Pesti Napló, 1917. április (68. évfolyam, 88–112. szám)
1917-04-01 / 88. szám
Q 61 Vasam Elfogadták A képviselőház ülése 93 : 59 — a csaknem két hónapos vitának vége és ez a két szám már a szavazás eredménye. A miniszterelnöki jelentést tudomásul vették — meglehetős csekély — mindössze harmincnégy főnyi többséggel, ami aztán azt is jelenti, hogy ekkora majoritással nagyobb érdeklődés mellett az ellenzék is fölvonulhatott volna. De egyébként a szavazatok aránya igazán nem is élőbirája a vitának ... A vita utolsó szónoka Urmánczy Nándor volt, akinek fölszólalsát az ellenzéken nagy várakozás előzte meg. Ezúttal nem volt beszédének kiemelkedő vezérlőmotívuma, a háborúbeli politika minden kis és nagy kérdését szóvá tette, észrevételeitfigyelemmel hallgatták. Az ülés legfontosabb eseménye a Vázsonyi Vilmos indítványának egyhangú elfogadása volt — ernét más helyen számolunk be. Szász Károly elnök fél négykor nyitja meg az ülést. Bejelenti, hogy az összeférhetetlenségi ítélő bizottság Szinyey-Merse Félix ügyében megállapította az összeférhetetlenséget és felhívja, hogy nyolc napon belül vagy összeférhetetlenségi állapotot szüntesse meg magára nézve, vagy mandátumáról mondjon le. Dr. Faragó József János budapesti ügyvéd összeférhetetlenségi bejelentést tett Erni János képviselő ellen. A bejelentést áttették az összeférhetetlenségi állandó bizottsághoz. Napirenden a kivételes hatalom igénybevételéről szóló hatodik miniszterelnöki jelentés tárgyalása. Popovics Szvetozár: Személyes megtámadtatás címén kért szót. Szmrecsányi vádjaira reflektál, amelyekkel nem akar általánosságban foglalkozni, csak az őt érintő állításokra tér ki. Az, hogy ő a Pasics-listán szerepel, közönséges misztifikáció. Ő a külpolitikával soha sem foglalkozott, csak belső horvát politikával és mindig az 1868. évi alaptörvény álláspontján állt. Nyugodtan vár minden ellene irányuló eljárást. Kartos János: Tiltakozik az ellen, hogy a nagytőke a kereskedelemben, ipar és gazdaságban egyre nyomasztóbb hatást tesz. Maximálni kell a kereskedelmi és iparcikkek árait. Választójogot követel a hősöknek. A jelentést nem veszi tudomásul. Szmrecsányi György: Ismételten és utoljára hivatkozik arra, hogy az ő általa bemutatott adatok és akták nem hírlapi pletykák, nem politikai hajszára készültek, hanem a katonai hatóságok Szerbiában szerezték azokat. Nem mondta, hogy a szerbek és horvátok nem teljesítik kötelességüket a hazával szemben, ennek éppen ellenkezőjét mondta, a nép jó, csak azokat kell megbüntetni, akik fanatizálták a népet. Urmánczy Nándor: Egy hirdetés van nála, a múlt évről való, mikor a budapesti kávéházakban eltiltották az uzsonnakávét és arról szól, hogy a kávéházban tilos kávát a vendéglőben lehet elfogyasztani. Ilyen előrelátás jellemzi a kiadott háborús rendeletek nagy részét. Mikor nálunk egy értekezleten először vetődött fel a kenyérjegy terve, a kormány képviselője azt lefújta. A háború által fölvetett szociális problémák terén a kezdet kezdetén vagyunk ma is s ez különösen a hadisegélyek kérdésében nyilvánvaló. Az árdrágítást illusztrálja több példával. Az élelemiszerhamisításról szól, az élelmiszerhamisítók fenevadak, akik csak azt tartják szem előtt, hogy minél előbb és minél több pénzt harácsoljanak. Áttér az új közélelmezési bizottságra, e bizottság centralista intézménye nagyon tágkörűnek tartja azt a megállapítást, hogy a bizottságnak nincs intézkedési hatalma, de javaslatokat tehd a kormánynak. Kultuszpolitikai kérdéseket fejteget. Olyan "egyhangú a kultuszminiszterről az egész országban kialakult vélemény, hogy csodálja, hogy ő még nem vette ezt észre. A tanítók kérdésével csak akkor foglalkozott, mikor nagy volt már a panasz. A tanítókat a hadseregben közönséges munkára alkalmazták, voltak, akik kulikus munkát végeztek. A vidéken százával vannak iskolák, ahol szünetel a tanítás, mert a tanító bevonult. Szóváteszi, hogy az újvidéki szerb gimnázium újra megnyílt. Mennyi magyar vér folyt el a nagyszerb ábrándok miatt s mig a bácskai magyar iskolák küzködnek, az újvidéki szerb gimnázium nyugodtan folytatja működését. Jobb tenné a kultuszminiszter, ha