Pesti Napló, 1917. június (68. évfolyam, 139–164. szám)

1917-06-01 / 139. szám

csak egy átmenetnek az idejére. Mert mi nem elé­gedhetünk meg azzal, ami másutt és más körülmé­nyek között talán megfelelne, hogy egy átmenet fejére biztosítsuk a gazdasági tevékenység folyto­nosságát: nekünk a gazdasági tevékenység folyto­nosságának biztosításán kívül gondoskodnunk k­ell arról, hogy ez a tevékenység sokkal foltozottabb és erőteljesebb legyen, mint volt eddig. Olyan óriási terhek nehezednek reánk, amelyeket sem a földbir­toknak, sem a házbirtoknak a hozadékából, sem tőkénk jövedelméből fedezni nem tudunk. (Igaz, úgy van!) Egy fedezetünk van és ez a fokozott munka. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Attól függ Magyarország jövője, hogy tudunk-e fokozottabb munkát kifejteni, igen vagy nem. Tisztelt uraim! Ennek a fokozott tevékenység­nek a gazdasági élet minden ága­zatában kell meg­indulnia. Amidőn többtermelésről beszélünk, akkor a mezőgazdaság körében valódi, intenzív munkát, ipari és helyes kereskedelmi fejlődés nélkül el­képzelni nem le­het, aminthogy ipar és kereskede­lem sem virágozhatok a mezőgazdaság többterme­lése nélkül. Thrtem uraim! Minden államban gondoskodni kell arról, h­ogy a műépítészet, mely a műiparral és a művészettel oly szerés összeköttetésben van, bizonyíts terjedelemben folyton műveitessék, mert annak fennakadása a nemzeti erőnek és a művé­szetnek a gyengülését jelenti. Ezen, normális vi­szonyok között is szem előtt tartandó szemponto­kon kívül azonban foglalkoznunk kell most E Az épí­tészeti iparral azért, mert mint helyesen jegyezte meg elnökünk, a lakásszükséglet általános az or­rzágban és a fővárosban immár ínséggé fejlődött ki. Elsőrangú feladatunk itt gondoskodni arról, hogy a közönséges szükségletnek megfelelő lakások a mi társadalmi erőnkkel arányban álló áron áll­janak rendelkezőre. Ha nézzük, hogy hol fenyegető a veszély, azt látjuk, hogy a kislakásoknál, a mun­káslakásoknál a legfenyegetőbb. (Igaz, úgy van!) Én mélyen sajnálom, ahogy az az akció, amely im­már tíz esztendeje megindult, félbe­hagyatott. Bár­mi­ly fontossággal bír is a középlakások­nál felme­rülő igényeknek helyes és olcsó kielégítése, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a tulajdon­képpeni baj, az elsőrendű szükséglet, a kislakások­nál merül fel. S hiába beszélünk a fokozott munka szükségességéről, józanul a közönséges munkát sem járhatjuk attól az iparostól, aki fáradtan nem tudja fejét lehajtani tisztes otthonban. (Hosszan­tartó helyeslés és taps.) Tisztelt értekezlet! Noha a dolog természeté­nél fogva elsősorban az elvi kérdéseket kell tisz­tázni, mi nem elégedhetünk meg csak azzal, hanem a részletes munkára is át kell térnünk, meg kell jelölnünk azokat a szempontokat, amelyeket az építészeti ipar, a nyersanyag előállítása, beszerzése, felhasználása, a rokon iparágak terén követni kell. Látjuk, hogy minden államban az úgynevezett át­meneti gazdaság szervezésére kormányszervek ál­líttattak fel. Nálunk annál nagyobb szükség volna ilyen szervezetre, mivel, mint említettem, nekünk a gazdasági tevékenység folytonosságának­­ meg­óvása mellett a gazdasági tevékenység fokozásáról kell minden áron gondoskodnunk. Magunk azért nem alakítottunk ilyen szervezetet, mivel