Pesti Napló, 1918. február (69. évfolyam, 27–50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
Budapest, 1918. IXŐ FIZETÉSI ÁRAK: Egyez én® 38 kor. — fill. FS1 évre _ 10 » — „ negyedévre 9 , 50 „ Egyház»_ 3 , 30 , egyes szimpra: Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 16 filér 69-ik évfolyam. 27. szám. ^ 191$ FE«. 1 ^ / Péntek, februr! SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Budapest, Rákóczi-út 1«, TELEFON József 62—30, 62—31, 62-32, 63-33, 62-64. Felelős szerkeszti: József 62—36. Igazgatóság: József 62—9. Igen nagy csendben, minden fényes és hangos külsőség nélkül történt meg ma Wekerle új pártjának zászlóbontása. Még név sincs a zászlón, csupán egy jelszó. Az a jelszó, hogy egyesíteni kell az erőket, le kell rombolni a válaszfalakat, és együttesen kell próbát tenni, vájjon el tudjuk-e viselni azokat a rendkívüli erkölcsi és anyagi terheket, melyek Magyarország történetének következő korszakában bizonyára reánk szakadnak. Hogy az erők egyesítése nélkül még csak reményünk sem lehet arra, hogy kiállják majd a nagy teherpróbát, abban Wekerlének tökéletesen igaza van. Csupán az a kérdés, valóban sikerülni fog-e ez a koncentráció, s hogy egyáltalában érdemes e sokat fáradozni ama parlament erőinek egyesítésén, amely parlament minden oldalán és minden töredékében kiélte magát, erőit belső civakodásokban és személyes tusákban elpazarolta, amely parlament előbb, vagy utóbb mégis csak helyet fog adni egy tökéletesen más konstrukciójú népképviseletnek. Mintha Wekerle is számolt volna ezzel a sajátságos parlamenti helyzettel. Nem tett nagy erőfeszítést. Nem akart lelkesíteni és lángot gyújtani, beszéde sem sugárzott egy toborzó erejű belső meggyőződéstől. Szerény volt a zászlóbontás, nem is lehetett más, midőn célja tulajdonképpen nem volt egyéb, minthogy teendők és állásipontok felsorolásával régi és jövőbeli hívei kívánságának minél inkább eleget tegyen. Ha azt a kifogást vethetik a programm ellen, hogy a politikai közélet szereplői közül bárki elmondhatta volna — talán gróf Zselénszky Róbertet kivéve — akkor nem szabad elhallgatni azt sem, hogy viszont a képviselőház csaknem minden tagja aláírhatná ezt a programmot; s Wekerlének ez volt a célja: a politikusok minél nagyobb tömege számára akart elfogadható bázist adni. Wekerlének vezérgondolata tehát: eltüntetni a válaszfalakat; megmutatni, mily kevés a különbség jobb- és baloldal között — a szélső szárnyaktól eltekintve. Újra meg újra hangoztatta, hogy egyesíteni kell az erőket s ez uj jelszó kedvéért lehetőleg kevéssé tolta előtérbe a már-már egy esztendeje tartó krízis okozóját: az általános választójogot. Mióta a krízis megoldására az Esterházykabinet kinevezésével megtörtént az első kísérlet, azóta nagyot változtak az idők. A választójog változatlanul benne van Wekerle programjában is. De Esterházynál ez volt maga a program, s minden egyéb, csak staffázs, az Esterházy-kormány állni, vagy bukni akart a választójoggal. Wekerle programmjában a választójog egy pont, olyan, mint egy másik, a lisztában benne van, de nem dominál, nem sarktétele, nem létalapja az egésznek. Igaz, hogy gróf Apponyi Albert kiegészítette azt, amit Wekerle a választójogról mondott, mégpedig szerencsésen egészítette ki: a miniszter-elnök helyett is felelt Tisza kompromisszumos felhívására, az ajánlatot kifogástalan határozottsággal visszautasította és a választójogot mint