Pesti Napló, 1917. január (68. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
Budapest, 19r1. 68-ik évfolyam.1. szám Hétfő, január 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Erisz évre ... 30 kor. — 61. Fél évre .... 19 . — „ Negyedévre. . . 9 . 50 „ Egy hóra .... 3 . 30 „ Egyes szitaim Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 12 fillér APRÓ HIRDETÉSEK ÁRAI*. Egyes szó 10 fillér, vastagabb betűvel 20 fillér Hirdetések milliméter szimi által, díjszabás szerin .• A•, , Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. ------|----------------ív....-----t--- Az entente elutasította a békeajánlatot A válaszjelyzék $z§v@g$ Páris, december 31, Berlinen át jelentik a M. T. I.-nak. (Havas-ügynökség.) Ma este adta átBriand miniszterelnök az Egyesült Államok itteni nagykövetének Belgium, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Montenegró, Portugália, Románia, Oroszország és Szerbia válaszát az ellenséges hatalmaknak a béketárgyalások megkezdésére vonatkozó jegyzékére. A népek szabadságának védelmére egyesülve és híven ahhoz a vállalt kötelezettséghez, hogy a többitől elválva nem teszik le a fegyvert, a szövetségesek elhatározták, hogy együttesen válaszolnak azokra az állítólagos békeajánlatokra, amelyeket az ellenséges államok kormányai az Egyesült Államok, Spanyolország, Svájc és Németalföld közvetítésével adtak át nekik. A szövetséges hatalmak minden válasz előtt szükségesnek tartják, hogy az ellenséges államok jegyzékének két lényeges állítása ellen tiltakozzanak, amelyekkel a szövetségesekre akarják hárítani a háborúttért a felelősséget és emellett a központi hatalmak győzelmét hirdetik. A szövetségesek nem engedhetik meg ezt a valótlan kettős állítást, amely alkalmas arra, hogy minden tárgyalási kísérletet már eleve haszontalanságra ítéljen. A szövetséges nemzetek 30 hónap óta viselik minden nehézséget a háborúnak, amelynek elhárítására mindent megtettek. Tettekkel bebizonyították a békéhez való ragaszkodásukat, amely ma ugyanoly erős, mint volt 1914-ben. Miután Németország kötelezettségeit megsértette, az általa megtört békét nem lehet az ő szavára alapítani. A tárgyalások megkezdésének feltételei nélkül történt kezdeményezés nem békeajánlat. E minden kézzel fogható tartalmat és határozottságot nélkülöző, a császári kormány által forgalomba hozott állítólagos békeajánlat inkább háborús manővernek tetszik, amely a viszálynak múltbeli, jelenlegi és jövőbeli jellegének rendszeres félremagyarázásán alapszik. A múltat illetőleg a német jegyzék szemet huny ama tények, adatok és számok felett, amelyek azt bizonyítják, hogy a háborút Németország és Ausztria-Magyarország szándékosai, előidézte és megvalósította. Hágában német képviselő utasított vissza minden a leszerelésre vonatkozó javaslatot. 1914 júliusában Ausztria-Magyarország volt az, amely miután példátlan ultimátumot intézett Szerbiához, bár nyomban megkapta az elégtételt, megszente a háborút. Ezután a központi hatalmak viszszautasítottak minden törekvést, amely az entente részéről oda irányult, hogy a helyi viszályt békés megoldásra juttassák. Angliának a konfrenciára vonatkozó javaslatát, a franciák ajánlotta nemzetközi bizottságot, az orosz cár által ajánlott döntőbíróságot (a beérkezett szövegben itt hézag van) — mindezen erőfeszítéseket Németország válasz nélkül hagyta és nem követte azokat. Belgiumot megtámadta egy oly birodalom, amely semlegességét garantálta és nem riadt vissza attól, hogy maga jelentse ki, hogy a szerződések „papírrongyok“ és hogy a „szükség“ törvényt bont. A jelent illetőleg Németország ajánlata. a kizárólag európai „háborús térképre“ támaszkodik, amely a helyzetnek csak átmeneti külső képét fejezi ki és nem állapítja meg az ellenség valódi erejét. Ily előfeltétel mellett kötött béke csak a támadók javára válna, akik azt hitték, hogy céljukat két hónap alatt elérhetik és most, két év múlva észreveszik ,hogy, azt sohasem fogják elérni. A jövőt illetőleg a Németország hadüzenete által előidézett pusztulás, a hadviselők és a semlegesek ellen Németország és szövetségesei által elkövetett számos merénylet megtorlást, jóvátételt és biztosítékokat (sanction reparations és garanties) követel. Németország ravaszul kitér úgy az egyik, mint a másik elől. Valójában a központi hatalmak által tett nyilatkozat nem más,mint jól kiszámított kísérlet arra, hogy a háború tovább fejlődésére behatást gyakoroljanak és végezetül egy német békének ránk erőszakolására. Meg akarja téveszteni a szövetséges országok közvéleményét. e közvélemény azonban minden áldozat dacára bámulatos elszánásáéval máris válaszolt és az ellenség nyilatkozatának ürességét kellő világításba helyezte. Az ellenség nyilatkozata buzdítani akarja Németország és szövetséges államai közvéleményét, amelyet