Pesti Napló, 1917. március (68. évfolyam, 60–87. szám)
1917-03-01 / 60. szám
Budapest, 5917. 68-ik évfolyam, 60. szám Csütörtök, március 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Erő* évre ... 38 kor. — Sír. Fél évre ... . 19 „ — „ Negyedévre. . . 9 „ 50 „ Egy hóra .... 3 , 30 , Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 12 fillér APRÓ HIRDETÉSEK ÁRAI: Egyes szó 10 fillér, vastagabb betűvel 20 fillér Hirdetések milliméter számítással, híjszabás szerint Megjelenik naponkint Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár út 55. A budapesti napilapok által február 22-én hozott határozat értelmében március 1-én reggeltől kezdve a budapesti napilapok kénytelenek terjedelmüket nyolc, hat, négy és két oldalra leszállítani, mert a papírral való ellátás nem javult és a készletek az elmúlt hét folyamán tetemesen csökkentek. A kormány kellő intézkedései azonban azt a biztos reményt keltik, hogy ez a papírhiány csak múló természetű s a lapok rövid időn belül ismét abban a helyzetben lesznek, hogy az eredeti terjedelemben jelenhetnek meg. Budapest, 1917 február 28. Az összes budapesti napilapok Tisza vihart arat A képviselőház ülése Egy régi világ emléke lobbant föl ismét a parlamentben, „vihar volt", mint a politika folyosói tájszólásán mondják, a padokat verdesték, egy félórára fölzúdult a Ház lappangó szenvedélye . . . mintha azonban a vihar hangszerelése kissé független lett volna az eseményektől. Csöndesen kezdődött. Siegescu József az első szónok, a hazai románok helyzetével foglalkozik, nagyon hazafias hangon és tiltakozott az ellen, hogy szembeállítsák a szászok és a románok magatartását. Aztán: Tisza. Előbb Sirgescu beszédére reflektált s ezzel kapcsolatban visszapillantást vetett a román betörésre, azt bizonyítgatva, hogy nem lehetett előbb föltartóztatni a betörést. Hosszasan és rendkívül élesen polemizált aztán őrgróf Pallavicini György beszédével, e közben ismét kifejtette álláspontját az összeférhetetlenségi kérdésben; utalt arra is, hogy Pallavicini a Hitelbank jóvoltából néhány igazgatósági tagságot tölt be. Részletesen szólt a kormány közélelmezési politikájáról és megvédte a kormány intézkedéseit. Megemlékezett a horvát kérdésről és az osztrák kormányváltozásról , lelkes támogatásáról biztosítva Clam Martinitzot. A koncentrációs kormány lehetetlenségének történetét idézi és váratlanul Magyarország legutóbbi tízévi politikájának történetbölcseletét is kifejti. A munkapárt lángol a lelkesedéstől , a miniszterelnök pedig a múltról a jövő felé veti tekintetét és egyszerre hárfahurok pengenek: a demokráciáról! Hogy az intézmények demokráciáját kell megteremteni, a közjogi demokrácia majd azután jön. Viharos taps ... a miniszterelnök befejezie. Őrgróf Pallavicini György következik. Személyes megtámadtatás címén. Tiltakozik az ellen, hogy ő bárkinek a jóvoltából került igazgatósági állásokba: tantrémjeiről lemondott a hadbavonultak családjai számára; kész a Hitelbankkal való minden összeköttetéséről lemondani, ha a miniszterelnök is ezt teszi. Az ellenzéken csattanó tetszés, Tisza Istenám nyomban válaszol. Egész röviden — birtokait a Kenderipar Részvénytársaságnak adta bérbe, mely a Hitelbankkal összeköttetésben van és ha Pallavicini erre célzott, ez a legnagyobb ízléstelenség. Most kitört a vihar. Előbb csak szórványosan harsan föl a rendre, de aztán nő az unalom és az egész bal- és szélsőbaloldalt megrázza: fölborul a rend, az elnök hiába csönget, „utasítom rendre a miniszterelnököt", —, kiált kórusban az ellenzék, sokan a pado- ' fa® verdesik, a munkapárt is elveszti nyugal-mát, csattanó közbeszólások röpködnek és a nagy kavarodásban föláll: gróf Károlyi Mihály. Első szavai