Pesti Napló, 1916. december (67. évfolyam, 332–361. szám)
1916-12-01 / 332. szám
2 Péntek' PESTI NAPLÓ Conrad. Én ntím látom, die 'Rafenberget egy sarok mögé vonulva látom állam elfátyolozott tekintettel. A itáliai lovagok piros ingén fehér keresni, a német lovagrendek színpompás egyenruhája, az egyiptomi khedivének küldöttje exotikus öltözetében, idegen hadseregek képviselői tarka egyenruhájukban, Naidenov bolgár hadügyminiszter, Harkov bolgár tábornok, azután Möller dán vezérőrnagy, Sylvestre, a spanyol király főadjutánsa, a svéd hadsereg egyenruhájában Münch generális és az albánok festői öltözetében egy albán miniszter, Adi dei Toptani és az albán szabadságharcosok. A színekben az uralkodó a viola és bíbor. Megérkeznek a magyar képviselők és a főrendek fekete díszmagyartóan. A templom hajójának első soraiban már ott ül Weisskirchner mellett Bárczy, a budapesti polgármester. Most minden érdeklődés a hajó felé fordul, ahol a magyar miniszterek vonulnak fel, élükön Tisza Istvánnal, mind fekete díszmagyarban. Felvetett fejjel keményen lépked Tisza, egyetlen érdemrend a mellén, komor és imponáló megjelenés. A miniszterek számára kijelölt sornak első helyére ül. Körbernek aki később jött, már csak a második hely jutott. A magyar urak méltóságteljes felvonulása, a fekete díszruhák egyszerű pompája mély hatást tett. (Temetni tudunk, gyászolni tudunk, ünnepelni tidunk, meghalni tudunk, talán megtanulunk élni is. ..) Aki jövőnknek és életünknek ura, az e pillanatban korai térdre királyi hitvese mellé a sekrestyében, IV. Károly imádkozik. Három óra után az oltár jobb- és baloldalán felállított, feketével bevont padokon helyet foglalnak a fejedelmi személyiségek, a nagy Habsburg-család és a gyászoló vendégek. A vendégkirályok és trónörökösök a sekrestyében gyűltek már össze. A kis trónörököst, Ferenc József Ottót a sekrestyéből a presbitériumon át az udvari oratóriumba vezetik a csillagkeresztes és a palotahölgyek közt. Két idősebb hölgy kíséri a trónörököst, aki gyönyörű gyermek, hosszú szőke haján sapka van, fehér hermelinnel szegélyezve, fehér csipkeruha van rajta, a balkezén gyászflórt visel. A két vállán fekete másli van és fekete öv van rajta. A trónörökös az oratóriumnak az első sorában az első helyen ül le, két kis kezébe temeti szőke fejét és nézi azt a csudálatos pompát, amelynek komolyságára és jelentőségére talán nem is eszmélt még. Az oltártól balra a király leányai foglalnak helyet, Mária Terézia, Mária Annunciata, Mária Jozefa s közöttük Mária Valéria gyermekeivel és a mi Auguszta főhercegnőnk, Gizella főhercegnő, Izabella, a toszkánai nagyhercegnő és végül Lichtenstein Erzsébet és Windischgraetz Erzsébet hercegnők. A fejedelmi hölgyek e habsburgi sarjai, akiknek a nemzet gyásza családi gyászuk, olyan sűrűn vannak elfátyolozva, hogy alig lehet az arcvonásaikat kivenni. Minden arc szenvedő, minden arc fehér, minden szem ki van sírva. A főhercegek közt leghátul három gyermek: két csudálatosan karcsú fiú és egy szőke kékszemű leány. Ezek a Hohenberg-árvák, Ferenc Ferdinánd gyermekei. Zsófia hercegnő, Ferenc Ferdinánd leánya, a legszebb nő lesz, ha felserdül, mindazok közül, akikben valaha is habsburgi vér csörgedezett. A főhercegek rendre helyet foglalnak. A második sorban ül Frigyes, a marsall, az utolsó sorban a legutolsó helyen szerényen Jenő főherceg foglal helyet és közöttük szintén a háborúból ismerős arcokat látok: Ferenc Szalvátort, Lipótburgból