Pesti Napló, 1916. október (67. évfolyam, 273–303. szám)

1916-10-01 / 273. szám

Budapest, 1916. 67-ik évfolyam. 273. szám. Vasárnap, október i •gfax tm _ Ml érre Hegyedésre így Mn­_ Icra mitm la: TUftn é» pdíjsn« 12 flHér PESTI NAPLÓ «serkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár itt 55. MPBÓ IBHDBTÉ9BK Á8M Egjrm ni S mi ér, vatagabb betűvel 1« flllfr M»g­«!«»lk nspaaHal a nagyszebeni román hadsereg megsemmisült Falkenhayn tábornok győzelme — Sok ezer* fogoly, óriási zsákmány — is 2. román hadsereg támad A Magyar Távirati Iroda megbízható forrásból nyert értesülése szerint az ellenség nagyszebeni csoportja megsemmisült. Aki a harctéren el nem esett vagy fogságba nem jutott, minden hordozható ágyú és jármű­ hátrahagyásával járatlan gyalogutakon bolyong a fogarasi patakok mentén Románia felé. Mint­hogy a verestoronyi szoros két nap óta birtokunkban van, arra senki sem me­nekülhetett. A sok ezerre menő fogoly számát és a mérhetetlen mennyiségű zsákmányt eddig még nem lehetett megállapítani. Hivatalos jelentések Hivatalos jelentés, kiadatott 1916 szeptember 20-án délben, érkezett délután 6.15 perckor. KELETI HARCTÉR Román harcvonal. Petrozsénytól nyugatra román előretöréseket visszavertünk. Bajor csa­patokból álló átkaroló oszlop nagy kerülővel négy nappal ezelőtt az ellenség házában elzárta a Vöröstorony-szoroson átvezető utat. Az ellen­ség minden arra irányuló kísérlete, hogy az utat újból megnyissa, hiábavaló maradt. Egy­idejűleg nyugatról, északról, keletről, osztrák­magyar és német oszlopok előrenyomultak a Nagyszebentől délre harcoló román hadosztá­lyok ellen. Az ellenség kétségbeesetten védeke­zett, a küzdelem rendkívül véres volt. A ro­mán csapatkötelékek roncsai minden járó­művel használható úttól elvágva a fogarasi hegységbe menekülnek. A foglyok száma órá­ról-órára növekszik. A zsákmány­ igen nagy, mivel az ellenség összes járóműveit, amennyi­ben meg nem semmisítheti, otthagyni­ kény­telen. A románoknak az Erdélyi keleti arcvona­lunk ellen tegnapelőtt újból megkezdett offen­zívája a Nagyszeben körüli harcok kimenete­lén már nem változtathatott. Bár Fogarastól északra és Székelyudvarhelyynél előretolt cso­portjainknak vissza is kellett húzódnia a fő­erőkre, másrészt Hegentől délre német csapa­tok ellentámadása 11 román tisztet és 591 fő­nyi legénységet, valamint 3 géppuskát jutta­tott kezünkre. Szeptember 29-én egy császári és királyi monitor-osztály, megerősítve egy Vedette-cso­porttal, egy felfegyverzett gőzhajóval és a „Weichsel" nevű német motoros naszáddal, megtámadta a románok corábiai kikötőjét. Az ellenséges védőberendezések leküzdése után hajóink behatoltak a belső kikötőmedencébe, megsemmisítették a pályaudvart, a katonai ki­kötőberendezéseket, a múlt évben Corabiára menekült orosz felfegyverzett gőzösöket, akna­járó műveket és uszály haj­ókat és végül visz­szavitt a flottilla telephelyére, kilenc a kikö­tőben visszatartott osztrák és magyar uszály­ __ hajót. Veszteségünk nem volt. Károly főherceg lovassági tábornok had­seregarcvonala: A Ludova-területen a harcok tovább folynak. Egy előretörésünk alkalmával 4 orosz tisztet és 532 főnyi legénységet fog­tunk el és 8 géppuskát zsákmányoltunk. Lipót bajor herceg vezértábornagy had­seregarcvonala: Wytoniecnél ellenünk intézett orosz előretörés visszaverésétől és a lengyel légiónak sikeres előtérharcaitól eltekintve, különös esemény nem volt.­­ OLASZ HARCTÉR | A­­Karszt-fensikon az ellenséges ágyú- és aknavető tűz tovább tartott és ereje délután még fokozódott. A Cimonen még további hét olaszt, köztük egy tisztjelöltet, még élve biz­tonságba helyezhettünk. DÉLKELETI HARCTÉR Különös esemény nem volt. Hof­er altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Berlin, szeptember 30. A német főhadliszállás jelenti: KELETI HARCTÉR Lipót bajor herceg vezértábornagy had­seregarcvonala: A Stochod-arcvonalon a len­gyel légió egyik százada sikeres előretörést haj­tott végre Litovitzétől délre, Vytoniectől dél­nyugatra az oroszok hasztalanul támadtak. Zborovtól északra Hukalovce vidékén szep­tember 29-én éjjel végrehajtott sikeres vállal­kozásunk alkalmával 3 tisztet és 70 főnyi le­génységet fogtunk el. , Károly főherceg lovassági tábornok had­seregarcvonala. A Stara Klazura (Ludova) te­rülettől délre és a Comanon Conta altábor­nagy csapatainak jól előkészített ellentáma­dásai teljes sikerrel jártak. A Stara Klazurá­nál 4 tisztet és 532 főnyi legénységet elfog­tunk és 8 géppuskát zsákmányoltunk. A kkrk­­.