Pesti Napló, 1917. május (68. évfolyam, 113–138. szám)
1917-05-01 / 113. szám
Budapest, 1917. 68-ik évfolyam. 113. szám. Kedd, májusi , BLOFIZETESI ÁRAK: nMkMpH mm ••• •mm^mm J^ APRO HIRDETÉSEK ÁRAI: BSL:.. rrT ijnCTT VT li TIT fi Ety hóra... . . 30 „ Bg^ • B M B B^^ B B B HkiabekmMmiter JXJmltásMi, JL JLiOJL JL IijCjlJL JLiU Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár út 55. A francia hadügyi bizottság elégedetlen a katonai eredményekkel • Petain kinevezésének okai Petain tábornoknak, egy hadcsoport parancsnokának a francia vezérkar főnökévé való kinevezése, előtörténetéről a Corriere della Sera a következő értesüléseket hozza: Ez a rendszabály a parlament hadügyi bizottsága élénk befolyásának eredménye, amely bizottság annak idején Maginot, a jelenlegi gyarmatügyi miniszter elnöklésével Joffret is letétette Milano, április 30. a főparancsnokságról. .A hadügyi bizottság elégedetlen az utóbbi hetek katonai eseményeinek lefolyásával és egyik tagja, Dalbiez radikális szocialista képviselő ezirányban interpellációt jelentett be a kamarában. Ribot miniszterelnök Nivelle eddigi generalisszimuszt Párisba hivatta és a minisztertanács ez ügyben több ülést tartott Poincaré elnökletével. Május 1. fegyverszünet napja "".' I i Stockholm, április 30. A Stockholm Tidningen pétervári jelentése szerint a munkás- és katonatanács ' május elsejére általános fegyverszünetet ajánl. A bajor miniszterelnök a békekilátásokról - Gróf Hertting bajor miniszterelnök ma fogadta Neue Freie Presse egyik munkatársát és el-avatterőket mondta neki: 1 _ , ^ ,.). .. Bizakodással tekinthetünk a jövő elé. A nyugati nagy angol-francia offenzíva kudarcot vall és semmi más eredménye nincs, mint az, hogy újra sok ezer embert halálba kergetnek. A tengeralattjáró-harr hatása Angliában, Franciaországban és Olaszországban nap-nap után kínosabban érezhető. Az entente-államok közül Oroszország elsőnek vonta felelősségre volt kormányát e háborúval elkövetett bűnéért. Azonkívül úgy látszik, hogy az orosz nép az entente mértéktelen Bécs, áprils 30. annexiós programmját sutba veti és semmi kedve, hogy ezt a borzalmas háborút hódítások kedvéért beláthatatlan határokig folytassa. Ezzel Oroszország közeledik a központi hatalmak álláspontjához, amelyek az első naptól kezdve hangoztatták, hogy nem hódító hadjáratot viselnek s csak fnállásuk védelmére ésbiztosításáért back fligid? Ezt a cét el kell érnünk és el is fogjuk érni. Szerintem nincs már messze az a nap, amikor a többi entente-hatalom is meghiúsultnak fogja látni minden megsemmisítő és hódító tervet. Addig is ki kell tartanunk és el kell viselnünk a háború elkerülhetetlen nélkülözéseit. • Oroszország negyvenmilliárd rubel hadiadóssága Stockholm, április 30. Az orosz pénzügyminiszter nemrég Moszkvában beszédet mondott, amelyben kiemelte, hogy az elmúlt régime az országra 40 milliárd rubel adósságot hagyott. A miniszter az adórendszer megváltoztatását tervezi. Óvoda írta: Kosztolányi Dezső Anyai nagyanyáim, aki föltűnően rövidlátó volt, egy reggel átjött hozzánk és igy szólt az anyámhoz: — Ezt a gyereket is óvodába kellene adni. Az a gyerek, akiről beszélt, én voltam. Kis nádszéken ültem, a galagonyabokor alatt és vajaskenyereztem. Nea tudtam, jól hallottam-e, amit mondott. Lélekzetem elállt a haragtól. Sohase hittem, hogy így lehet beszélni egy emberről, legkevésbbé pedig rólam. Meg sem kérdeznek, csak elküldenek egy ismeretlen helyre, valahová. Gyűlölettel néztem a nagyanyámra. Szeme az ujjnyi vastag szemüveg alatt még zöldebbnek rémlett s tudtam, ő is gyűlöl engem. Akkor vettem észre, hogy arca csupa ránc és nemsokára meg fog halni. Nyomott hangulatban keltem fel a nádszékről, valami nagyon rosszat, eddig ismeretlent sejtve, de munkáihoz láttam és még elintéztem néhány igen sürgős dolgot, amelyet már igazán nem lehetett tovább halasztani. Kihoztam a kézitükröt, megvilágítottam vele a padlás szerelőlyukjait, melyekbe rongyok voltak gyömöszölve, a csatorna rostélyát, a szemétdombot. A kertben kettéharaptam egy pár keserű orgonalevelet. Innen az ebédlőbe mentem megnézni, él-e még az a katicabogár, melyet tegnap a pohár alá tettem. A padláson egy bádogkádba álltam és anélkül, hogy bármit csináltam volna, körülbelül egy óráig maradtam úgy, mozdulatlanul. Azt képzeltem, hogy hajón vagyok. Délben ebben a kálban leltek meg. 11a így