Pesti Napló, 1917. március (68. évfolyam, 60–87. szám)
1917-03-01 / 60. szám
volna, meghiúsultak és az ügy ránk nézve el volt . Intézve. Önök be fogják látni, hogy a tárgyalásokat nem az a szándékunk és amaz óhajunk diktálta, hogy a tengeralattjáró háborún a legcsekélyebb mértékben is változtassunk. Az államtitkár ezután a hollandi gőzösöknek néhány nap előtt történt megtorpedózásával foglalkozik, a császári kormány nevében sajnálatát fejezi ki ez eseten és hangsúlyozza, hogy a császári kormány egyáltalában nem oka a megtörtént dolgoknak. Martin (német frakció) üdvözli azt a kijelentést, hogy a tengeralattjáró háborún ne történjék változás. Ledebur (szociáldemokrata munkaközösség) a bíkeajánlat tartalmatlanságát kifogásolja. Az ajánlatban ki kellett volna mondani, hogy Németország nem akar annexiót. Határozott módon fordult szónok a megszigorított buránhajóháború ellen. Helfferich államtitkár sajnálatát fejezi ki, hogy e komoly időben oly kijelentések egyáltalában lehetségesek, mint amelyeket Ledebur itt tett. Az ily nyilatkozatokkal a háborút nem rövidítik meg. A német nép elhatározottsága az összes szónokok nyilatkozataiban lenyűgöző módon in-srrft kifejezésre. (Élénk tetszés.) Ezután az ülést bezárták. A legközelebbi ülés holnap lesz. Alaptalan vádak a kárpáti segítőakció ellen Amint az orosz kitakarodott Magyarországtól, kormány és társadalom hozzáláttak a feldúlt kárpáti falvak felépítéséihez. A kormány akcióját Téglás Károly miniszteri tanácsos vezette nagy ékesedéssel, majd az M3 halála után Kovách Gábor miniszteri tanácsos vette kezébe az ügyek legfőbb irányítását és minden igyekezetével azon dolgozott, hogy a sokat szenvedett lakosság minél előbb beköltözhessék új, a réginél sokszorta szebb jobb hajlékába. A segítés abban állott, hogy nyolcszáz koronáért háromszor annyit érő anyagot adott a segítségre szorulóknak és felépítette mindenkinek, akinek háza elpusztult, az új, úgynevezett normálházat. Ugyanolyan módon segítették Németországban a keletporoszországi orosz betörés károsultjait is a Deutscher Reichsanzeigerben megjelent császári rendeletnek megfelelően. A felvidéki falvak lakói legnagyobbrészt hálásan köszönték meg segítésüket, de most egyesek heves támadásokat intéztek a mozgalom vezetői ellen. A támadások ügyében illetékes helyről a következő nyilatkozatot kaptuk: Néhány napilapban „Laborcio panasza" címen tendenciózus, terdítő és valótlan közlemények jelentek meg a kárpáti falvakat újra építő bizottság akciójáról. Ezekre kijelentjük, hogy az állami segítő akció az elpusztult házak felépítéséhezminden irányú segítést ad, de azt nem terheti, hogy a kárvallott lakosok összetett kézzel nézzék, míg elpusztított házaikat az akció felépítteti. Poroszországban is csak kamatmentes kölcsönökkel kezílik a kárvallottakat. Speciálisan Laborcfőn a lakóházak és konyhák üreges betontömbökből, a kamrák és istállók bükkfából készültek. Ezek az úgynevezett normál házak és istállók kivétel nélkül olyanok Sáros-, Zemplén- és Ung megyében, mint Laborcfőn s bizonyos, hogy kulturáltan és Mgériában legalább száz esztendő haladást jelentenek. Az a vád, hogy a telkek lényegesebben kisebbek, mint amilyenek voltak, szintén valótlan, mert míg ezelőtt számos telket csak egymáson átjárva lehetett megközelíteni, most mindegyik utcára nyílik. Arról is gondoskodtak, hogy a túl nagy telkekből olyanok is elegendő építkezési telket kapjanak, akiknek ezelőtt legfeljebb csak éppen egy házihelynyi telkük volt. Nem áll, hogy a munkavezető havonként 650 kentonátkap s ezért húzza-halasztja mesterségesen az építkezést. A munkavezető h havi négyszáz koronát kap, de ezért az összegért a téglagyárat is vezeti, ahol saját gépeivel dolgozik. Az akció csak a teljesen elpusztult házakat építi, azonban csekély fizetés ellenében a megrongáltak tulajdonosainak is kezére jár. Az elpusztult és újra felépített lakóház és gazdasági melléképület anyagát ötven százalékban — még a régi, békés árakat véve alapul — mindenki kötelező nyilatkozata alapján 800 koronával megtéríti. Kezdetben csak a terveket akarták adni segítségnek, most a társadalom gyűjtése folytán még az elkészítést is megkapják. A palafedést csak a fél kívánságára külön fizetés ellenében végzik. Nincs anyag, nincs fuvar, nincs munkás s ezért az akció a legnagyobb nehézségekkel