Pesti Napló, 1916. december (67. évfolyam, 332–361. szám)

1916-12-01 / 332. szám

2 Péntek' PESTI NAPLÓ Conrad. Én ntím látom, die 'Rafenberget egy sarok mögé vonulva látom állam­ elfátyolo­zott tekintettel. A itáliai lovagok piros in­gén fehér keresni, a német lovagrendek szín­pompás egyenruhája, az egyiptomi khedivé­nek küldöttje exotikus öltözetében, idegen hadseregek képviselői tarka egyenruhájuk­ban, Naidenov bolgár hadügyminiszter, Har­kov bolgár t­ábornok, azután Möller dán ve­zérőrnagy, Sylvestre, a spanyol király fő­adjutánsa, a svéd h­adsereg egyenruhájában Münch generális és az albánok festői öltöze­tében egy albán miniszter, Adi dei Toptani és az albán szabadságharcosok. A színekben az uralkodó a viola és bíbor. Megérkeznek a magyar képviselők és a főrendek fekete dísz­magy­artóan. A templom hajójának első sorai­ban már ott ül Weisskirchner mellett Bárczy, a budapesti polgármester. Most minden ér­deklődés a hajó felé fordul, ahol a magyar miniszterek vonulnak fel, élükön Tisza Ist­vánnal, mind fekete díszmagyarb­­an. Felve­tett fejjel keményen lépked Tisza, egyetlen érdemrend a mellén, komor és imponáló megjelenés. A miniszterek számára kijelölt sornak első helyére ül. Körbernek aki ké­sőbb jött, már csak a második hely jutott. A magyar urak méltóságteljes felvonulása, a fe­kete díszruhák egyszerű pompája mély ha­tást tett. (Temetni tudunk, gyászolni tudunk, ünnepelni tidunk, meghalni tudunk, talán megtanulunk élni is. ..) Aki jövőnknek és életünknek ura, az e pillanatban korai térdre királyi hitvese mellé a sekrestyében, IV. Károly imádkozik. Három óra után az oltár jobb- és bal­oldalán felállított, feketével bevont padokon helyet foglalnak a fejedelmi személyiségek, a nagy Habsburg-család és a gyászoló vendégek. A vendégkirályok és trónörökösök a sekr­es­tyében gyűltek már össze. A kis trónörököst, Ferenc József Ottót a sekrestyéből a presbité­riumon át az udvari oratóriumba vezetik a csillagkeresztes és a palotahölgyek közt. Két idősebb hölgy kíséri a trónörököst, aki gyö­nyörű gyermek, hosszú szőke haján sapka van, fehér hermelinnel szegélyezve, fehér csipkeruha van rajta, a balkezén gyászflórt visel. A két vállán fekete másli van és fekete öv van rajta. A trónörökös az oratóriumnak az első sorában az első helyen ül le, két kis kezébe temeti szőke fejét és nézi azt a csudá­latos pompát, amelynek komolyságára és je­lentőségére talán nem is eszmélt még. Az oltártól balra a király leányai foglal­nak helyet, Mária Terézia, Mária Annunciata, Mária Jozefa s közöttük Mária Valéria gyer­mekeivel és a mi Auguszta főhercegnőnk, Gizella főhercegnő, Izabella, a toszkánai nagy­hercegnő és végül Lichtenstein Erzsébet és Windischgraetz Erzsébet hercegnők. A feje­delmi hölgyek e habsburgi sarjai, akiknek a nemzet gyásza családi gyászuk, olyan sűrűn vannak elfátyolozva, hogy alig lehet az arc­vonásaikat kivenni. Minden arc szenvedő, min­den arc fehér, minden szem ki van sírva. A főhercegek közt leghátul három gyer­mek: két csudálatosan karcsú fiú és egy szőke kékszemű leány. Ezek a Hohenberg-árvák, Ferenc Ferdinánd gyermekei. Zsófia hercegnő, Ferenc Ferdinánd leánya, a legszebb nő lesz, ha felserdül, mindazok közül, akikben valaha is habsburgi vér csörgedezett. A főhercegek rendre helyet foglalnak. A második sorban ül Frigyes, a marsall, az utolsó sorban a leg­utolsó helyen szerényen Jenő főherceg foglal helyet és közöttük szintén a háborúból isme­rős arcokat látok­: Ferenc Szalvátort, Lipót­burgból