Pesti Napló, 1917. március (68. évfolyam, 60–87. szám)

1917-03-01 / 60. szám

volna, meghiúsultak és az ügy ránk nézve el volt . Intézve. Önök be fogják látni, hogy a tárgyalásokat nem az a szándékunk és amaz óhajunk diktálta, hogy a tengeralattjáró háborún a legcsekélyebb mértékben is változtassunk. Az államtitkár ezután a hollandi gőzösöknek néhány nap előtt történt megtorpedózásával foglal­kozik, a császári kormány nevében sajnálatát fe­jezi ki ez eseten és hangsúlyozza, hogy a császári kormány egyáltalában nem oka a megtörtént dol­goknak. Martin (ném­et frakció) üdvözli azt a kijelen­tést, hogy a tengeralattjáró háborún ne történjék változás. Ledebur (szociáldemokrata munkaközösség) a bí­keajánlat tartalmatlansá­gát kifogásolja. Az aján­latban ki kellett volna mondani, hogy Németor­szág nem akar annexiót. Határozott módon fordul­t­ szónok a megszigorított buránhajóháború ellen. Helfferich államtitkár sajnálatát fejezi ki, hogy e komoly időben oly kijelentések egyálta­lában lehetségesek, mint amelyeket Ledebur itt tett. Az ily nyilatkozatokkal a háborút nem rövi­dítik meg. A német nép el­határozottsága az összes szónokok nyilatkozataiban lenyűgöző módon in-srrft kifejezésre. (Élénk tetszés.) Ez­után az ülést bezárták. A legközelebbi ülés holnap lesz. Alaptalan vádak a kárpáti segítőakció ellen Amint az orosz kitakarodott Magyarország­tól, kormány és társadalom hozzáláttak a feldúlt kárpáti falvak felépítéséihez. A kormány akcióját Téglás Károly miniszteri tanácsos vezette nagy ékesedéssel, majd az M3 halála után Kovách Gá­bor miniszteri tanácsos vette kezébe az ügyek leg­főbb irányítását és minden igyekezetével azon dol­gozott, hogy a sokat szenvedett lakosság minél előbb beköltözhessék új, a réginél sokszorta szebb jobb hajlékába. A segítés abban állott, hogy nyolcszáz koronáért háromszor annyit érő anya­got adott a segítségre szorulóknak és felépítette mindenkinek, akinek háza elpusztult, az új, úgy­nevezett normálházat. Ugyanolyan módon segítet­ték Németországban a keletporoszországi orosz betörés károsultjait is a Deutscher Reichsanzeiger­ben megjelent császári rendeletnek megfelelően. A felvidéki falvak lakói legnagyobbrészt hálásan kö­szönték meg segítésüket, de most egyesek heves támadásokat intéztek a mozgalom vezetői ellen. A támadások ügyében illetékes helyről a követ­kező nyilatkozatot kaptuk: Néhány napilapban „Laborcio panasza" cí­men tendenciózus, terdítő és valótlan közlemények jelentek meg a kárpáti falvakat újra építő bizott­ság akciójáról. Ezekre kijelentjük, hogy az állami segítő akció az elpusztult házak felépítéséhez­­minden irányú segítést ad, de azt nem terheti, hogy a kárvallott lakosok összetett kézzel nézzék, míg elpusztított házaikat az akció felépítteti. Po­roszországban is csak kamatmentes kölcsönökkel kezílik a kárvallottakat. Speciálisan Laborcfőn a lakóházak és konyhák üreges betontömbökből, a kamrák és istállók bükkfából készültek. Ezek az úgynevezett normál h­ázak és istállók kivétel nél­kül olyanok Sáros-, Zemplén- és Ung megyében, mint Laborcfőn s bizonyos, hogy kulturáltan és Mgériában legalább száz esztendő haladást jelen­tenek. Az a vád, hogy a telkek lényegesebben ki­sebbek, mint amilyenek voltak, szintén valótlan, mert míg ezelőtt szám­os