inkább külpolitikai cikket írna, vagy a természettudományoknak szentelné figyelmét. A kormány a meghódított területek kormányzata dolgában megállapodott az osztrák kormánynyal s e szerbit a meghódított orosz területen kizárólag osztrák, a szerb területen kizárólag magyar a közigazgatás. Oroszországban ez így is van, de Szerbiában egy osztrák-cseh-horvát rendszer működik. Idézi a belgrádi német újság vezércikkét Kramarzról a cikk elítéli Kramarzot, de kérdi, nem jöhetnek-e olyan idők, amelyek Kramarzot igazolják. A belgrádi kormányzóság épületén osztrák és német lobogó leng, a magyar tisztviselők is németül imák. A monarkiáért és a királyért a legtöbbb áldozatot a magyarság hozta a világháborúban A monarkiát a magyarság ereje tartja fenn, az egységes magyar nemzet a leghatalmasabb támasza. De az osztrák politika irányadó tényezői még most is abban a hitben élnek, hogy érdekük, ha erőszakosan lépnek fel velünk szemben. Az erdélyi helyzetre tér át. Az ő szülőfalujában egy magyar honvédhadosztály van és a parancsnokságon öt fekete-sárga zászló lobog, a felírások pedig németek, öt darab magyar királyi sárga-fekete honvéd-lobogó szemtelenkedik ottan. Kiadtak egy kis vacak könyvecskét, a honvéd szolgálati szabályzatot, amelynek 13. pontja szerint a sárga-fekete a honvédség zászlaja. A törvény viszont magyar nemzeti szinű zászlót ír elő. Egy erdélyi faluban Vilmos császár születése napján kitűzték a német, az osztrák, a bolgár és a török lobogót, csak a magyar hiányzott. Maholnap rájövünk arrra, hogy a honvédelmi miniszteri állás csak tárcanélküli miniszterség. Egyik osztrák népfelkelő zászlóaljban a legénység kétharmad része magyar. Egyik magyar népfelkelő vasútbiztosító osztagnak német bélyegzőt csináltattak, holott a törvény szerint a népfelkelés szolgálati nyelve a magyar, de ezt a legutolsó kekes cseh főhadnagy is felrúghatja. Ezek a példák már abszurdumok. A magyar királyt a koronázás napján hat órakor elutaztatták, azóta tizenkét órára szégyenszemre itt volt. Egy negyedévből tizenkét órát töltött itthon. A jelentést nem veszi tudomásul. Az elnök: Minthogy több szónok feliratkozva nincs, felteszi a kérdést, tudomásul veszi-e a Ház a miniszterelnöki jelentést, vagy nem. A jelentést a Ház 93 szavazattal 59 szavazat ellenében tudomásul vette. A Palugyay Móric, Szterentyi József, Frey János, Csemer István, Pető Sándor, Huszár Károly és Kelemen Béla által beterjesztett javaslatokat a Ház nem fogadta el. , Az elnök bejelenti, hogy az összeférhetetlenségi állandó bizottság a Persián Ádám hírlapíró által Lengyel Zoltán ellen tett összeférhetetlenségi ügyben az eljárást beszüntette. Ezután az ellenzék indítványának indokolása került sorra, azután a báró Pap Géza ügyében ítélkező összeférhetetlenségi zsűrit sorsolják ki. Ez ügyekkel lapunk más helyén foglalkozunk. A Ház legközelebbi ülését április 12-én este fél hatkor tartja napirenden a Hegedűs Loránd ügyében ítélkező összeférhetetlenségi zsűri kisorsolása. Az ülés fél nyolckor ért véget, f ((' • Akkor mindjárt elutazhatna. Egyelőre csak vitte a lába kifelé, nézett az égre meg a földre, még ebédelni is elfelejtett. Ilyen lelkiállapotban nem is lehetett ebédelni. Leült egy padra. Most látta, hogy már a városon túl van, a kálváriánál. Itt kissé megkönnyebbült, levette a kalapját is, boldog volt, hogy háta mögött maradt minden, ami untatta. Csak igazán történne valami. Annyira szenvedett ettől a vágytól, hogy rosszul lett, határtalan türelmetlenség gyötörte, hogy legalább pár napra szabaduljon ebből a fészekből. Kicsit föllélegzeni, körülnézni a világban, mindégy, milyen rímen, az élet vagy a halál nevében, csak el innen. Fölugrott a padról, a városba ment és csomagolt. Némán lépett be a barátjához. Nem sokat kellett magyaráznia. Gergely mindent megértett szó nélkül is, átölelte, azt mondta, hogy legyen férfi. Mátyás erős volt, csak arra kérte még, diszkréten kezelje az ügyet és elutazásáról senkinek se szóljon. Gergely meg is tette kötelességét. Egy szót se szólt, de a sárosváriak másnap mindent tudtak. Harmadnap pedig, hogy visszaérkezett, csöndes részvéttel fogadták. Különösen az