elvesznek a zajban, csak az elnök hangját halljuk: rendreutasítja Károlyit. — Nem hajlok meg a rendreutasítás előtt, rendreutasíthat huszonötször is — mondja Károlyi és az ellenzéken fölzúg a taps. De a vihar egyszerre eloszlik, néhány pillanat múlva egyetlen felhőfoszlány sincs és Károlyi Mihály a legnagyobb csöndben elmondja amerikai utjának indokait. Még Cernis Károly szólalt föl, az imént közbeszólt és közbeszólását magyarázgatja nagy hévvel. Egy egész kortörténelmet fűz közbeszólásához, — de aztán ennek is vége és következnek az interpellációk, a politikai hét minden szerdai csemegéje. Az első a legnemesebb tendenciájú volt és pártkereteken túl rokonszenves, hiszen az interpelláló képviselő — Preszly Elemér — idegen fogságban sínylődő, magyar véreink sorsának javulását kérte. Utána Pallavicini György tolmácsolta a Ház fóruma előtt a gazdák gyűlésén felhangzott szavakat. Végül Sümegi Vilmos interpellált a papírhiány égetően fontos ügyében. Erről külön számolunk be. A Sümegié után következő interpellációk elhalasztódtak és elmaradtak. Szál Károly elnök fél négykor nyitja meg az ilást. Bemutatja :a Háznak a Tanítóegyesületek Országos Szövetségének Vázsonyi Vilmos által ellenjegyzett kérvényét a nem állami tanítók országos segélyezése tárgyában. Napirenden a kivételes hatalom igénybevételéről szóló hatodik miniszterelnöki jelentés Siegescu József: Az internált magyarországi románokról beszél, kéri, hogy azoknak ügyét sürgősen intézzék el és aki ártatlan közöttük, azt engedjék el. A háború után a legjobb az volna, ha a hazai románság a maga érvényesülését a meglevő magyar pártok keretében keresse. Schmidt Károlynak a minap mondott beszédére reflektál. A tények, amelyeket Schmidt felsorolt, megfelelnek a valóságnak. Aki bűnös, az bűnhődjék. Nem lehet húszezer detentor magatartásából három millió olyan polgár magatartására következtetni, akiknek ehez a szökéshez semmi közük. A jelentést tudomásul veszi. A miniszterelnök polémiája Gróf Tisza István miniszterelnök. Azt hiszi, pártkülönbség nélkül fejezi ki a Ház véleményét, midőn örömének ad kifejezést Siegescu beszéde fölött. Tényleg, ha azt akarják román polgártársaink, hogy ne csak a jogok teljességét, de a testvéri szeretet teljességét élvezzék, helyezkedjenek a magyar alkotmány történelmi alapjára s helyezkedjenek el meggyőződésük szerint a magyar pártok keretébe, melyek a létező közjogi helyzetnek megfelelnek. Schmidt képviselő beszédére megjegyzi, hogy nem kell oly adatokat nyilvánosan tárgyalni, melyek tárgyalása ma nem alkalmas s mindnyájunk legszentebb törekvéseibe ütközik. (Az erdélyi betörés aktái) Egész röviden foglalkozik a román betörés kérdésével. Nem felel meg a helyzetnek Andrássy ama állítása, hogy könnyen védekezhettünk volna, hisz pár nap múlva ott volt az az erő, mely megverte a románokat. A betörő román haderő nagyon óvatosan haladt előre, de nem pár nap, hanem 15 hét kellett ahoz, hogy megfelelő haderőt szállítsunk oda. Augusztus elején kezdődtek meg a román betörés esetére szóló katonai intézkedések, de csak október elején lehetett föllépni. Kétségtelen, hogy külön iések az erdélyi román intelligencia reteális részében nem találtuk meg a hazafias érzésnek azt a fokát,amelyet reméltünk. Biztosítani kell az állam hatékony befolyását azokra az intézményekre, melyeknek hivatása a jövő generációt nevelni. Tiltakozik az ellen, hogy a kormány a horvát kérdésben bárminő pártszempontnak alárendelje a nagy nemzeti érdekeket. Semmit se tudott oly kevésbbé mocsátani annak az áramlatnak, mely a koalíció győzelmére vezetett, minthogy a horvát kérdésbe pártszempontokat vitt. (Pártkérdések) Andrássy védelmébe veszi Károlyit és amerikai útitársait. Nem