küzd: a vasúti szállítás is minduntalan fennakad, miért is a Labore mentén fekvő községekben építendő mint . Szombat PESTI NAPLÓ 1917. március 1. j egy 250 igen normálház a mult évben mind fel nem épülhetett. Az állami és társadalmi akció az együttesen vállalt segítést a legnehezebb körülmények dacára is csüggedés nélkül, buzgalommal folytatja. rtCT »"*"«T«n-riiT*iKT>^T»<T>t rrrijTU/rWTM'^ur interpelláció a papírhiányról A képviselőház szerdai ülésén az interpellációk során szóba került a napilapok elviselhetetlen mizériája: a papírhiány. Az interpelláló Sümegi Vilmos a papírhiányért, az újságok tartalmának és terjedelmének megcsorbításáért, a magyar szellemi élet folytonosságát ért repedésért tette felelőssé a kormányt. Nemcsak, hogy kitűnően beszélt gazdag tapasztalatok birtokában, hanem interpellációjának témája is fontosabb volt, mint száz más felszólalásé, hiszen nem másról volt itt szó, mint a Magyarországot jelentő és reprezentáló kultúra teljességéről. Keserű ámulattal kénytelen az ellenzéki újságíró följegyezni, hogy a baloldali padokon összesen két hallgatója és helyeslője volt Sümeginek és a magyar sajtónak. Sümegi párthíveinek abszentálását nem lehet sem magyarázni, sem menteni. Régi elkeseredett, reményvesztett harcaik közepette hová jutottak volna nélkülünk? . . . Sümegin kívül még ketten emlékeztek erre: gróf Károlyi Mihály és Lovászy Márton. A mi memóriánk se lesz kurtább, mint az uraké volt ma, emlékezetesek lesznek előttünk az üres padmezők, melyek most ugyancsak kihűltek az urak félóra előtti izgalmától. Sümegi Vilmos: A magyar sajtó papirellálása tárgyában interpellál. Háborúban és békében a legfontosabb fegyvere a nemzetnek a sajtó. Vigasztalást, reményt hint a milliók között, lelkesít és tanít a sajtó. Pártpolitikai tendenciája nem lehet felszólalásának, mert ez a kérdés az egész sajtót érdekli. Évtizedek óta hiába hangzanak el panaszok a magyar sajtó papírellátása dolgában. Minden esztendőben szóvátették a Házban azt a szolgai viszonyt, amelyben Ausztriával szemben álltunk. Békében 250—260 vagyon volt a mayar sajtó havi rotációspapírszükséglete. Ebből néhány év óta az Első Magyar Papíripar Rt. 40—45 vagont gyárt havonta. Ausztriában a törvény tiltja a kartelt, amely mégis meg van és kezében tartja a magyar sajtót. Ez az állapot szégyenletesnek nevezhető. Az Első Magyar Papíripar, amely 40, esetleg 50 vagon papírt gyárthatna, noha megvan a gyártáshoz szükséges minden anyaga, szenet nem tud kapni Gömör megyében, Nagyszaboson van a gyár és Borsod megyéből Sajókazáról és Disznóshorvátról tehát alig nyolcvan kilométernyiről hozatja a magyar barna szenet. Nem is fővonalon, hanem mellékvonalon kellene szenet vinni, ahol nincsenek csapatszállítások és még sem kap a gyár szenet úgy, hogy üzeme csaknem megállott. Egy héttel ezelőtt az odaszállításra szánt szenet a vasút egyszerűen lefoglalta. A kormány megtehetné azt, hogy például a Hermaneci papírgyárat, amelynek van erre berendezése, kötelezze rotációs papír gyártására. Érvényesítse a kormány a kivételes hatalmat ezen a téren is. A magyar sajtó saját spontán elhatározásából már a háború elején redukálta a lapok terjedelmét és 1916 márciusában, az akkor alakult Papírközpont létesítése révén harmadszor is csökkentették a lapok terjedelmét. El kell ismernie, hogy a Papírközpont és annak kitűnő elnöke, dr. Ágai Béla a legnagyobb buzgalommal, odaadással és lelkiismeretességgel kezelte a kérdést. Azonban az elmúlt héten ismét redukálni kellett a lapok terjedelmét és holnaptól fogva újra, úgy hogy holnaptól kezdve a legnagyobb napilapok is csak nyolc oldalnyi terjedelemben jelenhetnek meg. Ausztriában nem így történt. Míg nálunk a békeidőkhöz képest hetven százalékkal csökkentették terjedelmüket és megjelenésüket csak úgy biztosíthatták, hogy Németországban drága pénzen vettek papírt, addig Bécsiben például a Neues Wiener Tagblatt most vasárnap 107 oldalon jelent meg, tehát kétszer annyin, mint a legnagyobb budapesti napilap egy egész hét alatt. A lappéldányt leteszi a Ház asztalára. Az osztrák kormány amikor 11 vagyon papír szállítására kötelezte magát, tőlünk havonta 35 vagyon cellulóze szállítását követelte, a piaci ár feleáron. Tehát olyan mennyiségű cellulózot kért, amelyből nem a nekünk szállítandó 91 vagigont, hanem 140 vagyon