovább megélni mint nagykereskedő, majd csak megleszek mint levelező. — És nagyon kíváncsi volt a válaszra. Carmen varázslatos erővel hatott­ Ez a nő a kóbor, rejtelmes, szeszélyes veszedelem volt, aki tönkretesz mindenkit, akit akar, ra­gadozó asszony volt, aki magával vonszolja mámoros á­lozatát és aki mindig csak pusz­tít, addig őt el nem pusztitjék. A közönség PESTI NAPLÓ 1910. szeptember 1. Tisza el akarja napolni a képviselőházat Az ellenzék vezérei és a miniszterelnök A Pesti Napló bő információt adott arról a bizalmas megbeszélésről, amely tegnap dél­után a várban Tisza István miniszterelnök, valamint gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert és gróf Zichy Aladár pártvezérek kö­zött történt, úgyszintén arról a tanácskozásról is, amely ezt követően az Andrássy-féle palo­tában folyt le az ellenzék több vezéralakjának részvételével. Már tegnap is megírtuk és ezt ma legtel­jesebb határozottsággal fentartjuk, hogy Tisza azért kérette magához az ellenzéki vezéreket, hogy megkísérelje az ellenzék magatartását a jövő heti ülések tartamára mérsékelni. Sem koncentrációs kabinetről, sem más egyébről nem volt szó, Tisza csak egyet akart, azt, hogy az ellenzék viselkedjék nyugodtan. Éreztette a vezérekkel azt is, hogyha ez az ő kívánsága nem teljesül, akkor a Házat el fogja napolni. Viszont nagy kegyesen hajlandónak mutatko­zott arra, hogy még az erdélyi és a román kérdések vitatásába is belemegy, ha az ellen­zék vita közben kíméletes lesz-Kevés megjegyzésünk lehet mindezekre az eseményekre, amelyeik­ minden gondolkodó főben önmaguktól is a legélesebb kritikát vív­ják ki. Tisza nem hajlandó távozni, nem haj­landó nemzeti erőinket esetleges személyvál­tozásokkal kabinetjében koncentrálni és a leg­kevésbbé hajlandó elejteni Buriánt. Ellenben olyan napokban, amikor a nemzeti ellenőrzés legszélesebb lehet­őségeire volna szükség, el akarja napoltatni a Házat- Ez nem jutott eszébe a francia miniszterelnöknek Verdim legsúlyosabb napjai alatt, sem Salandrának a mi olaszországi offenzívánk idején, bár ez állásába került neki. Az ellenzék igazi közvé­leménye úgy gondolkozik, hogy a képviselő­házat már­is össze kellett volna hívni, annál torzabb gondolat az elnapolással való fenye­getés, a­mi a mai időkben egyenesen alkot­mányellenes színezetű volna. De ha Tiszának sikerült is volna, amint­hogy nem sikerült az ellenzék mérsékeltebb­ vezéreivel megállapodnia, még ezzel sem ért vona célt, mert hisz sem Andrássynak, sem Apponyinak, sem Zichynek semmiféle ígérete nem kötelezte volna a Károlyi-pártot, amivel nem azt akarjuk mondani, hogy azok, akik a miniszterelnöknél tegnap hivatalosak voltak, magukat, vagy pártjukat bármilyen irányban lekötelezték volna. Tisza azonban a Károlyi­pártt­al még csak nem is tárgyalt és így ha az ellenzék többi részét sikerült is volna egy egészségtelen treuga deire rábírnia, ezt nyom­ban felboríthatta volna az ellenzék radikáli­sabb szárnya. A legutóbb elkövetett súlyos di­plomáciai hibáiktól a menekülőkről való gon­doskodásig annyi minden megbeszélnivalója van a magyar közéletinek, hogy nem is emlé­kezünk időre, amikor a parlament nyilvános­ságára, a nyilvánosság ellenőrző feladatára olyan szükség lett volna, mint éppen most. • A függetlenségi és negyvennyolcas párt tagjai, élükön Károliyi Mihály és Batthiyány Tivadar gró­fokkal, ma délután újból megbeszélést tartottak a pártnak az Astoria-szállóban levő két­ helyiségében. Behatóan megvitatták a helyzetet, de a képviselő­ház legközelebbi ülésein követendő maguk tartásá­ról még nem döntöttek. A párt mindenesetre meg­vár­ja, hoggy a politikai helyzetet mennyiben igyek­szik tisztázni az a konferencia, mely a miniszter­elnöknél folyt. A képviselők nagy megelégedéssel fogadták az elnök azon elhatározását, hogy a párt önállóan tud haladni a maga útján. Szóba ke­rült a beszélgetés során, hogy az erdélyi menekül­tekről az illetékes hatóságok, s elsősorban a kor­mány csak akkor kezdett gondoskodni, amikor már a független sajtó és a közvélemény felhá­borodása kitört. A bizalmatlanságot, melyet a párt a kormány iránt táplál, ez a körülmény még inkább növelte. A párt tagjai holnap este hét óra­kor újból összejönnek a körben. * Gróf Apponyi Albert, az egyesült független­ségi és negyvennyolcas párt elnöke, ma reggel fél nyolc órakor eberhardi birtokára utazott, ahonnan vasárnap este érkezik vissza a fővárosba. — Az egyesült függetlenségi és 48-as párt hét­főn, szeptember 4-én, este hat órakor pártértekez­letet tart, amelyet délután öt órakor az elnöki ta­nács ülése előz meg. Az értekezleten a pártnak a képviselőház ülésein követendő magatartását fog­ják megbeszélni.

Next