Pesti Napló, 1917. március (68. évfolyam, 60–87. szám)

1917-03-01 / 60. szám

Budapest, 5917. 68-ik évfolyam, 60. szám Csütörtök, március 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Erő* év­re ... 38 kor. — Sír. Fél évre ... . 19 „ — „ Negyedévre. . . 9 „ 50 „ Egy hóra .... 3 , 30 , Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 12 fillér APRÓ HIRDETÉSEK ÁRAI: Egyes szó 10 fillér, vastagabb betűvel 20 fillér Hirdetések milliméter számítással, híjszabás szerint Megjelenik naponkint Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár út 55. A budapesti napilapok által február 22-én hozott határozat értelmében március 1-én reggeltől kezdve a budapesti napilapok kény­telenek terjedelmüket nyolc, hat, négy és két oldalra leszállítani, mert a papírral való ellá­tás nem javult és a készletek az elmúlt hét folyamán tetemesen csökkentek. A kormány kellő intézkedései azonban azt a biztos reményt keltik, hogy ez a papír­hiány csak múló természetű s a lapok rövid időn belül ismét abban a helyzetben lesznek, hogy az eredeti terjedelemben jelenhetnek meg. Budapest, 1917 február 28. Az összes budapesti napilapok Tisza vihart arat A képviselőház ülése Egy régi világ emléke lobbant föl ismét a parlamentben, „vihar volt", mint a politika folyosói tájszólásán mondják, a padokat ver­desték, egy félórára fölzúdult a Ház lappangó szenvedélye . . . mintha azonban a vihar hangszerelése kissé független lett volna az eseményektől. Csöndesen kezdődött. Siegescu­ József az első szónok, a hazai románok helyzetével foglalkozik, nagyon hazafias hangon és tilta­kozott az ellen, hogy szembeállítsák a szá­szok és a románok magatartását. Aztán: Tisza. Előbb Sirgescu beszédére reflektált s ezzel kapcsolatban visszapillantást vetett a román betörésre, azt bizonyítgatva, hogy nem lehetett előbb föltartóztatni a be­törést. Hosszasan és rendkívül élesen polemi­zált aztán őrgróf Pallavicini György beszédé­vel, e közben ismét kifejtette álláspontját az összeférhetetlenségi kérdésben; utalt arra is, hogy Pallavicini a Hitelbank jóvoltából né­hány igazgatósági tagságot tölt be. Részletesen szólt a kormány közélelmezési politikájáról és megvédte a kormány intézkedéseit. Megemlé­kezett a horvát kérdésről és az osztrák kor­mányváltozásról , lelkes támogatásáról biz­tosítva Clam­ Martinitzot. A koncentrációs kor­mány lehetetlenségének történetét idézi és vá­ratlanul Magyarország legutóbbi tízévi politi­kájának történetbölcseletét is kifejti. A munka­párt lángol a lelkesedéstől , a miniszterel­nök pedig a múltról a jövő felé veti tekinte­tét és egyszerre hárfahurok pengenek: a de­mokráciáról! Hogy az intézmények demokrá­ciáját kell megteremteni, a közjogi demokrá­cia majd azután jön. Viharos taps ... a mi­niszterelnök befejezie. Őrgróf Pallavicini György következik. Személyes megtámadtatás címén. Tiltakozik az ellen, hogy ő bárkinek a jóvoltából került igazgatósági állásokba: tantrémjeiről lemon­dott a hadbavonultak családjai számára; kész a Hitelbankkal való minden összeköttetéséről lemondani, ha a miniszterelnök is ezt teszi. Az ellenzéken csattanó tetszés, Tisza Ist­enám nyomban válaszol. Egész röviden — bir­tokait a Kenderipar Részvénytársaságnak adta bérbe, mely a Hitelbankkal összeköttetésben van és ha Pallavicini erre célzott, ez a leg­nagyo­bb ízléstelenség. Most kitört a vihar. Előbb csak szórvá­nyosan harsan föl a rendre, de aztán nő az unalom és az egész bal- és szélsőbaloldalt megrázza: fölborul a rend, az elnök hiába csönget, „utasítom rendre a miniszterelnököt", —, kiált kórusban az ellenzék, sokan a pado- ' fa® verdesik, a munkapárt is elveszti nyugal-­­­mát, csattanó közbeszólások röpködnek és a nagy kavarodásban föláll: gróf Károlyi Mihály. Első szavai