érkezett és Péter Ferdinándot, aki szintén Salzburgból jött a temetésre, a mi József főhercegünket, Károly Istvánt, a lengyelek kedves főhercegét és a fiatalok közül Miksát, a király öccsét, Albrechtet, Frigyes főherceg fiát A presbitérium körül Ausztria összes püspökei és prelátusai s az oltár mellett külön és megkülönböztetett helyen Pifl bíboros és Csernoch s mellettük az apostoli non eins, Walfré. A Rotenturmstrassen közeleg a menet. Már-már a dóm kapui előtt állanak. És a kapuk előtt állanak az összes frontok kiküldöttjei, tisztek, altisztek, közkatonák, az arany vitézségi érmesek, akik a legtöbbet cselekedtek a császárért és a királyért. Lovasság, gyalogság, tüzérség, repülők, árkászok, hidászok, az osztrák-magyar hadsereg szine-virága elhozta a győzelmes zászlókat, amelyek most fáradtan omlanak le a császár koporsója előtt. Peregnek a gyászposztóval bevont dobok és tompán harsog a Generalmars. És ebben a megrázó hangzavarban, amely betör a nyitott kapun, lassan lépked a sekrestyéből az ősz bajor király, III. Lajos és Mária Terézia, a királyné. Tábornoki szürke egyenruhában a király, köpeny rajta és kezében csákó, a királyi hitves talpig gyászban földig érő fátyollal. Utánuk a bolgár cár, Ferdinánd jön, kiegyenesedve, büszkén és önérzetesen. Fehér waffenrokk van rajta, teli érdemjelekkel a melle, a mesék huszárhadnagya ő, aki valóban tarsolyában hordozta a marsall botot. És most az öreg barát és öreg pártfogó katafalkja előtt az első sorban az elsők között áll. Utána Frigyes Vilmos, a német trónörökös huszár uniformisban, ő maga a sugárzó szőke ifjúság, Frigyes Alféld szász király és a württembergi szövetséges követik, aggastyán fejedelmek, gyermekkori pajtások, akik utoljára a császár jubileumán tisztelegtek. A török trónörökös zárja be a fejedelmek menetét. Montenuovo herceg fehér botjával jelt ad és a császár jön, a császár. Fiatal alakján csukaszürke egyenruha, kezében a marsall-kalap, a császárnéval jön, aki vele szemben foglal helyet. Az oltártól jobbra a fejedelmek, balra a fenséges asszonyai állnak, a királynéval szemben a király. A katafalk, amelyre majd a király koporsóját helyezik, egyszerű gyalulatlan tölgyfadeszka, így rendelik a Habsburgok törvényei, akik a kapucinusok sírboltjába temetkeznek, ha elfáradtak és helyet akarnak adni a fiatalabbaknak. A Neue Markton pihenik ki a fáradalmaikat, ahol a mindennapi élet zaja a szimbóluma annak, hogy az élet nem áll meg, az élet folyik tovább, az egyik elmegy és már jön a másik, aki betölti a helyt Piffl bíboros, az osztrák és magyar püspökökkel és prelátusokkal az óriási kapu felé tart, ahonnan már hozzák a király koporsóját. A halottas kocsiról fekete selyembe öltözött lakájok, fejükön háromszögletű kalap, leveszik a koporsót, a vállukra emelik és már hozzák is a lilataláros főpapok sorfala között. Ilat nemes apród viaszkfáklyát tart a koporsó körül, köztük négy magyar, gróf Somsich, Somogyi, Jankovich és Gosztonyi, kivont karddal az osztrák és a magyar gárdisták, arciére testőrök, darabont és magyar testőrök, azután Montenuovo herceg a fehér pálcával. Most a halott király udvara következik, Lónyay, Auersperg és Gaudernák gárdakapitányok, Rollegarde, a főkonyhamester, Rumerskirch, a főpálcamester, Thun fővadászmester, gróf Zichy Ágost fő udvari marsall és a menetet két tra& « * elhalt király főhadsegédei. Meghajolva és nehezen topognak végig a templomon éz • mm' műket le nem