Pesti Napló, 1918. január (69. évfolyam, 1–26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Wekerlének ez életben eddig kétszer ada­tott minden magyar életébe végzetesen bele­nyúlnia. Midőn a zsebét s­ midőn a lelkét rendezte a magyarnak, a valutáját s az egy-'­házpolitikáját. Mert a véletlen — vagy pedig inkább ennek a termékeny életnek rendelte­tése — úgy akarta, hogy a választójogi javas­lattal a harmadik megvalósulás felé vezessen. S midőn programmjában önálló magyar had­sereget igér, a negyedik nagy s egész országra kiható reménybeteljesüléssel biztat. Kívánni kell neki a sikert s ha félve, aggodalmaskodva, hüledezve állunk a tetterő­ben viruló great old man előtt, svát ez csak annyit jelent, hogy az egyének kultuszában nőttünk fel s ösztönszerűen húzódozunk az egyének minden oly összeverődése elől, melynek párt a neve. Pláne, ha a párt oly alakokból toborzódik össze, akiknek életét, múltját, érdekét, oly jól ismerjük, mint amaz úriemberekét, kik most Wekerle, de nem is Wekerle, hanem inkább a hatalom és­ man­dátum felé sietnek. Vájjon lehet-e szikrát csiholni a nedves taplóból flCWekerle íygy boszorkánymester,~la­jájTe tud majd? l •tA nSZfaiselőkLQ J és az aWm­pánsügy! felfesifSkÉpsssége írta: Br. Hesslein József Mindenki elismeri — még a kormány is hogy a­­közalkalmazottak mai jövedelme a mai árviszonyokhoz arányítva kész nyomorú­ság, hogy tehát a tisztviselők béremelésre irá­nyuló törekvései teljesen jogosultak. És ugyan­azok a kormánykörök, melyek ezt a jogosságot elismerik, a követelések teljesítik" elől mégis c';:Mi i,IV/cniaik, mindig e.«ik­»13;etlen érvre: az ál­izügyi u­ljc. .i.uk.^ea^égeuipjfj, JjuténuV. hj­atko/va. Az ál­­ati kiadások óriási mérték­é­­nveg növekedik. 'a háború terhei a legne­­l(/, pénzü­gyi pro^émák elé állítják az ál :. u-ot. . tvKtrRplők'ník.az állam ez idő sz^-'int ,.«.St­i. r ti/jelni. A tis..i'viser«-n­ek ezt' be kl- sok év a haza •nevében csa­k egy köte­lest-:, b-k lehet: » lemondás. Ez a hivatalos kö­r, U­laspontja. Nagyon fontos ezt az álláspontot, amelyet legutóbb a háborús segélyről szóló törvény tár­gyalása során Wikerle pénzügyminiszter is ki­fejezésre juttatott, objektív bírálat tárgyivá tenni, mert ez a kérdés képezi tulajdonképpen a tisztviselőmozgalnak legfőbb tárgyi alapját.Ha ugyanis ez az álláspont megáll, úgy a tiszt­viselők küzdelmei teljesen reménytelenekké lesznek, ellenkező esetben pedig a tisztviselő­követ­elések teljesítésének egyetlen akadálya dőlne meg. § Hogy e hivatalos álláspont bírálata tel­jesen tárgyilagos lehessen, vizsgáljuk meg an­nak konzekvenciáját úgy a tisztviselők, mint az állam szempontjából. A tisztviselők joggal kérdezhetik, vájjon mennyivel van több joga az államnak megtagadni­­mm­kásár­tól mun­kájuk teljes ellenszolgáltatását, mint bárme­lyik magánvállalkozónak. 3t ! történnék akkor, ha egy gyár redukálná a munkabéreket azzal az indokolással, hogy a gyár nem bír többet fizetni? A munkások sem­miesetre sem volná­nak hajlandók nélkülözni azért, hogy a gyár ü­zemben maradhasson. A munka termékéből legelső­sorban a munkab­ér elégítendő ki, min­den egyéb­ csak azután következik. De ha el is fogadjuk azt az elvet, hogy az államnak joga van munkásaitól lemondást követelni a közérdek nevében (pedig nem a munkásaitól, hanem csak a polgárság egye­temétől követelheti ezt) akkor is kell, hogy ennek a lemondásnak is határa legyen. Azon­ban az árak határtalan emelkedése ezt a le­­mondást is mindinkább határtalanná teszi. A tisztviselők már a háború előtt is kénytelenek voltat nélkülözni a „közérdek" nevében, en­nél sokkal nagyobb nélkülözésre neui­­dók, de nem is képesek. ' Különös, hogy a pénznél teljesllőképes­ség határát éppen csak a küzf!