Pesti Napló, 1918. január (69. évfolyam, 1–26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
Wekerlének ez életben eddig kétszer adatott minden magyar életébe végzetesen belenyúlnia. Midőn a zsebét s midőn a lelkét rendezte a magyarnak, a valutáját s az egy-'házpolitikáját. Mert a véletlen — vagy pedig inkább ennek a termékeny életnek rendeltetése — úgy akarta, hogy a választójogi javaslattal a harmadik megvalósulás felé vezessen. S midőn programmjában önálló magyar hadsereget igér, a negyedik nagy s egész országra kiható reménybeteljesüléssel biztat. Kívánni kell neki a sikert s ha félve, aggodalmaskodva, hüledezve állunk a tetterőben viruló great old man előtt, svát ez csak annyit jelent, hogy az egyének kultuszában nőttünk fel s ösztönszerűen húzódozunk az egyének minden oly összeverődése elől, melynek párt a neve. Pláne, ha a párt oly alakokból toborzódik össze, akiknek életét, múltját, érdekét, oly jól ismerjük, mint amaz úriemberekét, kik most Wekerle, de nem is Wekerle, hanem inkább a hatalom és mandátum felé sietnek. Vájjon lehet-e szikrát csiholni a nedves taplóból flCWekerle íygy boszorkánymester,~lajájTe tud majd? l •tA nSZfaiselőkLQ J és az aWmpánsügy! felfesifSkÉpsssége írta: Br. Hesslein József Mindenki elismeri — még a kormány is hogy aközalkalmazottak mai jövedelme a mai árviszonyokhoz arányítva kész nyomorúság, hogy tehát a tisztviselők béremelésre irányuló törekvései teljesen jogosultak. És ugyanazok a kormánykörök, melyek ezt a jogosságot elismerik, a követelések teljesítik" elől mégis c';:Mi i,IV/cniaik, mindig e.«ik»13;etlen érvre: az álizügyi uljc. .i.uk.^ea^égeuipjfj, JjuténuV. hjatko/va. Az álati kiadások óriási mértékénveg növekedik. 'a háború terhei a legnel(/, pénzügyi pro^émák elé állítják az ál :. u-ot. . tvKtrRplők'ník.az állam ez idő sz^-'int ,.«.Sti. r ti/jelni. A tis..i'viser«-nek ezt' be kl- sok év a haza •nevében csak egy kötelest-:, b-k lehet: » lemondás. Ez a hivatalos kör, Ulaspontja. Nagyon fontos ezt az álláspontot, amelyet legutóbb a háborús segélyről szóló törvény tárgyalása során Wikerle pénzügyminiszter is kifejezésre juttatott, objektív bírálat tárgyivá tenni, mert ez a kérdés képezi tulajdonképpen a tisztviselőmozgalnak legfőbb tárgyi alapját.Ha ugyanis ez az álláspont megáll, úgy a tisztviselők küzdelmei teljesen reménytelenekké lesznek, ellenkező esetben pedig a tisztviselőkövetelések teljesítésének egyetlen akadálya dőlne meg. § Hogy e hivatalos álláspont bírálata teljesen tárgyilagos lehessen, vizsgáljuk meg annak konzekvenciáját úgy a tisztviselők, mint az állam szempontjából. A tisztviselők joggal kérdezhetik, vájjon mennyivel van több joga az államnak megtagadnimmkásártól munkájuk teljes ellenszolgáltatását, mint bármelyik magánvállalkozónak. 3t ! történnék akkor, ha egy gyár redukálná a munkabéreket azzal az indokolással, hogy a gyár nem bír többet fizetni? A munkások semmiesetre sem volnának hajlandók nélkülözni azért, hogy a gyár üzemben maradhasson. A munka termékéből legelsősorban a munkabér elégítendő ki, minden egyéb csak azután következik. De ha el is fogadjuk azt az elvet, hogy az államnak joga van munkásaitól lemondást követelni a közérdek nevében (pedig nem a munkásaitól, hanem csak a polgárság egyetemétől követelheti ezt) akkor is kell, hogy ennek a lemondásnak is határa legyen. Azonban az árak határtalan emelkedése ezt a lemondást is mindinkább határtalanná teszi. A tisztviselők már a háború előtt is kénytelenek voltat nélkülözni a „közérdek" nevében, ennél sokkal nagyobb nélkülözésre neuidók, de nem is képesek. ' Különös, hogy a pénznél teljesllőképesség határát éppen csak a küzf!