Pesti Napló, 1916. november (67. évfolyam, 304–331. szám)

1916-11-19 / 320. szám

Budapest, 1916. BLÖNZETfesi JUtAKl «fin im 32 kot. - nu. Fil »vre 1­5 „ — _ N­egjeOrm 8 _ —­­Bfj luar»_ 8 ' 80 Egjm nim in: Bu4»p«stan, vUAIran *• pályand »»rokon 13 fillér 67-ik évfolyam. 320. szám. Vásárnap, november h­. APRÓ HBtDBTISBK AWU Egim né M­UU~*. rutalabb betöre!­20 (illát HunUttM* »Hihette Kfaalíto­ft, (ÖJmabil Biok­at IffejJelenik naponkint Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. Csapataink előrenyomulnak a Zsil mentém. tíz Ölttől keletbe tért nyertünk — Campols&ngndl megszűnt a románok támadása — Hó és fagy a kelet-erdélyi fronton Hivatalos jelentés, kiadatott 1916. november 18-án délben, érkezett délután 3.20 órakor. KELETI HARCTÉR: Károly főherceg lo­vassági tábornok hadseregarcvonala: A Zsil mindkét oldalán a német és osztrák-magyar csapatok az ellenség leghevesebb ellenállása dacára állandóan előrenyomulnak. Az Olt fo­lyótól keletre is tért nyertünk. Campolungtól északkeletre az ellenség elkeseredett ellentá­madása meghiusult. Az erdélyi keleti harcvo­nalon hó és fagy miatt kisebb a harci tevé­kenység. . Lipót bajor herceg vezértábornagy had­seregarcvonala. Volhyniában helyenként élén­kebb tüzérségi harc folyt. OLASZ ÉS DÉLKELETI HARCTÉR: A helyzet változatlan. Heter altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Berlin, november 18. A német főhadiszállás jelenti: NYUGATI HARCTÉR: Rupprecht trón­örökös hadcsoportja: Az angol tüzérség tüzét főleg az Ancre mindkét partján levő állásaink ellen irányította. Tűzelőkészítés után este a­ franciák Sailiisel és a dél felé csatlakozó vo­nalak ellen erős támadást indítottak, amely tüzünkben összeomlott. A német trónörökös hadcsoportja, Ver­dun északi harcvonalán és a Vogézek egyes szakaszain a tüzérségi tevékenység időnként feléledt. KELETI HARCTÉR: Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: A Szczaranál és a Szochodnál az ellenség tüzérsége tevékenyebb volt, mint az előző napokon. Vitorn­ecznél (Lucktól északnyugatra) egy német járőrvál­lalkozás teljes sikerrel járt. Károly főherceg vezérezredes arcvonala: A behavazott Kárpátokban a Brassótól délre levő szoros­ utakig a helyzet nem változott. A románok hiábavaló áldozatteljes rohammal megkísérelték hogy a német arcvonal közepét Campolungtól északkeletre visszaszorítsák. Az Olt és a Zsil völgyének mindkét oldalán emel­kedő Erdős hegyekben a német és osztrák­magyar csapatok támadása előbbre haladt. Ismét foglyokat száll­ tollal­ be. . . BALKÁNI HARCTÉR: Mackensen vezér­tábornagy hadcsoportja: A német-bolgár­ottomán Dobrudzsa-hadsereg balszárnyán teg­nap tüzér­harcokra került a sor.­­ wr­­g/Ti Macedóniai arcvonal: A franciák a K­ro­nasztirtól délre elterülő sikon és a 10. harte­rániai gyalogezred állásai­­ellen a ICsenalmilás háborította magaslatain támadásokat i­­llettek, amelyeket véresen visszautasítottunk. Elkese­redett harcok folynak minden­kipp a Cégeitől északkeletre emelkedő magaslatul. . birtokáért. November 15-én a csud­«': elj ..*uét a szerbek elfoglalták. .4 főparancsnok, tield­o Otló fogsági tábornok, aki a leghevesebben tomboló harc színhelyén maga is jelen volt, német va­dászok élére állva rohammal visszafoglalta az elveszett állást, őfelsége a császár az érdemes tábornokot a vadászzászlóalj tulajdonosává ne­vezte ki, egyaránt megtisztelve ezzel vezért és csa­­atot. Ludendorff tábornok első főszállásmester. A nők titka írta: Csathó Kálmán Komáromi József már akkor is égett em­ber volt, mikor azelőtt vagy hat esztendővel egy hivatalban üldögéltem vele. Jóval idősebb volt nálam, s mikor beléptem­ a hivatalba, ő volt az, aki új pályámon azzal indított útnak: — Kettőt jegyezz meg. Az egyik az, hogy azért a fizetésért, amit itt adnak, nem lehet elég keveset dolgozni, a másik pedig az, hogy nincs olyan komplikált ügydarab, amely a vé­gén valahogy el ne intéződjék . . . Ezen az alapon aztán egyikünk se túlsá­gosan törte magát a dologgal; én, mert csak átmenetnek tekintettem az egész hivatalt, ő pedig, mert már régen túl volt minden hívsá­gos ambíción. Hogy mi érlelte olyan korán kevéssel beérő bölcsősé, azt nem lehetett meg­tudni tőle semmiképpen, mert a magánviszo­nyairól és a múltjáról sohasem beszélt. Pedig egyébként nem volt szófukar ember és az el­foglaltságunk felől ráértünk diskurálni. Ilyenkor bizonyos kiábrándult rezignáció­val, de tagadhatatlanul sok száraz humorral szólt meg mindenkit, de gyakran a metsző szatírába csapkodó gúnyolódása mélyén is fel lehetett fedezni egy jó adag melegséget, amit azonban iparkodott