Pesti Napló, 1916. november (67. évfolyam, 304–331. szám)
1916-11-19 / 320. szám
Budapest, 1916. BLÖNZETfesi JUtAKl «fin im 32 kot. - nu. Fil »vre 15 „ — _ NegjeOrm 8 _ —Bfj luar»_ 8 ' 80 Egjm nim in: Bu4»p«stan, vUAIran *• pályand »»rokon 13 fillér 67-ik évfolyam. 320. szám. Vásárnap, november h. APRÓ HBtDBTISBK AWU Egim né MUU~*. rutalabb betöre!20 (illát HunUttM* »Hihette Kfaalítoft, (ÖJmabil Biokat IffejJelenik naponkint Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. Csapataink előrenyomulnak a Zsil mentém. tíz Ölttől keletbe tért nyertünk — Campols&ngndl megszűnt a románok támadása — Hó és fagy a kelet-erdélyi fronton Hivatalos jelentés, kiadatott 1916. november 18-án délben, érkezett délután 3.20 órakor. KELETI HARCTÉR: Károly főherceg lovassági tábornok hadseregarcvonala: A Zsil mindkét oldalán a német és osztrák-magyar csapatok az ellenség leghevesebb ellenállása dacára állandóan előrenyomulnak. Az Olt folyótól keletre is tért nyertünk. Campolungtól északkeletre az ellenség elkeseredett ellentámadása meghiusult. Az erdélyi keleti harcvonalon hó és fagy miatt kisebb a harci tevékenység. . Lipót bajor herceg vezértábornagy hadseregarcvonala. Volhyniában helyenként élénkebb tüzérségi harc folyt. OLASZ ÉS DÉLKELETI HARCTÉR: A helyzet változatlan. Heter altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Berlin, november 18. A német főhadiszállás jelenti: NYUGATI HARCTÉR: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Az angol tüzérség tüzét főleg az Ancre mindkét partján levő állásaink ellen irányította. Tűzelőkészítés után este a franciák Sailiisel és a dél felé csatlakozó vonalak ellen erős támadást indítottak, amely tüzünkben összeomlott. A német trónörökös hadcsoportja, Verdun északi harcvonalán és a Vogézek egyes szakaszain a tüzérségi tevékenység időnként feléledt. KELETI HARCTÉR: Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: A Szczaranál és a Szochodnál az ellenség tüzérsége tevékenyebb volt, mint az előző napokon. Vitornecznél (Lucktól északnyugatra) egy német járőrvállalkozás teljes sikerrel járt. Károly főherceg vezérezredes arcvonala: A behavazott Kárpátokban a Brassótól délre levő szoros utakig a helyzet nem változott. A románok hiábavaló áldozatteljes rohammal megkísérelték hogy a német arcvonal közepét Campolungtól északkeletre visszaszorítsák. Az Olt és a Zsil völgyének mindkét oldalán emelkedő Erdős hegyekben a német és osztrákmagyar csapatok támadása előbbre haladt. Ismét foglyokat száll tollal be. . . BALKÁNI HARCTÉR: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: A német-bolgárottomán Dobrudzsa-hadsereg balszárnyán tegnap tüzérharcokra került a sor. wrg/Ti Macedóniai arcvonal: A franciák a Kronasztirtól délre elterülő sikon és a 10. harterániai gyalogezred állásaiellen a ICsenalmilás háborította magaslatain támadásokat illettek, amelyeket véresen visszautasítottunk. Elkeseredett harcok folynak mindenkipp a Cégeitől északkeletre emelkedő magaslatul. . birtokáért. November 15-én a csud«': elj ..*uét a szerbek elfoglalták. .4 főparancsnok, tieldo Otló fogsági tábornok, aki a leghevesebben tomboló harc színhelyén maga is jelen volt, német vadászok élére állva rohammal visszafoglalta az elveszett állást, őfelsége a császár az érdemes tábornokot a vadászzászlóalj tulajdonosává nevezte ki, egyaránt megtisztelve ezzel vezért és csaatot. Ludendorff tábornok első főszállásmester. A nők titka írta: Csathó Kálmán Komáromi József már akkor is égett ember volt, mikor azelőtt vagy hat esztendővel egy hivatalban üldögéltem vele. Jóval idősebb volt nálam, s mikor beléptem a hivatalba, ő volt az, aki új pályámon azzal indított útnak: — Kettőt jegyezz meg. Az egyik az, hogy azért a fizetésért, amit itt adnak, nem lehet elég keveset dolgozni, a másik pedig az, hogy nincs olyan komplikált ügydarab, amely a végén valahogy el ne intéződjék . . . Ezen az alapon aztán egyikünk se túlságosan törte magát a dologgal; én, mert csak átmenetnek tekintettem az egész hivatalt, ő pedig, mert már régen túl volt minden hívságos ambíción. Hogy mi érlelte olyan korán kevéssel beérő bölcsősé, azt nem lehetett megtudni tőle semmiképpen, mert a magánviszonyairól és a múltjáról sohasem beszélt. Pedig egyébként nem volt szófukar ember és az elfoglaltságunk felől ráértünk diskurálni. Ilyenkor bizonyos kiábrándult rezignációval, de tagadhatatlanul sok száraz humorral szólt meg mindenkit, de gyakran a metsző szatírába csapkodó gúnyolódása mélyén is fel lehetett fedezni egy jó adag melegséget, amit