hatósági intézkedések nélkül ez a szerv legfeljebb kívánsá­gainkat juttatná kifejezésre, holott nem erre, ha­nem kívánságaink effektuálására, a lakásínségnek a megszüntetésére van sürgős szükség. (igaz! Úgy van!) Tulajdonképpeni feladatunk akkor fog elő­állani, amikor már ezt a szervet felállították, ami­kor iparáganként és foglalkozásonként részletesen jelölhetjük meg a sürgős megoldást igénylő fel­adatokat. Ezzel az elhatározással térjünk át a munkára, abban a meggyőződésben, hogy nem egyéni igényeknek, egyéni szükségleteknek a kielé­gítéséről van szó, hanem Magyarország jövőjéről. Induljon meg a munka, Magyarország jövőjének akarunk önzetlen munkásai lenni.­­Hosszantartó, élénk éljenzés és taps.) Építésgazdasági szervezet A beszéd elhangzása után Almássy Halo­sh Lóránt előadta a Mérnökegylet előkészítő munkás­ságának történetét. Utána Steiner József előadó előterjesztette az egyesület határozati javaslatát, amely kimondja, hogy az értekezlet azzal az elő­terjesztéssel fordul a kormányhoz, hogy a lakás­építés és általában az építkezések ügyeinek intézé­sére állítson fel az illetékes szakkörök bevonásá­val, kiterjedt hatáskörrel felruházott átmeneti épí­tésgazd­asági szervezetet és tegye annak feladatává: 1. Lakók és háztulajdonosok, építtetők az épít­kezéssel foglalkozók, általában az építkezési kérdé­sek iránt érdeklődők minden idevágtó kérdésijén való tájékoztatását és hatékony támogatását ; 12. a h­alósságok is magánosok által való­ak;kis­építésnek előmozdítását olcsó hitel, megfelelő adó­politika, az építkezési szabályzatok útján adandó könnyítések, valamint egy­üti alkalmas intézkedések által, különös tekintettel a munkás- és tisztviselő lakásokra és az építkezéseknek a szükség sze­rint való sorrendjére ; 3. építőanyagok, építőfuvar, munkaerő és a építkezés minden szükségletének alkalmas eszközök­kel és módokon való előteremtését és a háború után felszabaduló összes építőanyagok, szerszámok és szállítóeszközök Magyarországot megillető részéne­k biztosítását és arányos elosztását, •t. a közhivataloknak magánházakból való kite­lepítését, a lefoglalt bérlakások rendeltetésüknek való visszabocsátását és e célból a hatósági intéz­kedések mielőbbi megindítását. Vázsonyi Vilmos a főváros nevében örömmel üdvözölte a Mérnökegyesület akcióját. Jó jelt lát abban, hogy a lakásépítés akciójának élén Weker­lét látja, azt a férfiút, aki a lakáskérdésnek fontos­ságát és jelentőségét legelőször ismerte fel. Beszél azután a lakások építésének előmozdítását célzó adómentességről. Adókedvezményt csak a annak kell megadni, aki egy- és kétszobás lakások építésére kötelezi magát és aki megelégszik házának normá­lis jövedelmével. A lakásnyomor enyhítése szem­pontjából fontos, hogy az állam vegye kezébe az anyagtermelés ügyét és vessen véget a kartellek uzsoráskodásának. Új közlekedési vonalak létsíté­sét sürgeti és a külső relációk viteldíjának leszál­lítását. A határozati javaslatot szívesen fogadja. Goda Géza, Bálint Zoltán és Spiegel Frigyes után Polónyi Géza szólalt fel. Polónyi szerint elér­kezett az ideje annak, hogy megállapítsák végre a­za, hogy a tisztességes háztulajdonosoknak és a tisztességes lakóknak az érdeke azonos. Dr. Halom Dezső és Katona Béla után gróf Batthyán­­y Tivadar az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete nevében szólalt fel. Helyesli a benyújt­­ott határozati javaslatot, de osztja azt­­a felfogást is, hogy állami szervre is szükség van, hogy a la­kásínség kifogáson segítsenek. 