mindenáron elrejteni. Azon igyekezett inkább, hogy embergyűlölő­nek tartsák és csakugyan kerülte is az embe­reket. Egyedül élt , amennyire megtudhat­tam és­­soha semmiféle társaságba nem j­árt. A hivatalán kívül nem érintkezett senki­vel, hónapos lakást tartott és egyedül étkezett egy kis korcsmában. Én azonban minden kü­­löncsége ellenére is ragaszkodtam hozzá és ellentétben vele, minden dolgomat elmondo­gattam neki és meglehetősen hallgattam a vé­leményére. Úgy látszott, mintha ő is ragasz­kodnék hozzám, bár a bizalmat sohasem viszonozta hasonlóval, sőt inkább úgy bánt velem, mint egy gyerekkel. Mikor szerencsésen elkerültem a hivatal­ból, megszakadt köztünk az érintkezés. Nem volt hol találkoznunk, ha csak a korcsmájá­ban föl nem kerestem, ez azonban egyre rit­kábban történt meg, mert, hogy erre is a Ko­máromi József szavait idézzem, az emberek legfeljebb a második életükben érnének rá arra, hogy a barátaikkal barátkozzanak, az első életüket az ellenségeikkel kell tülteniök.­­Azt hiszem, Komáromi József már ekkor is odaszámította a nőket az ellenségeink közé.) A régi szimpátia azonban továbbra is meg­maradt köztünk és sohase mentünk el úgy egymás mellett az utcán, hogy legalább kezet ne fogjunk és meg ne kérdezzük egymástól: „Hogy vagy?" Körülbelül egy hete voltam vő­legény, mikor egyszer megint találkoztam vele. — Mi újság? Mutattam az ujjamon a jegygyűrűt: — Vőlegény vagyok! . . . Sugárzó arccal vártam a gratulációt, ehe­lyett azonban elborult a tekintete és szokatlan hevességgel megfogta a kezemet. — Én nem kérdem, — mondta — hogy ki az, akit el akarsz venni. Asszony-e, leány-e, gazdag-e, szegény-e, okos-e, szép-e, fiatal-e, jó-e? Akárki és akármilyen, értsd meg, akár­ki, azonnal küld vissza neki ezt a gyűrűt és ne tedd magad szerencsétlenné . . . Mást valószínűleg faképnél hagytam volna erre az ostobaságra, vele azonban még szerelmes állapotomban sem tudtam vissza­­utasítóan bánni. Elhűlve kérdeztem: — De hát miért? — Azért, mert nem szabad okos ember­nek beleesni a nők hálójába. A férfiak még mindig nem jöttek rá, hogy a házasság csak a nőknek jó. A férfi életében a házassággal kezdődnek a gondok, mert attól kezdve egy egész család megélhetése nehezedik rá. Az­ asszony, azaz a leány gondjai a házassággal érnek véget, mert attól kezdve más tartja el. Az egész intézmény nem tisztességes! — Kérlek — mondtam belemenve a vi­tába — az én menyasszonyom nélkülem is meg tud élni és a tisztességét illetőleg... — Jó! jó! Tisztesség! Ez is a férfiak os­tobasága. A női tisztesség és hűség csak esz­köz a férfiak fogvatartására. Azoknak a nők­nek, akik feleségek és anyák akarnak lenni, a tisztesség olyan nélkülözhetetlen szerszá­muk, mint az asztalosnak a fűrész, vagy a betörőnek a tolvajkulcs ... Nevettem és a fejemet ráztam. Kínos volt a tárgy és most már szerettem volna tré­fára fordulni, ő azonban nem engedte el a kezem és azt mondta: — Ne nevess ezen, hanem fogadj szót ne­kem. Akárhogy oda vagy is kötve ígéretek­kel és akármilyen mélyen vágna is a dolog a lelkiismeretedbe, hagyd ott. Az is csak nai Lapunk mai száma 32 oldal „A szabadság klasszikus szigete" Briand és Asquith Párisból, ahol közös konferencián találkoztak, táviratilag biztosí­tották Stürmer orosz miniszterelnököt arról, hogy nem ismerik el a lengyel függetlensé­get. Valamikor a francia politikusok csinál­tak a lengyel kérdésből európai kérdést. Na­póleon zászlaja alatt lengyel légiók küzdöt­tek és még a polgárkirályság, a második köz­társaság és a második császárság idejében Páris volt székhelye Európa lengyel mene­kültjeinek. Még a második császárság alatt is így volt és III. Napóleon, noha a júniusi forradalomban az ő eszméi ellen is küzdöt­t­­ek a lengyelek, bár a párisi torlaszok is lát­tak lengyel forradalmárokat, védnöke volt Lengyelország elveszett szabadságának. Pá­t­.3 fellegvára volt az emberi jogoknak és a lengyel nemzet minden vágya és minden igazsága oda menekült Európa reakciós or­szágaiból. Lengyelország feltámadásának másik prófétája Anglia volt, az az angol li­berális párt, amelynek vezére most az As­quith-kormány. Lehet, hogy Anglia lengyel barátsága nem volt olyan eszményi, nem volt olyan önzetlen és plátói, mint Franciaor­szágé. Anglia a lengyel ügy támogatásával csak Oroszországot akarta meggyengíteni, de Londontóól soha lengyel menekültet ki nem szolgáltattak, az angol lapok, az angol pub­licisztika mindenkor hévvel jövendölték a lengyel függetlenség föltámadását és Anglia az volt a lengyelek számára, ami a régi gö­rög templom az üldözötteknek és elnyomotak.

Next