azonban iparkodott mindenáron elrejteni. Azon igyekezett inkább, hogy embergyűlölőnek tartsák és csakugyan kerülte is az embereket. Egyedül élt , amennyire megtudhattam éssoha semmiféle társaságba nem járt. A hivatalán kívül nem érintkezett senkivel, hónapos lakást tartott és egyedül étkezett egy kis korcsmában. Én azonban minden különcsége ellenére is ragaszkodtam hozzá és ellentétben vele, minden dolgomat elmondogattam neki és meglehetősen hallgattam a véleményére. Úgy látszott, mintha ő is ragaszkodnék hozzám, bár a bizalmat sohasem viszonozta hasonlóval, sőt inkább úgy bánt velem, mint egy gyerekkel. Mikor szerencsésen elkerültem a hivatalból, megszakadt köztünk az érintkezés. Nem volt hol találkoznunk, ha csak a korcsmájában föl nem kerestem, ez azonban egyre ritkábban történt meg, mert, hogy erre is a Komáromi József szavait idézzem, az emberek legfeljebb a második életükben érnének rá arra, hogy a barátaikkal barátkozzanak, az első életüket az ellenségeikkel kell tülteniök.Azt hiszem, Komáromi József már ekkor is odaszámította a nőket az ellenségeink közé.) A régi szimpátia azonban továbbra is megmaradt köztünk és sohase mentünk el úgy egymás mellett az utcán, hogy legalább kezet ne fogjunk és meg ne kérdezzük egymástól: „Hogy vagy?" Körülbelül egy hete voltam vőlegény, mikor egyszer megint találkoztam vele. — Mi újság? Mutattam az ujjamon a jegygyűrűt: — Vőlegény vagyok! . . . Sugárzó arccal vártam a gratulációt, ehelyett azonban elborult a tekintete és szokatlan hevességgel megfogta a kezemet. — Én nem kérdem, — mondta — hogy ki az, akit el akarsz venni. Asszony-e, leány-e, gazdag-e, szegény-e, okos-e, szép-e, fiatal-e, jó-e? Akárki és akármilyen, értsd meg, akárki, azonnal küld vissza neki ezt a gyűrűt és ne tedd magad szerencsétlenné . . . Mást valószínűleg faképnél hagytam volna erre az ostobaságra, vele azonban még szerelmes állapotomban sem tudtam visszautasítóan bánni. Elhűlve kérdeztem: — De hát miért? — Azért, mert nem szabad okos embernek beleesni a nők hálójába. A férfiak még mindig nem jöttek rá, hogy a házasság csak a nőknek jó. A férfi életében a házassággal kezdődnek a gondok, mert attól kezdve egy egész család megélhetése nehezedik rá. Az asszony, azaz a leány gondjai a házassággal érnek véget, mert attól kezdve más tartja el. Az egész intézmény nem tisztességes! — Kérlek — mondtam belemenve a vitába — az én menyasszonyom nélkülem is meg tud élni és a tisztességét illetőleg... — Jó! jó! Tisztesség! Ez is a férfiak ostobasága. A női tisztesség és hűség csak eszköz a férfiak fogvatartására. Azoknak a nőknek, akik feleségek és anyák akarnak lenni, a tisztesség olyan nélkülözhetetlen szerszámuk, mint az asztalosnak a fűrész, vagy a betörőnek a tolvajkulcs ... Nevettem és a fejemet ráztam. Kínos volt a tárgy és most már szerettem volna tréfára fordulni, ő azonban nem engedte el a kezem és azt mondta: — Ne nevess ezen, hanem fogadj szót nekem. Akárhogy oda vagy is kötve ígéretekkel és akármilyen mélyen vágna is a dolog a lelkiismeretedbe, hagyd ott. Az is csak nai Lapunk mai száma 32 oldal „A szabadság klasszikus szigete" Briand és Asquith Párisból, ahol közös konferencián találkoztak, táviratilag biztosították Stürmer orosz miniszterelnököt arról, hogy nem ismerik el a lengyel függetlenséget. Valamikor a francia politikusok csináltak a lengyel kérdésből európai kérdést. Napóleon zászlaja alatt lengyel légiók küzdöttek és még a polgárkirályság, a második köztársaság és a második császárság idejében Páris volt székhelye Európa lengyel menekültjeinek. Még a második császárság alatt is így volt és III. Napóleon, noha a júniusi forradalomban az ő eszméi ellen is küzdöttek a lengyelek, bár a párisi torlaszok is láttak lengyel forradalmárokat, védnöke volt Lengyelország elveszett szabadságának. Pát.3 fellegvára volt az emberi jogoknak és a lengyel nemzet minden vágya és minden igazsága oda menekült Európa reakciós országaiból. Lengyelország feltámadásának másik prófétája Anglia volt, az az angol liberális párt, amelynek vezére most az Asquith-kormány. Lehet, hogy Anglia lengyel barátsága nem volt olyan eszményi, nem volt olyan önzetlen és plátói, mint Franciaországé. Anglia a lengyel ügy támogatásával csak Oroszországot akarta meggyengíteni, de Londontóól soha lengyel menekültet ki nem szolgáltattak, az angol lapok, az angol publicisztika mindenkor hévvel jövendölték a lengyel függetlenség föltámadását és Anglia az volt a lengyelek számára, ami a régi görög templom az üldözötteknek és elnyomotak.