Pesti Napló, 1917. április (68. évfolyam, 88–112. szám)

1917-04-01 / 88. szám

Q 6­1 Vasam Elfogadták A képviselőház ülése 93 : 59 — a csaknem két hónapos vitá­nak vége és ez a két szám már a szavazás eredménye. A miniszterelnöki jelentést tudo­másul vették — meglehetős csekély — mind­össze harmincnégy főnyi többséggel, ami az­tán azt is jelenti, hogy ekkora majoritással nagyobb érdeklődés mellett az ellenzék is föl­vonulhatott volna. De egyébként a szavazatok aránya igazán nem is élőbirája a vitának ... A vita utolsó szónoka Urmánczy Nándor volt, akinek fölszólalsát az ellenzéken nagy vára­kozás előzte meg. Ezúttal nem volt beszédé­nek kiemelkedő vezérlőmotívuma, a háború­beli politika minden kis és nagy kérdését szóvá tette, észrevételeit­­figyelemmel hallgatták. Az ülés legfontosabb eseménye a Vázsonyi Vilmos indítványának egyhangú elfogadása volt — er­nét más helyen számolunk be. Szász Károly elnök fél négykor nyitja meg az ülést. Bejelenti, hogy az összeférhetetlenségi ítélő bizottság Szinyey-Merse Félix ügyében megállapí­totta az összeférhetetlenséget és felhívja, hogy nyolc napon belül vagy összeférhetetlenségi állapo­tot szüntesse meg magára nézve, vagy mandátumá­ról mondjon le. D­r. Faragó József János budapesti ügyvéd összeférhetetlenségi bejelentést tett Erni János képviselő ellen. A bejelentést áttették az összefér­hetetlenségi állandó bizottsághoz. Napirenden a kivételes hatalom igénybevéte­léről szóló hatodik miniszterelnöki jelentés tárgyalása. Popovics Szvetozár: Személyes megtámadtatás cím­én kért szót. Szmrecsányi vádjaira reflektál, amelyekkel nem akar általánosságban foglalkozni, csak az őt érintő állításokra tér ki. Az, hogy ő a Pasics-listán szerepel, közönséges misztifikáció. Ő a külpolitikával soha sem foglalkozott, csak belső horvát politikával és mindig az 1868. évi alaptörvény álláspontján állt. Nyugodtan vár min­den ellene irányuló eljárást. K­artos János: Tiltakozik az ellen, hogy a nagytőke a kereskedelemben, ipar és gaz­daságban egyre nyomasztóbb hatást tesz. Maximálni kell a kereskedelmi és iparcikkek árait. Választójogot követel a hősöknek. A jelentést nem veszi tudo­másul. Szmrecsányi György: Ismételten és utoljára hivatkozik arra, hogy az ő általa bemutatott ada­­­tok és akták nem­ hírlapi pletykák, nem­ politikai hajszára készültek, hanem a katonai hatóságok Szerbiában szerezték azokat. Nem mondta, hogy a szerbek és horvátok nem teljesítik kötelességü­ket a hazával szemben, ennek éppen ellenkezőjét mondta, a nép jó, csak azokat kell megbüntetni, akik fanatizálták a népet. Urmánczy Nándor: Egy hirdetés van nála, a múlt évről való, mikor a budapesti kávéházakban eltiltották az uzsonnakávét és arról szól, hogy a kávéházban tilos kávát a vendéglőben lehet elfo­gyasztani. Ilyen előrelátás jellemzi a kiadott há­borús rendeletek nagy részét. Mikor nálunk egy értekezleten először vetődött fel a kenyérjegy terve, a kormány képviselője azt lefújta. A háború által fölvetett szociális problémák terén a kezdet kezdetén vagyunk ma is s ez különösen a hadi­segélyek kérdésében nyilvánvaló. Az árdrágítást il­lusztrálja több példával. Az élelemiszerhamisításról szól, az élelmiszerhamisítók fenevadak, akik csak azt tartják szem előtt, hogy minél előbb és minél több pénzt harácsoljanak. Áttér az új közélelme­zési bizottságra, e bizottság centralista intézmény­e nagyon tágkörű­nek tartja azt a megállapítást, hogy a bizottság­nak nincs intézkedési hatalma, de javaslatokat teh­d a kormánynak. Kultuszpoliti­kai kérdéseket fejteget. Olyan "egyhangú a kul­tuszminiszterről az egész országban kialakult vé­lemény, hogy csodálja, hogy ő még nem vette ezt észre. A tanítók kérdésével csak akkor foglalko­zott, mikor nagy volt már a panasz. A tanítókat a hadseregben közönséges munkára alkalmazták, voltak, akik kulikus munkát végeztek. A vidéken százával vannak iskolák, ahol szünetel a tanítás, mert a tanító bevonult. Szóváteszi, hogy az újvi­déki szerb gimnázium újra megnyílt. Mennyi ma­gyar vér folyt el a nagyszerb ábrándok miatt s mig a bácskai magyar iskolák küzködnek, az új­vidéki szerb gimnázium nyugodtan folytatja mű­­ködését. Jobb tenné a kultuszminiszter, ha