telket csak egymáson át­járva lehetett megközelíteni, most mindegyik ut­cára nyílik. Arról is gondoskodtak, hogy a túl nagy telkekből olyanok is elegendő építkezési telket kapjanak, akiknek ezelőtt legfeljebb csak éppen egy házihelynyi telkük volt. Nem áll, hogy a mun­kavezető havonként 650 kentonát­­kap s ezért húzza-halasztja mesterségesen az építkezést. A munkavezető h havi négyszáz koronát kap, de ezért az összegért a téglagyárat is vezeti, ahol saját gé­peivel dolgozik. Az akció csak a teljesen elpusz­tult házakat építi, azonban csekély fizetés ellené­ben a megrongáltak tulajdonosainak is kezére jár. Az elpusztult és újra felépített lakóház és gazda­sági melléképület anyagát ötven százalékban — még a régi, békés árak­at véve alapul — mindenki kötelező nyilatkozata alapján 800 koronával meg­téríti. Kezdetben csak a terveket akarták adni se­gítségnek, most a társadalom gyűjtése folytán még az elkészítést is megkapják. A palafedést csak a fél kívánságára külön fizetés ellenében végzik. Nincs anyag, nincs fuvar, nincs munkás s ezért az akció a legnagyobb nehézségekkel küzd: a vas­úti szállítás is minduntalan fennakad, miért is a Labore mentén fekvő községekben építendő mint­ . Szombat PESTI NAPLÓ 1917. március 1. j egy 250 igen normálház a mult évben mind fel nem épülhetett. Az állami és társadalmi akció az együttesen vállalt segítést a legnehezebb körül­mények dacára is csüggedés nélkül, buzgalommal folytatja. rtCT »"*"«T«n-riiT*iKT>^T»<T>t rrrijTU/rWTM'^ur interpelláció a papírhiányról A képviselőház szerdai ülésén az inter­pellációk során szóba került a napilapok el­viselhetetlen mizériája: a papírhiány. Az interpelláló Sümegi Vilmos a papír­hiányért, az újságok tartalmának és ter­jedelmének megcsorbításáért, a magyar szel­lemi élet folytonosságát ért repedésért tette felelőssé a kormányt. Nemcsak, hogy kitűnően beszélt gazdag tapasztalatok birtokában, ha­nem interpellációjának témája is fontosabb volt, mint száz más felszólalásé, hiszen nem másról volt itt szó, mint a Magyarországot je­lentő és reprezentáló kultúra teljességéről. Ke­serű ámulattal kénytelen az ellenzéki újság­író följegyezni, hogy a baloldali padokon összesen két hallgatója és helyeslője volt Sü­meginek és­­ a magyar sajtónak. Sümegi párthíveinek abszentálását nem lehet sem magyarázni, sem menteni. Régi el­keseredett, reményvesztett harcaik közepette hová jutottak volna nélkülünk? . . . Sü­megin kívül még ketten emlékeztek erre: gróf Káro­lyi Mihály és Lovászy Márton. A mi memó­riánk se lesz kurtább, mint az uraké volt ma, emlékezetesek lesznek előttünk az üres padmezők, melyek most ugyancsak ki­hűltek az urak félóra előtti izgalmától. Sümegi Vilmos: A magyar sajtó papirellálása tárgyában interpellál. Háborúban és békében a leg­fontosabb fegyvere a nemzetnek a sajtó. Vigaszta­lást, reményt hint a milliók között, lelkesít és tanít a sajtó. Pártpolitikai tendenciája nem lehet felszó­lalásának, mert ez a kérdés az egész sajtót érdekli. Évtizedek óta hiába hangzanak el panaszok a ma­gyar sajtó papírellátása dolgában. Minden eszten­dőben szóvátették a Házban azt a szolgai viszony­t, amelyben Ausztriával szem­ben álltunk. Békében 250—260 vagyon volt a mayar sajtó havi rotációs­papírszükséglete. Ebből néhány év óta az