indította meg a várost, hogy ügy viselkedett, oly egyszerűen, mintha egyáltalában semmi se történt volna. Csak lila nyakkendőjét cserélte föl feketével. Naponta megjelent a színházban, a vendéglőben, este sétált a korzón, többnyire egyedül. Mindenesetre kevesebbet beszélt, mint vannak előtte. Hallgatta a vádakat, szótlanul. Ismerősei kíméletesen magára hagyták. Nem hozták eszébe a szomorú esetet, a friss sebet nem akarták feltépni, a kíváncsiak se mertek érdeklődni, pedig nagyon szerettek volna a menyasszony kiléte és a temetés körülményei iránt. Az volt minden, hogy melegebben szorították meg a kezét és valamit mormogtak, amit nem értett. Ha pedig olykor-olykor mégis akadt valaki, aki közelében próbált férkőzni, minden fölvilágosítást megtagadott. Minek arról beszélni, istenem, minek. Hogy pár hét elmúlt, mégis sokakat aggodalomba estett az elvonultsága. Különösen az asszonyokat. Attól tartottak, hogy amilyen túlzott, még valami bolondságot követ el s nem tehetett olyan semmiséget, hogy ne találják jelentősnek. Ha kérdezték, hogy és mint van, szárazon azt felelte, hogy jól van, egészen jól. De mennyi minden lappangott ebben a válaszban. "Ezért figyelmessé tették a patikussegédet, hogy ne adjon neki mérget. Egy leány látta, ami itt a mezőn sétált, a vasúti sínek mellett. Gergely pedig felfedezte, hogy az éjjeli szekrénye fiókjában töltött forgópisztolyt ,rejteget. Sikerült kicsalnia, igen ravasz fogásokkal. Mátyás odaadta s kívánságára becsületszavával fogadta, hogy nem szerez ujat. A társadalom mindent elkövetett, hogy megmentse. Gyakran hivták lányos házakhoz uzsonnára. Mátyás ilyenkor egy zsöllyébe süppedt, valamely kevéssé világos sarokból nézte a boldog fiatalságot s mosolygott is a lábbadozók halvány mosolyával. Asztalbontás után öreg Urak veregették a vállát, megropogtatták a csontjait és magyaros közmondásokat idéztek, ejh-hajd, az életről, az időről, mely szomorúságot és örömet egyformán eltüntet és minden sebet behegeszt. Kávéházakban is látták. Egy széplelkű festékkereskedő pünkösdkor pezsgőket nyittatott, Mátyás mellé iitette a cigányt és egyenesen az ő fülébe muzsikáltatta a szomorú fűzekről meg a sirhalmokról szóló nótákat, melyeket pillarebbenés nélkül hallgatott. Érezte, hogy mindenki szeme rátapad. Az öregebb hölgyek lorgnon-jukon át figyelték. Láttad, meg se mozdult, egy könyet se ejtett, csak katta a pezsgőt és a poharát földhöz vágta. Hajnal felé ment haza innen. Elhaladt a városi park mellett, hol a bodzafák bujálkodtak, nehéz, érzéki, majdnem állati szagokban. Sok mindenféle illat vegyült össze. A szerb templom felől a szél orgonák és olajfák parfümjét sodorta. Úgy ontotta fűszerét a tavasz, mint egy drogéria. Mátyás a részegek fontoskodásával elmélkedett az életről Ha számot vet magával, tulajdonképpen meg van elégedve, a pesti út óta nem érzi magát oly egyedül, érdekli ez is, az is, úgy találja, hogy még itt is lehet élni, valahogy. Sokszor új színben mutatkozik a világ is, akár csak diákkorában. Ami a halált illeti, az bizony meglehetősen szomorú dolog. Szent Jób mondja, hogy az élők úgy emlékeznek vissza a halottak arcára, mint álomban látott képekre. Aki élt és meghalt, éppúgy nincs, mint aki nem is élt. Mind a ketten egyformák. Az ő menyasszonya is. Végre mindenki úgy segít magán, ahogy lehet. Végigment az udvaron, hol vékony fák fáztak a hajnali holdfényben, kezében a kulcscsal botorkált a csigalépcsőn, föl a hónapos szobájába. Innen nehéz lenne lecepelni a koporsót, gondolta, és újra a menyasszonyán járt az esze. Amint lába alatt dobogtak a korhadt falépcsők, már félni is kezdett, komolyan sérült, hogy fülért és kinyitotta az ajtót. — Szegény — mondta fanyarul, mikor az ágyára ült, ugy, hogy nem tudta, kire is érti, — szegény — és könynyel lelt, meg a szeme. PESTI NAPLÓ 1917 iSpriEs * Budapest, március 3. Keb?Is.Sierg államtitkár kolozsvári programalbeszéde. Kolozsvárról jelentik: Gróf Klebelsberg Kuno államtitkár szombaton reggel ideérkezett. Az államtitkár programmbeszédét vasárnap délelőtt mondja el. Gróf Klebelsberget előreláthatóan egyhangúlag választják meg a második kerület képviselőjévé.