elvesznek a zajban, csak az elnök hangját halljuk: rendreutasítja Károlyit. — Nem hajlok meg a rendreutasítás előtt, rendreutasíthat huszonötször is — mondja Ká­rolyi és az ellenzéken fölzúg a taps. De a vihar egyszerre eloszlik, néhány pil­lanat múlva egyetlen felhőfoszlány sincs és Károlyi Mihály a legnagyobb csöndben el­mondja amerikai utjának indokait. Még Cernis Károly szólalt föl, az imént közbeszólt és közbeszólását magyarázgatja nagy hévvel. Egy egész kortörténelmet fűz közbeszólásához, — de aztán ennek is vége és következnek az interpellációk, a politikai hét minden szerdai csemegéje. Az első a legnemesebb tendenciájú volt és pártkereteken túl rokonszenves, hiszen az interpelláló képviselő — Preszly Elemér — idegen fogságban sínylődő, magyar véreink sorsának javulását kérte. Utána Pallavicini György tolmácsolta a Ház fóruma előtt a gaz­dák gyűlésén felhangzott szavakat. Végül Sümegi Vilmos interpellált a papír­hiány égetően fontos ügyében. Erről külön számolunk be. A Sümegié után következő interpellációk elhalasztódtak és elmaradtak. Szál Károly elnök fél négykor nyitja meg az i­lást. Bemutatja :a Háznak a Tanítóegyesületek Ors­zágos Szövetségének Vázsonyi Vilmos által el­lenjegyzett kérvényét a nem állami tanítók orszá­gos segélyezése tárgyában. Napirenden a kivételes hatalom igénybevételéről szóló hatodik miniszterelnöki jelentés Siegescu József: Az internált magyarországi románokról beszél, kéri, hogy azoknak ügyét sür­gősen intézzék el és aki ártatlan közöttük, azt en­gedjék el. A háború után a legjobb az volna, ha a hazai románság a maga érvényesülését a meg­levő magyar pártok keretében keresse. Schmidt Károlynak a minap mondott beszédére reflektál. A tények, amelyeket Schmidt felsorolt, megfelel­nek a valóságnak. Aki bűnös, az bűnhődjék. Nem lehet húszezer detentor magatartásából három millió olyan polgár magatartására következtetni, akiknek ehez a szökéshez semmi közük. A jelen­tést tudomásul veszi. A miniszterelnök polémiája Gróf Tisza István miniszterelnök. Azt hiszi, pártkülönbség nélkül fejezi ki a Ház véleményét, midőn örömének ad kifejezést Siegescu beszéde fö­lött. Tényleg, ha azt akarják román polgártársaink, hogy ne csak a jogok teljességét, de a testvéri sze­retet teljességét élvezzék, helyezkedjenek a magyar alkotmány történelmi alapjára s helyezkedjenek el meggyőződésük szerint a magyar pártok keretébe, melyek a létező közjogi helyzetnek megfelelnek. Schmidt képviselő beszédére megjegyzi, hogy nem kell oly adatokat nyilvánosan tárgyalni, melye­k tár­gyalása ma nem alkalmas s mindnyájunk legszen­tebb törekvéseibe ütközik. (Az erdélyi betörés aktái) Egész röviden foglalkozik a román betörés kérdésével. Nem felel meg a helyzetnek Andrássy ama állítása, hogy könnyen védekezhettünk volna, hisz pár nap múlva ott volt az az erő, mely meg­verte a románokat. A betörő román haderő nagyon óvatosan haladt előre, de nem pár nap, hanem 1­5 hét kellett ahoz, hogy megfelelő haderőt szál­lítsunk oda. Augusztus elején kezdődtek meg a ro­mán betörés esetére sz­óló katonai intézkedések, de csa­k október elején lehetett föllépni. Kétségtelen, hogy kü­lön iések az erdélyi román intelligencia rete­ális részében nem találtuk meg a hazafias érzésnek azt a fokát,amelyet reméltünk. Biztosítani kell a­z állam ha­tékony befolyását azokra az intézményekre, melyeknek hivatása a jövő generációt nevelni. Tiltakozik az ellen, hogy a kormány a horvát kérdésben bárminő pár­tsze­­­mpontnak alárendelje a nagy nemzeti érdekeket. Semmit se tudott oly ke­vésbbé m­o­csátani annak az áramlatnak, mely a koalíció győzelmére vezetett, minthogy a horvát kérdésbe pártszem­pontokat vitt. (Pártkérdések) Andrássy védelmébe veszi Károlyit és amerikai útitársait. Nem