Pesti Napló, 1917. január (68. évfolyam, 1-31. szám)

1917-01-01 / 1. szám

2 Hétfő PESTI NAPLÓ 1917. januá­r csapatok erőhatalommal átvonulnak Bel­giumon, maga az ország viszont semleges marad. Belgium ellenben csatlakozott a had­viselőkhöz, teljes egészében legyőzetett és mint fékbesú­jtott háborús fél, csak a békét fogadhatja el, de nem szabhat olyan vak­merő feltételeket, amelyek a győztest sem illetnék meg. A belga kérdés különben is na­gyon kicsiny ahhoz, hogy az elegendő alap legyen az összes legyőzött entente-államoknak arra, hogy maguknak kárpótlást követeljenek. ■Az entente követeli a nemzetiségi elv elisme­rését és a kisállamok függetlenségének sza­badságát. Ezt az ostoba és boszantó szólamot igazán elengedhették volna nekünk és maguk­nak is. A harmadfél éves háború éppen eléggé bizonyította be, hogy az entente oldalán a kis­államok elpusztulnak. A kis nemzetek függet­lenségét ellenben biztosíthatja egy valami és jz a béke. A békét pedig mi ajánljuk a világ­nak, az entente elutasítja. Briand nyújtotta át a jegyzéket, de an­nak minden szava magán viseli az an­gol fogalmazás letörölhetetlen bélyegét. Csak ez a képmutató nemzet, amely eddig minden áldozat alól kibújt és másokat ve­­szejtett el maga helyett, kívánhatja a harma­dik háborús esztendő utolsó napján, hogy még 1917-ben is folytatódjék a hábor­ús po­kol. Van azonban a jegyzéknek egy passzusa, amely elismeri a mi győzelmeinket és ez az a mondat, amely tiltakozik az ellen, hogy a bé­­kefeltételeket a háború mai térképe alomán szabják meg. Ez a háborús térkép a mi győ­zelmeinknek helyrajza, grafikus felvétele és ez csak bővülhet, és tágulhat, de sem eltűnni, sem összezsugorodni nem fog. Ez a­ háborús térkép, amelyről most irigy fi­lymúlással beszél az entente, végre térdre fogja kényszeríteni ellenségeinket, akik most elutasítanak egy méltó és emberi bénet, amelyet szinte kezünkben nyúj­tottunk feléjük . . . És mégis, e felhábo­rító olvasmány ellenére is azt mondjuk, hogy a béke már közel jár hozzánk. Az entente jegyzékének van egy mondata, amely kifo­gásolja, hogy nem nyújtottuk át a békefölté­­teleket. Ez a kifogás tulajdonképen kérés, lehet, hogy ilyen formában kérik azt, hogyy­­ismertessük feltételeinket és kezdjük el a tárgyalásokat. És ne feledjünk el még vala­mit. Ez a jegyzék nemcsak nekünk szól, ha­nem az entente közvéleményének, amelyet a mi békeajánlatunk érthető módon felizgatott és lázba hozott. Hogy egész közönséges pesti kifejezést használjunk, az entente kormányok most az entente közvéleményt akarják visz­­szafőzni. Isipokrita politikai fogás ez, ingado­zó és szédülő kormányok ulobó menekedési kísérlete. Gyáva prókátor­ okoskodás, amely­ből hiányzik az elhatározott hang. És ez is, hogy a jegyzék hangja nem határozott, ha­nem csak sunyi módon kötekedő, megerősít minket abban a föltevésben, hogy­ az entente nem véglegesen utasította vissza a békét. Megkeseríthette az új, 1917-iki esztendő első óráit a mi számunkra, a maga számára, de seresd tőlünk azt a reménynél is sokkal hatal­masabb meggyőződést el nem veheti, hogy a most pirkadó 1917-iki esztendő a világbéke esztendeje lesz. Budapest, december 31. A pártok újéve. Az alkotmány­párt, az eddigi szokásnak megfelelően, az újév alkalmából holnap táviratilag fog­ja üdvözölni vezérét, gróf Andrássy Gyulát. — A függetlenségi és negyvennyolcas párt képviselő és kültagjai holnap, elsején délelőtt fél­tizenegy órakor gyülekeznek a Gizella-téri pártkör he hűségében és onnan mennek Károlyi Mihály gróf lakására, hogy a pártkör elnökét üdvözöljék. Károly király köszönete a nemzetnek A Budapesti Tudósító jelenti: