Pesti Napló, 1916. december (67. évfolyam, 332–361. szám)
1916-12-01 / 332. szám
Budapest, im 67-ik évfolyam, 332. szám. Péntek, december Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. * Olyan emelkedett pompával, amilyen emlékezet óta nem jutott ki halottnak, országai, fejedelmi háza és mindig hiven szolgált egyháza törvényei szerint ma a kapucinusok sírboltjának homayosságába temették Ferenc Józsefet,aki Ausztria császára és Magyarország apostoli királya volt. A sírbolt, ahová földi maradványait balzsammal megvédvén, elhelyezték — nem jelenő) sem a feledést, sem az enyészetet. Ez a kripta maga az eleven történelem és ki merné váljon hirdetni, hogy az ottani halottak szelleme is valóban halott? Mária Terha 'óvatos magyarbarát politikája nem halt meg « 71. J&ucj ca II. Lipót S*Sm»n-elvü szelleme ma is éppen ugy viaskodik az ellenféllel, mint amaz időkben, amikor a két emelkedett szellemi, megviselt sorsa fivér élt és a szentszövetségi császár, Ferenc, hidegsége és szigora sem enyhült azóta. Vannak, akik mais az ő politikáját csinálják. Mint erényeikkelés hibáikkal együtt elődei, úgy tovább fog élni Ferenc József is, kinek személye már a tértést elemé. Alakja és emlékezete maradandó annak, akit ma Erzsébet királyné és Rudolf királyfi közé helyeztek, de testileg is emlékezetes alakjával együtt szakadnak ki az égő aktualitásból uralkodásának egynémely esztendei, neki szinte fanatikus szokásai, környezetének hagyományai. Európa legidősebb uralkodóját fiatal király követi. Midőn Ferenc Józsefet temettük, nemcsak egy kiváltságos embert temettünk, de a történelemnek olyan hosszú korszakát, amely szinte két emberöltőt meghalad. Bagehot, anagy angol szociológus mondta azt az igazságot, amely fényes, mint a fáklya világossága és éles, mint a tőrdöfés, hogy: „nincs nagyobbforradalom, mint egy nemzedéknek a következővel való kicserélődése". Ferenc József rendkívüli uralkodása alatt nem is egy nemzedékcserélődött ki. Világok változtak és minden változások közepette is ő maradt. Talán az egy Svájcon kívül alig van egy európai ország, mely az ő uralkodása alatt területet, vagy államformát nem változtatott volna, olyik pláne többször is. Dinasztiákat látott elmerülni, másokat trónt foglalni, hogy újra alábukjanak, országok, államok az ő trónralépésekor még nem is voltak, ma a hatalmak tanácsában ülnek és mindennél is fontosabb az, hogy mennyire változott alatta a társadalom szockíró tagozódása, az emberek etiléni élete, a technika, a közlekedés, az ipar és a pénzgazdálkodás. Sokan abban látják türelmének és önfegyelmezttettségének legtesiesebb példáit, hogy valamikor meglátogatta I. Viktor Emánuelt abban a Velencében, amely az ő koronájából szakadt amazéhoz és hogy fogadta követét annak a mexikói köztársaságnak, amely halálra ítélte az ő fivérét, Ferdinánd Miksa császárt. De mennyivel több ennél is, hogy az ő idejében szűnt meg az egyházi állam és uralkodásának idejére esik", hogy a birák az ő nevében űték el a Fazi püspököt, aki meghirdette a csacialfol Hansigt dogmiáról szóló encyklikát, hogy Aursztriában külön minisztert volt kénytelen kineve* n a vasutaknak, ame!