Pesti Napló, 1917. január (68. évfolyam, 1-31. szám)

1917-01-01 / 1. szám

Budapest, 19r1. 68-ik évfolyam.1. szám Hétfő, január 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Erisz évre ... 30 kor. — 61. Fél évre .... 19 . — „ Negyedévre. . . 9 . 50 „ Egy hóra .... 3 . 30 „ Egyes szita­im Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 12 fillér APRÓ HIRDETÉSEK ÁRAI*. Egyes szó 10 fillér, vastagabb betűvel 20 fillér Hirdetések millim­éter szimi­ által, díjszabás szerin .• A•, , Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. ------|----------------ív....-----t---­ Az entente elutasította a békeajánlatot A válaszjelyzék $z§v@g$ Páris, december 31, Berlinen át jelentik a M. T. I.-nak. (Havas-ügynökség.) Ma este adta át­­Briand miniszterelnök az Egyesült­ Államok itteni nagykövetének Belgium, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Montenegró, Por­tugália, Románia, Oroszország és Szerbia vá­laszát az ellenséges hatalmaknak a béketár­gyalások megkezdésére vonatkozó jegyzékére. A népek szabadságának védelmére egyesülve és h­íven ahhoz a vállalt kötele­zettséghez, hogy a többitől elválva nem te­­szik le a fegyvert, a szövetségesek elhatároz­ták, hogy együttesen válaszolnak azokra az állítólagos békeajánlatokra, amelyeket az ellenséges államok kormányai az Egyesült­ Államok, Spanyolország, Svájc és Német­alföld közvetítésével adtak át nekik. A szövetséges hatalmak minden válasz előtt szükségesnek tartják, hogy az ellen­séges államok jegyzékének két lényeges állítása ellen tiltakozzanak, amelyekkel a szövetségesekre akarják h­árítani a hábor­úttért a felelősséget és emellett a központi hatalmak győzelmét hirdetik. A szövetsé­gesek nem engedhetik meg ezt a valótlan kettős állítást, amely alkalmas arra, hogy minden tárgyalási kísérletet már eleve h­a­­szontalanságra ítéljen. A szövetséges nem­zetek 30 hónap óta viselik minden nehéz­séget a háborúnak, amelynek elhárítására mindent megtettek. Tettekkel bebizonyítot­ták a békéhez való ragaszkodásukat, amely ma ugyanoly erős, mint volt 1914-ben. Mi­után Németország kötelezettségeit megsér­tette, az általa megtört békét nem lehet az ő szavára alapítani. A tárgyalások megkez­désének feltételei nélkül történt kezdemé­nyezés nem békeajánlat. E minden kézzel fogható tartalmat és határozottságot nélkü­löző, a császári kormány által forgalomba hozott állítólagos békeajánlat inkább há­borús manővernek tetszik, amely a viszály­nak múltbeli, jelenlegi és jövőbeli jellegé­nek rendszeres félremagyarázásán alap­szik. A múltat illetőleg a német jegyzék sze­met huny ama tények, adatok és számok felett, amelyek azt bizonyítják, hogy a há­borút Németország és Ausztria-Magyaror­­szág szándékosai­, előidézte és megvalósí­totta. Hágában német képviselő utasított vissza minden a leszerelésre vonatkozó ja­vaslatot. 1914 júliusában Ausztria-Magyar­­ország volt az, amely miután példátlan ul­timátumot intézett Szerbiához, bár nyom­ban megkapta az elégtételt, megszente a háborút. Ezután a központi hatalmak visz­­szautasítottak minden törekvést, amely az entente részéről oda irányult, hogy a helyi viszályt békés megoldásra juttassák. Angliá­nak a konfrenciára vonatkozó javaslatát, a franciák ajánlotta nemzetközi bizottságot, az orosz cár által ajánlott döntő­bíróságot (a beérkezett szövegben itt hézag van) — mindezen erőfeszítéseket Németország vá­lasz nélkül hagyta és nem követte azokat. Belgiumot megtámadta egy oly birodalom, amely semlegességét garantálta és nem riadt vissza attól, hogy maga jelentse ki, hogy a szerződések „papírrongyok“ és hogy a „szükség“ törvényt bont. A jelent illetőleg Németország ajánlata.­ a kizárólag európai „háborús térképre“ tá­maszkodik, amely a helyzetnek csak átme­neti külső képét fejezi ki és nem állapítja meg az ellenség valódi erejét. Ily előfelté­tel mellett kötött béke csak a támadók ja­vára válna, akik azt hitték, hogy céljukat két hónap alatt elérhetik és most, két év múlva észreveszik ,hogy, azt sohasem fog­ják elérni. A jövőt illetőleg a Németország had­üzenete által előidézett pusztulás, a hadvi­selők és a semlegesek ellen Németország és szövetségesei által elkövetett számos me­rénylet megtorlást, jóvátételt és biztosítéko­kat (sanction reparations és garanties) kö­vetel. Németország ravaszul kitér úgy az egyik, mint a másik elől. Valójában a köz­ponti hatalmak által tett nyilatkozat nem más,­­mint jól kiszámított kísérlet arra, hogy a háború tovább fejlődésére behatást gyakoroljanak és végezetül egy német békének ránk erőszakolására. Meg akarja téveszteni a szövetséges orszá­gok közvéleményét. e közvélemény azon­ban minden áldozat dacára bámula­tos elszán­ásáéval máris válaszolt és az ellenség nyilatkozatának ürességét kellő vi­lágításba helyezte. Az ellenség nyilatkozata buzdítani akarja Németország és szövetsé­ges államai közvéleményét, amelyet veszte­ségei