in­kább külpolitikai cikket írna, vagy a természet­tudományoknak szentelné figyelmét. A kormány a meghódított területek kor­mányzata dolgában megállapodott az osztrák kor­mánynyal s e szerbit a meghódított orosz terüle­ten kizárólag osztrák, a szerb területen kizárólag magyar a közigazgatás. Oroszországban ez így is van, de Szerbiában egy osztrák-cseh-horvát rend­szer működik. Idézi a belgrádi német újság vezér­cikkét Kramarzról a cikk elítéli Kramarzot, de kérdi, nem jöhetnek-e olyan idők, amelyek Kra­marzot igazolják. A belgrádi kormányzóság épüle­tén osztrák és német lobogó leng, a magyar tiszt­viselők is németül imák. A monarkiáért és a ki­rályért a legtöb­bb­ áldozatot a magyarság h­ozta a világháborúban A monarkiát a magyarság ereje tartja fenn, az egységes magyar nemzet a legha­talmasabb támasza. De az osztrák politika irány­adó tényezői még most is abban a hitben élnek, hogy érdekük, ha erőszakosan lépnek fel velünk szemben. Az erdélyi helyzetre tér át. Az ő szülőfalujá­ban egy magyar honvédhadosztály van és a pa­rancsnokságon öt fekete-sárga zászló lobog, a fel­írások pedig németek, öt darab magyar királyi sárga-fekete honvéd-lobogó szemtelenkedik ottan. Kiadtak egy kis vacak könyvecskét, a honvéd szolgálati szabályzatot, amelynek 13. pontja sze­rint a sárga-fekete a honvédség zászlaja. A tör­vény viszont magyar nemzeti szinű zászlót ír elő. Egy erdélyi faluban Vilmos császár születése nap­ján kitűzték a német, az osztrák, a bolgár és a török lobogót, csak a magyar hiányzott. Mahol­nap rájövünk arrra, hogy a honvédelmi miniszteri állás csak tárcanélküli miniszterség. Egyik osztrák népfelkelő zászlóaljban a legénység két­harmad része magyar. Egyik magyar népfelkelő vasútbiztosító osztagnak német bélyegzőt csinál­tattak, holott a törvény szerint a népfelkelés szol­gálati nyelve a magyar, de ezt a legutolsó kekes cseh főhadnagy is felrúghatja. Ezek a példák már abszurdumok. A magyar királyt a koronázás nap­ján hat órakor elutaztatták, azóta tizenkét órára szégyenszemre itt volt. Egy negyedévből tizenkét órát töltött itthon. A jelentést nem veszi tudo­másul. Az elnök: Minthogy több szónok feliratkozva nincs, felteszi a kérdést, tudomásul veszi-e a Ház a miniszterelnöki jelentést, vagy nem. A jelentést a Ház 93 szavazattal 59 szavazat ellenében tudo­másul vette. A Palugyay Móric, Szterentyi József, Frey Já­nos, Csemer István, Pető Sándor, Huszár Károly és Kelemen Béla által beterjesztett javaslatokat a Ház nem fogadta el. , Az elnök bejelenti, hogy az összeférhetetlen­ségi állandó bizottság a Persián Ádám hírlapíró által Lengyel Zoltán ellen tett összeférhetetlenségi ügyben az eljárást beszüntette. Ezután az ellenzék indítványának indokolása került sorra, azután a báró Pap Géza ügyében ítélkező összeférhetetlenségi zsűrit sorsolják ki. Ez ügyekkel lapunk más helyén foglalkozunk. A Ház legközelebb­i ülését április 12-én este fél hatkor tartja­ napirenden a Hegedűs Loránd ügyében ítélkező összeférhetetlenségi zsűri kisor­solása. Az ülés fél nyolckor ért véget, f ((' • Akkor mindjárt elutazhatna. Egyelőre csak vitte a lába kifelé, nézett az égre meg a föld­re, még ebédelni is elfelejtett. Ilyen lelkiálla­potban nem is lehetett ebédelni. Leült egy padra. Most látta, hogy már a városon túl van, a kálváriánál. Itt kissé megkönnyebbült, levette a kalapját is, boldog volt, hogy háta mögött maradt minden, ami untatta. Csak igazán történne valami. Annyira szenvedett ettől a vágytól, hogy rosszul lett, határtalan türelmetlenség gyötörte, hogy legalább pár napra szabaduljon ebből a fészekből. Kicsit föllélegzeni, körülnézni a világban, mindégy­, milyen rímen, az élet vagy a halál nevében, csak el innen. Fölugrott a padról, a városba ment és csomagolt. Némán lépett be a barát­jához. Nem sokat kellett magyaráznia. Ger­gely mindent megértett szó nélkül is, át­ölelte, azt mondta, hogy legyen férfi. Mátyás erős volt, csak arra kérte még, diszkréten ke­zelje az ügyet és elutazásáról senkinek se szól­jon. Gergely meg is tette kötelességét. Egy szót se szólt, de a sárosváriak másnap min­dent tudtak. Harmadnap pedig, hogy vissza­érkezett, csöndes részvéttel fogadták. Különösen az