becsületbeli kötelezettséggel vállalt tennivalót ismét az őt megillető első helyre állította. Foglalkozzunk-e a programm egyéb részleteivel? A Wekerle-kormánynak teendői felsorolásánál sokkal biztatóbb kvalitása, hogy kitűnő szakemberek is ülnek a minisztérium-ban, a Wekerle iskolájából való emberek, kikről hisszük, hogy hasznosak lesznek,mert dolgozni tudnak és akarnak.. S a mapcát a Wekerle programnján el lehet kezdeni, hogy egy és más hiányzik ebből a programaiból. A legfontosabb gazdasági problémák sorában például hiányzik a gazdasági függetlenség, melynek berendezésére— minden ellenkező teóriával szemben hisszük és valljuk — soha sem volt alkalmasabb az idő, mint most, a megmérhetetlen gazdasági átalakulások e korszakában. Hiányzik tehát az önálló vámterület és a magyar jegybank, de a magyar hadsereg ígérete — s a katonai önállóság kérdése politikai és gazdasági szempontból egyaránt fontos — igen elmosódott kontúrokkal van csak megigazolva. Törvényben biztosított jogunk, a magyar katonának négy esztendeje tanúsított hősies önfeláldozása: mindez a hadsereg kérdésének teljes nemzeti megoldását kellett volna hogy megteremtse; Wekerle pedig csak egy szerény lépést tesz előre a magyar hadsereg felé. Hiányzik aztán az agrárkérdésnél Wekerle Sándornak az az egészséges gondolata, hogy állami kezelésbre vegye az egyházi birtokokat, a tulajdonjog kérdésének változatlan fentartásával. Nem szabad azonban elfelejteni Wekerle mai beszédének azt az érdemét, hogy megmutatta, mily meddő volt: a magyar parlamentben csaknem egy évtizede tartig két grófi személyiség körül csoportosuló szenvedélyes és személyes civakodás. Nincs köztetek különbség: ez volt a tanulsága Wekerle pátosz és belső tűz nélkül előadott programmjának. Egyesüljetek tehát. Wekerlének a mi viszonyainkhoz alkalmazott, a mi parlamentünk nívójára leszállított filozófiája az, hogy okosabb a parlamentben meglevő s bizonyos egyetértésre hajlandó elemekkel belső civódás nélkül és lehetőleg megjavított adminisztrációval kormányozni, — mint a háború alatt választatván, uj igazságtalanságokkal, a kormány új és megnövekedett hatalmi eszközeinek kíméletlen kihasználásával — új többséget szerezni egy olyan új parlamentben, mely a népképviselet nevét megint csak nem érdemelné meg. Így állítva fel a kérdést, azt kell mondani, hogy minden azon a módon múlik, ahogyan a viszonyokkal való megalkuvásnak ez a filozófiája gyakorlatilag érvényesülni fog. S még ha az elképzelhető legjobb módon érvényesül, akkor is csak átmenet lehet; előkészítése annak a jobb időnek, midőn más pártok, más emberek, szárnyalóbb, együttes, több idealizmus, éltetőbb meleg, igazi népképviselet veszi át e kényszerűségből együtt ülő hadi parlament uralmát. A képviselőház ülése Szász Károly elnök féltizenegykor nyitja meg az ülést. Jelenti, hogy Szterényi József és herceg Winditseh-Graetz Lajos lemondása folytán a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottsági bankét rendes tagsági hely üresedett meg. A s póttagok közül Jakabfy Elemér és gróf Klebelsberg Kunó hivatnak helyükbe. Felolvastatja a kormányváltozásról szóló királyi kéziratot, illetve a miniszterelnöknek erre vonatkozó átiratát. (Első a vittassítójog) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. Ház ! Népek létért való küzdelmének nagy korszakit éljük. Államalakulatok bomlottak fel, útak keletkeznek. Európa összes államai népüknek egész erejét