Pesti Napló, 1917. május (68. évfolyam, 113–138. szám)
1917-05-18 / 127. szám
Péntek A kormányváltozás előzményei Stockholm, május 17. Az orosz koalíciós kormány alakulásáról számos hír érkezett. Általában véve azt hiszik, hogy a szocialisták négy helyet fognak kapni az új minisztériumban. A jelöltek között különösen Szkobolevet és Ceretellit említik. Bolsevikinek is felajánlottak egy helyet. A hadügyminiszteri tárca ügyeit ideiglenesen Kanikovszky tábornok fogja ellátni, a tengerészeti minisztériumot Kedrov tengernagynak ajánlották fel. A kormány határozatát a duma viharos ülése előzte meg, amelyben Ceretelli hevesen bírálta a kormányt. (P. Ll) Skobelev részt vesz a zimmerwaldi konferencián Stockholm, május 17. A zimmerswaldi bizottság titkári hivatala a május 31-iki konferenciáról a következő jelentést adta ki: A Stockholmba összehívott zimmerwaldi konferencia meghívta a pétervári munkások és katonák tanácsát is. A tanács végrehajtóbizottsága közölte, hogy részt vesz a konferencián, abban a feltevésben, hogy ez előkészítése lesz a munkások tanácsa által tervezett konferenciának. Minthogy a nemzetközi bizottság ezt a felfogást magáévá tette, a munkástanács elhatározta, hogy a konferencián Skobelevvel képviselteti magát. Skobelev már úton volt Stockholmba, azonban nyilván a belső politikai események miatt megszakította utazását. A nemzetközi bizottság, hogy a munkások tanácsának a konferencián való képviseltetését lehetővé tegye, a május 31-re tervezett zimmerwaldi konferenciát elhalasztotta június közepére. Alexejev és Gurko lemondása Lugano, május 16. A „Morning Post" pétervári tudósítója jelenti, hogy Alexejev és Gurko tábornokok lemondtak állásukról. Az orosz miniszterválság Stockholm, május 17. Miljukov lemondása alkalmasint lehetővé teszi a koalíciós minisztériumot. Szkobelev alighanem belép a kabinetbe, ellenben Gorkij egyelőre alkalmasint nem vállalja a neki felajánlott oktatásügyi tárcát. A stockholmi konferencia előkészületei Stockholm, május 17. A németalföldi és skandináv delegátusok minden nap folytatják tanácskozásukat a nemsokára összeülő konferencia napirendjéről. A napirend során valószínűleg felszólítják a németalföldi és skandináv delegátusokat, hogy folytassák az előkészítő munkálatokat és gyűjtsenek anyagot. Az is a delegáció feladata lesz, hogy közeledést hozzon létre a szocialista pártok és a hadviselő hatalmak álláspontja között. A bolgár delegátusok holnap, az osztrákok és a magyar delegátusok pedig a legközelebbi napokban érkeznek ide. Ezekkel a delegátusokkal május 29-én kezdik meg a tanácskozást. A német birodalmi delegátusokkal folytatandó tanácskozás határnapját csak azután fogják megállapítani. Koholt hír bolgár különbéke-kísérlettől Szófia, május 17. Az orosz sajtó azt a hírt közli, román lapok nyomán, hogy Svájcba bolgár megbízottak érkeztek, akiknek az a küldetése, hogy a különbéke alapján béketárgyalásokat eszközöljenek ki, mivel a Bulgáriában kitört nyugtalanság miatt a különbéke elkerülhetetlen. Az állítólagos nyugtalanságokról szóló legendákat elég gyakran megcáfoltuk, úgy hogy fölösleges is még beszélni róluk. Ami pedig az úgynevezett bolgár békeküldötteket illeti,, ezek csupán e hírek kitalálóinak képzeletében élnek. Bulgária sohasem gondolt még arra a lehetőségre sem, hogy szövetségeseitől megváljék. A kancellár beszédének hatása Londonban Hága, május 16. A Hollands et Nieuws Bureau londoni levelezője jelenti a következőket: A kancellár beszédét annak jeléül tekintik, hogy a központi hatalmak a végletekig menő harcot óhajtják, de a legtöbb vezércikkben hiányoznak most a szokásos támadások Bethmann Holbweg ellen és csaknem valamennyi újság nyugodt hangon ír róla. A kancellár beszédének súlypontja: az Oroszországhoz intézett csábító szó nagyobb halást keltett volna, ha azzal egyidejűleg nem válik ismeretessé a munkások és katonák tanácsának az a határozata, amely csatlakozik az ideiglenes kormánynak a front katonáihoz