Károly király ma a következő táviratot küldte Reichenauból gróf Tisza István miniszterelnöknek: A koronázás magasztos ünnepének hatása alatt, szivem benső sugallatát kö­vetve, a királyné nevében is mély köszönetet mondok szeretett magyar nemze­temnek hűségéért és ragaszkodásáért, mely a koronázás alkalmából oly lelkes és a magyar nemzetet jellemző módon nyert kifejezést. Biztosítjuk a nemzetet, hogy szeretetét, melynek valóban fényes megnyilatkozása mélyen meghatott és őszinte, benső örömmel töltött el, mindenkor szivünk mélyéből viszonozni fogjuk. Károly: Ifsítuázás k­láit . A Várban valóságos népvándorlás van, az em­berek ezrei és tízezrei vándorolnak át Budára, hogy megnézzék a felemelő pompával megtörtént koronázás színhelyét. Keserves csalódásban volt azonban részük, a koronázási díszből nem láttak semmit, vagy elhordták már, vagy a munkások és kirendelt katonák éppen leszedték a diszitéseket a tribünökkel együtt. Budán minden feketél lett a tömegtől, minden­ki a koronázási jelvényekhez igyekezett. A Tárnok­utcát és a Szentháromság-teret elzárta a rendőr­ség és csak ötvenes csoportokban engedik a kö­zönséget a koronához. A koronázó templom csupasz, tegnapi aranyos díszét levették, girlandjait, drapériáit leszakítot­ták és egy közeli üzlethelyiségben — amelyben azelőtt a rendezők és m­arekafelü­gyelők dolgoztak — raktározták el. A koronázási jelvényeket a szentélybe vezető lépcsőnél elhelyezett, piros bársonynyal leborított emelvényeken helyezték el. A jobboldali emelvé­nyen van Szent István palástja, a baloldali emelvé­nyen a koronázási jelvények. A szent ereklyék mellett díszruhás koronaőrök állottak. Ott tartózkodtak egész idő alatt gróf Szé­chenyi és gróf Ambrózy koronaőrök és Halász őrnagy, a koronaőrség parancsnoka. A közönség úgyszólván megostromolta a rend­őr­kordont, mindenki látni akarta a­ koronázási jelvényeket, amelyeket a délelőtt folyamán Er­zsébet főhercegnő, néhai Rudolf trónörökös leánya is megtekintett. A népvándorlás Budán késő estig tartott, min­denki bejárta a koronázási útvonalat, keresve a nagyszerű pompa maradványait. Az éjszaka dúló fergeteg azonban megtépte a zászlókat, lesodorta a babér- és fenyőfüzéreket a sárba, ahonnan a látogatók vitték magukkal em­lékbe.♦ Délután öt óra felé lezárták a Mátyás-templom ajtajait, a koronához nem bocsájtottak többé sen­kit, de a tömeg azért ott hullámzott még késő estig. A koronázás és a külföld Szófia, december 0.). A budapesti koronázási ünnepségek alkalmá­ból az egész sajtó meleghangú ünnepi cikkeket kö­zöl. Az „Echo de Bulgarie“ kifejti, hogy Ausztria és Magyarország az ellenfelek számításai ellenére nem fognak széthullani, hanem a háborúból még szorosabb egységben fognak kikerülni. Károly ki­rálynak kiváló érdeme lesz az egység és újjászerve­zés eme megteremtésénél. Bulgária, melyet a rokon­­szenv kötelékei fűznek a fajrokon Magyarországhoz és a természetes alapokon nyugvó barátság meg­­pecsételését látja a mostani szövetségben, teljes részt vesz a magyar nemzet örömében és győzelmes bábom után békés jövőt kiván neki. Éljen Károly király! Éljen a szövetséges Magyarország! Éljen! Konstantinápoly, december 30. A magyar királykoronázás alkalmából a pe­rui Mária-templomban ünnepélyes mise volt. Je­len volt őrgróf Pallavicini osztrák-magyar nagy­követ. Az istentisztelet után őrgróf Pallavicini a nagykövetségi palotában fogadta a magyar ko­lónia tagjait, amelynek elnöke leérte a nagykövetet hogy a magyar kolónia hódolatát juttassa el a leg­felsőbb trón zsámolya elé. Stockholm,­­december 31. A budapesti koronázás alkalmából az Eugenia­­templomban ünnepi istentiszteletet