egyedül, játék közben találtak, mindig elpirultam. Annyit tudtam, hogy játszani nem szégyen. De a nagyok mégis kinevettek, valahányszor csak elképzeltem azt, amit nem láttam. Ezért aztán a képzeletet, mint valami bánt, rejtegettem. Zavartan ültem az asztalhoz. Anyámat a padlásbeli jelenet meggyőzte, hogy tenni kell valamit, az ebéd végén közölte is velem, hogy holnap reggel már óvodába megyek. Szájamban elkeseredett a piskóta. Kiköptem a tányérra és nem tudtam többet enni. Fejemet a mellemre hajtottam. Hiába mondtam volna, hogy nem megyek, inkább kiszaladtam az udvarra. Itt halálos félelem szorította össze a szívemet. Lődörögtem ide-oda, azzal a titkos reménységgel, melyet a halálra itélt is érez, kivégzés előtt, hogy talán mégse történik meg az, ami feltétlenül megtörténik és valahogy megfeledkeznek az óvodáról. Később beborult az ég. Ideges szürkeség takarta el a lombokat. A félszerben egy sarokba ültem. Sötét és züllött lehettem, mint egy kis anarkista. Azon gondolkoztam, mit vétettem rövid életemben. Nem értettem, hogy miért visznek el hazulról. Lefekvés előtt pedig a nagytükörben még egyszer megnéztem vézna kis alakomat, melyet oly szánandónak találtam, hogy sírva fakadtam. Reggel a szokottnál korábban öltöztettek fel. Nagyanyám jött értem a piacról, egy fekete táskával, melyben zöldség és hal volt. — Hogy mi az óvoda, arról eddig nem igen tépelődtem. Egyetlen egyszer mutatták meg, de akkor elfordított arccal szaladtam Lazáig és az a szorongás mindannyiszor megújult, később is, mikor az óvodával fenyegettek. Igazat szólva, sohase hittem, hogy egyszer én is oda kerülök. Két görbe kis utcán kellett átmenni. Hamar odaértünk. Azt gondoltam, hogy sokkal messzebb van. Nagyanyám kinyitott egy rozoga faajtót, betuszkolt és visszarántotta a kilincset. Bent, a nagy-nagy udvar mélyén, egy földszintes ház állott, az akácfák közt, annyi ablakkal, melyet életemben sem láttam, előtte egy homokos játéktér, melyen egymástól alig megkülönböztethető, egyforma, torna inges gyerekek zajongtak, hasonlóak hozzám, kicsinyek és gyengék. Pár lépést tettem előre, majd újra megálltam, egymás felé forduló, csámpás lábakkal. Nem vettek észre. Végre egy nő jött, akiről megtudtam, hogy az óvodásnéni, kézen fogott és vezetni kezdett befelé. Reszketve toltam el magamtól. Később, nagyon bizalmatlanul, mégis vele mentem. Nem értettem, honnan ismerhet engem. Mert úgy viselkedett, mintha ismerne. Kérdezősködött erről-arról, megveregette arcom és tegezett. Gondolkozni kezdtem, ki lehet ő nekem és kiknek a nevében beszél. Arra jöttem rá, hogy semmi közünk egymáshoz, velem épp úgy alakoskodik, mint a többi fiukkal. Csak még azt nem tudtam, hogy mit akar. A földszintes házba vezetett, melynek puszta meglátása oly, borzalmasat hatott A magyar citadella Szabadság és béke májusfáját szeretnék feldiszíteni a világ népei a holnapi napon. Az orosz munkások és katonák bizottsága fegy-verszünettel akarná a karácsony és a húsvét fölé emelni a szabadságnak ezt a májusi ünnepét, amelynek nincs se legendája, se mondása, semmiféle mitológiája nincs, csak valósága és jövendője van ... Ehhez az ünnephez nem kell magyarázó rituálé, a földből fakadt, mint a tavasz. Egy napi fegyverszüneti Tudják-e, hogy ez az egy nap, a háború harmincnegyedik hónapjának volna első napja. Harminc- három hónapi dühödt zúzás és öldöklés után egy napi elnyugvás. Gondolják-e, hogy a harcosok elfelejthetik ezt a napot. Egy nap és az is csak egyetlenegy fronton, amikor szünetel a fegyverek járása. Egy napra szóló átmenő és részleges világbéke. Mi szegény szemünk számára káprázatnnk is túlgazdag. Egy nap. Na holnap kapjuk, a legtöbb. Mégis mi, akikben nincs erő, hogy higgjünk az egy lap csodatételében, ettől a hónaptól, a magyar nép régi kegyes nyelvén a Máltai hónapjától vártuk a világbékét. Május koronája volna a stockholmi szocialista kongresszus. Magyar,német, osztrák, svéd, dán, norvég szocialisták megjelenését biztosra is vesszük, nem merjük hinni, hogy az orosz proletarsalus kiküldöttei hiányozhatnának. De a francia pártvezetőség — híradás szerint — két szó-többséggel úgy határozott, hogy nea küld képviselőt Stockholmba. Két nyomorúságos szavazat! Hát azt hiszik, hogy egy szavazás véletlene, egy hitvány parlamenti rituálé elegendő arra, hogy a francia proletariátus egész nagy és nemes tömegét elzárhassa a világ