intézett figyelmeztető szózatához, hogy mindvégig ki kell tartani. Mindenki jegyezzen hazáskölcsönt! PESTI NAPLÓ Tffti. MÍJUS TK A magyar alumínium Nagyvárad, május 14. A Kőrös partján már valamivel többet tudnak a magyar aluminiumércről, mint egyebütt az országban. A lapokban csak itt-ott jelenik meg egy rövid újsághír. Szó van bennük gördülő vagyonokról, amelyek viszik a bauxitot Svájcba, vagy Németországba. Máskor egy magyar (!) társaság alakulásáról olvasunk és örömmel állapítjuk meg, hogy a nyersanyag idehaza való feldolgozása sem késhet már sokáig. Aztán olvasunk tudós fejtegetéseket a bihari bauxit-hegyek kimeríthetetlen gazdagságáról. Kár, hogy a tudós, aki írta, nem járt itt a helyszínen és nem vizsgálta meg azokat. Aztán megint olvasunk mérlegeket, nagyszerű, szédítően jövedelmező társaság mérlegeit, amelyeket külföldi alumínium-vállalat ad ki ; 150—200%-os jövedelemről van benne szó, sok tízmillió jövedelemről, alaptőkefelemelésről, ami úgy történik, hogy a társaság fizeti be a felemelt alaptőkét a részvényesek helyett. Ezt az utóbbi nagyszerű mérleget a „Neuhauserni Alumínium-Társaság" adja ki, amelynek vagyonleltárában szerényen ott húzódnak meg a „magyar" bauxit-vállalat összes papírjai is. Magyarországon műveletlen embernek tekintik, aki Spanyolország hegyeiről, folyóiról nem tud tüzetesen felvilágosítást adni. Ellenben saját földünk gazdagsága iránt véghetetlen közönyösséget tanúsítunk. Így történik meg aztán, hogy két-három esztendő óta, amióta a háború tart, szemünk láttára viszik ki a nyers aluminium-ércet az országból, azt tudjuk, azt látjuk csak, hogy mindig, a legnagyobb vagyonhiány és forgalmi zavarok idején is van egész vonat, mely a bauxitot kiviszi tőlünk. Külföldi társaságok jelentéseiből olvasunk ennek a bauxitnak óriási hasznáról, olvassuk, hogy a svájci társaságnak Franciaországban sequesztált nyersanyagát a magyar bauxit teljes mértékben helyettesíteni tudja. De hogy mi haszna van abból az országnak, hogy ez a magyar ásvány nyers állapotban megy ki tőlünk, hogy egyáltalában milyen készleteink vannak, hogy nem fenyeget-e az a veszély, hogy a legkönnyebben kitermelhető, napfénynél levő készletek feltárása után a termelés a jövőben csak nagy költséggel, vagy egyáltalában nem lesz űzhető — arról semmit sem hallunk. Hol vannak a kormány szakértői, akik alapos helyszíni felvételt űznének? Megengedhető-e ilyen rablógazdálkodás az ország egyik legfontosabb ásványi kincsével? Nem tart tőle a kormány, hogy az óriási tömegben exportált magyar érc háború után hosszú időre függetleníteni fogja a külföldi vállalatokat a magyar nyersanyagtól? Ha a háború alatt nem gondoskodik róla a kormány, hogy a feldolgozásra a gyárak idehaza berendezkedjenek, amikor még a készárunak óriási ára van és nyersanyag máshonnan be nem szerelhető, amikor bauxitbányáink még kevés költséggel kiaknázhatók — akkor hogy gondolja, hogy háború után, mikor a nagy konjunktúra megszűnik, akkor a gyárak erre inkább kaphatók lesznek? Két „magyar" társaság alakult: a Magyar bauxit rt.-nak (a Neuhauseni alumínium rt. tulajdona) fényes nevű igazgatósági tagjai a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezetőségéből állanak. De itt úgy tudják, hogy a társaságnak csupán bankárja a Kereskedelmi Bank. Ez a bankházi tevékenység is egészen jelentéktelen. A társaság, helyesebben svájci anyavállalata, épített sodronypályát, vasutat, saját organizációját hozta be és saját szervezetével viszi ki a Svájcba a nyers bauxitot. Az abból készült alumíniumot — mily arányban, azt ugyan minálunk senki sem ellenőrzi, — a svájci társaság a központi hatalmak területén adja el. A másik magyar társaság, a Magyar aluminium rt. Ez a Hitelbank égisze alatt jött létre. Részvényei tudomásunk szerint a Hitelbank és az alapítók kezében vannak. A társaságé több fontos területnek a zárt kutatási joga. Legnagyobb és legkomolyabb terület a Júdvölgy. Ennek a társulatnak azonban semmiféle organizációja