érkezett és Péter Ferdinándot, aki szintén Salzburgból jött a temetésre, a mi József főhercegünket, Károly Istvánt, a len­gyelek kedves főhercegét és a fiatalok közül Miksát, a király öccsét, Albrechtet, Frigyes főherceg fiát A presbitérium körül Ausztria összes püspökei és prelátusai s az oltár mellett kü­lön és megkülönböztetett helyen Pifl bíboros és Csernoch s mellettük az apostoli non eins, Walfré. A Rotenturmstrassen közeleg a menet. Már-már a dóm kapui előtt állanak. És a ka­puk előtt állanak az összes frontok kiküldött­jei, tisztek, altisztek, közkatonák, az arany vitézségi érmesek, akik a legtöbbet cseleked­tek a császárért és a királyért. Lovasság, gya­logság, tüzérség, repülők, árkászok, hidászok, az osztrák-magyar hadsereg szine-virága el­hozta a győzelmes zászlókat, amelyek most fáradtan omlanak le a császár koporsója előtt. Peregnek a gyászposztóval bevont dobok és tompán harsog a Generalmars. És ebben a megrázó hangzavarban, amely betör a nyi­tott kapun, lassan lépked a sekrestyéből az ősz bajor király, III. Lajos és Mária Terézia, a királyné. Tábornoki szürke egyenruhában a király, köpeny rajta és kezében csákó, a ki­rályi hitves talpig gyászban földig érő fátyol­lal. Utánuk a bolgár cár, Ferdinánd jön, ki­egyenesedve, büszkén és önérzetesen. Fehér waffenrokk van rajta, teli érdemjelekkel a melle, a mesék huszárhadnagya ő, aki való­ban tarsolyában hordozta a marsall botot. És most az öreg barát és öreg pártfogó katafalkja előtt az első sorban az elsők között áll. Utána Frigyes Vilmos, a német trónörökös hu­szár uniformisban, ő maga a sugárzó szőke ifjúság, Frigyes Alféld szász­ király és a würt­tembergi szövetséges követik, aggastyán feje­delmek, gyermekkori pajtások, akik utoljára a császár jubileumán tisztelegtek. A török trónörökös zárja be a fejedelmek menetét. Montenuovo herceg fehér botjával jelt ad és a császár jön, a császár. Fiatal alakján csukaszürke­­ egyenruha, kezében a marsall-kalap, a császárnéval jön, aki vele szemben foglal helyet. Az oltártól jobbra a fejedelmek, balra a fenséges asszo­nyai­ állnak, a királynéval szemben a király. A katafalk, amelyre majd a király kopor­sóját helyezik, egyszerű gyalulatlan tölgyfa­deszka, így rendelik a Habsburgok törvényei, akik a kapucinusok sírboltjába temetkeznek, ha elfáradtak és helyet akarnak adni a fiata­labbaknak. A Neue Markton pihenik ki a fá­radalmaikat, ahol a mindennapi élet zaja a szimbóluma­ annak, hogy az élet nem áll meg, az élet folyik tovább, az egyik elmegy és már jön a másik, aki betölti a helyt Piffl bíboros, az osztrák és magyar püspö­kökkel és prelátusokkal az óriási kapu felé tart, ahonnan már hozzák a király koporsóját. A halottas kocsiról fekete selyembe öltözött lakájok, fejükön háromszögletű kalap, leve­szik a koporsót, a vállukra emelik és már hoz­zák is a lilataláros főpapok sorfala között. Ilat nemes apród viaszkfáklyát tart a koporsó kö­rül, köztük négy magyar, gróf Somsich, Somo­gyi, Jank­ovich­ és Gosztonyi, kivont karddal az osztrák és a magyar gárdisták, arciére test­őrök, darabont és magyar testőrök, azután Montenuovo herceg a fehér pálcával. Most a halott király udvara következik, Lónyay, Auer­sperg és Gaudernák gárdakapitányok, Rolle­garde, a főkonyhamester, Rumerskirch, a fő­pálcamester, Thun fővadászmester, gróf Zichy Ágost fő udvari marsall és a menetet két tra­& « *­­ elhalt király főhadsegédei. Meghajolva és ne­hezen topognak végig a templomon éz • mm­' műket le nem veszik a