veszteségei súlyosan megpróbáltattak, amelyet a gazdasági ínség szétmorzsolt és amely öszszetört ama végső erőfeszítések alatt, amelyeket ez országok népeitől megköveteltek. Meg akarja téveszteni és megfélemlíteni a semleges országok közvéleményét, amely már régen megalkotta ítéletét az eredeti felelősségről, amely tisztában van a jelenlegi felelősség kérdésében is és amely nagyon is világosan látja, hogy Németország terveit segítené elő, ha feladná az emberi szabadságok védelmét. Az ellenség nyilatkozata végül már eleve igazolni igyekszik a nagyvilág szemében a búvárható háború új bűntényeit, a munkások erőszakos elhurcolását és állampolgároknak erőszakos sorozását a saját hazájuk elleni harcra, valamint a semlegesség megsértését. A mai óra súlyának, de ezúttal szükségleteinek is tudatában, a szövetséges kormányok, amelyek egymással szoros kapcsolatban és népeikkel teljes egyetértésben vannak, megtagadják azt, hogy egy minden őszinteség és jelentőség híján levő javaslattal foglalkozzanak. Kijelentik újólag, hogy béke nem lehetséges mindaddig, amíg a megsértett jogok és szabadságok visszaállításárareparation), a nemzetiségek alaptörvényének elismerésére, a kis államok létszabadságára vonatkozó biztosítékkal nem bírnak, amíg nem tudják határozottan, hogy oly rendezés történik, amely alkalmas a népeket már régen fenyegető okok végleges elhárítására és arra, hogy a világ biztonsága egyedül igaz zálogait megadja. A szövetségesek végül szükségesnek tartják, hogy a következőket állapítsák meg, amelyek kidomborítják azt a sajátságos helyzetet, amelyben Belgium két és fél évi háború után van. Az európai öt nagyhatalom és köztük Németország által aláírt szerződések révén Belgium a háború előtt egy külön határozmánynak örvendett amely, területét sérthetlennek jelentette ki és európai konfliktus esetére azt az öt nagyhatalom védelme alá helyezte. Mindazonáltal Belgium kénytelen volt e határozmányt semmibe vevő Németország első támadását elviselni. Ezét a belga kormány szükségesnek tartja, hogy pontosan fejtse ki azokat az okokat, amelyek miatt Belgium szüntelenül az entente-hatalmak oldalán küzd a jog és igazság ügyéért. Belgium mindenkor gondosan ügyelt a semlegességéből származó kötelességekre. Fegyvert azért ragadott, hogy függetlenségét és semlegességét, melyeket Németország megsértett, védelmezze és nemzetközi kötelezettségéhez hív maradjon. Augusztus 4-én a kancellár a német birodalmi gyűlésen elismerte, hogy támadás sértés volt a nemzetközi jog ellen, amelynek jóvátételére Németország nevében kötelezettséget vállalt Két és fél év alatt ez az igazságtalanság kegyetlenül kiélesedett a háborús intézkedések és a megszállás folytán, amely ez ország segélyeszközeit kimeríti, iparát tönkre teszi, városait, falvait elpusztítja és a mészárlásokat, kivégzéseket, bebörtönzéseket szaporítja. És abban a pillanatban, amelyben Németország békéről és emberiességről beszél a világnak, belga polgárokat ezerszámra visz el lakóhelyükről és szolgaságba dönti őket. Belgium a háború előtt csupán arra törekedett, hogy jó viszonyban legyen öszszes szomszédaival. Királyának és kormányának csupán egy céljuk van: A béke és a a jog helyreállítása, ők azonban csak oly békére hajlandók, amely országuknak jogos elégtételt (reparations) garanciákat és a jövőre nézve biztosítékokat hozna. (Megjegyzés: Végleges ítéletet erről a Havasügynökség által közölt jegyzékről csak akkor alkothatunk, amikor annak hivatalos szövege rendelkezésünkre fog állani.) Háborús újév Az óramutató éppen most fordul a következő évbe, hogy megkapjuk a teljes szövegét annak a jegyzéknek, amelyet Briand, — soha senki nem mossa le róla e szomorú dicsőség emlékét — az egész entente nevében tegnap a párisi amerikai nagykövetnek átadott. Az entente jegyzéke elutasító. Tele van szofizmákkal. Nagylelkű ajánlatunkat háborús manővernek minősítik és azt mondja, hogy a világra rá akarjuk erőszakolni a német békét. Alávaló kerteléssel még mindig a háború eredetének okait firtatja rosszakaratú ferdítő magyarázattal és amikor békejobbot akarunk nyújtani az egész világnak, a bivúrhajókról és a belgiumi deportációkról kohol hazug legendákat. Álnok elmével, hazug szájjal mer kételkedni ajánlatunk őszinteségében és jelentőségében és azt mondja, hogy egy történelmi óra súlyának és szükségletének engedelmeskedik akkor, amikor javaslatunkat elutasítja. A német kancellárnak egy a hadüzenetkor mondott beszédébe kapaszkodva, teljes hadikárpótlást követel, ami nemcsak hogy példátlan vakmerőség, hanem hazug ferdítés is. A kancellár ugyanis, akkor, amikor a német csapatok átlépték a belga határt, igenis azt mondta, hogy Németország meg fogja téríteni azokat a károkat, amelyeket egy elháríthatatlan szükség súlya alatt okoz, de akkor a helyzet az volt, hogy a német