tudta, hogy az ellenzék a külföldhöz fordult pénzért és kéri Andrássyt, világosítsa föl, váljon nemcsak Károlyiékra vonatkozik-e ez. őrgróf Pallavicini György oly hangon beszél a munkapártról, melyet nem sunlyhat szó nélkül. Pallavicini azt mondta, hogy ő mindent elkövetett, hogy az osztrák delegáció össze ne üljön. Semmit el nem követett erre nézve és nem gyakorolt befolyást az osztrák politikára akkor se, mikor az ellenzék ezt akarta. Reméli, hogy delegációk lesznek. Pallavicini uraságiktól levetett valótlanságokat mond akkor, mikor az erdélyi menekülés közben elpusztult ezrekről beszél. Pallavicini az összeférhetetlenségi kérdésről is szólt és disztingvált kishasuak és nagyhasuak közt a munkapártban. Ez a kijelentés magamagát itéli el. Aztán beszél ötvenöt tiszta párttagról. Nem tudja, honnan vette Pallavicini interpellációit... Őrgróf Pallavicini György: Az újságokból! (Derültség a jobboldalon. Gróf Tisza István miniszterelnök: Nem hiszi, hogy a párt tagjai különbséget tesznek egymás közt. Azokkal szemben, akikkel az inkompatibilitás felmerült, mindig egyformán járt el. (Az ellátás íratásig biztosiba van) A közfélelnezés kérdésére tér át és Szterényi fejtegetéseivel foglalkozik. A pénzügyminisztert nem érheti az -a vád, hogy a beruházások terén szűkkeblű volt. A Hadi Termény vagy más gazdasági vállalat nyereségét sohasem fordították politikai célokra. Szterényi azt mondta, hogy élelmiszerhiány nincs, csak rossz elosztás. A kormány vállalja a felelősségnek azt a súlyos terhét, hogy kijelenthesse, hogy Magyarország ellátása a jövő aratásig biztosítva van. Élelmiszerszükség azonban van és mindnyájunknak a legnagyobb önmegtartóztatással kell élnünk. Felmerült az a kérdés, hogy minden található mennyiséget, még a gazdák minden készletét is mozgósítják, de belátták, hogy ez nem célszerű és a szállítási nehézségek miatt jóformán lehetetlen. Ezért hagyták meg a gazdáknál a vetőmagon kívül a családjuk és esetleg munkásaik szükségletére elegendő mennyiséget, ami a tavalyi rossz termés mellett az egész termésnek mintegy 70%-a volt és csak 30% jutott a fogyasztó közönségnek. A maximálást is sok vád éri, de ezek a vádak is helyieknek. Az iparcikkek maximálására nézve kijelenti, hogy a maximálások ma is folynak, de a közönséget félti attól, hogy egyes fontos cikkeket a maximálás ismét eltüntetne a piacról. Az árdrágításokkal szemben a kormány minden lehetőt igyekezett megtenni. 1915 december havában kiadott rendeletében benne van a termelési kényszer, a maximálás, az árak nyilvános kifüggesztése, de ezt a rendeletet sehol sem teljesítik. Ez a bajunk minden vonalon. A miniszter nem mehet el minden faluba, minden piacra, a közönségnek gondoskodnia kell arról, hogy a helyi hatóságok használják fel a rendeletben lévő fegyvert. Ezekben a kérdésekben az egész közönség segítségére van szüksége a kormánynak. Nem tartja indokoltnak a gazdatársadalom egyes szócsöveinek elkeseredését. Bármikor készen áll a mezőgazdaság sorsával kapcsolatos kérdéseket az illetékes érdekképviseletekkel megvitatni, de csak objektíven, csak az illetékes érdekképviseletekkel és ha nincs semmi hangulatkeltő mellékiz. (Válasz Andrássyrak) Azt mondja Andrássy, hogy sok szó fér az igi0-iki választáshoz és hozzáteszi, hogy kevény a választás előtt ő — Tisza — se bízott a sikerben. Akkoriban bizalmas megbeszélései során kérte őt Andrássy, hogy vállalkozzon az ország vezetésére. Látta az ország nagy kiábrándulását, nem a mostani ellenzéki vezérférfiak egyéniségéből ábrándult ki az ország, de a politikájából. Azt tartotta, hogy sokkal tanácsosabb lesz várni, amíg a sikerre több kilátás lesz, mert ha az ország négy évig kibírta a képviselő úr kormányzatát.