veszik a koporsónk ... A Miseretet éneklik, azután a Liberát, a koporsót beszentelik és a királynak a koporsóját leghűségesebb öreg lakásai újra villogza, veszik, a püspökök és a papság előrelépnek, mialatt a nemesi apródok, a gárda és a többi udvari méltóság követi őket. Aző vérfarft között vonult újra a koporsó az irtcára át az óriási kapun. Közvetlenül a koporsé mögött balról megy IV. Károly, jobbról a királyné, fekete fátyolának hosszú uszálya van. II. Károly kezével int a bajor király felé, hogy lépjen a császárné mellé, azután követi őket a szász király, a bolgár király, a török trónörökös és a német trónörökös. Amint az utcára lépnek, maguk közé veszik Ferenc József Ottó trónörököst és a menet megindul Neue Markion a kapucinusok sírboltja felé. Mikor a király koporsóját* behozták, az egész templomban mindenki felállott. Ásottak a katonák feszesen és tisztelegtek *s lovagok és udvari méltóságok és a „ méltóságok, mint a szobrok, ugy állottak a császár koporsója előtt És ugy áloltak akkor is, amikor a lakájok vállán visszafelé indult a koporsó a templomon keresztül. Amikor az uj király jött, mindenki meghatotta a fejét Lázár Miklós . A magja?ipajai Séet A főrendiház és a képviselőház tagjai cütörtökön reggel három különvonattal utaztak Bécsbe a király temetésér®. (AurtAI) A főrendiház tagjai közül a következői utaztak Bécsbe: Gróf Dossewffy Auról, gróf Disaerffys*fl, Hwttelendy Ferenc, Dakus Ernő, Zubrenics György, Beöthy Zsolt, Molnár Viktor, Güotker Antel, gróf Schönborn-Buchheim Frigyes Károly, gróf Brasscovitsh Iván, gróf Károlyi Lajce, Beraiói Gém, báró Wimsics Gyula, grróf Széchenyi Viktor, gróf Kirolai Imre, gróf Andrássy Manó, Cristea E. Miron, gróf Zichy Rafael, Zsolnay Miklós, gróf Ambrózsi Gyuly gróf Teleki Domolkocs, gróf Esterházy Kárdy István, grófSzéchenyi Béla, Lettes Gyöngy, gróf Széchwsyn Aladár, gróf Almásy Dénes, báró Hrasselmesi László, gróf Teleki József, báró Podmaniczky Géza, gróf Szápáry László, Lánczy Leó, gróf Hunyadi László, báró Inkey József, báró Fiáth Pál, báró Lecynyay Béla, gróf Béldi Árkos, idősebb gróf Ede Lahra-Gyulai Lipót, ifjabb gróf Edelshelm-Gundai Lipót, Zsigmondy Jenő, gróf Hadik János, peát Sajchenyi Antal, báró Forster Gyula, báró Majthényi László, gróf Batthyány Lajos, gróf Széchelyi Darabos, báró Vécsey Miklós, gróf Wendkseem Dean, gróf Wenckheim József, gróf Apponyi Antal, gróf Warchenyi István, Bálás Lajos, báró Radvánszy Albert, Felser Antal, báró Studnyánszky József, Baltazár Dezső, gróf Zelenski Róbert, báró Sztáray Sándor. (A képvisetők) A képviselőház tagjai közül az alábbiak utatak Bécsbe: Karáteon Lajos, SSagfeiftefife Stb. Egyetlen gyászoló felekezet volt ma Bécs, amely eltemette Ferenc József császárt és apostoli királyt. A bakacsin posztó, mint egyetlen gyászházat borította be a harangzúgásssal megtelt Bécset, hol idegen felségek és népének legcsekélyebbjei egyformán kisérték őt a Borg kápolnájából a kapucinus atyák sírboltjáig Temetése nemcsak a szertartás szabályai, de Jk gyász hatalma miatt is olyan vol, hogy párjáit a messzire nyúló emlékezet sem tudja felölelni. A spanyol ceremónia vallásszerű komor potikája, a katolikus egyház fénye, a katonai pompát díszessége, az állami és udvari nyerteségek, az országnagyok gazdag gyásza találkozott a nép őszinte, bánatteljes részvétével, amely a történelmi zord időkben is szivének egést megindító melegével bearanyozta Ferenc József utolsó útját.