^1TM?0"''* megfelelő díjazása lépi át. A/habor", 'nf°" duktiv milliárdjai nem. És ^fTM e,rdfev hogy Wekerle a/t a differens*»' a tisztviselők áprilisi kívájtá/3^ megtaga­dot­t. évi 17 millióra becsülj toh f at, éTMen a 17 millió az, ami a ' ' .f­TM * tisztviselők­­,a az * ' lam­i­ol"ár; "'''vételeiből nem bírja a nekik járó­t mtegfizetni, vegye ezt a háborús l­.vétségek közé, amik között az elenyésző cse­kélyt A hadikiadásokban kü­lön­ben sincs a . . - -vek határa. * Ami pedig a' hazafiságot illeti (aminek a hiányával a­­'.'-ttvi" löket igazán nem vádol­hatja senki), ez sem indokolhatja­ a tisztvise­lők kötelező nélkülözését. Mert a tisztviselő a hazájáért csak annyi áldozatra kötelezhető, mint a többi honfitársa.­De lemondást mindig egyedül csak a tisztviselőtől kívánnak. És akik ezt helyeslik, maguk rendszerint tobzódnak a háborús jólétben. De az állam szempontjából sem állhat fenn ez a nélkülözési teória.­­Régen elfogadott köz­gazdasági elv az, hogy az olcsó munkaerő nem jellent tényleges megtakarítást. A rosszul fize­tett munkástól soha sem lehet értékes munka­teljesítményt várni. Magánvállalataink közül azok a legvirágzóbbak, amelyek a személyze­tet a legjobban fizetik. Ha az­­állam a munka­béren takarékoskodik, akkor azt csak a végzett mimika rovására teheti. Az pedig iga­zán leg­elsőrangú közérdek, hogy az állami tisztvise­lők munkája jól legyen elvégezve. Tehát a közérdek nem a tisztviselők nél­külözését, hanem éppen ellenkezőleg, a tiszt­viselők minél jobb díjazását követeli. És ha­ az állam meg akar felelni a reá váró mind na­­­gyobb és fontosabb feladatoknak, akkor leg­­főbb célja a­z­ legyen, hogy minél kiválóbb,­ képzettebb személyzetre tegyen szert, amit pe­dig csak úgy lehet elérni/- ba a, személyzetet kellően megfizetik. Nsa a pénzügyi teljesítő­képesség­­határára hivartkozva, alkalmazott­i,­ egyre növekvő nélkülözésekre szorítja, az előbb-utóbb az állam­i adminisztrrió fogja szükségképpen maga­ alán vonni. Nem lehet leltái megtagadni a 't.«».lv.»c­ű»c követeléseinek tejesítését, mert la­b'horu­nulságai azt m­itatják, hogy a nénzu­m­­ telje-; sitőképesség' neem lehet akadálya olyan ki­adások teljesítésének, am­.Ov kiad» -kn fel­tétlenül szültsé g van. Hónapok óta nem hallották asszony hangját. A lengyel, a legtemperamentumosabb kö­zöttük elragadtatva kiáltotta: — Testvérek, egy leány! Szavanna mon­dom! A leány megzavarodva, pirulva állott a srem közepén, s ők még mindig nézték. Be­­zu­rták a szemükkel a lelkükbe az alakját, a könnyű illat, ami a ruhájából áramlott, elbó­dította őket. Az urak sokat szenvedtek. — mondta zavartan a leány. Elkomolyodott az arcuk, csak a lengyel mosolygott. Megérte, kisasszony — mondta katonás, férfias hangon — mert most kárpótlást talá­ljunk. . .• Az önkéntes felült az ágyában s elragad­,hitva megszólalt:­­ vvzjiuu ... bumm ... pfiff­, bumm . . . v lengyel az önkéntesre mutatott. Azt akarja mondani, hogy ugyanazt érzi, mint én. A leánynak kön­ybelábadt a szeme, oda­afent az önkénteshez, megigazította a párraá­ját s anyás, gügyögő szóval mondta: Meg fognak gyógyulni. Mindnyájan fognak gyógyulni. Mindegyikhez volt egy meleg szava, egy sztaló kézmozdulata s ők sóvárogva vár­ták, hogy az ágyukhoz jöjjön, hogy közelről lássák. Mikor kiment, sokáig nézték az ajtót, a melyen át eltűnt, s a gróf ellágyultan, halkan •Kulin: Jja! :van szép, és tiszta, mint egy kanári Ein Engel dieses kanári madár — hagyta rá