^1TM?0"''* megfelelő díjazása lépi át. A/habor", 'nf°" duktiv milliárdjai nem. És ^fTM e,rdfev hogy Wekerle a/t a differens*»' a tisztviselők áprilisi kívájtá/3^ megtagadott. évi 17 millióra becsülj toh f at, éTMen a 17 millió az, ami a ' ' .fTM * tisztviselők,a az * ' lamiol"ár; "'''vételeiből nem bírja a nekik járót mtegfizetni, vegye ezt a háborús l.vétségek közé, amik között az elenyésző csekélyt A hadikiadásokban különben sincs a . . - -vek határa. * Ami pedig a' hazafiságot illeti (aminek a hiányával a'.'-ttvi" löket igazán nem vádolhatja senki), ez sem indokolhatja a tisztviselők kötelező nélkülözését. Mert a tisztviselő a hazájáért csak annyi áldozatra kötelezhető, mint a többi honfitársa.De lemondást mindig egyedül csak a tisztviselőtől kívánnak. És akik ezt helyeslik, maguk rendszerint tobzódnak a háborús jólétben. De az állam szempontjából sem állhat fenn ez a nélkülözési teória.Régen elfogadott közgazdasági elv az, hogy az olcsó munkaerő nem jellent tényleges megtakarítást. A rosszul fizetett munkástól soha sem lehet értékes munkateljesítményt várni. Magánvállalataink közül azok a legvirágzóbbak, amelyek a személyzetet a legjobban fizetik. Ha azállam a munkabéren takarékoskodik, akkor azt csak a végzett mimika rovására teheti. Az pedig igazán legelsőrangú közérdek, hogy az állami tisztviselők munkája jól legyen elvégezve. Tehát a közérdek nem a tisztviselők nélkülözését, hanem éppen ellenkezőleg, a tisztviselők minél jobb díjazását követeli. És ha az állam meg akar felelni a reá váró mind nagyobb és fontosabb feladatoknak, akkor legfőbb célja az legyen, hogy minél kiválóbb, képzettebb személyzetre tegyen szert, amit pedig csak úgy lehet elérni/- ba a, személyzetet kellően megfizetik. Nsa a pénzügyi teljesítőképességhatárára hivartkozva, alkalmazotti, egyre növekvő nélkülözésekre szorítja, az előbb-utóbb az állami adminisztrrió fogja szükségképpen maga alán vonni. Nem lehet leltái megtagadni a 't.«».lv.»cű»c követeléseinek tejesítését, mert lab'horunulságai azt mitatják, hogy a nénzum telje-; sitőképesség' neem lehet akadálya olyan kiadások teljesítésének, am.Ov kiad» -kn feltétlenül szültsé g van. Hónapok óta nem hallották asszony hangját. A lengyel, a legtemperamentumosabb közöttük elragadtatva kiáltotta: — Testvérek, egy leány! Szavanna mondom! A leány megzavarodva, pirulva állott a srem közepén, s ők még mindig nézték. Bezurták a szemükkel a lelkükbe az alakját, a könnyű illat, ami a ruhájából áramlott, elbódította őket. Az urak sokat szenvedtek. — mondta zavartan a leány. Elkomolyodott az arcuk, csak a lengyel mosolygott. Megérte, kisasszony — mondta katonás, férfias hangon — mert most kárpótlást találjunk. . .• Az önkéntes felült az ágyában s elragad,hitva megszólalt: vvzjiuu ... bumm ... pfiff, bumm . . . v lengyel az önkéntesre mutatott. Azt akarja mondani, hogy ugyanazt érzi, mint én. A leánynak könybelábadt a szeme, odaafent az önkénteshez, megigazította a párraáját s anyás, gügyögő szóval mondta: Meg fognak gyógyulni. Mindnyájan fognak gyógyulni. Mindegyikhez volt egy meleg szava, egy sztaló kézmozdulata s ők sóvárogva várták, hogy az ágyukhoz jöjjön, hogy közelről lássák. Mikor kiment, sokáig nézték az ajtót, a melyen át eltűnt, s a gróf ellágyultan, halkan •Kulin: Jja! :van szép, és tiszta, mint egy kanári Ein Engel dieses kanári madár — hagyta rá a