11 m­unk­ások álláspontja A Xlagyarors­zági Munkások Szövetsége nevé­i­ben Garttos Sándor szólalt fel ezután és k­ijelent­­­­tte, hogy a benyújtott határozati javaslatot köl­dői nevéba i i is elfogadja. Ezt azzal indokolja, hogy m­­n­a Budapesten tizenegyezer házban 175.000 lakás van és ezekbel i1 helyezkedik el a főváros lakossága. Már a háború előtt is Budapest állott a legros­­szabb­ul a lakátzsúfoltságok tekintetében az összes eur­ópai városuk között. Most a háb­orúban, mint hogy a békeidőben éven kint keletkezett 1400 új lakás elmaradt, s a helyzet lényegesen rosszabbo­dott. Polónyival szem­ben, aki a bevándorlásról beszélt, azt fejtegeti, hogy a lakáskérdés nem ír adókérdés, hanem­ szociális kérdés. A főváros tel­jesen speciális helyzetben van, mert itt összponto­sul a hadseregnek szrsgáló üzemek legnagyobb része s ezért a muntaerő bevándorlása okozza a lakásínséget. A legfontosabb dolog a kislakások­ szaporítása. Dr Fenyő Miksa, a Magyar Gyáriparosok Or­­szágos Szövetsége nevében. Szájbéry Gyula a ház­tulajdonosok nevében beszél, Bródy Ernő kép­viselő viszont a lakók érdekeit védi. A határozati javaslat elfogadása Több felszólalás után Wekerle Sándor elnök konstatálja, hogy az értekezlet a benyújtott hatá­rozati javaslatot változatlanul elfogadja. Szüksé­gesnek tartja a javasolt bizottság sürgős megala­kítását, amelynek pernanenciában kell maradnia. Indítványozza, hogy kérjék fel a Mérnökegyesület­­et a bizottság meg­ala­kítására, javasolja továbbá­, hogy felterjesztéssel éljenek a kormányhoz. A biz­zottságnak feladata, hogy a kérdés minden részlé­­tjébe behatoljon, az érdekelt iparokban teend­ő in­­tézkedéseket részletesen bírálja meg és kész pozi­­tív javaslatokkal járuljon a megalakítandó szerv elé, amelynek létesítését a kormánytól kérni kell Hauszmann Alajos a gyűlés nevében kösz­­­­­netet mondott Wekerle Sándornak az érdeklő-­­désért, amit a lakásépítés és építkezések kérdése iránt tanúsít. Ezzel az ülés Wekerle éljenzésével véget ért hogy gyorsabban guruljon lefelé. A venia le­genda megvonása körül belső komplikációk támadtak. A kultusz államtitkár, Merényi Viktor, egy klerikális gondolkodással meg­gyanúsított, nagyon hideg úr, de talpig ül, föl­kereste Füredyt és ezt mondta neki: — Kérlek szépen, azért jöttem be hozzád, hogy már egyszer velem is beszéljelek a ko­lozsvári ügyről. — De parancsolj — mondta nagyon szí­vélyesen Füredy gróf. — Ezt az ügyet ti az utóbbi hetekben po­litikai alapon kezeltétek. — Ha egyszer az fejlődött belőle! — Kérlek. De most már talán elég volna belőle. — Miből? — Abból, hogy itt büntetőexpediciók mennek ártatlan emberek ellen s aztán nép­ünnepélyt rendezünk, ökörsütéssel, elesett, sőt nem is elesett, hanem kivégzett emberek holt­teste felett. Füredy nem értette ezt az erélyes hangot. Nézett az államtitkárjára, aki nagyon higgad­tan beszélt tovább: — Kérlek, a politikán túl, vagy innen, van ennek az ügynek tudományos része is. Bennünket talán az is érdekelhetne. — Feltétlenül. — Olvastad te azt a Rózsa-féle állam­elm­életet? — Eddig nem, kérlek. Igazán nem volt időm. — Sándor olvasta? — Azt nem tudom. De aligha. — Na látod. Hát én olvastam. Nincs benne egyéb, mint aminek minden olyan államelméletben lenni kell, amely nem csukja be a szemét a jogbölcselet újabb és legújabb fejlődésével szemben.