a lengyel, aki nem beszélt magyarul. Beleszerettek. A halálból visszatértek mo­hó, rajongó szerelmével szerették. Nem vet­ték észre, hogy jelentéktelen, hogy szívtelen, hogy a meleg szavai, a becéző mozdulatai az ápolónői kurzuson betanult szavak, mozdu­latok, hogy nincs lelke, csak a testével él kö­zöttük, az ápolt, friss, tiszta testével, míg az esze a magánélete szórakozásain jár, hogy a háború rettenetes gondjaiból nem ragad­t meg semmi rajta, mert nincs fantáziája, amivel annak minden nyomorúságát el tudná kép­zelni, hogy típusa a kifelé élő ostoba, szívte­len pesti nőnek, aki divatból lett ápolónő, mert a fehér ruha jól áll a karcsú testén, il­lik a haja színéhez, mert a társaságban most ez a divat, minrt máskor a bridge vagy a ten­nisz. Mégis szerették a kínokban megtisztult emberek eiste szerelmével, mert ennek a leány­nak a megjelenése köztük az életet idézte fel az emlékükben, amitől elszakadtak, amiről már lemondtak s elhittük, hogy ez a fehér ruhába öltözött tiszta tekintetű leány adta vissza nekik. Éjszakánként, a hosszú, álmatlan éjsza­kákon róla b­eszélgettek. Nem voltak féltéke­nyek egymásra. Megosztoztak rajta. Szívesen, könnyen, testvéri szeretettel lemondtak róla egymás javára. A testük roncs volt s elhomá­lyosult lelkükbe halvány óvakodással, mint a gyermek lelkébe az első szerelem, ugy tért vissza az élet. Reggelenk­ént izgatottan várták. — Ma nem lőttem agyon senkit — szólt örvendezve a gróf. — Őt vittem fehér hó­mezőkön, elefántcsontból készült trojkán s a lovakon ezüst csengők csilingeltek.. A lengyel tréfákt. — Testvér, még álmodban se szöktesd meg őt. Megígértük, hogy ő a közös szerel­münk marad. Az önkéntes mereven ült az ágyán s az ajtóra szögezte a szemét, a pap pedig szelíden, kenetesen megszólalt. — Hallom a béke angyalának hangját A többiek az ágyuk párnáját rendezték összekuszált hajukat simogatták. Ilyenkor lé­pett be az ajtón. A szeme friss volt, üdén ragyogó s az ablakon beömlő téli nap mo­solyogva simogatta végig a szőke hajfürtjeit. — Már vártuk — szólalt meg a „Walter", a legöregebb köztük, csendes, dörmögő hang­ján — a gyerekek nagyon szerelmesek ma­­gába. •­­ Könnyű,­ fölényes, anyás mosoly vonult végig az arcán. — Maguk betegek — mondta s a betegek-­­nek árt a szerelem. Kacéran megfordult s könnyű ibolya­illat áradt a ruhájából. Gyors mozdulattal le­ült az egyik ágy szélére és sebesen pergős nyelvvel csevegte. — Rengeteg dolgom van. Egész délelőtt­ itt kel lennem, azután gyorsan megebédelek s a háborús árvák érdekében kell eljárnom. Ma este pedig egy jótékony estélyen kell résztvennem ... és a ruhám­ ... ezt maguk persze nem értik . . . mennyi baj van a sza­i­bónővel a ruhával. Óh! Szomorúan elbigygyesztette az ajkát rí könnyű ráncok jelentek meg a homlokán. — Szeretnék táncolni magával — mondta a lengyel s szomorúan végig nézett a paplanj alól kidomborodó béna lábain. Megint megjelent az arcán az anyás, fij-fényes mosoly 1918 január I. Budapest, dec­eber 31. . . V",*SZfö'Sí népgyűlés. A Lipótvárosi Dato­­krata-Kor r^v,- d-jeWlt (lr .,,,[ Jenö elnökfer vei választójogi nt­.„^«csi-^Arfcu. A jl.^ Benedek János, d­r. Zboratj Miklós es ír. Pt­h­aiV dor országgyűlési képviselők, M. Mislnt,-:,, J­.usé­in­a és Lámi Oszkár szólaltak fel. A g- '..sról üd- ' vözM -föVírhtó» intéztek Vázsonyi Vírö'o­s v.'is-7­6-jogi miniszterhez. Összehívták „ J­öveis”tanács kü­ü­gyi sírját. Berlinből jelentik. A szövetségtanár kül­ügyi bizottsága Dandl bajor miniszterei­nek el­nöklésével január 6-án összeül. Januin­i birodalmi gyűlés főbizottsága tart ülést.

Next