súlyosan megpróbáltattak, amelyet a gazdasági ínség szétmorzsolt és amely ösz­­szetört ama végső erőfeszítések alatt, ame­lyeket ez országok népeitől megköveteltek. Meg akarja téveszteni és megfélemlíteni a semleges országok közvéleményét, amely már régen megalkotta ítéletét az eredeti felelősségről, amely tisztában van a jelen­legi felelősség kérdésében is és amely na­gyon is világosan látja, hogy Németország terveit segítené elő, ha feladná az emberi szabadságok védelmét. Az ellenség nyilat­kozata végül már eleve igazolni igyekszik a nagy­világ szemében a búvárható háború új bűntényeit, a munkások erőszakos el­hurcolását és állampolgároknak erőszakos sorozását a saját hazájuk elleni harcra, va­lamint a semlegesség megsértését. A mai óra súlyának, de ezúttal szük­ségleteinek is tudatában, a szövetséges kor­mányok, amelyek egymással szoros kap­csolatban és népeikkel teljes egyetértésben vannak, megtagadják azt, hogy egy min­den őszinteség és jelentőség híján levő ja­vaslattal foglalkozzanak. Kijelentik újólag, hogy béke nem lehet­séges mindaddig, amíg a megsértett jogok és szabadságok visszaállítására­­­repara­tion), a nemzetiségek alaptörvényének elis­merésére, a kis államok létszabadságára vo­natkozó biztosítékkal nem bírnak, amíg nem tudják határozottan, hogy oly rendezés tör­ténik, amely alkalmas a népeket már régen fenyegető okok végleges elhárítására és arra, hogy a világ biztonsága egyedül igaz zálogait megadja. A szövetségesek végül szükségesnek tartják, hogy a következőket állapítsák meg, amelyek kidomborítják azt a sajátságos helyzetet, amelyben Belgium két és fél évi háború után van. Az európai öt nagyhata­lom és köztük Németország által aláírt szer­ződések révén Belgium a háború előtt egy külön határozmánynak örvendett amely, te­rületét sérthetlennek jelentette ki és európai konfliktus esetére azt az öt nagyhatalom védelme alá helyezte. Mindazonáltal Belgium kénytelen volt e h­atározm­ányt semmibe vevő Németország első támadását elviselni. Ezé­­t a belga kormány szükségesnek tartja, hogy pontosan fejtse ki azokat az okokat, amelyek miatt Belgium szüntelenül az en­­tente-hatalmak oldalán küzd a jog és igaz­ság ügyéért. Belgium mindenkor gondosan ügyelt a semlegességéből származó köteles­ségekre. Fegyvert azért ragadott, hogy füg­getlenségét és semlegességét, melyeket Né­metország megsértett, védelmezze és nemzet­közi kötelezettségéhez hív maradjon. Au­gusztus 4-én a kancellár a német birodalmi gyűlésen elismerte, hogy­­ támadás sértés volt a nemzetközi jog ellen, amelynek jóvá­tételére Németország nevében kötelezettsé­get vállalt Két és fél év alatt ez az igazságtalanság kegyetlenül kiélesedett a háborús intézkedések és a megszállás foly­tán, amely ez ország segélyeszközeit kime­­ríti, iparát tönkre teszi, városait, falvait el­pusztítja és a mészárlásokat, kivégzéseket, bebörtönzéseket szaporítja. És abban a pillanatban, amelyben Né­metország békéről és emberiességről beszél a világnak, belga polgárokat ezer­számra visz el lakóhelyükről és szolgaságba dönti őket. Belgium a háború előtt csupán arra törekedett, hogy jó viszonyban legyen ösz­­szes szomszédaival. Királyának és kormá­nyának csupán egy céljuk van: A béke és a a jog helyreállítása, ők azonban csak oly békére hajlandók, amely országuknak jogos elégtételt (reparations) garanciákat és a jövőre nézve biztosítékokat hozna. (Megjegyzés: Végleges ítéletet erről a Havas­­ügynökség által közölt jegyzékről csak akkor al­kothatunk, amikor annak hivatalos szövege rendel­kezésünkre fog állani.) Háborús újév Az óramutató éppen most fordul a kö­vetkező évbe, hogy megkapjuk a teljes szö­vegét annak a jegyzéknek, amelyet Briand, — soha senki nem mossa le róla e szomorú dicsőség emlékét — az egész entente nevében tegnap a párisi amerikai nagykövetnek át­adott. Az entente jegyzéke elutasító. Tele van szofizmákkal. Nagylelkű ajánlatunkat háborús manővernek minősítik és azt mondja, hogy a világra rá akarjuk erőszakolni a német bé­két. Alávaló kerteléssel még mindig a háború eredetének okait firtatja rosszakaratú ferdítő magyarázattal és amikor békejobbot akarunk nyújtani az egész világnak, a bi­vúrh­aj­ókról és a belgiumi deportációkról kohol hazug legendákat. Álnok elmével, hazug szájjal mer kételkedni ajánlatunk őszinteségében és je­lentőségében és azt mondja, hogy egy törté­­nelmi óra súlyának és szükségletének enge­delmeskedik akkor, amikor javaslatunkat el­utasítja. A német kancellárnak egy a had­üzenetkor mondott beszédébe kapaszkodva, teljes hadikárpótlást követel, ami nemcsak hogy példátlan vakmerőség, hanem hazug fer­dítés is. A kancellár ugyanis, akkor, amikor a német csapatok átlépték a belga határt, igenis azt mondta, hogy Németország meg fogja téríteni azokat a károkat, amelyeket egy elháríthatatlan szükség súlya alatt okoz, de akkor a helyzet az volt, hogy a német

Next