tarlaltak, ame­lyen jelen volta­­ az osztrák-magyar, a török és a bolgár követ, a német ügyvivő, a szövetséges és a semleges államok követségeinek tagjai és a na­­­gyobb állású udvari hivatalnokok. A misét Bitter püspök celebrálta. Koronázási istentisztelet Bukarestben A sajtóhadiszállásról jelentik: őfelségének Magyarország apostoli királyává történt megkoronáztatása megünneplésére ma a bukaresti Szent József római katolikus székesegy­házban ünnepélyes nagymise volt, amelyet Monsig­nore Kozák, tábori superior nagy segédlettel celeb­rált. Az ünnepi istentiszteleten a magyar és osz­trák kolónia tagjai, gróf Marenzi vezérőrnagy, egy lovash­adosztály parancsnoka és Ziller vezérkari ez­redes, a romániai katonai igazgatáshoz kirendelt császári és királyi meghatalmazott, az ez idő sze­rint Bukarestben állomásozó csapatok szolgálatban nem levő tisztjeivel, hivatalnokaival és legénységé­vel. Fokozott fényt adott az ünnepségnek Macken­sen vezértábornagy, főparancsnok jelenléte, aki a Szent István-rend nagy­keresztjének szalagjával és Hell vezérkari ezredes, vezérkarának főnöke, vala­mint Pfhigel ezredes, a hadseregfőparancsnokság összekötő tisztje kíséretében jelent meg. Madrid, december 31. A budapesti koronázási ünnepség alkalmából tegnap a Concepcion templomban ünnepi isten­tisztelet volt, amely rendkívül felemelően folyt le. Az istentiszteleten az osztrák-magy­ar nagykö­­vetség személyzete, a szövetséges hatalmak diplo­matái, valamint az egész magyar, osztrák és né­met kolónia vett részt. Jelen voltak továbbá Neuler vezérkari főnök, a néhai Ferenc­ József nevét viselő 38. szám­i gyalogezred küldöttsége, számos magasabb rangú tiszt és társadalmi kivá­lóság jelent meg. A templomi zenekarban a leg­kiválóbb spanyol szólisták működtek közre Liszt koronázási miséjének előadásánál. Végül a ma­gyar himnuszt játszották. Üdvözlő táviratok a polgármesterhez A koronázási ünnep alkalmából dr. Bár­cz­ István polgármesterhez a következő üdvözlő táv­iratok érkeztek: .A német birodalom fővárosa az ünnepi han­gulatban lévő Magyarországnak és fővárosának királyának koronázása alkalmából bensőséges jó­­­­kivánatait küldi. Az uj esztendő a bábon s jellel homlokán köszönt be és követeli az erők további legteljesebb megfeszítését is. összeforrva a közös veszély elhárításában, hűséges szilárdsággal álla­nak egymás melletti hadseregeink, népeink, egy­­gyé tömörülve érzésben, akaratban egyaránt. Vajha a jövő esztendő meghozná áldozataik ju­talmát, az erős békét. Ennek védelmében igye­­keznii fogunk meggyógyítani azokat a súlyos se-­j­beket, melyeket a háború okozott és mindig em­lékezve a vérszövetségre kölcsönös támogatással szenteljük magunkat a városfejlesztés nagy mű­vének. Wermuth főpolgármester: A német városok a magyar városoknak baj­társi üdvözletüket küldik a koronázásnak jövőt sugárzó napján. Bár a zászlók és lobogók, melyek­­ Magyarország felséges fővárosának útjait belo­bogják, nem messze jövőben, mint egy győzelmes béke beszédes tanúi bontatnának ki újra. A német városi szövetség elnöke: Wermuth, berlini főpol­gármester. Ő császári és Apostoli királyi Felsége és fel­séges neje koronázása alkalmából München vá­ros együttérez a magyar testvérfőváros örömével és legbensőbb jókivánatait küldi neki. Reméljük, hogy a mai nap uj fény és dicsőség forrása lesz a dinasztiájával felbonthatlanul összeforrott, erő­teljesen felfelé törekvő magyar nemzet számára és reméljük, hogy a hősies magyar fiuk és német meg bajor szövetségeseik harcainak gyümölcsét, az állandó, becsületes békét meghozza az új esz­tendő. Borscht főpolgármester, Merkl­­ polgár­­mester.

Next