koporsónk ... A Miseretet éneklik, azután a Liberát, a koporsót beszentelik és a királynak a kopor­sóját leghűségesebb öreg lakásai újra villogza, veszik, a püspökök és a papság előrelépnek, mialatt a nemesi apródok, a gárda és a többi udvari méltóság követi őket. Az­ő vérfa­rft között vonul­t újra a koporsó az irtcára át az óriási kapun. Közvetlenül a kop­orsé mögött balról megy IV. Károly, jobbról a királyné, fekete fátyolának hosszú uszálya van. II. Ká­roly kezével int a bajor király felé, hogy lép­jen a császárné mellé, azután követi őket a szász király, a bolgár király, a török trónörö­kös és a német trónörökös. Amint az utcára lépnek, maguk közé veszik Ferenc József Ottó trónörököst és a menet megindul Neue Mark­ion a kapucinusok sírboltja felé. Mikor a király koporsóját* behozták, az egész templomban mindenki felállott. Ásottak a katonák feszesen és tisztelegtek *s lovagok és udvari méltóságok és a­­ „ méltóságok, mint a szobrok, ugy állottak a császár koporsója előtt És ugy áloltak akkor is, amikor a lakájok vállán visszafelé indult a koporsó a templomon keresztül. Ami­kor az uj király jött, mindenki meghatotta a fejét Lázár Miklós . A magja?­ipajai Séet A főrendiház és a képviselőház tagjai cü­törtökön reggel három különvonattal utaztak Bécsbe a király temetésér®. (A­urt­AI) A főrendiház tagjai közül a következői utaz­tak Bécsbe: Gróf Dossewffy Auról, gróf Disae­rffy­­s*fl, Hwt­telendy Ferenc, Dakus Ernő, Zubrenics György, Beöthy Zsolt, Molnár Viktor, Güotker Antel, gróf Schönborn-Buchheim Frigyes Károly, gróf Brasscovitsh Iván, gróf Károlyi Lajce, Bera­­iói Gém, báró Wim­sics Gyula, grróf Széchenyi Viktor, gróf Kirolai Imre, gróf Andrássy Manó, Cristea E. Miron, gróf Zichy Rafael, Zsolnay Miklós, gró­f Ambrózsi Gyuly gróf Teleki Domolkocs, gróf Esterházy Kárdy István, gróf­­Széchenyi Béla, Lettes Gyöngy, gróf Széchwsyn Aladár, gróf Almásy Dénes, báró Hrasselmesi László, gróf Teleki József, báró Podmaniczky Géza, gróf Szápáry László, Lánczy Leó, gróf Hunyadi László, báró Inkey József, báró Fiáth Pál, báró Lecy­nyay Béla, gróf Béldi Árkos, idősebb gróf Ede Lahra-­Gyulai Lipót, ifjabb gróf Edelshelm-Gundai Li­pót, Zsigmondy Jenő, gróf Hadik János, peát Sajc­h­enyi Antal, báró Forster Gyula, báró Majthényi László, gróf Batthyány Lajos, gróf Széchelyi Dara­bos, báró Vécsey Miklós, gróf Wend­kseem Dean, gróf Wenckheim József, gróf Apponyi Antal, gróf War­­chenyi István, Bálás Lajos, báró Ra­dvánsz­­y Albert, Felser Antal, báró Studnyánszky József, Baltazár Dezső, gróf Zelenski Róbert, báró Sztáray Sándor. (A képvisetők) A képviselőház tagjai közül az alábbiak uta­­­tak Bécsbe: Karáteon Lajos, SSa­gfeiftefife Stb. Egyetlen gyászoló felekezet volt ma Bécs, amely eltemette Ferenc József császárt és apos­toli királyt. A bakacsin posztó, mint egyetlen gyászházat borította be a harangzúgásssal meg­telt Bécset, hol idegen felségek és népének leg­csekélyebbjei egyformán kisérték őt a Borg ká­polnájából a kapucinus atyák sírboltjáig Te­metése nemcsak a szertartás szabályai, de Jk gyász hatalma miatt is olyan vol, hogy párjáit a messzire nyúló emlékezet sem tudja felölelni. A spanyol ceremónia vallásszerű komor potik­­ája, a katolikus egyház fénye, a katonai pompát díszessége, az állami és udvari nyerteségek, az országnagyok gazdag gyásza találkozott a nép őszinte, bánatteljes részvétével, amely a törté­nelmi zord időkben is szivének egést megindító melegével bearanyozta Ferenc József utolsó útját.

Next