indította meg a várost, hogy ü­gy viselkedett, oly egyszerűen, mintha egy­általában semmi se történt volna. Csak lila nyakkendőjét cserélte föl feketével. Naponta megjelent a színházban, a vendéglőben, este sétált a korzón, többnyire egyedül. Minden­esetre kevesebbet beszélt, mint v­annak előtte. Hallgatta a vádakat, szótlanul. Ismerősei kímé­letesen magára hagyták. Nem hozták eszébe a szomorú esetet, a friss sebet nem akarták feltépni, a kíváncsiak se mertek érdeklődni, pedig nagyon szerettek volna a menyasszony kiléte és a temetés körülményei iránt. Az volt minden, hogy melegebben szorították meg a kezét és valamit mormogtak, amit nem értett. Ha pedig olykor-olykor mégis akadt valaki, aki közelében próbált férkőzni, minden fölvilá­gosítást megtagadott. Minek arról beszélni, istenem, minek. Hogy pár hét elmúlt, mégis sokakat aggo­dalomba estett az elvonultsága. Különösen az asszonyokat. Attól tartottak, hogy amilyen túlzott, még valami bolondságot követ el s nem tehetett­ olyan semmiséget, h­o­gy ne talál­ják jelentősnek. Ha kérdezték, hogy és mint van, szárazon azt felelte, hogy jól van, egé­szen jól. De mennyi minden lappangott ebben a válaszban. "Ezért figyelmessé tették a patikus­segédet, hogy ne adjon neki mérget. Egy leány látta, ami itt a mezőn sétált, a vas­úti sínek mellett. Gergely pedig felfedezte, hogy az éjjeli szekrénye fiókjában töltött forgópisztolyt ,rejteget. Sikerült kicsalnia, igen ravasz fogásokkal. Mátyás odaadta s kí­vánságára becsületszavával fogadta, hogy nem szerez ujat. A társadalom mindent elkövetett, hogy megmentse. Gyakran hivták lányos házakhoz uzsonnára. Mátyás ilyenkor egy zsöllyébe süppedt, valamely kevéssé világos sarokból nézte a boldog fiatalságot s mosolygott is a lábbadozók halvány mosolyával. Asztalbontás után öreg Urak veregették a vállát, megropog­tatták a csontjait és magyaros közmondásokat idéztek, ejh-h­ajd, az életről, az időről, mely szomorúságot és örömet egyformán eltüntet és minden sebet behegeszt. Kávéházakban is látták. Egy széplelkű­ festékkereskedő pün­kösdkor pezsgőket nyittatott, Mátyás mellé iitette a cigányt és egyenesen az ő fülébe muzsikáltatta a szomorú fűzekről meg a sir­halmokról szóló nótákat, melyeket pilla­rebbenés nélkül hallgatott. Érezte, hogy min­denki szeme rátapad. Az öregebb hölgyek lorgnon-jukon át figyelték. Láttad, meg se mozdult, egy könyet se ejtett, csak katta a pezsgőt és a poharát földhöz vágta. Hajnal felé ment haza innen. Elhaladt a városi park mellett, hol a bodzafák bujálkod­tak, nehéz, érzéki, majdnem állati szagok­ban. Sok mindenféle illat vegyült össze. A szerb­ templom felől a szél orgonák és olaj­fák parfümjét sodorta. Úgy ontotta fűszerét a tavasz, mint egy drogéria. Mátyás a része­gek fontoskodásával elmélkedett az életről Ha számot vet magával, tulajdonképpen meg van elégedve, a pesti út óta nem érzi magát oly egyedül, érdekli ez is, az is, úgy találja, hogy még itt is lehet élni, valahogy. Sokszor új színben mutatkozik a világ is, akár csak diákkorában. Ami a halált illeti, az bi­zony meglehetősen szomorú dolog. Szent Jób mondja, hogy az élők úgy emlékeznek vissza a halottak arcára, mint álomban látott képekre. Aki élt és meghalt, éppúgy nincs, mint aki nem is élt. Mind a ketten egyformák. Az ő menyasszonya is. Végre mindenki úgy segít magán, ahogy lehet. Végigment az udvaron, hol vékony fák fáztak a hajnali holdfényben, kezében a kulcscsal botorkált a csigalépcsőn, föl a hónapos­ szobájába. Innen nehéz lenne lecepelni a koporsót, gondolta, és újra a menyasszonyán járt az esze. Amint lába alatt dobogtak a korhadt falépcsők, már félni is kezdett, komolyan s­érült, hogy fülért és ki­nyitotta az ajtót. — Szegény — mondta fanyarul, mikor az ágyára ült, ugy, hogy nem tudta, kire is érti, — szegény — és könynyel lelt, meg a­ szeme. PESTI NAPLÓ 1917 iSpriEs * Budapest, március 3. K­eb?Is.Sierg államtitkár kolozsvári programal­beszéde. Kolozsvárról jelentik: Gróf Klebelsberg Kuno államtitkár szombaton reggel ideérkezett. Az államtitkár programmbeszédét vasárnap­ dél­előtt mondja el. Gróf Klebelsberget előreláthatóan egyhangúlag választják meg a második kerület képviselőjévé.

Next