tudta, hogy az ellenzék a külföld­höz fordult pénzért és kéri Andrássy­t, világosítsa föl, váljon nemcsak Károlyiékra vonatkozik-e ez. őrgróf Pallavicini György oly hangon beszél a munkapártról, melyet nem sunlyhat szó nélkül. Pallavicini azt mondta, hogy ő mindent elkövetett, hogy az osztrák delegáció össze ne üljön. Semmit el nem követett erre nézve és nem gyakorolt befo­lyást az osztrák politikára akkor se, mikor az ellen­zék ezt akarta. Reméli, hogy delegációk lesznek. Pallavicini uraságiktól levetett valótlanságo­kat mond akkor, mikor az erdélyi mene­külés közben elpusztult ezrekről beszél. Palla­vicini az összeférhetetlenségi kérdésről is szólt és disztingvált kishasuak és nagyhasuak közt a mun­kapártban. Ez a kijelentés magamagát itéli el. Az­tán beszél ötvenöt tiszta párttagról. Nem tudja, hon­nan vette Pallavicini interpellációit... Őrgróf Pallavicini György: Az újságokból! (Derültség a jobboldalon.­ Gróf Tisza István miniszterelnök: Nem hiszi, hogy a párt tagjai különbséget tesznek egymás közt. Azokkal szemben, akikkel az inkompatibilitás felmerült, mindig egyformán járt el. (Az ellátás íratásig biztosiba van) A­ közfélelnezés kérdésére tér át és Szterényi fejtegetéseivel foglalkozik. A pénzügyminisztert nem érheti az -a­ vád, hogy a beruházások terén szűkkeblű volt. A Hadi Termény vagy más gaz­dasági vállalat nyereségét sohasem fordították po­litikai célokra. Szterényi azt mondta, hogy élelmi­szerhiány nincs, csak rossz elosztás. A kormány vállalja a felelősségnek azt a súlyos terhét, hogy ki­jelenthesse, hogy Magyarország ellátása a jövő aratásig biztosítva van. Élelmiszerszükség azonban van és mindnyájunknak a legnagyobb önmegtartóz­tatással kell élnünk. Felmerült az a kérdés, hogy minden található mennyiséget, még a gazdák min­den készletét is mozgósítják, de belátták, hogy ez nem célszerű és a szállítási nehézségek miatt jó­formán lehetetlen. Ezért hagyták meg a gazdáknál a vetőmagon kívül a családjuk és esetleg munká­saik szükségletére elegendő mennyiséget, ami a tavalyi rossz termés mellett az egész termésnek mintegy 70%-a volt és csak 30% jutott a fogyasztó közönségnek. A maximálást is sok vád éri, de ezek a vádak is helyieknek. Az iparcikkek maximálá­sára nézve kijelenti, hogy a maximálások ma is folynak, de a közönséget félti attól, hogy egyes fontos cikkeket a maximálás ismét eltüntetne a piacról. Az árdrágításokkal szemben a kormány minden lehetőt igyekezett megtenni. 1915 decem­ber havában kiadott rendeletében benne van a termelési kényszer, a maximálás, az árak nyilvá­nos kifüggesztése, de ezt a rendeletet sehol sem teljesítik. Ez a bajunk minden vonalon. A minisz­ter nem mehet el minden faluba, minden piacra, a közönségnek gondoskodnia kell arról, hogy a helyi hatóságok használják fel a rendeletben lévő fegyvert. Ezekben a kérdésekben az egész közön­ség segítségére van szüksége a kormánynak. Nem tartja indokoltnak a gazdatársadalom egyes szócsöveinek elkeseredését. Bármikor készen áll a mezőgazdaság sorsával kapcsolatos kérdése­ket a­z illetékes érdekképviseletekkel megvitatni, de csak objektíven, csak az illetékes érdekképvi­seletekkel és ha nincs semmi hangulatkeltő mel­lékiz. (Válasz Andrássyr­ak) Azt mondja Andrássy, hogy sok szó fér az igi0-iki választáshoz és hozzáteszi, hogy kevény a választás előtt ő — Tisza — se bízott a siker­ben. Akkoriban bizalmas megbeszélései során kérte őt Andrássy, hogy vállalkozzon az ország vezetésére. Látta az ország nagy kiábrándulását, nem a mostani ellenzéki vezérférfiak egyéniségé­ből ábrándult ki az ország, de a politikájából. Azt tartotta, hogy sokkal tanácsosabb lesz várni, am­íg a sikerre több kilátás lesz, mert ha az ország­­ négy évig kibírta a képviselő úr kormányzatát.

Next