Első Magyar Papíripar Rt. 40—45 vagont gyárt havonta. Ausztriában a törvény tiltja a kartelt, amely mégis meg van és kezében tartja a magyar sajtót. Ez az állapot szégyenletesnek nevezhető. Az Első Magyar Papíripar, amely 40, esetleg 50 vagon papírt gyárt­hatna, noha meg­van a gyártáshoz szükséges minden anyaga, szenet nem tud kapni Gömör megyében, Nagyszaboson van a gyár és Borsod megyéből Sajó­kazáról és Disznóshorvátról tehát alig nyolcvan ki­lométernyiről hozatja a magyar barna szenet. Nem is fővonalon, hanem mellékvonalon kellene szenet vinni, ahol nincsenek csapat­szállítás­ok és még sem kap a gyár szenet úgy, hogy üzeme csaknem meg­állott. Egy héttel ezelőtt az odaszállításra szánt szenet a vasút egyszerűen lefoglalta. A kormány megtehetné az­t, hogy például a Hermaneci papír­gyárat, amelynek van erre berendezése, kötelezze rotációs papír gyártására. Érvényesítse a kormány a kivételes hatalmat ezen a téren is. A magyar sajtó saját spontán elhatározásából már a háború elején redukálta a lapok terjedelmét és 1916 már­ciusában, az akkor alakult Papírközpont létesítése révén harmadszor is csökkentették a lapok terjedel­mét. El kell ismernie, hogy a Papírközpont és annak kitűnő elnöke, dr. Ágai Béla a legnagyobb buzga­lommal, odaadással és lelkiismeretességgel kezelte a kérdést. Azonban az elmúlt héten ismét redukálni kellett a lapok terjedelmét és holnaptól fogva újra, úgy hogy holnaptól kezdve a legnagyobb napilapok is csak nyolc oldalnyi terjedelemben jelenhetnek meg. Ausztriában nem így történ­t. Míg nálunk a békeidőkhöz képest hetven százalékkal csökken­tették terjedelmüket és megjelenésüket csak úgy biztosíthatták, hogy Németországban drága pén­zen vettek papírt, addig Bécsiben például a Neues Wiener Tagblatt most vasárna­p 107 oldalon jelent meg, tehát kétszer annyin, mint a legnagyobb budapesti napilap egy egész hét alatt. A lappél­dányt leteszi a Ház asztalára. Az osztrák kormány amikor 11 vagyon papír szállítására kötelezte ma­gát, tőlünk havonta 35 vagyon cellulóze szállítá­sát követelte, a piaci ár feleáron. Tehát olyan mennyiségű cellulózot kért, amelyből nem a ne­künk szállítandó 91 vagigont, hanem 140 vagyon papírt is gyárthat. Ezt az eljárást nem akarja a megfelelő jelzővel minősíteni. Egy bizonyos, hogy a nemzetiségi vidék németül olvasó publikuma nem a budapesti német lapokat fogja olvasni, ha a bécsi terjedelmes lapokat látja, hanem a bé­csiekét. Így a magyar polgársá­g egy tekintélyes­­ kontingense idegen állam sajtójának, befolyása al kerülhet. Ez tehát állampolitikai szempontból is fontos. Ugyanilyen szempontból fontos az is, hogy a nyugatmagyarországi városokba előbb érnek az osztrák lapok, mint a magyarok. Éljen a kor­mány ez ellen retorzióval, ha kell, akár a postai szállítás jogát is vonja meg ezektől a lapoktól. De nem akarja a retorzió módjait felsorolni, in­kább kérni akar. Az osztrák kormány eljárásával szemben a legteljesebb elismeréssel adózik a né­met birodalmi kormánynak, amely eddig is 440 vagyon papírt adott nekünk. Óhajtaná, ha a kor­mány a papírellátás összes ügyeit egy helyre centralizálná, hogy ne kelljen h­áro­m-négy szak­miniszttérium­ban eljárni. Ez már arra késztette a Papírközpontot, hogy ma ki akarta mondani fel­oszlását, ami azt jelentené, hogy