sincs. A bauxitot szállítja német kereskedőknek, akik azt a német „Metallzentrale" megbízásából vásárolják. Azaz — bocsánat — nem is a társaság szál- ttja. A haurilot szállítják egyes vállalkozók, akiknek van vasútjuk fakitermelés céljaira. Ezek a vállalkozók felásatják, keskeny vágányú vasúton kiszállítják, aztán a porosz vasúti kocsikba belerakják az alumínium ércet. Mit szállítanak, mekkora értéket, ha nem tudják. A „magyar" társaság sem tudja, mely a jogainak átengedéséért vagyononként kap valami bányabért. A magyar kormány sem tudja, mely a kitermelési jogot nem kötötte az idehaza való feldolgozás kötelezettségéhez és amely korlátlanul engedi kivinni az ércet, anélkül, hogy tudná, mennyi abból a „hadi érdek" és mennyi a külföldi vállalatok üzleti érdeke. Abban a nagyjövőjű szép városban, amely ipari fejlődésről álmodik, Biharország fővárosában, a Tiszák rezidenciájában, felháborodással beszélnek arról a rablógazdálkodásról, mely a kormány elnézése mellett, szemeik előtt viszi el jövő iparunk nyersanyagát. Bárkányi Béla A villamos alkalmazottak bérmozgalma Megírtuk csütörtökön, hogy a Városi és Közúti villamostársaságok alkalmazottainak vasárnapra tervezett gyűlését a rendőrség betiltotta. Az alkalmazottak mindennek ellenére elhatározták, hogy a megkezdett akciót folytatni fogják. A mostani mozgalom alapját négy évvel ezelőtt vetették meg, amikor a Közeli Társaság alkalmazottjait— mivel csekély fizetésükből megélni nem tudtak — küldöttség útján kérték Sándor Pál vezérigazgatót, hogy segítse őket nyomorukban. A háborús viszonyok teljesen lehetetlenné tették az alkalmazottak megélhetését. A tizenhat év utáni száztíz koronás maximális fizetés valóban nevetségesen kevés. Az elkeseredés napról-napra növekedett, az alkalmazottak két hét óta naprólnapra különböző remisekben értekezleteket tartottak helyzetük javításáért. Pozitív határoztot azonban csak e hónap bikén tartott értekezletükön hoztak, amikor elhatározták, hogy a „Villamos" című szaklapot ismét megjelentetik és ügyüket rábízzák a minden végállomásról választott egy-egy bizalmi férfire. A gyűlésre, mintegy válaszul, csütörtökön reggel megjelent Sándor Pál következő felhívása: Értesítés A Közeli Vasút összes személyzetéhez! Tudomásomra jutott, hogy alkalmazottaink egy része háború okozta drágaság enyhítése szempontjából értekezleteket tartott. Megnyugtathatom az összes alkalmazottakat, hogy anyagi helyzetük lényeges javítását már korábban elhatároztam és az erre vonatkozó tanulmány folyamatban van. Erről különben az igazgatósághoz menesztett küldöttség már napok előtt értesült és arról is, hogy a személyzet javára teendő intézkedések visszamenőleg május hónap 1-től számítva fognak foganatosíttatni. Minthogy az erre vonatkozó számítások alapjául szolgáló adatok feldolgozása még rövid időt igényel, elvárom, hogy a személyzet mindaddig, amíg ezen, a helyzetük javítását célzó intézkedések közölhetők lesznek, ezt higgadt türelemmel be fogja várni és külső elemek beavatkozása által magát befolyásoltatni nem engedi. Ez annyival is inkább hiszem, mert eddig is már többször beigazoltam, hogy a személyzet sorsát szívemen hordom és minden felszólítás nélkül a személyzet érdekében olyan alapvető intézkedéseket tettem, amelyekkel a személyzetnek minden más hasonló vállalatéval szemben, a mai súlyos viszonyok között is elviselhető helyzetet biztosítottam.A háború okozta nehézségeket teljesen kiküszöbölni, sajnos nem áll módomban; ezekből mindenkinek ki kell a maga részét venni, de amit ennek enyhítésére tehetek, ezentúl is meg fogom tenni. Budapest, 1917 május 16. Sándor Pál, vezérigazgató. Ezzel az értesítéssel szemben a munkásság elhatározta, hogy memorandumot intéz a villamosvasutak vezetőségéhez, melyben mozgási szabadságot és fizetésemelést kérnek. A memorandumot elküldik gróf Tisza István miniszterelnökhöz és a Vasúti és Hajózási felügyelőséghez, hogy ezek támogatásávalkapják meg megélhetésük biztosítékát