\ c&ot j ^. ..kk ifi^jai^ítékszerként sem ismerhetett, hadseregében, amelyben egykor Radetzky számított a legmodernebb főnek, léghajózási osztályt létesítettek, Ausztriában behozták a kötelező munkás nyugdíjbiztosítást és Magyarországon, ahol még a jobbágyi korszak állapotainak ténylegessége közben kezdte meg az országlást, egy megyei püspök követeli a föld igazságos eloszlását. Ő mindent tudomásul vett, ő, akit még Napóleon fia hordott térdén és akinek bölcsőjét még azok a komornyikot ringatták, akik EL József csúszár kaparaójátt segítették le a kapucinusokhoz. Ennyi minden fogadott el, ezt tudniok kell azoknak, akik" példásan önfegyelmettségét azzal szokták" megmérni, hogy élete végén mamzterén a titkos tanácsosának metzte ki Kossufik Lajos fiát. Országai, melyek most őt túlélik", gyakran és nem mindig csak az ő akaratából újhődteik meg alatta. "Nem volt szentimentális,rennidtersének meggyőződéséből ragaszkodott sok mindenhez, amit még V. Ferdinánd alatt tanult ifjú főhercegként. Mindig ő hozott áldozatot, amikor ugy kell,amitek fájdalnassága nem mindig maradhatott titokban a népek előtt, kik most emlékezetét kegyeletben tisztelik. Történelmi jelentősége leginkább az ő sokat átfogó Letének tartalmában van, a korszakokban, amelyeket szinte testlleg hidalt át é az örök nyugságnak átadatván, most végleg el-múlik a régi korszakok és a mi világunk közötti közvetlen összeköttetés. Utódja, a mi ífj királyunk, harminc éves ifjút A Pesti Napló KítüSnuff mankatársának telefonfefelijeSB Bécs, november 30. November 30 ikának két óra délutánján megkondultak Bécs összes harangjai és a zugásuk, mintha a magasságos égboltozat zengene, betöltötte a város utcáit és tereit és belopózott az utcákon és tereken álló százezrek szivébe. E pillanatban kiáltja a Burg udvarán utolszor az őrség parancsnoka: — Gewehr heratesl Az őrség tisztelgett, a gyászflóros feketesárga zászló meghajolt, a dob tompán pergett és a kürtösök halkan a General marschot Franciscus Jozefus örökre elhagyta a Bürget, amelynek hatvannyolc évig volt a lakója. Nagy sor ez emberek, magyarok. A koporsóval, amely körül apródok viaszkfáklyája lángol, ezzel a fekete bronzkoporsóval, amelynek a teteje színarany, a történelmünknek hosszú fejezetét viszik a kapucinusok sírboltjába, egy emberöltőt, nagyapáink, apáink életét és a mi életünkből is egy jókora részt. Ami jön a koporsó után, már nem a jelen, sem a múlt, az a jövő. Isten legyen nekünk izgalmas ... Mindezt csak elgondoljuk, akik a hila király alattvalói, Szent István templomában várják a szertartást. Az óriási dóm boltozatos falai és oszlopai feketével vannak bevonva. A presbitérium és az oratórium is fekete. Az oltárok szintén feketék, az énekesek páholya is az, az oszlopok is feketék, csak az ezüst oltár fekete tafotáján világít egy nagy fehér kereszt. Az imazsámolyok is feketék és ezeken az imazsámolyokon ma királyok térdednek. Az ezüst kandeláberek és az ezüst villamosgyertyák fehér fénybe vonják az óriási door-ot Lassan gyülekezik a gyászoló közönség, amelyhez hasonlót még nem láttak szegény szemeink. A középső ha jóban sorfalat áill a katonaság és e csuka- szürke spalli között vonulnak fel, akiknek megadatott, hogy még egyszer eljöjjenek hó-, dőlni a koporsója előtt, nagykövetei, a szövetséges és a semleges államok nagykövetei, titkos tanácsosok, a magas papsört, a király, katonai és kabineti irodája, udvari méltóságok aranynyal diszített frakkja, tábornokok zöld forgóval és piros nadrágban, kölöttük" ismerős arcok, akikkel a háborúban találkoztunk. Mondják, hogy itt van Frößendorff