­­— De kérlek ... az az elmélet nemzet­ellenes ... és dinasztia-ellenes. — Ki mondta neked? — A közvélemény ... az interpelláció ... — Szóval, az a ti sftakitek és a többi sen­kik. Én elárulom neked, hogy az az államel­mélet csak annyiban nemzet­ellenes, amennyi­ben nem a mai értelemben vett nemzeti álla­mot veszi alapul. — És a dinasztia? — Dinasztiáról szó sincs egy államelmé­­­­etben. Uralkodóról van benne szó, minden­kori uralkodóról, s aki az államot, mint egé­szen magas egységet kezeli, az uralkod­ót is alárendeli ennek az egységnek. Ehhez Füredy grófnak nem volt kedve hozzászólni. Merényi folytatta: — A venia legendi megvonása, amit ter­veztek, már annyira gyilkosság, hogy még a politikai szempont sem igazolhatja. Ezt én már határozottan ellenzem. — De kérlek, talán .... — Ellenzem — mondta nyugodtasi Meré­nyi és már el is búcsúzott. Az intézkedés, a miniszterelnökkel való tárgyalás után mégis megtörtént. S ez a kor­mányon belül új helyzetet teremtett. Volt valaki, aki azonosította magát Rózsa Rezsővel. Ha tehát a közhangulat fent és lent az marad, hogy áldozat kell, volt kit kidobni a kormány hajójából. Füredy gróf nagyon kellemetlennek érezte; a miniszterelnök roppant örült neki. S mert a venia legendi megvonása után sem lett csend — az államtitkár jól hozta előre, hogy győzelmi ünnep feövett­ezik és az ellen­zék részéről a helyzet kiaknázása , s a mi-­ niszterelnököt még egyszer feltalálták Bécsbe, hogy mondja meg, ha a kellő intéz­kedések már megtörténtek, a közvélemény miért nem nyug­szik meg s miért kutat további felelősök után, a miniszterelnök igen nagy örömmel vitte Bécsbe Merényi Viktor lemondását, amit az ál­lamtitkár mindjárt e megtorlás nyilvánosságra hozása után adott át, de amelylyel a minisz­terelnök még taktikázott kissé. Merényit megkérte, hogy lemondását ne publikáltassa, az ellenzéki vezéreknek pedig, akiknek számára most már szintén ügy lett a Rózsa-ügy, megmondta, hogy még egy nagy­fontosságú s döntő jelentőségű személyi vál­tozás készül, csak nehézségei vannak még a kormánynak, mert nincs minden adat a kezé­ben azzal szemben, akire a koncentrált felelős­ség súlya hárul. A miniszterelnök, aki nem volt hazug em­ber, de viszont az egyenes utat abszolút jár­hatatlannak tartotta a politikában s ennek kö­vetkeztében egy igaz szó az ajkát soha el nem hagyta, befelé meg volt riadva kicsit; ezt az affért már-már alkalmasnak ítélte arra, hogy az egész kormánynak végzetes bajt csináljon, a miniszterelnök, mondom, most már takti­­­kázott, mert noha egyike volt Magyarország legrégebben kormánykodó államférfiainak, na­gyon szerette volna, ha temetése a várbeli sárga palotából történik, ha ez a temetés még nagyon messze volna akkor is. Bár igazán nem lehetett volna azt mondani a miniszter­elnökre, hogy a hatalomhoz ragaszkodik. Olyan miniszterelnök,­­ akiről ezt el lehetett volna mentetni, még egyáltalán nem is volt Magyarországon. (Folyt. köv.)­ ­ 4 Péntek PESTI NAPSZÓ 1917 június 1

Next