lengyel, aki nem beszélt magyarul. Beleszerettek. A halálból visszatértek mohó, rajongó szerelmével szerették. Nem vették észre, hogy jelentéktelen, hogy szívtelen, hogy a meleg szavai, a becéző mozdulatai az ápolónői kurzuson betanult szavak, mozdulatok, hogy nincs lelke, csak a testével él közöttük, az ápolt, friss, tiszta testével, míg az esze a magánélete szórakozásain jár, hogy a háború rettenetes gondjaiból nem ragadt meg semmi rajta, mert nincs fantáziája, amivel annak minden nyomorúságát el tudná képzelni, hogy típusa a kifelé élő ostoba, szívtelen pesti nőnek, aki divatból lett ápolónő, mert a fehér ruha jól áll a karcsú testén, illik a haja színéhez, mert a társaságban most ez a divat, minrt máskor a bridge vagy a tennisz. Mégis szerették a kínokban megtisztult emberek eiste szerelmével, mert ennek a leánynak a megjelenése köztük az életet idézte fel az emlékükben, amitől elszakadtak, amiről már lemondtak s elhittük, hogy ez a fehér ruhába öltözött tiszta tekintetű leány adta vissza nekik. Éjszakánként, a hosszú, álmatlan éjszakákon róla beszélgettek. Nem voltak féltékenyek egymásra. Megosztoztak rajta. Szívesen, könnyen, testvéri szeretettel lemondtak róla egymás javára. A testük roncs volt s elhomályosult lelkükbe halvány óvakodással, mint a gyermek lelkébe az első szerelem, ugy tért vissza az élet. Reggelenként izgatottan várták. — Ma nem lőttem agyon senkit — szólt örvendezve a gróf. — Őt vittem fehér hómezőkön, elefántcsontból készült trojkán s a lovakon ezüst csengők csilingeltek.. A lengyel tréfákt. — Testvér, még álmodban se szöktesd meg őt. Megígértük, hogy ő a közös szerelmünk marad. Az önkéntes mereven ült az ágyán s az ajtóra szögezte a szemét, a pap pedig szelíden, kenetesen megszólalt. — Hallom a béke angyalának hangját A többiek az ágyuk párnáját rendezték összekuszált hajukat simogatták. Ilyenkor lépett be az ajtón. A szeme friss volt, üdén ragyogó s az ablakon beömlő téli nap mosolyogva simogatta végig a szőke hajfürtjeit. — Már vártuk — szólalt meg a „Walter", a legöregebb köztük, csendes, dörmögő hangján — a gyerekek nagyon szerelmesek magába. • Könnyű, fölényes, anyás mosoly vonult végig az arcán. — Maguk betegek — mondta s a betegek-nek árt a szerelem. Kacéran megfordult s könnyű ibolyaillat áradt a ruhájából. Gyors mozdulattal leült az egyik ágy szélére és sebesen pergős nyelvvel csevegte. — Rengeteg dolgom van. Egész délelőtt itt kel lennem, azután gyorsan megebédelek s a háborús árvák érdekében kell eljárnom. Ma este pedig egy jótékony estélyen kell résztvennem ... és a ruhám ... ezt maguk persze nem értik . . . mennyi baj van a szaibónővel a ruhával. Óh! Szomorúan elbigygyesztette az ajkát rí könnyű ráncok jelentek meg a homlokán. — Szeretnék táncolni magával — mondta a lengyel s szomorúan végig nézett a paplanj alól kidomborodó béna lábain. Megint megjelent az arcán az anyás, fij-fényes mosoly 1918 január I. Budapest, deceber 31. . . V",*SZfö'Sí népgyűlés. A Lipótvárosi Datokrata-Kor r^v,- d-jeWlt (lr .,,,[ Jenö elnökfer vei választójogi nt.„^«csi-^Arfcu. A jl.^ Benedek János, dr. Zboratj Miklós es ír. PthaiV dor országgyűlési képviselők, M. Mislnt,-:,, J.uséina és Lámi Oszkár szólaltak fel. A g- '..sról üd- ' vözM -föVírhtó» intéztek Vázsonyi Vírö'os v.'is-76-jogi miniszterhez. Összehívták „ Jöveis”tanács küügyi sírját. Berlinből jelentik. A szövetségtanár külügyi bizottsága Dandl bajor minisztereinek elnöklésével január 6-án összeül. Januini birodalmi gyűlés főbizottsága tart ülést.