papírt is gyárthat. Ezt az eljárást nem akarja a megfelelő jelzővel minősíteni. Egy bizonyos, hogy a nemzetiségi vidék németül olvasó publikuma nem a budapesti német lapokat fogja olvasni, ha a bécsi terjedelmes lapokat látja, hanem a bécsiekét. Így a magyar polgárság egy tekintélyes kontingense idegen állam sajtójának, befolyása al kerülhet. Ez tehát állampolitikai szempontból is fontos. Ugyanilyen szempontból fontos az is, hogy a nyugatmagyarországi városokba előbb érnek az osztrák lapok, mint a magyarok. Éljen a kormány ez ellen retorzióval, ha kell, akár a postai szállítás jogát is vonja meg ezektől a lapoktól. De nem akarja a retorzió módjait felsorolni, inkább kérni akar. Az osztrák kormány eljárásával szemben a legteljesebb elismeréssel adózik a német birodalmi kormánynak, amely eddig is 440 vagyon papírt adott nekünk. Óhajtaná, ha a kormány a papírellátás összes ügyeit egy helyre centralizálná, hogy ne kelljen három-négy szakminiszttériumban eljárni. Ez már arra késztette a Papírközpontot, hogy ma ki akarta mondani feloszlását, ami azt jelentené, hogy számos lap kénytelen volna beszüntetni megjelenését, de sikerült szándékától egyelőre eltéríteni. E hónap 18-ika óta összesen tizenhét vagyonpapír érkezett Budapestre. Reméli, hogy a miiniszterelnök nemfogja megengedni azt a szégyenletes állapotot, hogy a magyar sajtó egy napon beszüntesse megjelenését. Ezután előterjeszti interpellációját. X. Hajlandó-e a miniszterelnök úr minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy Magyarországon a rotációs papírtermelés minél nagyobb mértékben fokoztassék és hajlandó-e olyan gyárakat, melyek erre a célra be vannak rendezve, kényszeríteni arra, hogy újságpapirost termeljenek? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr az osztrák kormánynyal újabb tárgyalásokat folytatni az iránt, hogy a papírelosztás Ausztria és Magyarország között tényleg méltányos alapon történjék és ne forduljon elő, hogy az osztrák lapok nagy terjedelemben jelennek meg, a magyar lapok pedig kénytelenek a mostani redukált kis terjedelemben megjelenni és ezáltal teljes mértékben akadályozva vannak, hogy a mostani nagy időkben reájuk bízott hazafias kötelességüknek eleget tehessenek? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök úr abban az esetben, ha az osztrák kormány ezt a méltányos megegyezést nem fogadja el, a rendelkezésére álló retorziós eszközökkel erre az osztrák kormányt kényszeríteni? Hajlandó-e a miniszterelnök úr kormányintézkedéssel gondoskodni arról, hogy úgy, mint Németországban, a jövőben a magyar lapok zavartalan megjelenése is biztosítassék? Gróf Tisza István: Röviden válaszolhat, mert amint Sümegi is elismerte, a kormány nagyon beíóhatóan foglalkozik a kérdéssel. Úgy tudja, hogy a magyar gyár szénellátását már megoldották és a gyár újra megkezdheti munkáját. Az osztrák és német kormányokkal folynak a tárgyalások és reméli, hogy a magyar hírlapirodalom újból teljes erejével tudja folytatni tevékenységét. Sümegi Vilmos: Tudomásul veszi a választ és kéri, hogy a szénellátás ne csak papíron, de a gyakorlatban is történjék meg. Kéri, intézkedjék, hogy a Papírközpont vezetői ne veszítsék el kedvüket, centralizálják a papírellátás ügyeit. A Ház a választ tudomásul vette. Az ülés negyedtízkor ért véget. Budapest, február 28. A losonci maiulátum. Balassagyarmatról jelentik: Nógrád vármegye központi választmánya a losonci választókerületben március 17-ikére tűzte ki a választást. A losonci munkapárt dr. Török Béla puszta-s romihányi földbirtokost jelölte, aki Török Zoltán nyuga nógráldmegyei főispán fia. PESTI NAPLÓ 1917 március 1-én új előfizetést nyitottunk a „Pesti Napló"-ra. Felkérjük mindazont. előfizetőnket, kiknek előfizetése február 28-án lejárt, sziveskedjenek az előfizetést idejében meniónat, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. Sürgősen kérjük, hogy minden lejárt előfizetés megújításánál, lakóhely-változásnál, minden a lap kézbesítésére vonatkozó reklamációnál egy olyan címszalagot szíveskedjenek mellékelni, amelylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodási helyre ment. * A „Pesti Napló" előfizetési ára: Egy hónapra . . . . 3 K 30 ('. Negyedévre . . . . 9 K 50 f. Félévre 19 K —. £ Egész évre 18 K — f. Divat-Szalonnal együtt negyedévre . . . . 13 K — f.