számos lap kény­telen volna beszüntetni megjelenését, de sikerült szándékától egyelőre eltéríteni. E hónap 18-ika óta összesen tizenhét vagyon­papír érkezett Bu­dapestre. Reméli,­ hogy a miinisz­terelnök nem­fogja megengedni azt a szégyenletes állapotot, hogy a magyar sajtó egy napon beszüntesse meg­jelenését. Ezután előterjeszti interpellációját. X. Hajlandó-e a miniszterelnök úr minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy Magyarországon a rotációs papírtermelés minél nagyobb mértékben fokoztassék és haj­landó-e olyan gyárakat, melyek erre a célra be vannak rendezve, kényszeríteni arra, hogy újság­papirost termeljenek? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr az osztrák kormánynyal újabb t­árgyalásokat folytatni az iránt, hogy a papírelosztás Ausztria és Magyaror­­szág között tényleg méltányos alapon történjék és ne forduljon elő, hogy az osztrák lapok nagy ter­jedelemben jelennek meg, a magyar lapok pedig kénytelenek a mostani redukált kis terjedelemben megjelenni és ezáltal teljes mértékben akadályozva vannak, hogy a mostani nagy időkben reájuk bí­zott hazafias kötelességüknek eleget tehessenek? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök úr abban az esetben, ha az osztrák kormány ezt a méltányos megegyezést nem fogadja el, a rendelkezésére álló retorziós eszközökkel erre az osztrák kormányt kényszeríteni? Hajlandó-e a miniszterelnök úr kormányin­tézkedéssel gondoskodni arról, hogy úgy, mint Németországban, a jövőben a magyar lapok za­vartalan megjelenése is biztosítassék? Gróf Tisza István: Röviden válaszolhat, mert amint Sümegi is elismerte, a kormány nagyon beíó­hatóan foglalkozik a kérdéssel. Úgy tudja, hogy a magyar gyár szénellátását már megoldották és a gyár újra megkezdheti munkáját. Az osztrák és német kormányokkal folynak a tárgyalások és re­méli, hogy a magyar hírlapirodalom újból teljes erejével tudja folytatni tevékenységét. Sümegi Vilmos: Tudomásul veszi a választ és kéri, hogy a szénellátás ne csak papíron, de a gyakorlatban is történjék meg. Kéri, intézkedjék, hogy a Papírközpont vezetői ne veszítsék el ked­vüket, centralizálják a papírellátás ügyeit. A Ház a választ tudomásul vette. Az ülés negyedtízkor ért véget. Budape­st, február 28. A losonci maiulátum. Balassagyarmatról je­­­lentik: Nógrád vármegye központi választmánya a lo­sonci választókerületben március 17-ikére tű­zte ki a választást. A losonci munkapárt dr. Török Béla puszta-s romihányi földbirtokost jelölte, aki Török Zoltán nyuga nógráldmegyei főispán fia. PESTI NAPLÓ 1917 március 1-én új előfizetést nyi­tottunk a „Pesti Napló"-ra. Felkérjük mindazon­t. előfizetőnket, kik­nek előfizetése február 28-án lejárt, szives­kedjenek az előfizetést idejében m­e­n­iónat, hogy a lapot akadálytalanul kü­ldhessük to­vább. Sürgősen kérjük, hogy minden lejárt előfizetés megújításánál, lakóhely-változás­nál, minden a lap kézbesítésére vonatkozó reklamációnál egy olyan címszalagot szíves­kedjenek mellékelni, amelylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodási h­elyre ment. * A „Pesti Napló" előfizetési ára: Egy hónapra . . . . 3 K 30 ('. Negyedévre . . . . 9 K 50 f. Félévre 19 K —. £ Egész évre 18 K — f. Divat-Szalonnal együtt negyedévre . . . . 13 K — f.

Next