negyedik éve vetik a küzdelembe. A népek e nagy erőfeszítése elmossa a társadalmi osztályoknak, a jogoknak megállapított határait, kiegyenlítőleg hat az egész ítéletre, a terhekkel együtt a jogoknak általánossá tételét tolja előtérbe. A mi közéletünkben nem ez a világküzdelem vetette fel a jogkiterjesztésnek nagy kérdését, hanem a történelmi fejlődés rendes folyamata már a háború előtt tolta ezt előtérbe. Ez a nagy küzdelem csak igazolta ezeket a törekvéseket s azt a tanulságot, azt az intelmet állítja elénk, hogy nem szabad a kérdés megoldásával késlekednünk, miugró, pontra kell azt mielőbb juttatni. És ezért törek-sszünk, hogy mindenekelőtt e kérdés megoldását siettessük. A nagy politikai kiegyenlítés elvének első láncszemét, a válastjog általánosítását történelmi fejlődésünknek megfelelő alapon készítettük elő. Általánosítani kívánjuk a jogokat, megóvni nemzeti érdekeinket, biztosítani az erkölcsi, a műveltségi, a kulturális iránynak vezető szerepét. Csak félmunkát végeznénk, ha a nagy politikai kiegyenlítő műnek ennél az első lépésénél megállnánk. (A szociális reformok) .Hanyatló irányú népesedési mozgalmunk fejlesztése, munkaerőnk fokozása, érdekeink védelm it a Kasban és a Főrencsiházban Wekerle elmondta az új párt programmját . Tisza támogatást ígért Lipponyi a választójogi kompromisszum ellen A kormány ma délelőtt mutatkozott be a képviselőházban, délután pedig a főrendiházban. A képviselőház folyosóin már tíz óra előtt szokatlan volt az élénkség. Féltizenegykor nyílt meg az ülés. A háznagy vezetésével bevonult a kormány. Következett egy seregelnöki előterjesztés, azután Wekerle Sándor miniszterelnök mondta el az új kormány programmját, mely egyúttal az új párt programmja is. Több mint egy óra hosszat beszélt Wekerle zsúfolt padsorok és túlzsúfolt karzatok előtt. Beszédét sokszor szakította meg a baloldali pártok helyeslése és nem egyszer a jobboldalról is felhangzott az „ügy van". A szélső baloldal, Károlyi pártja, csendben maradt. Wekerle után, noha a képviselők zajongva sürgették a szünetet, gróf Tisza István szólalt fel. Kifogásokat sorolt elő. Több ponton vitatkozott Wekerle programmjával, majd a választójogra tért át és újból hangsúlyozta régi aggodalmait, végül azonban meszszemenő támogatást ígért Wekerlének és a kormánynak minden olyan kérdésben, amely a magyar nemzeti elvek kidomborítását célozza. Ezután Mihályi Tivadar terjesztette elő a románok memorandumát, majd Polónyi Géza fejtegette, hogy miért nem lép be az új pártba, közben heves szócsatába bonyolódván Drakovszky Istvánnal. Polónyinak egyébként Tisza is válaszolt személyes megtámadtatás címén. Utána gróf Apponyi Albert szólalt fel röviden, de meglepő határozottsággal foglalt állást, a demokratikus választójog mellett, viszszautasítva Tisza kompromisszumos ajánlatát. Végül az elnök, kissé megkésve bár, utólagosan szigorúan rendreutasította Mihályi Tivadart, mert beszédének két mondata, amelyek a románság elnyomatását panaszolják, alkalmas a külföld megtévesztésére. Ezzel az ülés három óra táján véget ért. A főrendiház ülése délután öt órakor kezdődött. W.-knte itt is.r- ig mját, csupán a koncentrációra való felhívást mellőzte. A programmot hozzászólás nélkül vették tudomásul. Ezután gróf Zselénszky Róbert interpellált a rekvirálásról és Werkerle válaszolt neki. Végül a főrendiház még letárgyalt három régebbi törvényjavaslatot és újból elnapolta magát.