­ támad pkaL­XiSBJk^ vertunk. ERDÉLYI HARCTÉR 'A keleti harcvonalon a román északi had­sereg s a román 2. hadsereg a Görgény-hegység­ben a Parajd—székelyudvarhelyi vonalról és Fogaras felől támadásba fogott. A Görgény­hegységben visszavertük az ellenséget. Tovább délre biztosító csapataink kitértek. Német csapatok a Hortobágy-patak előtt Hegentől délre egy román oszlopon sikeresen rajtaütöttek és visszavetették. 11 tisztet 592 főnyi legénységet elfogtak és 3 géppuskát zsák­mányoltak. A szeptember 26-án megkezdett nagysze­beni átkaroló csatát megnyertük. Falkenhayn tábornok főparancsnoksága alatt német és osztrák-magyar csapatok makacs harcok után megsemmisítőleg megverték a román hadse­regnek jelentékeny részét. Az ellenséges csapa­tok maradványai súlyos veszteség után felbo­molva menekültek a Vöröstorony-szoros mind­két oldalán elterülő úttalan hegyekben A szo­rost csapataink az ellenség hátában merész hegyi menet után már szeptember 26-án reg­gel megszállták. A szorosnál a menekülő ellen­séget Krafft von Delmensingen altábornagy bajor csapatai megsemmisítő tűzzel fogadták. A 2. román hadseregnek mentesítő előretörése elkésett. Csapataink a legnagyobb elkeseredés­sel harcoltak, mivel tudomásukra jutott, hogy a Németország által veszélyeztetett kultúráért az ententetal együtt küzdő kapzsi románok védtelen sebesülteket mészároltak le. A foglyok száma és a részben a hegyes erdős vidéken szétszórt nagyon jelentékeny zsákmány még nincs megállapítva. A hátszegi hegységben és a mehádiai szakaszon a románok támadásai meg­hiúsultak. BALKÁN HARCTÉR Különös jelentőségű esemény nincs. Repü­lőrajaink a Csernavoda vasúti híd ellen és az ellenséges csapattáborok ellen sikeres támadá­sokat intéztek. Ludendorff tábornok, első leszállásmester.­ ­ Lapunk mai száma 34 oldal Drága Erdély... A nagyszebeni csata, _ így fogják­ hivni a történelemben, de soha a történelemben úgy meg nem írhatják a győzelmet, ahogy a ma boldog, büszke magyarsága azt minden jöven­dőnél jobban látja. Mert nemcsak tudja, de minden idegszálában érzi. Mert ez a győzelem más, mint minden egyéb győzelem, mert ez­ más háború, mint minden, ami eddig volt. Szinte az is csodálatos, hogy ugyanazokkal a szavakkal írunk róla. Az erdélyi háború po­litikusa: a vér, stratégiája: a lélek, technikusa maga a történelem,­­ a föld, amelyen ott viaskodik a magyar, nem haditerület, de anyaföld, minden hegye, minden fűszála, földi bajtárs, testvér. Óh, hogy vonaglott a ma­gyar szív, mikor ez a föld zokogni kezdett, mikor az éjszakai szél zúgása az ősmagyar hegyek sikongását hozta magával. Hogy megrendült a lélek, mikor ez a föld kettészakadt, mikoron legdrágább termése, népe elvált tőle és a szűz rengetegből, mellek­ből hajdan Erdély dicsőségének­ szálfái in­dultak írtnak, koldusbotot vágott ki magának. Mikor kétszer piroslott naponta az égbolt e föld fölött és a menekülővonatok rémes kar­dala rázta meg az országot. Mikor szívszo­rongva vártuk az özvegyen maradt föld min­den titkos üzenetét és ezt az üzenetet kerestük a bujdosók szemében, a felhő kékjében, az égbolt csillagában, az ősszi szél gyászdalában. És akkor ... akkor szent hivatássá magaszto­sult, akkor történelmi fogadalommá­, akkor nem mindennapi, de minden pillanatbeli imádsággá lett: a bosza. Visszaverni, tönkre­tenni az átkozott bitangot, aki megfertőzte, megrabolta ezt a földet, drága, bűbájos Er­délyt. Hogy teszünk­ minden hadijelentést! Itt nem ismertünk átmenetet, részletet, fejlemé­nyeket, itt minden átmenet, részlet, fejlemény, egy egész külön életet élt számunkra,­­ hiába tudtuk valamiről, ami rossz, hogy nincs je­lentősége, hogy másképp lesz, hogy stratégiai szükség, elborult belé a lelkünk és hiába tud­tuk valamiről, valami részletsikerről, hogy csak­ részletsiker, boldogok voltunk, tudtuk, hogy minden részletsiker az elkövetkező nagy­ diadal követe. És hogy vártunk aztán, hogy tüzelt, égett minden magyar ideg, mikor a nagyszebeni csata kezdődött. Érezte mindenki, hogy most több történik, mint ami egy csatában egyálta­lában történhetik, hogy itt nem városok, ma­gaslatok elfoglalásáról van szó, de az egész román háborúban, a halhatatlan Erdély, egész közel és távol jövendőjében történik­ perdön­tés, hogy nemcsak Erdély fölszabadulása kez­dődik itt meg, de Erdélynek örökkévaló biz­tosítása is, a gyalázatos ellenség teljes meg­semmisítése. Négy napig tartott a csata és mind,lán­golóbban, mind tündöklőbb évben bontakozott ki a szövetséges csapatok nagy győzelme. A csata eldőlt, győzelmünk teljes, a csata eldőlt és eldőlt minden, ami benne kockán forgott..

Next